Egyéni munkák: A munkaszervezet alapformáinak egyik csoportja (—>munkaszervezet alapformái), amelynél az egyéni vagy valamilyen alapon (családi, társulásos) együtt dolgozók fÅ‘ megélhetési forrását biztosÃtó munkájuk semmiféle, vagy csak esetleges, rendszertelen kapcsolatban vannak a közösség egész munkaszervezetével, amelyben egyébként benne élnek. Végzett munkájuk kizárólag saját létfennÂtartásukat szolgálja és a közösnek sem igénye, sem szüksége nincs arra, hogy ezt a munkát elvégezze valaki. Az elvégzett ~ és a faluközösség egész munkaszervezete közötti laza kapcsolatnak több oka lehet: a) a munka értéke a közösség szempontjából szinte lényegtelen, s ezért a közösség szempontjából igénye iránta nincs, a munka produktumát a munka végzÅ‘je nem tudja értékesÃteni a településen (pl. madarászás. kisvÃzi halászat stb.); b) Ugyanazt a tevékenységet önellátó jelleggel, kiegészÃtésként a faluközösség majd minden tagja végzi, vagy végezheti, ha szüksége van rá, s ezért nem szorul arra, hogy ezt a produktumot specialistáktól szerezze be (pl. gyűjtögetés, kosárfonás, fafaragás, boronakötés stb.); c) A közösség tagjai ugyan ritkán maguk is rászorulnak a munkát végzÅ‘ specialista termékeire, munkájára, de ebbÅ‘l olyan kevés jövedelmük származik a specialisÂtáknak, hogy megélhetésük szempontjából a közösség igénye figyelÂmen kÃvül hagyható (mészégetés, szénégetés, miskárolás stb.). A ~at két csoportra bontjuk: 1. A település és a társadalom nyújtotta lehetÅ‘ségeket ki nem aknázó ~, amelynél a munkát végzÅ‘k a település nyújtotta lehetÅ‘ségekbÅ‘l (természeti adottságok, helyzeti energia stb.) vagy a társadalom biztosÃtotta jogokból a munkájuk elvégzéséhez semmit nem vesznek igénybe, nem használják ki ezeket. Munkájuk elvégzéséhez bizonyos szaktudás szükséges, s végzett munkájuk a falu életétÅ‘l teljesen független, csupán a hazahozott pénz vagy természetÂbeni ellenérték, majd ennek a faluban való felhasználása teremt közötte és a falu között kapcsolatot. E munkák közé sorolhatók pl.: vándormesterségek (üveges, drótos, ószeres, sonkolyszedÅ‘, miskároló, gyógyÃtó, másutt végzett ipari, szellemi munka, részes aratás stb.; 2. A település és a társadalom nyújtotta lehetÅ‘ségeket kiaknázó ~, ameÂlyeknél a munkavégzÅ‘k valamilyen formában (nyersanyag, kiegészÃtÅ‘ anyag, jog valamire stb.) kihasználják a település és közösség nyújtotta természeti adottságokat, a település fekvését, vagy jogi leheÂtÅ‘ségeit. A munkavégzÅ‘k által szorosabban kapcsolódnak a közösségÂhez, mint az elÅ‘zÅ‘ esetben. E munkák közé sorolható pl.: gyűjtögetés, madarászás, pákászat, kisméretű egyéni halászás, vadászat, méhészet, különleges állatok tenyésztése (pl. selyemhernyó), mészégetés, szénÂégetés, fafaragás, vesszÅ‘fonás, szalmafonás, emléktárgykészÃtés, turistavezetés, szállásadás, fuvarozás stb. Természetesen az itt jelzett munkák nem minden esetben öltik az ~ formáját, csak a konkrét helyzettÅ‘l meghatározottan bizonyos közösségekben azzá válhatnak. - Irod: Szabó László: Útmutató a palócok munkaszervezetének kutaÂtásához (Eger, 1970).