Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.
Június
„Széna, széna
Széna terem
a réten.”
(népdal)
Már most gondoskodni lehet a szérűkészÃtésrÅ‘l, mert, hogy a kisgazdaságokban, hol nem gÅ‘zgéppel folyik a cséplés, milyen megfizethetetlen a jó, tartós szérű, mondani se kell. Ha szérű nem kemény, akkor csakhamar lyukak és mélyedések képzÅ‘dnek benne, melyek nemcsak a cséplést nehezÃtik meg, hanem azt is okozzák, hogy sok szem marad a szalmában. És ha a szérű nem tartós, gyakran meg kell újÃtani, s ez a munka annyival inkább kellemetlen, mert épen olyan idÅ‘szakra esik, mikor a nélkül is sok a dolgunk. Ne kiméljük tehát a fáradságot olyan szérű készÃtésére, melynek nem lesznek meg a fenti hibái s mely akár egy egész ember életén át eltart.
Ház és udvar. Készülünk a szénatakarodásra. Padlásokat, pajtát, szérüskertet kitisztogatjuk. Ha az olyan padlás, a mely istálló felett van, nem volna letéglázva vagy vályogozva, tapasztva, ezeket most pótoljuk; a szérüskertben semmi hulladékot ne hagyjunk. Kaszáról, gereblyérÅ‘l, villáról, jó fenÅ‘kÅ‘rÅ‘l idején gondoskodjunk, a szekereket rendbe hozzunk. Az utakat, átjárókat javÃtsuk.
Szántóföld, rét, legelÅ‘. Az ugarolást, valamint az ugarok trágyázását folytatjuk, Tengerit, krumplit, répát kapáljuk, töltögetjük. Csalamádét vetünk. A régi, kiritkult luczernást az elsÅ‘ kaszálás után feltörjük, a magnak való luczernát pedig meghagyjuk. A széna takarÃtása folyik. Az arankát pusztÃtjuk. Ha pedig jégverés ért volna bennünket, még most hamarjában sokat pótolhatunk. Vethetünk korai tengerit, takarmánynak kölest, muhart, bükkönyös árpát, szent Iván rozsot. A legelÅ‘jószágnak elegendÅ‘ vizérÅ‘l gondoskodjunk.
Baromfitartás. Hogy a dög bele ne üssön olyan könnyen a baromfiba, mindig tiszta, friss vizük legyen s ebbe annyi sósavat keverjünk, hogy kissé savanykás legyen.
Gyümölcsös. A fákat tisztogatjuk. Ha netalán utófagy lett volna és az a gyenge hajtásokban kárt tett, messük vissza azokat, a nemes hajtásokat pedig, ha még eddig nem tettük volna, megkötjük, ellenben ha már mellékhajtások fejlÅ‘dtek volna rajtuk, azokat visszametszük és csak a fÅ‘hajtást hagyjuk meg. A faiskolákban gyomlálunk, kapálunk, cseresznye- és kajszibaraczk- magvakat vetünk, mert ezeket nem jó sokáig szárazon hagyni; a cseresznye-, meggy- és szamóczatermést a madaraktól védjük, madárijesztÅ‘k, szélkerepelÅ‘ malmok felállÃtása, vagy apró tükördarabkák felfüggesztése által.
Konyhakert. A hol gyom mutatkozik, vagy a föld cserepesedik: gyomlálunk, kapálunk, öntözünk. A káposztaféléket ritkábban, de erÅ‘sen öntözzük, a káposztát hizlalhatjuk, felhigÃtott trágyalével megöntözve a gyökerét. A kötözÅ‘ salátát felkötözzük, ügyelve, hogy azok nedvesek ne legyenek, különben hamar rothadnak, miért is azoknak csak a tövét szabad öntözni. Nyári retket, télire való ugorkát vetünk, ugorkát és dinnyét herélünk, a paradicsomot, paszulyt karózzuk.
