November 19. Erzsébet napja

2012. november 20. kedd, 15:27 Benedek Csaba
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

November 19. Erzsébet napja

Árpádházi Szent Erzsébet, Eger, Székesegyház, 2013. Benedek Csaba fotójaErzsébet, az Árpádok sarjadéka (1207–1231), a világegyház egyik legtiszteltebb női szentje, Szent Ferenc harmadrendjének mennyei pártfogója; a szegények és betegek, árvák és özvegyek patrónája. Büszke lehet rá nemzete.

Erzsébet, II. András és Gertrud leánya, Sárospatakon született. A mondai hagyomány szerint Klingsor, az erdélyi szász származású híres Minnesänger Wartburgban a csillagokból kiolvasta Erzsébet születését és jövendő dicsőségét.
 
Az Érdy-kódexnak a Legenda Aurea és Pelbárt nyomán szerkesztett legendája szerint már gyermekkorában kitűnt különös jámborságával, főleg az ünnepeket üli meg nagy buzgósággal. A táncot és játékot kerüli. A híres rózsalegenda még idehaza esett volna meg vele:

Történik egy napon, mikoron nagy hideg volna, hogy úgy mint senki ne látná, vinne apró maradékokat az vár kapuja elében az szegényeknek, és ime, elöl találá az ő atyja. Csodálkozván rajta ennen maga, mit járna és hova sietne. Megszólojtá: fiam, Erzséböt hova mégy, mit viszel. Az nemes király leánya miért fölötte szemérmes vala, nagyon megszégyellé magát. Megijede és nem tuda félelmében egyebet mit felelni: im rózsát viszök. Az ő atyja kedég, mint eszös ember, meggondolá, hogy nem volna rózsa virágzásának ideje. Hozzá hívá, és meglátá kelebét. Hát mind szép rózsavirág… Óh nagy ártatlanság, óh szeplőtelenségnek halhatatlan malasztja: ime az áldott mennyei Király, nem hagyá az ő szerelmes szolgálóleánya beszédét hamisságban, hogy szemérmöt ne vallana, de inkább szentséges voltát isteni irgalmasság követné…

Más előadás szerint ez már Thüringiában történt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy – bár Erzsébet nagylelkűségét találóan jellemzi – vándorlegendával van dolgunk, amely más szentek történetében is felbukkan, de később a magyar királylány ikonográfiájához tartozik.

Már négy éves korában eljegyzik Thüringia őrgrófjának fiával, Lajossal. Ez egyik hagyomány szerint a pesti (mai belvárosi) Boldogasszony-templomban történt. Mindjárt Németországba viszik. Klingsor maga is benne lett volna abban a lánykérő követségben, amely Endrénél járt. 1221-ben ülik meg a menyegzőt.

Erzsébet korán kapcsolatba kerül a kezdődő franciskánus mozgalommal. Gyóntatója, a szigorú Marburgi Konrád is híve az új áramlatnak. Hitvesi és édesanyai kötelességei mellett, egész életét a szegényeknek és betegeknek szenteli.

Történék egy napon, – olvassuk a Tihanyi-kódexban – mikoron ura hon nem vóna: egy undok poklost megfereszte ennen házában és nyugodá el ő urának úrfiú ágyán, két lepedő között. Ez azonközben juta haza az ő vitéz ura Ime nagy bosszú panasszal eleiben esének az öregök. Kezdék nagy erősen vádolni az szent asszonyt, hogy tékozló volna, és nem tartaná takarékosan ő urának jószágát, szolgáit és megölné éhel, szoméhal (böjtön tartotta őket), és mindenestül fogva gonosz életű volna. Mondának annak fölötte: ha kedég nemes uram szavunkat nem hiszöd, menj el be ágyasházadba és egy nagy szörnyű undokságus poklost találsz úrfiú ágyadon nyugodni. Ám lássad, ha mind ellyen szertelen dolgokaSzent Erzsébet domborműve az egri székesegyház ajtaján. 2013. Benedek Csaba képet el kell engedni. Mikoron az jámbor úr azt hallotta volna, megindula rajta és nagy hertelen mezejtelen fegyverét ragadá, mondván: mi dolog ez, akit hallok. Ha immáron jószágomat nem kiméli, avagy ennen magamat kimélene. Nagy haraggal beüté az ajtót, hogy mind az poklost megölje, mind az szent asszonyt levágja. És mikoron fölemelte vóna az lepödőt, látá hát ime az áldott, megfeszült Jézus Krisztust nagy vérbe keverödvén fekszik az ágyon. Ottan megrettene és bocsánatot kére tülle, és elenyészék Krisztus Jézus ő előle. Az szent asszony feleségétül még azonképpen bocsánatot kére, nagy sírván, és áldomást ada őneki mindenre szabadon munkálkodni…

