Cseléd: Aki meghatározott idÅ‘re, rendszerint újesztendÅ‘tÅ‘l szilveszterig valamelyik gazdához (—> gazda), uradalomhoz (—> uradalom) meg­határozott bérért elszegÅ‘dik s így’ a szerzÅ‘dés idejére munkáját leköti a felfogadó gazdánál. (—> félfogadás, felvállalás.) A cselédek bérüket természetben kapják (ruhanemű, termény, nagyon kevés pénz), s azt kommenciónak nevezik A ~ között megkülönböztetjük a külsÅ‘~et és a belsÅ‘~et. A külsÅ‘~ek a gazdasági munkákat végzik, s kizárólag férfiak, rendszerint legényemberek, s ezért sok helyen ember~nek is nevezik Å‘ket. A belsÅ‘~ek többnyire nÅ‘k, leginkább leányok, akik a háztartásban a házi munkákban segédkeznek. A ~nek, fÅ‘ként az ura­dalmakban, de a kisebb gazdaságokban is hierarchiájuk van. A cseléd­kedést az A.-ön pl. már 5-6 éves korban, mint libapásztorok meg­kezdik, fiúk, lányok egyaránt, majd mint marhás gyerekek szolgálnak tovább nagyobb bérért 7-11-12 éves korig. A leányok városhoz közel esÅ‘ falvakban már ekkor elmentek belsÅ‘~nek, a fiúk pedig tovább szolgáltak, esetleg gazdáikat sűrűbben is váltva, mint ostorosok, vagy kisbéresek. Ha már valamennyi munkát el tudták végezni, akkor béresek lettek és teljes kommenciót kaptak. Ahol több ~ volt egy gazdaságban, ott a ~et a legidÅ‘sebb, legrégebben ott szolgáló ~, az öregbéres irányította. A ~ek hierarchiája az uradalmakban még finomabb és még több lépcsÅ‘s volt. A Dt -on és az A.-ön (ott is fÅ‘ként a nagy városokban) a ~ség intézménye a nagyobb gazdák munkaszervezetének, gazdaságának szilárd alapja volt. A ~ség intézménye már a jobbágyság idején kialakul, de kezdetben patnarchálisabb a gazda-~ viszony. A ~eket szinte a családba tartozónak tekintették, s együtt dolgoztak, étkeztek a gazdával. (A ~ szavunk szl. eredetű, s azonos töröl fakad család szavunkkal. Eredeti jelentése az átvételkor „háznép”). A XVII-XVIII. sz.-tól nagyobb jelentÅ‘séget kap a ~ intéz­ménye, s mint a bérmunka egyik fajtája nemcsak a majorságokban, de a paraszti gazdálkodásban is jelentÅ‘s lesz. A XIX-XX. sz. forduló­ján a ~séggel már mint kifejlett és gazdaságilag is jelentÅ‘s intéz­ménnyel találkozunk. Jellegzetes a.-i típusa a ~nek a tanyás, aki egy üzemegységet önállóan irányít, vezet, meghatározott bérért (szervezet). - írod: K. Nagy Sándor: Gazda és gazdasági cseléd (Bp., 1907). Fél Edit-Hofer Tamás: NK. (1967). Szabó László: Munkaszevezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században (Szolnok, 1968).