Március 18., 19., 21.
Sándor, József, Benedek
Az egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”
Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.
Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták:
Engedje az isten, hogy sok Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben.
vagy:
Isten éltessen sokáig,
Mig a füled nem ér a bokádig.
(Penavin 1988: 71)
A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:
Sándor napja ma vagyon,
Átbillegtem a fagyon.
Ha jegy garast annátok,
Tudom mennem bánnátok.
Ha mehhaltok jaó jártok,
Rám marad a vagyontok.
Szivemből kivánom!
(Istvánffy 1911: 299)
József, a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője. Ő adta a Jézus nevet gyermekének. A középkorban József még nem részesült abban a nagy tiszteletben, amely később, így napjainkban is osztályrészül jutott neki. Ennek több oka van. A karácsony ünnepe és hagyományvilága elsősorban Máriát és Fiát veszi körül nagy hódolattal. Az alázatos József meghúzódik a betlehemi istálló homályában. Az Egyház attól tartott, hogy József misztériumát az egyszerűbb hívek félreértik. Kizárólag az ő személyét magasztaló ábrázolások a középkor szakrális művészetéből szinte teljesen hiányzanak. A mi magyar kódexeink is nagyon sommásan emlékeznek meg róla.
A József-legenda már kikerekedik és valósággal megelevenedik híres, számtalan kiadásban megjelent barokk népkönyvünk, a Makula nélkül való tükör előadásában: Ő legdicsőségesebb nemzetbül származott, mert az ő nemzetéből némellyek pátriárkák, némellyek királyok, némellyek próféták, némellyek papok voltak és nagyobb részént istenes szent emberek. Hogy pedig Szent József ács volt, az nem történt szegénysége miatt, hanem maga akaratjábul, mivel e világ gazdagságát, dicsőségét semminek tartotta, és inkább akarta tisztességes munkában magát foglalni, hogysem henyélésben életét tölteni. Szent József a pátriárkák bizodalma volt és több dicsőséget, tiszteletet vettek őtőle, hogysem ő vett tölök. Ami a testet illeti, Szent József legszebb és ékesebb volt az emberek fiai között, mivel oly királyi nemzetből származott, és az emberek között legékesebbnek kellett jegyesül adatni, mind lelkében, mind testében hozzá hasonlónak kellett lenni. Azért őfelőle úgy van megírva, hogy tiszta szűz férfiú volt. Beszédében szerelmetes, cselekedeteiben mértékletes, társalkodásában nyájas, serénységében, ábrázatjában, szavában, cselekedetiben, hajlandóságiban, kedvességben, nyájasságban Krisztushoz és az ő anyjához mindenekben hasonló. Ez férfiúrul méltán mondhatni azt, kit Dávid Krisztusrul prófétál; minden emberek fiai fölött ékes vagy, kiöntetett a malaszt a te ajakidban és megáldott az Úr örökké.
Egyéb szórványos kezdemények mellett, elsősorban a franciskánizmus munkálkodik József tiszteletének fölvirágoztatásán. IV. Sixtus, aki a ferencrendből jutott a pápai székbe, a szent nevenapját hivatalosan elismert ünneppé avatja (1479). A pápai jóváhagyás után más rendek is résztvesznek a József-kultusz kiteljesítésében. Terjesztésében talán a kármelitáknak, különösen Nagy Szent Teréznek érdemei a legmaradandóbbak.
Spanyol, illetőleg kármelita kapcsolataik révén az osztrák Habsburgok körében, a bécsi udvarban is meghonosodik a XVII. század folyamán József tisztelete. Így Lipót, amikor fiúgyermeke, tehát a trónörökös megszületése késett, reménységét Józsefbe vetette. Amikor megszületett, egészen szokatlanul őt választotta fiának névadó patrónusává. Ezzel máig virágzó névdivatot, névkultuszt teremtett Közép-Európában. A József-keresztnév először az arisztokrácia, majd a nép körében is elterjedt, és mai napig a legkedveltebbek közé tartozik.
