A tél közmondásokban

A közmondásos évszakok közül leggyakrabban a telet emlegetik. És e mondások többnyire szépek, színesek, kifejezésteljesek és sokszor találók. Meglátszik rajtuk, hogy a nép ezeket lelki és szívbéli nyugalommal és több időnek a ráfordításával költötte, mint azokat, melyek a többi évszakra vonatkoznak. A tél az elmúlás, a messze múltnak a gondolatával van összekötve; a nép előtt a szellemi gyűjtés, a lelki szemlélődés és elmélkedés ideje. A tél ünnepeit is ennélfogva nagyobb odaadással, a hittitkokba való mélyebb elmerüléssel, szinte nagyobb együttérzéssel üli meg.

A tél kezdete a közmondásokban vidékek és országok szerint változik. Csillagászatilag december 21-e a legrövidebb nap és a tél kezdete. Észak-Itáliában is ilyennek mondja a közmondás: „Szent Tamás napján visszafordul a nap” — azaz hosszabb lesz a nappal.

Más országokban a hidegebb évszak havasan veszi kezdetét. Nálunk ismeretes e mondás:

Itt vagyon már Simon, Júdás,

Jajj te neked inges, gatyás!

Egyszer volt Budán kutyavásár

Hányszor hallják, mondják ezt, és bizony sokan vannak, kik nem ismerik ennek sem a történetét. Halljuk hát!

Egy falusi ember tapasztalván, hogy Budán holmi apró ölebecskéket jó pénzen megvesznek, összeszedett egy sereg komondort a nagyjából s fölvitte Budára, gondolván, hogy azokat még jobban megfizetik.

Budán aztán kibérelte egy vendégfogadóban a tánctermet, hol a komondorok éjjel oly ordítást vittek végbe, hogy még a szomszéd házak lakói sem alhattak. A fogadóban alvó vendégek végre a fogadósra rontottak, hogy a kutyákat kergesse pokolba, mit az meg is tett. A kutyák szerteszét szaladtak a városban, hol aztán el is fogták, agyon is verték őket.