Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Zenei folklór

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Zenei folklór

Tiszajenői zenekar az 1950-es években, köszönjük Csanádi Gizellának a felvételtAz összehasonlító zenei folklór, amely egyrészt a zenetudo­mány, másrészt a néprajz egyik legifjabb ága, alig tette meg legelső lépéseit, amikor a világháború kitörése gátlón lépett in­tenzívebb kibontakozásának útjába.

Tekintve, hogy most már lassanként mégiscsak eltűnnek az akadályok, és a nemzetközi kapcsolatok közel vannak az újrafelvételhez, időszerűnek látszik, hogy tisztában legyünk ennek a tudománynak fejlődési módjaival.

Mindmáig a zenei néprajz birodalmába tartozó munkálatok irányítása vagy egyes közintézetek kezében volt, vagy a szak­emberek teljesen saját szakállukra folytatták. Tekintve, hogy az eljárásoknak és a célnak valóban nagyon kívánatos egysé­gessége ezen az úton nem érhető el, egyrészt az látszik az első szükséges lépésnek, hogy a magánkutatókat bevonjuk az illeté­kes intézmények munkájába, másrészt a munkának nemzet­közivé tétele, az egyes intézeteknek a kutatómunka céljára, módjára és mikéntjére történő megegyezése. A zenei folklór­ral kapcsolatos munkák kiindulópontja a XIX. századi népraj­zi gyűjtemények megtekintése, amelyek keletkezését legna­gyobbrészt hazafias-soviniszta érzelmeknek kell tulajdoníta­nunk. Ez a körülmény magyarázza meg azt a különös tényt, hogy ezen a téren éppen Kelet-Európának politikai önállósá­guktól megfosztott, elnyomott népei aránylag nagyobbat al­kottak, mint Nyugat-Európa szabad népei. Legyen elég az uta­lás a lengyelek (Kohlberg), csehek (Érben, Sušil, Bartoš), szlo­vákok (Slovenské spevy), jugoszlávok (Kuhač), ukránok (Fila- ret Kolessa) és a finnek (Ilmari Krohn) nyomtatásban megje­lent gyűjteményeire. A két utóbbi kivételével ezek a munkák zenei tekintetben kevéssé kielégítőt nyújtanak; a melódiákat legnagyobbrészt dilettánsok jegyezték fel, az anyagot (éppen úgy, mint Nyugat-Európa népdalgyűjteményeiét) majdnem kivétel nélkül a szövegek szerint rendezték. A finnek gyűjte­ménye nagy haladást jelent; az anyagot - az először Ilmari Krohn által használt szisztémával - egy bizonyos zenei szem­pontból rendezték.

Azonban a zenei néprajzban a legfontosabb lépés volt a fo­nográfnak, a gyűjtő pótolhatatlan segédeszközének beveze­tése. Folklorista szempontból tökéletlen még az európai meló­diáknak is mindenfajta átírása, mivel nemcsak a mi kottaírá­sunk, hanem a kiegészítésül újonnan feltalált diakritikus jelek is képtelenek az előadás módját (a hang csúszását, átmeneti rit­musokat, rubato-előadást) híven szemléltetni. Nem is szólva arról, hogy vannak olyan melódiafajták (mint pl. az ukránok ,,dumy”-ja), amelyeket annyira improvizáló modorban adnak elő, hogy egy-egy ismétléskor még a dallam körvonalai sem maradnak ugyanazok. Ezekben az esetekben az átírás fonográf nélkül mindenkor a dallamnak csak approximatív, a valóság­ban sohasem létezett formáját adja. Ez a haladás, egyes kisebb terjedelmű közleményektől eltekintve, az ukránok kiadványá­ban született meg, akik a fonográf segítségével szakemberek ál­tal szisztematikusan gyűjtött melódia-anyagot, tudományosan rendezve adták ki.

Módosítás dátuma: 2016. január 26. kedd, 13:52 Bővebben...
 

A népzene forrásainál

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A népzene forrásainál

Az igazi népzene olyan dallamokra épül, melyek magukon viselik egy adott nemzet paraszti lakossága zenei stílusának sa­játos bélyegét. A népzenét eszerint tulajdonképpen helyesen: parasztzenének kellene neveznünk.

Hogyan keletkezett? Hosszú időn keresztül azt tartották, hogy ez a muzsika misztikus módon, az egész nemzet együttes erőfeszítése útján jött létre. Ez a vélemény azonban, még ha el­fogadhatónak is tartanánk, nem ad feleletet alapvető kérdé­sünkre. Némelyek feltételezik, hogy a népi melódiákat a nép­rétegekből származó egyes kiemelkedő egyéniségek alkották. Sajnos, ezt a feltevést eddig egyetlen pozitiven megállapított tény sem támasztotta alá: ezenkívül pszichológiai szempont­ból sem látszik hitelt érdemlőnek.