SzÅ‘lÅ‘ és pincze. A szÅ‘lÅ‘ben másodszor kapálunk, hogy ne maradjon a gyom a virágzás idejére, mikor nem kell a szÅ‘lÅ‘ közt járni. Ha a szemek már jól kifejlÅ‘dtek, kezdÅ‘dik a kötözés, kacsozás. E hó végén a második permetezést is végezhetjük. A késÅ‘i fagyok által netán károsÃtott szÅ‘lÅ‘ket nem szabad magukra hagyni, hanem gondos kezelésben kell részesÃteni, hogy még ezen évben legalább némi termést kaphassunk, vagy legalább a jövÅ‘ évben termést remélhessünk, melyek egyikére sincs kilátás, ha azt magára hagyjuk. Az elfagyott szÅ‘lÅ‘ kezelése attól függ, mily mérvű volt a fagy s a fejlettségnek minÅ‘ fokán érte a szÅ‘lÅ‘t? Ha a zöld hajtások még igen gyengék voltak s ennek következtében nemcsak a levelek s hajtásvégek, hanem az egész hajtás lefagyott, legczélszerűbb azokat egészen levágni, miáltal a tövükben levÅ‘ tartalék-szemek hozatnak életre, s ezekbÅ‘l, ha nem is kapunk oly erÅ‘teljes hajtásokat, min a lefagyottak voltak, azok még mindig elég erÅ‘sek lesznek arra, hogy a jövÅ‘ évre használható termÅ‘csapokat és vesszÅ‘ket adjanak, sÅ‘t még a jelen évben is legtöbbször meglehetÅ‘s termést adnak. Ha pedig a zöld hajtások a fagy bekövetkeztekor erÅ‘sebbek voltak s alsó részük már megfásodott; akkor csak levelük, termésük s a hajtás puha része fagyott le; ilyenkor pár napig várunk, mÃg megÃtélhetÅ‘ lesz a fagy hatása s azután az épen maradt csonkokat 2-3 szemes csapokra visszavágjuk; Ãgy a tÅ‘ke ereje kevesebb szemre szorÃttatván, elég erÅ‘teljes hajtások képzÅ‘dnek, és legtöbbször még elég jó termést is hoznak, mi, ha a fajta nem nagyon késÅ‘i, teljesen beérik, a jövÅ‘ évi termés pedig ép vesszÅ‘k fejlesztése által lesz biztosÃtva, mÃg ha a lefagyott szÅ‘lÅ‘t egészen magára hagyjuk, az idei hajtások épen maradt részei ki fognak ugyan hajtani, de mivel minden szemjük kihajt s a tÅ‘ke ereje köztük igen megoszlik, csak erÅ‘tlen, csenevész hajtások jönnek létre, melyek sem termést nem képesek adni, sem pedig a jövÅ‘ évi termésre kilátást nyujtani s Ãgy a fagy utáni metszés elhanyagolása által két év termését kell elvesztenünk. A pinczékben a hordókat feltöltögetjük, tisztogatunk, hÅ‘ség idején az ablakokat elzárjuk, s csak helylyel-közzel szellÅ‘ztetünk, hűvösebb éjszakákon.
Méhes.  A rajzás tovább folyik, az utórajokat lássuk el léppel és költéssel. Ha nincs mit hordani a méheknek, vagy sok esÅ‘ miatt nem mehetnek gyűjteni, a gyenge rajokat mézzel segÃtsük.
A nedves takarmány boglyába rakása. Nincs a gazdának egy-egy nagyobb veszedelme, mintha szénatakarodás idején esősre válik az idő, a mi pedig nagyon gyakran megtörténik. Mit tegyen ilyenkor a gazda?
Erre nézve egy jeles magyar gazda a következő érdekes dolgot mondta el: Nálam megtörtént, hogy háromszor bontottam meg a lóhereboglyát, háromszor rakattam át: mégis megszenesedett egy része a takarmánynak. Most azonban ezen is kifogtam. Ezentúl a lóherét többet magába nem rakom boglyába, hanem rétegenként szalmával keverem; vagy pedig a mi még jobb: kéményt csinálok a boglyába.
Ez a kéménykészÃtés nem kerül költségbe. ElÅ‘veszek egy ócska zsákot s azt jól megtömöm szénával vagy szalmával, felállÃtom a boglya helyére és körülrakom takarmánnyal. Mikor a boglya már olyan magas, mint a zsák, akkor a zsákot feljebb emelem, s újra folytatom a boglyarakást.
Ilyen módon boglyám közepén egy kürtő képződik, melyet felül egy kevés szalmával befedek, hogy az esőtől be ne ázzék, s mely kémény ily módon a nedvesen beboglyázott takarmányból fejlődő meleget és gőzt kivezeti.
Ha nagyon tartok a felmelegedéstÅ‘l, például ha nagyon nedvesen hordom be a takarmányt, akkor még a boglya alatt egy árkot is húzok, hogy Ãgy ezen árkon át is tudjon a kürtÅ‘be jutni levegÅ‘. Mióta ezt teszem, soha sem kell takarmányomat félteni.
Forrás:
Kaszás Péter (szerkesztésében): A gazda ember tüköre. Jó tanácsok a szántóvetőnek és kertésznek az esztendő minden hónapjára. Budapest. Franklin-Társulat kiadása, 1905. 13-15. és 207-211.