2016. március 12. szombat, 20:36
Székely László
JP-Bookmark plugin
www.joomlaportal.hu
Ünneplő székelyek.
Adatok a székelység vallásos néprajzához.
A húsvéti ünnepkörrel kapcsolatos szokások
A nagyböjti szentidö elmélyíti a csíki székely lelkét. Régebben ezt az időt a csíksomlyói misztériumok tették kegyelmekben még gazdagabbá a székelység számára. (Határőr I. 10—12.*) Bár ezek tudós ferencrendi atyák szerzeményei, gondolatmenetükben, nyelvezetükben sokat ellestek a néptől. Ezért is voltak oly népszerűek.
Farsang temetése.[1] Csíkban a nagyböjti időt a farsang temetése vezeti be. Csíkdelnén ekkor mondják: „Aló farsang búcsúzzál, káposztalé tartozzál!” Csíkszentmihályon és Ajnádon egy embert felöltöztetnek bő ingbe és alsónadrágba. Az öltözet ráncait szalmával töltik ki. Az így elkészített bábszerű embert felteszik egy szekérre és végighordozzák a falun, közben szalmát gyűjtenek. A mezőre érve, a bábembert a gyűjtött szalmába helyezik és a szalmát meggyújtják. Ekkor az áldozat kiugrik a szalmából és egy rögtönzött beszédet mond arról, hogy Cibere vajda (a nagyböjt jelképe) ma vette át az uralmat Konc királytól (a Farsang megszemélyesítője). A farsang eltemetése után egy gazda a jelenlevőket megtiszteli egy dészű pálinkával.
Csíkban a böjtöt még ma is szigorúan tartják. Sokan a húst csak feltámadás után eszik meg. Nagyböjti ételek: aszalt szilva, körteleves délben, vacsorakor pityókasaláta. De előfordul az olajoskáposzta, olajoshagyma, káposztalé pityókával is. Nagypéntek sajátos étele az olajoslaposka. Az egész nagyböjtön át általában sötét ruhát viselnek. Naponkint elmondják a fájdalmas olvasót és pénteken a keresztútját. Csíkdelnén esténkint gyűlnek össze egy tiszteletben álló öreghez és ott végzik a keresztútját. Minden szerdán és szombaton másnál van az imaösszejövetel. Az imát a házigazda vezeti. Utána az egybegyűlteket megkínálja. Nagyböjt jellegzetes ünnepén Mária Hétfájdalmán sokhelyt meggyónnak.
Hamvazószerdát Hammasszerdának nevezik. Csíkszentkirályon egy szalmából készült bábot tesznek a dögszekérre, ahol beponyálják és szalmából szarvat készítenek neki. Mialatt végighordozzák a falun, tojást kéregetnek s azt a szolgabírónak küldik. Kászonfeltizen ezen a napon a böjtösételbe kendermagot tesznek. A hamvazószerdát itt különben böjt elsőnapjának nevezik. Csíkmenaságon az imaösszejöveteleket szombat és vasárnap este tartják. Csíkszentgyörgyön az ifjúság a vecsernye után összegyűl énekelni és „gyűrűcskézni“. Ha alkalmas az időjárás, elvetik a palántamagot. Csekefalván a fiatal legények álarcosan egy botra erősített hammaszacskóval kergetik a gyermekeket. Kászonújfaluban húshagyókedden muzsikaszó mellett járják végig a falut. Farsang vasárnap, hétfőn, kedden és szerdán ez a jókedvű ifjúság a templomban az első helyen áll. A hamubotosok szalmából szarvas ökörfejet csináltak a cigánynak és ruháját is szalmával töltötték ki. A muzsikásfogadók az összekéregetett tojást a szolgabírónak adták a táncengedélyért.
Szent Gergely napja. Erre az időszakra esik Szent Gergely napja. Csíkcsicsóban Gergely napján a tavaszbúzába és káposztamagba földet tesznek, hogy a moly ne egye meg. Csíkszentmártonban és több községben a gyermekek tanítójuknak tojást, kendermagot, mákot, fuszulykát visznek. Csíkszentmihályon a gyermekek lakodalmat rendeznek, ami abban áll, hogy fiúcskát és leánykát felöltöztetnek vőlegénynek, menyasszonynak és a falun végighordozzák, a gazdagabb helyeken megvendégelik őket.