E legendához csatlakozik a csodás köpönyegről szóló történet is: történék, hogy egy jobbágyfiú Rómába menne, lére be az herceghöz, miérthogy útjában volna, hogy láthatná az szent asszonyt, ki olyan nagy jó hírrel járna. És az jámbor herceg nagy jó kedvvel fogadá. És mikoron lakozna, kéré az úrfiú, hogy érdemlené láthatni Szent Erzsébetet. Ottan neki üzene az ő ura, hogy jőne alá hozzájuk. De Szent Erzsébet felelé, hogy nem volna szükség oka, mert ez világi dicséretöt nem kíván vala. Másod kedég, mert tisztösségre való ruhaöltözeti nem vala. Esmég neki izene az ő ura, hogy egyebet ne tenne. Az szent asszonynak nem lőn mit tenni, bemöne hamar imádkozó cellájába. És mikoron imádkoznék, ime Úristennek angyala szépségű ruhát és nagy drága kevekből fűzött koronát hoza őneki, és mondá, hogy Úristen küldötte volna. És nagy édes hálaadással és könnyhullatással reávevé, és leányval ura eleiben nyomoték nagy tisztösséggel. És elálmélkodnak mind közönséggel színének, személyének, szavának és öltözetinek szépségén és ékös voltán. És búcsúvétellel esmég cellájába méne. És az vendégök nagyon dicsérék Úristent és az szent asszonyt, mert bizony Krisztus Jézusnak szerelmes leánya volna.

Erzsébet 1227-ben elveszti férjét, aki a Szentföldre igyekezett. 1228 nagypéntekjén lemond a földi javakról. Utána sok megpróbáltatásban, sőt megszégyenítésben volt része. Urának rokonai túlzottnak találják önfeláldozó életét, ezért Wartburg várából Marburg városába költözik. Itt kórházat épít, de már nem él sokáig. Haldoklásának előadása a franciskánus hőskor szellemében, a Fioretti igézetében fogant:

Árpádházi Szent Erszébet szobra az abaújszántói templomkertben. 2012. Pintér Tamás fotójaÉs mikoron elközelgetne a végső hóra, esmég neki jelék (jelenék) az kegyes Jézus mondván: jöjj el immáran én szerelmes jegyösöm, az tenéked megszereztetött dicsőséges lakodalomban… Kezde imádkozni nagy édességgel. Ime azonközben egy igen szép mennyei madárka eleibe jöve, és kezde előtte nagy szép édes éneklést tenni, hogy hozja képöst Szent Erzsébet es kezde énekleni…

Halála után negyednapiglan eltemetetlen hagyák. Éjjel és nappal édesködvén az szép illatban, és mikoron az szentegyházhoz vitték volna, nagy sokságú madarak jövének az szentegyházra, kit soha annak előtte nem láttanak vala, nagy csodálatos éneklést tevén….

Kívánsága szerint darócruhába öltöztették. Temetése a Szent Ferenc-kórház kápolnájában történt, amelyet ő alapított. Ez volt első nyugvóhelye. Rövidesen csodákat emlegettek, amelyek Erzsébet közbenjárására történtek. A pápa már 1235 pünkösdjén szentté avatta.