A magyarok népzene-kutatásai új hipotézist vetettek föl a parasztmuzsika eredetére vonatkozóan. Kimutatták, hogy minden egyes nemzetnek megvan a maga sajátos faji stílusa, mely bizonyos zenei beállítottságban nyilvánul meg. Ha a pa­raszti rétegekbe külső természetű okokból olyan dallamok ha­tolnak be, melyek kiváló individuális személyiségek vagy kö­zösségek - némileg magasabb zenei fokon álló idegen nemzetek - alkotásának termékei, akkor ezek az idegen tényezők las­sacskán felszívódnak az adott nemzet népzenéjébe, fokozato­san átalakulnak és eltávolodnak eredeti hangzásuktól. A falusi lakosság, ha idegen melódiákat tesz magáévá, megváltoztatja és saját stílusához hajlítja, olyannyira, hogy bizonyos idő eltelté­vel teljesen elmosódnak az eredeti vonások, és az új dallam már tősgyökeresen népivé válik.

Módosítás dátuma: 2016. január 19. kedd, 21:35 Bővebben...
 

A magyar népzene

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A magyar népzene

E néhány sorban a magyar népzenekutatás terén elért ered­ményeket szeretném lezárni és összegezni. Mindenekelőtt azonban két alapvető kérdést kell tisztáznunk, nevezetesen: „Mit kell értenünk a népzenén?”, továbbá „Hogyan kell hoz­zálátnunk a gyűjtőmunkához ezen a téren?”

A tágabb értelemben vett tulajdonképpeni népzene azokat a dalokat öleli fel, amelyeket valamely földrajzi szélességi fokon élő nép ma is énekel, vagy régebben énekelt, s amelyek az ille­tő nép zenei ösztönének elemi erejű kifejezői. Szűkebb érte­lemben véve, a népzene a melodikus alkotóművészet egésze, amely minthogy szervesen kapcsolódik valamely népréteghez, különböző stílusú ugyan, de érzelmi elrendezés szempontjá­ból bizonyos mérvű egységet mutat. Azokat az egyszerű dalo­kat, amelyeket csak egyes földművelő falusi emberek énekel­nek, s a nép körében nincsenek elterjedve, nem tekinthetjük a népzene mintáinak. Hasonlóképp nem tartoznak a népzene körébe a hazafias dalok sem, mert a parasztok csak az iskolá­ban ismerkednek meg ezekkel a dallamokkal, és sohasem feje­zik ki elemi erővel kollektív zenei ösztönüket. Ezek a dalla­mok csupán vegetálnak a paraszti rétegben és a mesterséges ha­tás nyomait hordják magukon. Mindamellett a népi dallamok sorába emelhetünk néhány műkedvelő, álnépi melódiát, ha azokat nem csak egyes személyek éneklik, hanem az egész pa­raszti réteg hosszabb-rövidebb időn át. A dalok időbeli és tér­beli elterjedtségének tulajdonítható, hogy a dallamokban vál­tozások mennek végbe és különféle változatokban terjednek. Ha az idegen befolyások hatására keletkezett változások egysé­ges műfajúak, azonos irányban haladnak és hosszú életűnek bi­zonyulnak, akkor egész sor olyan dallam forrásává válhatnak, amelyeknek már bizonyos stílusegysége van, más szavakkal ki­fejezve: olyan zene keletkezik ily módon, amely már a népi al­kotás félreismerhetetlen jegyeit viseli magán.

Mindazonáltal nagyon könnyen és gyakran azonosítják az igazi, eredeti népdalokat a műkedvelő álnépdalokkal, az un. műdalokkal. A műdalok szerzői kétségtelenül rendelkeznek bizonyos zenei kultúrával, de a városból importált zenei kul­túrával. Ezek a szerzők azonban rendszerint kontárok, s ép­pen ebből adódik, hogy dalaik a városi muzsika agyoncsépelt sablonos formáit keverik a népzene sajátságos, egzotikus stí­lusjegyeivel. Ezzel magyarázható, hogy az ilyen dallamok, an­nak ellenére, hogy bizonyos egzotikus nyomok vannak ben­nük, túlságosan vulgárisak ahhoz, hogy valóban értéket képvi­seljenek. Az igazi népi dalokban mindig tökéletes stílustiszta­ságot találunk.

Módosítás dátuma: 2016. január 14. csütörtök, 17:18 Bővebben...
 