Szent József és Szent Benedek napja. Csíkmenaságon, ha József napján szép idő van, enyhe tavasz várható. Ha József és Benedek előtt megfagy annyira, hogy a jég egy férget megtart, rossz tavasz lesz. Ez a hiedelem különben Csíkmenaságon is megvan. A József-napi szélről Csíkmenaságon azt tartják, hogy a hegyekről és a dombokról a szénát elviszi. Ebben a községben különben József-napi köszöntő is van: „Ó, Szent József, ébren alszol-e, ilyen korán álmodol-e; kelj föl az ágyadból, ébredj álmodból, mert mi hozzád jöttünk, hogy Tégedet köszöntsünk. Azt is mond meg, béeresztesz-e, azt is mond meg, jó szívvel látsz-e, mert ha nem, elmegyünk, más szállást keresünk; éltedet kívánjuk, holtodat nem várjuk; éltessen az Isten".
Gyümölcsoltó Boldogasszony. Csíkmenaságon népi kívánalom, hogy Gyümölcsoltókor már ne legyen hó a vetéseken. Csikszentkirályon azt tartják, hogy ezen a napon „jő fel a föld fagya". Csíkszentimrén azt tartják, ha eddig a föld fagya nem szakad fel és a hó nem olvad el, kenyérre valónak nincs kilátás, mert a vetés fölpárolódik és gőzben megsemmisül. Csíkszentmártonban az a felfogás, hogy ahány nappal Gyümölcsoltó előtt megszólal a pacsirta, utána annyi napra némul el. Ugyancsak itt a szép tavaszi Mária ünnepen oltóágakat szednek és a pincébe viszik.
Több csíki községben a nagyböjt folyamán oltott gyümölcsfákra piros szalagot kötnek az igézet ellen. (Csíkszentsimon, Csicsó, Jenőfalva, Ajnád.)
Virágvasárnap. Virágvasárnapján a nép számára a legkimagaslóbb szertartás a pimpó-szentelés. Egész nagy pimpóágakat állítanak a templomba, azok számára, akik nem hoztak magukkal barkát. Kikerüléskor letördelik a kisebb ágakat, a megmaradt ágakat a nagyszombati tűzszenteléskor égetik el. A következő évben ennek hammával végzik a hamvazás szertartását. Általános egész Csíkban az a hiedelem, ha a barkát szenteletlenül viszik be a házba, nem lesz csirke. Ajnádon torokfájás ellen a család minden tagja egy pimpót nyel le. Ugyanezt teszik Csíkrákoson is, de azért, hogy megérhessék a jövő virágvasámapot is. Csekefalván és Csikszentgyörgyön az ember mérges sebét, a tehén meggyulladt emlőjét a meggyujtott barka füstjével gyógyítják. Csikszentkirályon a pimpót csak a következő évben kokonyasütéskor égetik el. Csíkszentmártonban a torokfájást a parázsra tett barka füstjével kezelik. Több községben azt tartják, hogyha nincs pimpó a házban, a békák bejárnak a lakásba. Sokhelyt az istállóba a lovak jászla fölé teszik a „szépasszonyok" ártalma ellen. Csíkmenaságon a pimpót csak a szentelt eledel után viszik be a házba. Az istállóba is felszurják, hogy a marhát ne járják a gonoszak. A fejfájást pimpó füsttel gyógyítják. Kászonfeltizen, ha „mendergő jő“, akkor 2–3 pimpót bevetnek a tűzbe, hogy a fergeteg múljon el. Csíkszentgyörgyön azt tartják, hogy virágvasámapján Cibere vajda és Konc király megbicskázzák egymást.
Nagypéntek. Csíkszentimrén nagypénteken bárányt ölnek és ekkor jegyzik meg a bárány fülét, hogy el ne vesszen a csordában. Szentmártonban a szőtteseket kiteszik az udvarra a moly ártalma ellen. Csíkkozmáson a vecsemye után egy gyereket kergetnek az udvar körül s ha megfogják, elverik. („Pilátus-verés"[2]). Csíkmenaságon nem dolgoznak s az állatokat sem dolgoztatják. Csekefalván a nagypénteket „hosszúnapnak“ hívják. Kászonfeltizen az állatokat megmossák, hogy ne varasodjanak meg. Az udvart és a pincét kiseprik, hogy a békák ne járják.