Eleinte katolikusok kapták föl. Így érthető, hogy a szlavóniai Kórógy reformátusai a bevándorolt katolikus falubelieket tréfásan Jóska bácsi néven emlegetik.
Lipót Szent József oltalmába ajánlotta egész birodalmát és a Habsburg-ház patrónusává választotta (1675). Később Bécs (1683), majd Buda (1686), illetőleg hazánk felszabadulását részben József mennyei közbenjárásának tulajdonította. A kapucinus Marco d'Aviano dárdahegyén magasra emeli Szent József képét. Ezzel lelkesíti Budán a döntő támadásra induló katonákat. Az uralkodó ezért arra kérte a pápát, hogy Mária és József eljegyzésének ünnepét egész birodalma megülhesse. Szent XI. Ince ezt meg is engedte.
Az udvari József-kultusz elnépiesedésének jellemző állomása, illetőleg megnyilatkozása az ikervári köszöntő, amelyet még századunk elején is megültek. A falu hajdani földesura Batthyány József, a múlt század elején itteni jobbágyainak ajándékozta a Zsidakő legelőt. Egyetlen kikötése volt: Szent József szobra előtt, de kint a mezőn is minden József-napon, az ő emlékezetére józsefpohár néven áldomást igyanak. Ha a falu elöljárósága ezt elhagyja, a legelő adományozási joga megszünik.
József napját az idősebb szegedi parasztnép félünnepnek tekinti: „Szent József odakint a tanyán – írja Tömörkény István – igen nagy tiszteletben van. Ez nem megy ugyan valami lármásan, de azért megvan a lelkekben. A kalendáriumban nincsen a nevenapja piros betűkkel írva, azonban annak tartatik. Nincsen ember, aki ezen a napon dologba állana. József napján a földet szerszámmal durkálni nem szabad. Ilyenkor csönd van és ünnep. A tanyák csöndesek, csak délután felé hallatszik erről-arról a gyermekek éneke. Szent Józsefet így éri minden nevenapján a tisztelet. Szobrot, vagy ilyesmit azonban nem állítanak neki.” Ezt a kultusz fiatalsága magyarázza.
József hazai tiszteletének első, még középkori jelentkezése a tiszteletére fogalmazott mise, amely nem egyezik a Missale Romanum szövegével. Egy esztergomi nyomtatott misekönyvbe jegyezték be. Radó Polikárp szerint hazai szereztetése kétségtelennek látszik.
A hitújítás és török viszontagságok késleltették a kultusznak a nyugati országokkal párhuzamos, illetőleg egyidejű kibontakozását.
A hazai barokk franciskánus jámborság főleg Páduai Szent Antal tiszteletének felvirágoztatásán fáradozik. A József-kultuszt másodlagosan, inkább a Bécsből szertesugárzó karmelita, jezsuita, illetőleg főúri példára karolja föl.
József-patrociniumainkat nyilván elsősorban és eleinte a Bécsből szertesugárzó kultuszdivat sugalmazza. Új ösztönzéseket kap századunkban, amikor családfői méltósága mellett, főleg kétkezi munkás voltát, proletár sorsát akarja az Egyház megtisztelni.
Mióta József az Egyház és a válságba jutott család, továbbá a szórványossá vált papi hivatás patrónusa lett, alig van templom, amelyben legalább szobrával ne találkoznánk. Ezeket rendszerint társulatok állították. A szegedi Fogadalmi Templom Szent József-perselyébe dobják bele a hívek a papnevelés céljaira szánt alamizsnáikat.