A SZABADSZÁLLÁSI LAKODALOMBAN JÁTSZOTT DALOK

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A SZABADSZÁLLÁSI LAKODALOMBAN JÁTSZOTT DALOK

Sztrinkó István barátunk a Duna-Tisza köze kutatását 1978-ban indította el Szabadszálláson. A véletlen úgy hozta, hogy mindjárt a gyűjtés első hetében népes kutatógárdánkat egy lakodalomba is meghívták és módunkban állt számos helybeli családdal ismeretséget kötni.  A násznép nagyobb része kereskedő, iparos, munkás volt. A lakodalomban, ahol kiválóan éreztük magunktat, természetesen alapos néprajzi gyűjtésre is sort kerítettük. Korkes Zsuzsa fogta össze az egészet, kijelölve kinek-kinek a részfeladatát. Volt aki a vőfélyt követte árnyékként, mások a nyoszolyólányok szerepét, feladatát írták le, az ülésrend, a meghívott vendégek és minden egyéb feljegyzésre került. A lakodalomban játszott és énekelt zene, tánc megfigyelése, leírása, majdani összegzése öcsémre, Szabó Istvánra maradt. Sajnos sem a szabadszállási kötet, sem a lakodalom sokoldalú leírása, sem egyes részeinek feldolgozása nem született meg, s már sohasem áll össze. Mára mindhárman itt hagytak bennünket.

Most, hogy nemrég elhunyt öcsém írásait rendezgeti felesége, előkerült az a füzet, amelybe a szabadszállási lakodalomban játszott, énekelt nóták, táncdalok néhány szűkszavú megjegyzéssel kísérve a helyszínen feljegyzésre kerültek. A helybeli, más lakodalmakban is játszó zenekar, „magyar banda” a lakástól a városházáig, majd templomig és végül a vendéglőig kísérte a nászmenetet a „Lakodalom van a mi utcánkban…” nótával indítva a zeneszámok sorát, de az utcán játszott többi nótát nem tartalmazza a füzet. A vendéglőben a zenekar által játszott repertoárt őrzi a feljegyzés. A hegedű, bőgő (a bőgős dobol is), cimbalom, harmonika és egy énekes (aki ritmus hangszereket is kezel) összetételű zenekar alkalmas magyar nóta, tánczene, szalonzene, operett, stb. eljátszására. Kialakult műsoruk van, s ezt fejből tudják. Vannak azonban közöttük a zenekar műsorát megszakító kívánságra eljátszott számok éppen úgy, mint kívánságra többször is megismételt dallamok. Amikor a vacsorát szolgálták fel, a zenekar saját műsorát játszotta, és folyamatos, összefüggő műsor volt a menyasszonytánc alatt is. Amúgy kb. óránként egy rövidebb szünetet tartottak. A menyasszonytánc után többen hazamentek, mások négy-öttagú társaságot alkotva magukban, a zenekartól függetlenül énekelgettek, illetve időnként a hegedűst, harmonikást az asztalukhoz intve húzattak néhány nótát. Ezek jó része a zenekar műsorának is része volt.

Módosítás dátuma: 2012. május 20. vasárnap, 19:30 Bővebben...
 

NÉPSZÍNMŰ, MAGYARNÓTA

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

NÉPSZÍNMŰ, MAGYARNÓTA

A magyar irodalom, színházi- és zenekultúra méltatlanul elfeledett, mostoha gyermeke a népszínmű és a vele együtt nagyra növekedett magyar nóta. Sajátosan magyar termék, amely egy jó századon át uralta, szórakoztatta a nemzetet, a polgárosodó magyarságot. Sőt éppen, mert részben megújult a magyar hangos filmben, Dérynétől Blaha Lujzán, Földessy Józsefen, Fedák Sárin, Jávor Pálon, Rajnai Gáboron át Tolnay Kláriig, Páger Antalig ér a fővonal, hogy csak színészeket említsek. Ők Shakespearét, Ibsent, Katonát, Csathót, Herceget vagy Kodolányit, Móriczot, Molnárt vagy Maetelichet épp oly nagyszerűen és ihletetten játszottak, mint Tóth Edét, Csepreghyt vagy Szigligetit. A primadonna allűrjeiről, Kukorica János ostorpattogtatásáról elhíresült Fedák Sári egy régi színlap tanulsága szerint Szolnokon a Pillangókisasszony címszerepét énekelte.

A népszínműről, magyar nótáról, cigányzenéről való, ma is élő negatív képet a szocializmus éveiben oltották belénk, s társították a giccsel, kávéházi kispolgári vagy dzsentri, úgynevezett rothadó világgal. Ha bemutattak népszínművet, azt önmaga torzképévé maszkírozták.

Módosítás dátuma: 2012. május 20. vasárnap, 07:34 Bővebben...
 
További cikkeink...


2. oldal / 3