December 28. Aprószentek napja

Része az egyházi év karácsonyi ünnepkörének. A köréje sereglÅ‘ ünnepi szokások ideje az elÅ‘zÅ‘ nap estéje is lehet. A szokásmagyarázó mondák és az egyházi liturgia szerint emlékünnep: a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedéseit jelképezi; „aprószent” minden fiúcsecsemÅ‘, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. A bibliai történet – a templomi prédikációk következményeként – meglepÅ‘ elevenséggel élt még századunk elején is az aprószentek napja szokásai mögött. Pl. a fiúgyermekek megkorbácsolásának szokását a betlehemi kisdedek szenvedéseire vetítette vissza, a lányok megvesszÅ‘zésének ceremóniáját pedig arra magyarázta, hogy Betlehemben a fiúgyermekek pusztultak el, most a lányoknak kell értük szenvedni. A korbácsolás rítusa azonban korántsem függ össze a bibliai történettel, hanem pogány termékenységvarázslás és katartikus rítusok halvány emléke, amelyet az egyház úgy erÅ‘sített meg, hogy a korbácsolásra használt vesszÅ‘t felvette szentelményei közé. Az ilyen vesszÅ‘ vagy a belÅ‘le font korbács a betegséget hárította volna el az emberektÅ‘l. Máig sem tudjuk azonban, hogy az aprószentek napján szokásos korbácsolás rítusát és képzeteit az egyházi gyakorlatból, esetleg a szomszéd népektÅ‘l tanultuk-e el, vagy történelmünk mélyebb rétegeibe vezet vissza. XVI. sz.-i egyházi források említik a „vesszÅ‘k megszentelését”, világi források pedig már a XV. sz.-ból tudósítanak a korbácsolás népi formáiról. XX. sz.-i formái: az aprószentek napját megelÅ‘zÅ‘ estén, általában azonban aprószentek napján a legények vagy fiúgyermekek vesszÅ‘köteggel vagy vesszÅ‘bÅ‘l font korbáccsal gyengén megcsapkodják a lányokat, asszonyokat szerencsekívánó mondókák kíséretében.

Az utóbbi évszázadban elsÅ‘sorban a fiúgyermekek szokásává vált a korbácsolás. Szerencsekívánó mondókáik kíséretében a ház minden tagját megveregetik. A meglátogatott házaknál adományt kapnak. A Csallóközben, Szigetközben a legényavatás kapcsolódik aprószentek napjához. Itt a lányokat korbácsolták meg a legények, akik a közös férfimulatságra szánt adományokon kívül még életkorjelzÅ‘ szalagokat is kaptak a lányoktól . A szalagok a legénycímerre kerültek, és a lányok gondoskodtak rendben tartásukról. Erdély egyes helységeiben aprószentek napján a legényeknek a fonóban kellett – büntetés terhe mellett – aludniuk.

Aprószentek napjának jellegzetes szokása a vesszÅ‘zés, melyet neveznek aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is. A vesszÅ‘ lehet termÅ‘ág, hajló fűzfavesszÅ‘ vagy korbács. A vesszÅ‘zés résztvevÅ‘i a fiúgyermekek, legények vagy pásztorok. Megkorbácsolják a lányokat, asszonyokat vagy a gyerekeket. A szomszédba „mustármagért” küldött fiúgyereket a háziak veregetik meg. Koronkán a mit sem sejtÅ‘ kisfiút mustármagért küldték. Mikor ezt elmondta, a háziasszony egy vesszÅ‘vel „megsuprálta”: „Aprószentek Dávid, Dávid éljen a fiad sokáig!” Ezután megjutalmazták a gyereket dióval, mogyoróval, esetleg egy kis pénzzel. Szegeden a gyerekeket ugyancsak mustármagért küldték a szomszédba, ahol elÅ‘vették a nyírfavesszÅ‘t s megkérdezték, hányan vannak az aprószentek. Addig vesszÅ‘zték, míg meg nem mondta, hogy száznegyvennégyezren. Ha nem tudta megmondani, akkor a háziak mondták el helyette. Úgy tartották, hogy akit megvesszÅ‘znek, az nem lesz keléses.

Az aprószentek napi egészség és termékenység biztosítása céljából alkalmazott vesszÅ‘zés Szolnok Megyében a tiszafüredi járás és a Nagykunság kivételével -mely helyeken csak szórványosan fordul elÅ‘- viszonylag széles körben ismert. A megye déli részén a legelterjedtebb, ahol a Tiszazugban Szelevény és Nagyrév kivételével mindenütt ismerik. A Tiszától nyugatra a Jászságban is tömbszerűen ismert, és csak Jászdózsa, Jászjákóhalma és Jásztelek kutatópontokon nem jegyezték le a vesszÅ‘zést. A vesszÅ‘zés szokásában a gyermekek szülÅ‘, rokonok, szomszédok által történÅ‘ jelképes elverése dominál, mely Jászkisér kivételével az egész Tiszától nyugatra esÅ‘ területen egységes. A Tiszántúl déli részén (Öcsöd, Kunszentmárton, Csépa, Tiszasas, Tiszaug) mindenki mindenkit megvessszÅ‘z a háznál. A vesszÅ‘zésnek ez a szokása ismert Jászkiséren is, melynek lakossága a Tiszántúlról települt be. Gyermekek, kamaszok csoportos suprikálása, mely a nálunk a fiatalabb gyerekeket érinti csak Kunmadaras és Cibakháza településen ismert.

Irodalom:

Magyar Néprajzi Lexikon 1. (FÅ‘szerk: Ortutay Gyula), 1977. 118-119.

Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság (fÅ‘szerk: Dömötör Tekla), 1990. 258-261.

Szolnok Megye Néprajzi Atlasza II. 1. (Szerk: Szabó László-Gulyás Éva-Csalog Zsolt), Szolnok, 2001. 73-74.

Ajánlott irodalom:

http://www.szeretlekszekelyfold.hu/hagyomany-3/571-aproszentek