Érthető, hogy József nálunk is elsősorban a famunkások védőszentje. Patrónusa volt az ácsok, asztalosok szegedi, aradi céhének. Hajdanában a koporsót is ők készítették. Ezért van a szegedi céhzászlóra (1829) két lebegő angyal között koporsó is hímezve. A kaposvári ácsok az ő ünnepén végezték húsvéti gyónásukat. A vasvári iparosok a dominikánus templom Szent József képe előtt gyertyát gyújtottak, misét mondattak, felajánlást tettek.
Barokk oltárainkat részben a faműves céhek (Szeged-Alsóváros), részben pedig a jó halál kegyelméért könyörgő társulatok (Győr, karmeliták) hívták életre. Dunaföldvár franciskánus templomának oltára a pestisjárványokat idézi: a képen a haldokló József, két oldalán Rókus és Sebestyén szobrait látjuk. Páka barokk oltárát is a morientium patronus tiszteletére állították.
Az 1709. évi pestis után Nagyszombat városa József tiszteletére emlékoszlopot emelt.
A budai Erzsébet-apácák templomának délnémet barokkra utaló, jelenleg lappangó Szent József-képén a szükségben szenvedő hívek ügyeiket-bajaikat írásbeli kérvényen nyújtják át Józsefnek, aki az íróasztal mellett ülő Kis Jézus elé terjeszti. A Megváltó nem is tagadja meg nevelőatyja szószólását, aláírásával teljesíti a kéréseket.
A Szeged-alsóvárosi, továbbá a zalaszentgróti templom barokk oltárképén a földgömböt, vagyis a mindenséget birtokló Kis Jézust József mutatja be a világnak. Nagybörzsöny oltárképén a karon ülő Jézus kezében Józsefnek kivirágzott botja.
Tolna egyik mellékoltárán a halott József kezetcsókol a megnyílt égből angyalok társaságában elősiető Kis Jézusnak, aki virágkoszorút helyez a fejére. Ezt a jelenetet ismétli a városka Szentháromság-oszlopának egyik domborműve is.
Az egyház egyre virágzóbb József-kultuszának hatása, hogy külön napot, a hét szerdáját és a március hónapot szentelik az ő különös tiszteletére. Jámbor társulások, halálukra készülődő öregek bensőséges buzgósággal ülik meg. Kisteleki hiedelem szerint ha valaki József napján böjtöl elhunyt vérrokona lelkiüdvéért, az azonnal megszabadul, és még aznap jelt ad. Enni nem szabad, csak vizet inni, és szüntelenül imádkozni.
Az orális jámborság sajátos hajtása a Szent József olvasója, amelynek terjesztésén a híres jászladányi szentember: Orosz István is buzgolkodott. Ez az olvasó 60 szemből áll, ama hatvan évnek tiszteletére, melyet a jámbor hagyomány szerint József ezen a földön eltöltött. A szemek fehérek és kékek, 15 táblából állanak: egy fehér nagyobb és három kisebb kék szem tesz ki egy-egy táblát. A fehér szemek jelentik József tisztaságát, a kékek pedig mennyei boldogságát. Minden fehér szemre az Üdvözlégyet végzik, éspedig sorban, a rendes olvasó 15 titkából egyet-egyet belefoglalnak.
Számos katolikus vidékünkön József napja tavaszkezdetnek számít. Kalendáriumi eredetű verses sentencia József kedvessége: jó év kezessége (Szeged, Bókaháza). Akadnak Szegeden, akik télidőben nem iparkodnak házuk előtt és udvarukban a hó eltakarításával. Ha valaki szemükre veti, tréfásan így védekeznek nem vergődök vele, majd mögfogadom Szent Józsefot, majd elhordja ő. Tanyaiak szerint a cigány is azt mondja: Szent József után, ha pörölyvassal ütögetik is a földbe a füvet, akkor is előbújik.
Az „aszú istáp megverágozásából” sarjadt kis-kárpáti szlovák hagyomány: a mezőnjárók iparkodnak, hogy e napon a kikeletnek bármi csekélyke jelével, hacsak egy virágzó mogyoróbarkával is térjenek hajlékukba. Ezt meg is őrzik.
