Isten hozta!

Cseléd: Aki meghatározott időre, rendszerint újesztendőtől szilveszterig valamelyik gazdához (—> gazda), uradalomhoz (—> uradalom) meg­határozott bérért elszegődik s így’ a szerződés idejére munkáját leköti a felfogadó gazdánál. (—> félfogadás, felvállalás.) A cselédek bérüket természetben kapják (ruhanemű, termény, nagyon kevés pénz), s azt kommenciónak nevezik A ~ között megkülönböztetjük a külső~et és a belső~et. A külső~ek a gazdasági munkákat végzik, s kizárólag férfiak, rendszerint legényemberek, s ezért sok helyen ember~nek is nevezik őket. A belső~ek többnyire nők, leginkább leányok, akik a háztartásban a házi munkákban segédkeznek. A ~nek, főként az ura­dalmakban, de a kisebb gazdaságokban is hierarchiájuk van. A cseléd­kedést az A.-ön pl. már 5-6 éves korban, mint libapásztorok meg­kezdik, fiúk, lányok egyaránt, majd mint marhás gyerekek szolgálnak tovább nagyobb bérért 7-11-12 éves korig. A leányok városhoz közel eső falvakban már ekkor elmentek belső~nek, a fiúk pedig tovább szolgáltak, esetleg gazdáikat sűrűbben is váltva, mint ostorosok, vagy kisbéresek. Ha már valamennyi munkát el tudták végezni, akkor béresek lettek és teljes kommenciót kaptak. Ahol több ~ volt egy gazdaságban, ott a ~et a legidősebb, legrégebben ott szolgáló ~, az öregbéres irányította. A ~ek hierarchiája az uradalmakban még finomabb és még több lépcsős volt. A Dt -on és az A.-ön (ott is főként a nagy városokban) a ~ség intézménye a nagyobb gazdák munkaszervezetének, gazdaságának szilárd alapja volt. A ~ség intézménye már a jobbágyság idején kialakul, de kezdetben patnarchálisabb a gazda-~ viszony. A ~eket szinte a családba tartozónak tekintették, s együtt dolgoztak, étkeztek a gazdával. (A ~ szavunk szl. eredetű, s azonos töröl fakad család szavunkkal. Eredeti jelentése az átvételkor „háznép”). A XVII-XVIII. sz.-tól nagyobb jelentőséget kap a ~ intéz­ménye, s mint a bérmunka egyik fajtája nemcsak a majorságokban, de a paraszti gazdálkodásban is jelentős lesz. A XIX-XX. sz. forduló­ján a ~séggel már mint kifejlett és gazdaságilag is jelentős intéz­ménnyel találkozunk. Jellegzetes a.-i típusa a ~nek a tanyás, aki egy üzemegységet önállóan irányít, vezet, meghatározott bérért (szervezet). - írod: K. Nagy Sándor: Gazda és gazdasági cseléd (Bp., 1907). Fél Edit-Hofer Tamás: NK. (1967). Szabó László: Munkaszevezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században (Szolnok, 1968).