Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

„Hempörög, mint Jankó kakasa." Helyi szólások és szóláshasonlatok a Torontál megyei Kisoroszon

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

„Hempörög, mint Jankó kakasa”

Helyi szólások és szóláshasonlatok a Torontál megyei Kisoroszon

Minden olyan szóbeli alkotást, amely mondanivalóját egy-egy találó kifejezésbe vagy mondatba sűríti, a proverbiumok[1] műfajába sorol a szaktudomány (Voigt 1998: 304). A köznyelv ezt a kifejezést nem ismeri, leginkább szólásnak, közmondásnak vagy szólásmondásnak nevezi, már ha nevezi. A legtöbb esetben használója ugyanis nincs is tisztában azzal, hogy beszéd közben szólást vagy közmondást használt. Mert ezek a hagyományos szókapcsolatok szerves részét képezik őseiktől örökölt szókincsének, így az élő beszédben természetes részei egy mondatnak.

Míg a folklórműfajok többsége valamilyen megfelelő alkalomhoz kapcsolódik, nem, vagy csak ritka kivételként igaz ez a proverbiumokra. Egy szólás, közmondás nem él önállóan, mint egy ballada, monda, mese vagy adoma. Csak adott szövegkörnyezetben és szituációban fordul elő, általában beszélgetések során, egy éppen akkor tárgyalt helyzetre való reagálásként (Ujváry 2002: 141). Ennek ellenére olyan határozott tartalommal, formával és stílussal rendelkező önálló alkotásoknak tekinthetők, melyeket előadója értő közönsége előtt használ (Voigt 1998: 306).

Nehezen képzelhető el olyan közösség a világon, ahol társalgás közben ne használnának proverbiumokat, valószínűleg a legősibb műfajok egyike. Elég egyetlen példaként csak arra utalnunk, hogy a suméreknél már a legkorábbi időkben, írott formában is megjelent. Az időszámításunk előtti III. évezredből mintegy 15-20 közmondás gyűjtemény maradt fenn részben vagy egészben. Az agyagtáblákon a köznyelvből összegyűjtött közmondások olvashatók, amit az oktatásban is felhasználtak, hiszen tömörsége, egyszerű nyelvtana és erkölcsisége miatt ideális tananyagnak számított (Szemerkényi 1988: 232).

Módosítás dátuma: 2020. május 22. péntek, 14:19 Bővebben...
 

Milyennek kell lenni a jó bornak?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Milyennek kell lenni a jó bornak?

Legyen ó és hamisítatlan, mint a katholikus hit. Nyakas, mint a kálomista, színes, mint a lutheránus és — kereszteletlen, mint a zsidó.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:33 Bővebben...
 

Addig kapar a tyúk, míg szemre talál

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Addig kapar a tyúk, míg szemre talál

Hej, csak nincs párja a magyar példaszónak, közmondásnak. Itt van például ez is, amit ott fentebb, ennek az olvasnivalónak címéül írtunk. Mily kurtán és mégis mennyi bölcsességgel figyelmezteti ez a magyar embert az élet egy nagy titkára, nagy hordozójára.  A kitartásra.

Magyar embernek sok a java, de nem kevés a gyengéje sem. Ezek közzé tartozik a kitartás hiánya. Hogy hamar beleun valamibe! Nem várja be a dolog végét. Félmunkánál megáll. Másfelé kapkod, mihelyest látja, hogy kissé göröngyös az útja. Lám, tanítja pedig a közpéldabeszéd: addig kapar a tyúk, míg szemre talál. Az a gyenge szárnyas jószág, addig keresgél, jár, kel, próbál, míg célját éri, szemre talál.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:33 Bővebben...
 

„Aki embernek hitvány, magyarnak is alkalmatlan.”

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

„Aki embernek hitvány, magyarnak is alkalmatlan.”

Tamási Áron novellájának csattanója, mely közmondássá vált magyar népünk ajkán

A néprajzkutatók egyik alapdefiníciója a folklorizáció, amelyet még az egyetem első félévében a Bevezetés a néprajztudományba (minden tudomány a saját diszciplínájának alapjaival ismerteti meg a diákjait) tantárgy keretében sajátít el a lelkes hallgató. Arról a jelenségről van szó, amikor egy hivatásos művészeti alkotás az egyszerű ember mindennapjainak része lesz, azt a közösség (újabban olykor szubkultúra) ízlésére formálva alakítják és illesztik bele a kultúrába.

Ilyen például, ahogy a Biblia verseiből közmondások lesznek (Ki kardot fog, kard által vész el, Aki másnak vermet ás, maga esik bele, Ki nem dolgozik ne is egyék, Ember tervez, Isten végez, Gyümölcseiről ismerni meg a fát, Jobb adni, mint kapni, Ki mint vet, úgy arat, Ne ítélj, hogy ne ítéltess, Nyomtató lónak ne kösd be a száját, Szemet szemért, fogat fogért, Utolsókból lesznek az elsők).

Módosítás dátuma: 2020. április 10. péntek, 14:38 Bővebben...
 

Annyit él az ember, mennyit örömmel él

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Annyit él az ember, mennyit örömmel él

A csendes béke, a tiszta öröm nagy értéke szól ebből a mondásból.

Az ember élete tele van vesződséggel, búval, bánattal, csalódással. Az öröm csak keveseknek és csak kis részben jut osztályrészül. Pedig mit ér az élet úgy-e bár? — búval, bajjal, vesződséggel, keserűséggel? Azt mondjátok, bizony egy hajtófát sem.  De nem úgy ám! Jó, hogy Isten bajt, bút, vesződséget küld reánk. Nem tudnók becsülni a tiszta örömöt, tehát magát az életet. Mert a bölcs mondása szerint csak annyit élünk, a mennyit őrömmel élünk: úgy minden erőnkből arra kell törekednünk, hogy a bajt, bánatot, vesződséget, elégedetlenséget távol tartsuk magunktól.

Hja, úgy-e bár, ha ez tőlünk függne? Hát hiszen tőlünk függ-e, hogy a hirtelen villám le ne sújtson? Pedig a baj, a bú, bánat úgy jő néha, mint a fellegek menyköve. Amondó vagyok, hogy bizony, ha egyszer Isten úgy akarja, a menykőtől sem rejtőzködhetünk el. Sem kőházba, sem sehova. De bizony hogy hát óvatosak lehetünk a mennykővel szemben is. A betegséget is akárhogyan kerülgetjük, utolér az! De sokszor, nagyon sokszor kifoghatunk rajta. Így vagyunk a vesződségekkel, haraggal, ellenségeskedésekkel, melyek a mi örömeink legnagyobb ellenségei, melyek csak úgy tépdelik a mi napjainkat, vele együtt egészségünket.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:34 Bővebben...
 


2. oldal / 18