1236 május első napján Erzsébet koporsaját fölemelték (elevatio). Frigyes császár, aki hiába kérte meg a szent özvegy kezét; most egyszerű szőrcsuhában, de fején a császári koronával, segített a szerzeteseknek a koporsóvitelben. Amikor a gazdag bíborszövetbe takargatott csontokat az új koporsóba helyezték, a császár e szavakkal tett aranykoronát Erzsébet fejére: nem koronázhattam meg császárnénak, most megkoronázom Isten országa halhatatlan királynéjának.

Az ereklyéi fölé emelt templom a német gótika egyik mesterműve. A legenda szerint Erzsébetnek forró vágya volt olyan magas tornyú templom építése, hogy harangjának szavát Magyarországon is meghallják. Kereste is a helyet, de hiába. Egy nap fölvett a földről egy követ, a levegőbe dobta, és kijelentette, hogy ott fogja a templomot fölépíttetni, ahol a kő leesik. Mocsaras helyre esett, nem messze a Lahn vizétől. Csakugyan itt is épült fel a templom nagy nehézségek között, de a munkások tisztelték a szent kívánságát.

Erzsébet az egész világegyházban évszázadok óta szakadatlan tiszteletben részesül, mint az emberszeretet eszményi példaképe. A legnagyobb festők örökítették meg azokon a képeken, amelyek most a múzeumok büszkeségei, eredetileg azonban jámbor társulatok, harmadrendek, plébániai közösségik rendelték templomuk, ispotályuk számára: Simone Martini, Fra Angelico, Holbein, Murillo és annyi más.

Alakja nemcsak a jámbor legendát és egyházi művészetet ihlette meg, hanem ott él a modern idők nosztalgiáiban: Montalembert, Ida Görres-Coudenhove, Harsányi Lajos, Reinhold Schneider, Nigg, legújabban Elfride Kiel és sok más egyetemes írói igényű alkotásaiban, Liszt Ferenc hatalmas oratóriumában is. Sajnos azonban eddig senki sem akadt, aki Erzsébet népi utókorát, szakrális hagyományvilágát összefoglalta volna.

Szent Erzsébet szobra Vácott, 2012. Kürtössy Péter fotójaHalálának hétszáz éves fordulóján lelkendezve kérdezte egy magyar méltatója: van-e nagyobb asszonya a világtörténelemnek a Megváltó anyján kívül, mint ő?

Életének áldozatából érthető, hogy a szegények, elhagyatottak, illetőleg a kórházak, ispotályok, emberbaráti intézmények annyiszor választják őt védőszentül. Középkori hazánkban Kassa, Pécs, Zágráb (1310), Szombathely (1460), Újbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya (1363), Szeged.

A Győrbe települt franciskánusok épülő templomukat neki szentelik, nyomban a kanonizáció után. Béla király is támogatja őket. Béla építi a nagyszombati templomot (1240) ferences harmadrendű apácák számára. Az a két magyar úr, Farkas és Dávid, aki Thüringiában Erzsébet mellett volt, hazatérve, a király engedélyével szintén templomot emelt Pozsonykápolnán az ő tiszteletére (1244). Unokahúga, Szent Margit Nyulak szigetén az ő oltára előtt tett fogadalmat.

Föltétlenül számot kell vetnünk azonban a XIII. században bevándorolt németség eleven Erzsébet-kultuszával is. Az 1251-ben feltűnő, éppen Thüringiából települt Késmárk temploma védőszentjéül Erzsébetet választja. Oklevélben ránkmarad eredeti Szenterzsébet neve is (villa Saxonum apud ecclesiam Sanctae Elisabeth).

Nyilvánvalóan Kassa, Körmöcbánya, Besztercebánya szabad királyi városok patrocinium-választásában sokat jelentett, hogy a középkori németség kedvelt modern szentje egyúttal leánya volt a magyar királynak is, ami hozzájárulhatott az új haza megszeretéséhez.

