Csuhéfonás:

A kukorica levelének házimunkaként való feldolgozása. A szép fehér, puha leveleket külön válogatták, félretették, s a padláson tárolták. Feldolgozás előtt langyos vízben áztatták és keskeny csíkokra hasították, hogy jól lehessen sodorni vagy fonni. A feldolgozás gyakorlata már  a kukorica elterjedését követően meglehetősen  hamar kialakult (dikók, székek ülőkéjének befonása). Az I. világháború után terjedt el a csuhéból készült papucs, lábtörlő vagy szatyor. Elterjedését az 1930-40 években szervezett háziipari tanfolyamai is segítették, nem csoda, hogy a csuhéfonás a leggyakoribb paraszti házimunkává vált a szalmafeldolgozás mellett.