Korok munkamegosztása, korok szerinti munkamegosztás: A ~ a nemek szerinti munkamegosztással együtt a legtermészetesebb és legősibb munkamegosztás (—>nemek munkamegosztása, —>munkamegosztás). Alapja az emberi élet egyes szakaszaiban megnyilvánuló fizikai, szellemi állapot, amely a munkavégzés képességét befolyásolja. A ~ szemben a nemek szerinti munkamegosztással nem valamely határozott ponthoz köthető munkák összessége, hanem éppen a végzett tevékenység jellegéből következtethetünk a megfelelő korra. Pl. egy leány bár még csak 12 éves, a körülmények kényszere, esetleg testi fejlettsége miatt főzhet önállóan, süthet kenyeret, s így ha nem is érte el társainak nagylány korát, több tekintetben tevékenysége alapján a munkamegosztásban nagylányként kell kezelnünk. Éppen a tevékenység jellegének meghatározó volta miatt a ~ egyes korcsoportjainak határai nem élesek, hosszabb-rövidebb átmenet van egy-egy korcsoport között. Magyar népterületen négy nagy korcsoportot különít el a köztudat és a tudományos gyakorlat. Egyes korcsoportokon belül is számolnunk kell élesebben elváló alcsoportokkal. 1. gyermekkor: munkáit az jellemzi, hogy komolyabb gazdasági értéke még nincs, inkább kiegészítő, a felnőttek munkáját segítő szerepe van, a gyermek játszva tanulva nő bele a munkába. Mindig csak részfeladatot lát el, ezeket a felnőttek jelölik ki nekik, s közben is ellenőrzik munkájukat, tanítgatják őket. A gyermekkor első időszaka a kisgyermekkor, amikor még csak játékképpen biznak rá feladatokat, s a cél inkább az, hogy szokja a munkát, később természetes életelemének tekintse. A gyermekkor másik időszaka az iskoláskor vagy nagygyermekkor, amikor már komolyabb, nem egy esetben kereső munkát is elvégez a gyermek (libapásztorság, marhapásztorság, baromfi gondozása, takarítás stb.). Bizonyos fokig a házi munkákban mindkét nemnek önálló feladatköre lett, s ezért felelős. Ha kötelességét elmulasztja, komoly büntetést kap. A gyermekmunkák, ha kereső foglalkozásról is szó lehet, mégis inkább a felnőttek keze alá, azok munkájának meggyorsítása érdekében dolgoznak (pl. aratáskor vízhordás, boltba járás, lekvárfozéskor szilvamagvalás). 2. fiatal- vagy ifjúkor munkái: Ekkor már komoly munkaerőként tartják számon a fiatalokat, élesen elválnak a nemek munkái egymástól, s részfeladatokban, ha irányítják is őket, pillanatnyi döntési joggal rendelkeznek, önállóan dolgoznak, s a közösségi munkában is egyenrangú közösségi tagként résztvesznek (—>társasmunkák). Az ifjúkort is két részre szokás osztani. A süldő fiúk, lányok munkáit az jellemzi, hogy még valamennyi, nemüknek fontos munkát nem tudnak elvégezni tökéletesen, néha tanításra is szorulnak, s fizikai erejük még nem alkalmas valamennyi női vagy férfi munka elvégzésére, bizonyos gyakorlat is hiányzik, s ezért kevésbé termelékenyek (pl. aratáskor a kaszát nem bíiják, ünnepi ételeket irányítással főznek stb ). A nagylegények, nagyleányok valamennyi részmunkában helytállnak, kellő minőségű és identitású, sokszor virtusból túlhajtott teljesítményű munkára is képesek. Bérmunkákat szabadon vállalhatnak. A tanítás, a munka kijavítása már ekkor szégyen a munka végzőire nézve. 3. Felnőtt kor: e korszak munkáit az önállóság, a gazdálkodni tudás, azaz a részmunkák önálló összehangolása, s nemcsak azok pontos elvégzése jellemzi. Az ifjúkor és a felnőtt kor határa éles, ugyanis a házasság aktusa választja el egymástól A felnőtt kor első időszakában a fiatal házas korban még csak tanulják az új házasok a gazdálkodás tudományát, s ekkor még a szülőkre, azok irányítására, a közösség bizonyos tagjainak tanácsára szorulnak (szomszéd, koma). Az első, második gyermek után már mint javakorabeli emberek önálló gazdálkodásra is képesek, s a közösség az ő véleményüket is kikéri, figyelembe veszi. 4. öregember: Az öregkor jele, hogy valaki, bár tudása teljes birtokában van, fizikailag már nem képes bizonyos munkák elvégzésére. Tevékenysége egyre inkább a ház körüli apróbb munkákra korlátozódik, munkájának jellege fokozatosan kisegítő jellegűvé válik. Ám míg mozgásképes, szellemileg friss, az irányításban, sőt társasmunkák irányításában tekintélye alapján komoly szerepet kap. Amikor tehetetlenné válik, munkaszervezeti szempontból már tevékenysége nem értékelhető, noha éppen gondzása a családi munkák új területét, a korábbi munkamegosztás némi módosítását igényli. Meg kell jegyeznünk, hogy a nagycsaládos vidékeken még a szf.-n is az egyes korok önállósága nem volt ilyen nagy, bár ezek akkor is elkülönültek. A családban halálukig a vagyonjog alapján nem az öregeké volt a döntő szó, a házasok munkájának irányítása, némi önállóságuk ellenére is, igen lényeges volt. - írod: Fél Edit: Egy kisalföldi nagycsalád társadalomgazdasági vázlata (Érsekújvár, 1944); Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban (BP , 1956); Szabó László: Munka- szervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században (Szolnok, 1968); Jávor Katalin: Á parasztcsalád munkamegosztása egy nyírségi faluban (Debrecen, 1966).