Nagyszombat. A nagyszombati szenteltvíznek különös jelentősége van. Csíkdelnén ezzel a szenteltvízzel meghintik az udvart, hogy a békák ne járják. Csekefalván a lakószobát és a gazdasági épületeket is meghintik vele, sőt még az ivóvizekbe is töltenek bele. A fejfájós embert szentelt vízzel hintik meg. A beteg állatot szenteltvízzel itatják. Csíkszentgyörgyön mielőtt az állatokat a legelőre kicsapják, szenteltvízzel keresztalakjában megmossák őket. Csíkmenaságon a nagybetegnek szenteltvizet adnak inni. Kászonfeltizen a gyermekek pirostojásért hordják a szenteltvizet a házakhoz. Borzsován csak a szenteltvízzel való mosakodás után ehetnek a „szentelt“-ből.
A szenteltvíznek ezt a nagy szerepét a népi életben Roheim az őskeresztények nagyszombati keresztségével hozza kapcsolatba. (Roheim: „Magyar néphit és népszokások". 250.) Ezt a felfogást erősíti meg Mihályfi is. (Mihályfi Ákos: „A nyilvános istentisztelet". 146.)
A nagyszombati feltámadáshoz Csíkszentmártonban12 férfi kiséri a papot a szentsírhoz.
Húsvét. A húsvét legkimagaslóbb népi szokása a határkerülés.[3]A feltámadt Krisztusba vetett hittel járják körül a falu határait. Mintegy ki akarják vinni a húsvéti kegyelmeket a mezőre is, hogy „áldásos" legyen az élet. Lóháton vagy gyalog kereszt alatt járják be a határokat a feltámadás reggelén. A magukkal vitt búcsúkeresztre egy „perecet" akasztanak, amit visszajövet egy szegényembemek adnak. Csíkszentmártonban a perec a kereszthordozóé. Csekefalván a község keresztjére akasztják. Csíkmenaságon a határkerülés közben a pihenő keresztek tövébe szenteltpimpót ásnak el, hogy az Isten őrizze meg a határt a jégveréstől. A határkerülés nyomás szerint történik. (A határkerülés részletes leírását kongregációnk értesítője közli. Határőr II. 18–20.) Csíkcsicsóban egy gyalogos és egy lovas csapat indul a kerülésre. Egy meghatározott helyen találkoznak és ott a lovasok egy imát mondanak. Indulásra: „Feltámadt Krisztus e napon" c. éneket éneklik. A gyalogosok a mezőn az olvasót imádkozzák. A lovasok minden határkeresztnél egy imát mondanak. A találkozási helyen (a határfánál) a „Mennynek Királyné asszonyát" éneklik. Húsvét reggelén van az ételszentelés is. Aki nem elég szemfüles Csíkdelnén, annak a kosarába követ tesznek. És nem egyszer történik meg, hogy az illető szenteltkövet visz haza. Az ételszenteléshez, mely rendszerint a templom kerítésében van, a pap az egyháztanácsossal jön ki egy pereccel megrakott keresztet hoz. Ezzel kapcsolatban Csekefalván a tüzes sebet a megégetett szentelt morzsa füstjével gyógyítják. Nyáron a verebek kártvése ellen keresztalakjában meghintik vele a gabonaföldeket, miközben mondják: „Távozzatok innen kártékony madarak!“ Csíkszentkirályon a szentelt csontot az istálló gerendájára kötik, hogy a „szépasszonyok” ne bogozzák össze a lovak farkát. Kászonfeltizen a szentelt morzsát a tűzbe vetik, hogy oktalan állat meg ne egye. A szentelt csontot Úrnapján kiviszik a búzába, hogy a verebek ne verjék el. Csekefalván, mikor a búzát „veri a veréb", visszafelé megkerülik a földet s a szentelt csontot a búzatábla közé dobják. Csikmenaságon húsvétkor a keresztszülők keresztgyermeküknek pirostojást adnak. Csíkcsicsóban a húsvéti ajándék egy malac, vagy egy bárány. A gazdagabbak a szegényeknek szenteltet adnak. Több helyt szokásos a húsvéti gyermektánc és