Legmonumentálisabb hazai szentélye a kassai templom, később székesegyház, amelynek alapkövét még unokaöccse, V. István tette le, zárókövét pedig Mátyás király.

Északi kapujának (porta aurea) domborművén más jelenetek mellett is, Erzsébet alakja uralkodik. A székesegyház szárnyas főoltára (1474–1477) igazi Biblia pauperum, amelynek 48 képtáblájából 17 Jézus gyermekségét, 24 a passiót, 12 pedig Erzsébet életét tárja elénk. Ezek a jobb szárny alsó részén kezdve: 1. Erzsébet születése. A glóriával övezett kisdedet egy udvarhölgy mutatja a Gertrúd királyné ágyánál megjelent apának, András királynak és kíséretének. 2. A négyéves Erzsébetet főúri kíséret hozza Hermann thüringiai herceg udvarába, hogy fiával eljegyezzék. 3. Erzsébet Wartburgban szent mise alatt elragadtatásában látja a Szűzanya és a szentek társaságában Jézust, aki helyesli irgalmasságát. 4. Erzsébetet napa és ángyai bevádolják férjénél, hogy ágyában bélpoklost ápol. Lajos fölemeli a takarót és alatta a keresztre feszített Megváltót látja. Térdre esik előtte. 5. A császár Wartburgba érkezik, mert meg akarja ismerni Erzsébetet, aki szegényei között osztotta el minden értékes ruháját. Mégis, hogy rangjának megfelelően jelenhessék meg a császár előtt, angyalok hoznak neki csillagokkal ékesített öltözetet. 6. Erzsébet búcsúzik a Szentföldre induló férjétől. 7. Lajos útközben meghal. Az özvegyen maradt Erzsébetet sógora és napa Wartburgból gyermekestül kiűzi. 8. Eisenach utcáján egy koldusasszony, akivel Erzsébet sok jót tett, hálátlanságból sárba taszítja. 9. Erzsébet mint Szent Ferenc harmadrendjének tagja, egy fürdőkádban ülő bélpoklos sebeit mossa. 10. Egy pokolvaras betegnek haját nyírja. Álnok rokonai gúnyosan nézik önfeláldozó cselekedetét. 11. Halála. 12. IX. Gergely pápa Perugiában szentté avatja.

A bártfai Egyed-templom Erzsébet-oltárának (1480) ikonográfiája: 1. betegeket ápol, 2. a wartburgi lakoma, 3. a rózsacsoda, 4. búcsúja férjétől, gyermekét nyújtja neki, 5. elűzése, 6. eljegyzése, 7. egy koldusasszony sárba taszítja.

Erzsébet evangéliumi példája több női szerzetesközösséget is életre hívott. Mi csak azt vesszük szemügyre, amely hazánkban is gyökeret vert.

Máshol is rámutattunk, hogy a magyar katolikus szakralizmusnak Aachen városával a középkorban igen eleven kapcsolata volt. Itt született az a gazdag Radermecher Apollónia (1571–1626), aki szülővárosában Szent Erzsébet betegápolóinak rendjét és kórházát egy régi Erzsébet-kápolna és kórház újjászervezésével megalapította (Hospitalschwestern von der heiligen Elisabeth, Elisabetherrinen). Az új rend még a XVII. század végén Grázban, majd Bécsben is gyökeret vert. Innen eresztett új ágakat Pozsonyba (1738) és Budára (1785) a vízivárosi franciskánusok elhagyott kolostorába, illetőleg templomába, a hazai barokk egyik szakrális múzeumába. A kórháznak Budapest egészségtörténetében szép érdemei vannak.

A XVII. század végén újjászületett magyar minorita provincia Erzsébetet fogadta mennyei pártfogójának.