A múlt század első felében Szent György mellett sok szegedi csikós, csordás, gulyás már ezen a napon megkezdte a szolgálotot. Göcsej egyes faluiban a marhát most eresztik ki először a legelőre, de igazában és állandóan csak Szent György táján.
Az ország sok vidékén, így vendjeink körében, a palóc Szentsimonban ezen a napon eresztik ki először a méhrajokat. A méhek középkori hiedelem szerint szűzies életet élnek. Ezért öntötték viaszból és nem faggyúból a gyertyát, Krisztus jelképét is. Nyilván nem véletlen, hogy a rajeresztés éppen a tiszta József ünnepén történik.
Algyőn a méhtartó gazda e szavakkal most ereszti ki méheit: Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok! Göcsejben a gazda e napon nem megy el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek.
Régi egri regula a szőlőnyitás idején: Szent Józsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad.
A somlóvidéken Szent József vesszeje (Gladiolus communis) néven ismert fű sárgaliliom levelével összemorzsolva sebre jó.
A bukovinai magyarok körében ez a nap ünnep volt, a tavasz első napjának ünnepe, munkatilalommal. Szlavóniában úgy tartották, hogy József-napkor mindenkinek meg kell fürdenie és tiszta fehérneműt vennie. Dunaszerdahelyen József napja az iparosok ünnepe volt. Céhes zászlóikkal vonultak a templomba.
A hagyomány szerint a madarak megszólalnak ezen a napon, mert „Szent József kiosztotta nekik a sipot” (Marczell 1985: 40). Időjárás- és termésjóslás is fűződik József napjához, sőt haláljóslás. Az Alföldön úgy vélik, ha szivárvány látható, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros sáv bő bortermést ígér. Az Ipoly menti falvakban a József-napi rossz idő sok halottat jelent abban az esztendőben. A Mura-vidéken úgy mondják: „amilyen az idő József-napkor, olyan lesz Péter Pálkor és szénahordáskor” (Penavin 1983: 115).
Medvesalján azt tartották, hogy József-napkor kell elkezdeni a szántást, mert akkor jó termés várható.
József-nap is a kedvelt névünnepek közé tartozik. A Drávaszögben az ünnepelteket a pincéjükben keresik fel, és ott folyik a névnapozás. A József-napi köszöntők közül egy rövid változatot idézünk Várdarócról:
József a neved napján a boroskancsót érd el,
Amig a halál a torkodra nem térdel!
(Penavin 1988: 72)
Ezen a napon érkeznek a fecskék, s ilyenkor mondogatták a gyerekek: „Fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Ipoly menti falvakban úgy emlékeznek, hogy József-naptól már mezítláb jártak a gyerekek.
Benedek napján a század eleji göcseji adatok szerint zsírt és fokhagymát szenteltek, melynek azután gyógyító erőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napon duggatott hagymát Bertalan napján (aug. 24.) szedték fel, utána a háztetőre rakták, ahol hét nap érte a napsugár és hat éjszaka a harmat. Ennek a benedeki hagymának a főzetével a tífuszos betegek fejét és hasát mosogatták (Bálint S. 1980b: 257). Rábagyarmaton a marhák felfúvódásának gyógyítására tartották alkalmasnak a Benedek napján vetett hagymát.
Időjárásjóslásra is van adat: a bukovinai székelyek úgy vélték, ha ezen a napon dörög az ég, akkor száraz lesz a nyár. A Bács megyei Topolyán a három jeles nap együttes megfigyeléséből vontak le következtetéseket: ha ezekben a napokban kisüt a nap, akkor hosszú, meleg nyár várható, ha nem süt ki, akkor hosszú, lucskos őszre lehet számítani.
Irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 1. Március 19.
Tátrai Zsuzsanna: Március 18., 19., 21., SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK In: Magyar Néprajz VII. Folklór 3.