lakodalom, amikor a gyermeksereget mézespálinkával kínálják meg. (Szentgyörgy, Szentmárton, Kászonújfalu, Csicsó.) A húsvéti öntözés általános szokás Csíkban is. Jellegzetes öntöző vers Csíkgöröcsfálváról: „Immár a tavasznak elértük kezdetét, egy szép virágszálnak látjuk kellemetét. Zöldelő ágai el ne hervadjanak, — íme, nagy örömbe meg is maradjanak. Eljöttem hozzátok ifjú létemre, — Hogy harmatot öntsek e szép növendékre. Mert ha meg nem öntjük e szép növendéket, — Nem virágzik nékünk a jövőben szépet. — Virágozzék tehát ékes virágokat, — Nyerjen az egekben ékes koronákat. — öntök asszonyt, leányt, kedves magzatával, — Várok piros tojást, de azt is párjával." Csíkcsicsón: „Én kicsike vagyok szólani se tudok, — Mégis az Istennek dicséretet mondok!" Csíkszentkirályról: „Feltámadt Jézus, mondják az írások, —Vízbevető hétfőn buzognak források. — Gyenge szüzek, leányszemetek a forrás. — Mindig megferesztem, hogy bokrétája ragyogjon fejében. — Szabad lészen vagy nem, mert a víz is készen. — öntök embert, asszonyt kedves magzatjával, — Várok piros tojást párjával. — Ha a leány piros tojást nem ad, az ülü a tyúkkal elszalad!“ Csíkszentimréről: „Vízbevető hétfő, nekünk is úgy tetszik, — Látjuk az utcákat vízzel öntözgetik. — Ha kártyával öntik, nem lészen tisztesség. — Ha kannából öntik, úgy lészen tisztesség. — Ennek a váltsága egy pár piros tojás, — Élted olyan legyen, mint az aranyfolyás". Csíkszentgyörgyről: „Én kicsike vagyok, szólani se tudok, — Adjanak nagy kalácsot, hogy harapjak nagyot!" Csekefálváról: „Ajtó mellett állok, piros tojást várok; — Ha nem adnak piros tojást, ülü vigye el a tyukocskát!" Kászonújfaluból: „Ma nékem úgy tetszik, vízbevető hétfő, látom az utcákon kártyákkal öntöznek, de én nem öntök kártyákkal, mert az nem tisztesség; én öntöm kannákka, úgy lesz a helyesség. A kakas a tyúkkal ajtó előtt sétál, azt kiáltja nekem, ne bántsam a leányt, mert kelleti magát, felnyitja a ládát, keresi a szép piros tojást!" Kászonfeltizről: „Eljöttem hozzátok ifjú létemre, — Hogy illatot öntsek e szép növendékre: — Virágozzék szépen, égi virágokkal; — Nyerjen az egekből fénylő koronákat!" Jellegzetes öntöző vers még: „Vízbevető hétfő, piros tojás kettő, ha nem adnak kettőt, ne érjenek hétfőt!" Szentmártonból: „Kicsi féreg, ha betérek, egy pár piros tojást kérek!" „Ajtó mellett állok, piros tojást várok, ha párját nem adják, estig is ott állok!"
Forrás:
Székely László: Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához. Csíkszereda, 1944. 15-20.
* A Határőr a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium Sarlós Boldogasszonyról nevezett Mária Kongregációjának havonta megjelenő értesítője volt.
[1]A farsangtemetéssel kapcsolatos szokások részletes irodalmát Ipolyi: Magyar Mythológia, U. 49. és a Magyarság Népr. II. 409. adja.
[2]A pilátus-verés nem más, mint a kínszenvedés középkori misztériumának egy szokástöredéke. A pilátus-verés adatait Szendrey Zsigmond foglalja össze (Népünk és Nyelvünk. 1935. 132.)
[3] A határkerülés ősi lustraciós képzetekbe gyökerezik a gonosz megelőzését célozta a körüljárt területeken. Az egyház ezt a szokást nem törölte el, hanem keresztény tartalommal telítette. A középkorban hazánkban a határkerülés általános volt. (Bálint: i. m. 211. 215. Ethn. 6:302; 11:68.)
Módosítás dátuma: 2016. március 20. vasárnap, 08:31