Július 30. Abdon és Szennen

Abdon – Szennen ókeresztény vértanúk: elÅ‘kelÅ‘ perzsa ifjak, akik hadifogolyként kerültek Rómába. Itt a keresztények kiváltották Å‘ket. Térítettek Spanyolországban, majd Diocletianus idejében (304) vértanúhalált szenvedtek.

Tiszteletük fÅ‘leg a középkorban Francia- és Spanyolországban virágzott. Oltalmukat jégesÅ‘, sáskajárás ellen kérték. Ez a nyár természeti csapásait elhárító patronátus nyilván kalendáriumi helyükkel függ össze.

Abdont és Szerment már a magyar középkorban is számontartották. Ünnepük liturgikus kalendáriumainkban benne van. Tiszteletüknek bizonysága a gömöri Almágy (Gemersky Jablonec) magyar falu máig élÅ‘ patrociniuma (1332).  Éppen errÅ‘l a tájról, Rozsnyó vidékérÅ‘l  jegyezték föl, hogy Abdon és Szennen napjára virradóra, napkelte elÅ‘tt ezt kell írni a ház, kamra, istálló, pince szemöldökfájának belsÅ‘ oldalára: Abdon mindenféle csúszómászó állatok! A másik Abdon-napig mindenféle „csintalan” állat és féreg kipusztul a ház tájáról. Hajdanában Gyöngyöspata asszonyai is számontartották, homályosan még emlékeznek rá. Az udvarhelyi és csíki székelyek úgy vélik, ha a fát Abdon és Szennen napján megkongatják, akkor kialszik, kipusztul.

A német és nyomában az eddigi magyar kutatás a nap népi hiedelemvilágát német abtun „letenni, abbahagyni, végetvetni” igével hozza a hasonló hangzás alapján kapcsolatba. Ezt Almágynál a szomszédos középkori német települések még magyaráznák, bár megfelelÅ‘ környezÅ‘ szász párhuzamokat nem ismerünk. A székely adat azonban talán középkori liturgikus hagyaték. Nyomatékosan kell tehát utalnunk a latin országokban kialakult patronátusoknak német közvetítés nélkül, esetleg vallon telepítésekbÅ‘l eredÅ‘ átvételére.

Forrás:Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977. 120.