A középkor épületes irodalmában egyéb női szenteké mellett, ismeretesek a mi Szent Erzsébetünknek tulajdonított látomások: Revelationes Dominae Nostrae factae beatae Heilisabeth filiae regis Ungariae. Egyes részletei a mi kódexeinkben is fölbukkannak. A szövegek Szent Brigitta és Schönaui Szent Erzsébet vízióiból való átvételek, amelyeket Erzsébet nevével akartak még kedveltebbé tenni.

Erzsébet napját a régi magyar egyház pirosbetűs ünnepként ülte meg. Mária Terézia kérésére a pápa megengedte (1754), hogy misehallgatás után a hívek „szolgai” munkát végezhessenek, hamarosan azonban teljesen köznappá vált.

Erzsébet népi kultuszáról keveset tudunk: vagy elhalványodott, vagy a szakkutatás késett el a földerítésével. Évszázadokon át napjainkig egyike a legkedveltebb magyar női keresztneveknek. Gyermekjátékaink, pünkösdölőink olykor emlegetik Szent Örzsébet asszonyt:

Húgom, húgom, húgom,
Szent Örzsébet asszony,
Ki is váltanálak.
Ha válságom volna.
Miért adtad másnak
Magadat, magadat?
Azért adtam másnak,
Magamat, magamat,
Viselje az Isten
Gondomat, gondomat.

Kresz Mária napjainkban, igazán az utolsó pillanatban örökítette meg a mezőkövesdi halotti tor egyik, inkább már csak emlékezetben élő ősi hagyományát.

A torba, a mennyei lakoma néven emlegetett etetésre, megvendégelésre tizenhárom koldust hívtak meg, mert az Utolsó Vacsora asztalánál is tizenhárman ültek.

A vezető koldusasszony eláldotta a gyászoló családot, meg halottjait. Elmondván az asztali áldást, terített asztalhoz ültek, amelyen ott volt a borral telt jancsikancsó is. Az étkezés végén az öregasszony Szent Erzsébet csodatételéről, az ispotálybeli szegények látogatásáról és vendégeléséről emlékezett: a szegények elfoglalván helyüket, bemégyen a király, és illedelmesen köszönté az espétálynak minden szegény lakóját, szemét az égre emelvén. Mit látván szemei? Látván az ő megholt édesapját, édesanyját, apósát, anyósát, többi rokonait: terített asztal mellett ülének a mennyei fényességben. A király térdreesett és megszólalt:

Mit szegénynek nyújt kezed,
Azt az égben fölleled.

Utána a jancsikancsóból mindenki ivott, ez volt az áldásbor, amely még nyilvánvalóan a Szent János áldásának középkori világát idézi. Mindig újra töltötték és elvitték a szomszédba is, ahol öregek, betegek voltak.

Szent Erzsébet említése a gyermekjátékokban a pünkösdölőkben is gyakori. Az énekelt legenda a német folklórban is ismert. Szent Erzsébet alakja és a személyéhez fűzött legendák a középkori francia irodalom kedvelt témái közé tartoztak. Az ártatlanul üldözött nő a legendákon kívül a népköltészet más műfajainak is (mese, monda és ballada) gyakori típusa.
Gyermekjátékokban is gyakran előfordul Erzsébet neve, különösen az ún. várkörjáró játékokban.

Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz: Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják: „Erzsébet megrázta a pendelyét.” Debrecenben úgy mondják:

Erzsébet, Katalin havat szokott adni,
A bitang marhákat jászolhoz kötözni.

Irodalom:

Bálint Sándor: ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977.

Tátrai Zsuzsanna: November 19. Szent Erzsébet. In: Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. (Dömötör Tekla főszerk.), Budapest, 1990. 209.

Dobos Ilona: Szent Erzsébet, Árpádházi (nov. 19.) In: Magyar Néprajzi Lexikon 4. (Ortutay Gyula főszerk.) Budapest, 1981. 653-654.

Ajánlott oldal:

Magyar szentek és boldogok

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:02