Az első világháború népművészeti tárgyai Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjteményekben

2017. június 11. vasárnap, 15:37 Benedek Csaba
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Az elsÅ‘ világháború népművészeti tárgyai Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjteményekben

1. kép: A jánoshidai I. világháborús emlékmű, 2007. fotó: Benedek CsabaNéprajzkutatóként meghatározó élmény volt mindig számomra a világháborút megjárt, átélt emberek visszaemlékezéseit hallgatni különbözÅ‘ gyűjtések alkalmával. A férfiak között ritkán lehetett úgy leülni és bármilyen témáról beszélgetést kezdeményezni, hogy egy idÅ‘ után a katonaság és háború ne kerüljön terítékre. Az is rendkívül figyelemre méltó, hogy akik valóságosan megéltek egy háborút, világháborút, azok között aligha találtunk olyan személyt, aki örömmel megélt volna egy újabbat! És nem csak a nÅ‘k között. Habár számos szörnyű eseményt megélt ember emlékezett humorral a nehéz idÅ‘kre (fÅ‘ként férfiak), mindenki érzékelte a halál közelségét, a kilátástalanságot, reménytelenséget és a fegyveres konfliktusokkal járó erÅ‘szakot.[1]

Amennyiben a háború fogalmát kívánjuk meghatározni, láthatjuk, legtöbben a politika szférájába sorolják, sÅ‘t odáig is elmennek, hogy a politika készíti elÅ‘ és robbantja ki azt.[2] Clausewitz szerint „A háború nem egyéb, mint a politika folytatása más eszközökkel. (…) A háború tehát erÅ‘szak alkalmazása, hogy ellenfelünket saját akaratunk teljesítésére kényszerítsük.”[3] A nagyméretű erÅ‘szakos összeütközések között kiemelt helyet foglal a két világháború.

A világháborúról valójában nem alakult ki közmegegyezés a szakirodalomban. „Az emberiség életterének meghatározott részére egy idÅ‘szakban kiterjedÅ‘, egymással összefüggésben álló haditevékenységek összessége. A meghatározott rész kritériumai nincsenek kodifikálva, de a „felénél több” elve alapján hallgatólagosan elfogadott, hogy világháborúnak tekinthetÅ‘ egy összefüggÅ‘ háborúsorozat akkor, ha legalább 3 kontinensen és 2 óceánon folyik, valamint a részt vevÅ‘ országok száma meghaladja az érintett kontinensek és óceánok országainak felét. A szakirodalom két világháborút tart nyilván, az 1914-1918 közötti I. és az 1939-1945 közötti II. világháborút.(…)

A világtörténelem során az emberiség érintett része világháborúnak érzett és nevezett olyan háborúkat, amelyek akkor egy adott kultúrkör egészére vagy nagy részére kiterjedtek, de a jelen fogalom szerint nem minÅ‘síthetÅ‘k világháborúnak. Ilyenek voltak az ókorban a Nagy Sándor-i háborúk (Kr.e. 332-323), a középkorban az Európa nagy részét érintÅ‘ invesztitúra-háborúk (1073-1177), a keresztes háborúk (1096-1291), a két százéves háború (1066-1204, ill. 1337-1453), a tizenötéves háború (1591/1593-1606) ,a harmincéves háború (1618-1648). Egyes, már 1920-tól élÅ‘ nézetek az 1914-1945 közötti idÅ‘szakot egy világháborúnak tekintik, s vannak, amelyek a hétéves háborút (1756-1765) és a napóleoni háborúkat (1791-1815) is a világháború kategóriájába sorolják.”[4]

Az I. világháború szempontjából számunkra fontos momentum, hogy a kiegyenlített erÅ‘viszonyok miatt a front megmerevedett és állóháború alakult ki.[5]

Állóháború: „az állásháború szinonimájaként használt fogalom. Szakmai értelemben téves, mivel szó szerint azt jelentené, hogy a háború áll, nem folyik harctevékenység (mint a II. világháborúban a francia fronton 1939. szeptember és 1940. május 10. között), amely állapotra a megfelelÅ‘ kifejezés a hadműveleti szünet. Ezzel ellentétben a háború 1914 Å‘szétÅ‘l sem állt meg, a harcoló felek a védelem és a támadás kombinációival hadműveleteket hajtottak végre, egyre teljesebb állásrendszerekbÅ‘l, innen az állásháború megnevezés.[6]

A hadműveleti szüneteknek, s ennek az állóháborúnak a következménye a katonáknak megnövekedett szabadideje, amibÅ‘l bÅ‘ven jutott dísztárgyak készítésére, faragására is.

A népművészet definiálása a világháborúnál is jóval nehezebb feladat. Számos konferencia és kiállítás témája volt már, mégsem sikerült mindenki számára kielégítÅ‘, használható meghatározást elfogadtatni a szakmával. Erre legjobb bizonyíték a megyei népművészeti kötetek tematikai sokszínűsége.[7] Az elsÅ‘, Szolnok megye népművészete még tisztán a népművészet szemszögébÅ‘l tekintette át a népi kultúrát, míg az utolsó kötetekben már a településszerkezet vagy a táj története és néprajza fejezet is helyet kapott.[8] Hogy mennyire nehéz is népművészet körülhatárolása, mi sem mutatja jobban, hogy Gazda Klára Közösségi tárgykultúra-művészeti hagyomány című könyvében csaknem 300 oldalon foglalkozik ezzel a kérdéssel.[9]

A Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint a népművészet tágabb értelemben valamennyi népművészeti ágazat (népköltészet, népzene,népi tánc, díszítÅ‘művészet, népviselet) elnevezése vagy szűkebb értelemben tárgyak művészi megformálása.[10]

A szakirodalomban elÅ‘fordul a díszítÅ‘művészet kifejezés is,[11] ám ez fedi valóságosan a népművészet fogalomkörét.

Fontos kiemelnünk, hogy történeti kategóriáról beszélünk, mely tulajdonképpen szakmai műszó, a népi kultúra nem tesz különbséget ilyen értelemben a használati eszközök között:

„A parasztok nem vonnak határt „népművészeti” és „nem népművészeti” tárgyaik közt, és ezt a határt a népművészet fogalmával dolgozó etnográfus is csak viszonylagosan tudja kitűzni. A paraszti tárgyi világokban ugyanis minden tárgynak van esztétikai funkciója is, ennek jelentÅ‘sége azonban nem egyenlÅ‘ a különbözÅ‘ tárgyféleségeknél. A közvélemény és a néprajzi kutatás is elsÅ‘sorban azokat a tárgyakat sorolja a népművészet körébe, amelyeken az esztétikai funkció fontossága megnÅ‘tt a célszerű használhatóság ellenében. Ezek általában ünnepi szerepű szertartásokhoz és szokásokhoz kötött, a mindennapi használatból kivont, megkímélt és így hosszú életű, igen gyakran díszített tárgyak, vagyis a paraszti tárgyi világoknak a mások, a közösség szeme elé szánt „reprezentációs szférája” (S. Erixon).”[12]

A népművészet rétegművészet, melyet a néphez, azaz a parasztsághoz kötünk, amibe beleértjük a birtokos parasztok mellett a birtoktalan falusi, mezÅ‘városi rétegeket is, a mezÅ‘városi cívisparasztokat, a falun élÅ‘, paraszti munkát (részben) végzÅ‘ kisnemeseket, a pásztorokat, a paraszti életformába beilleszkedÅ‘ kézműveseket.[13]

Tanulmányom elkészítéséhez a Szolnok megyei múzeumok anyagán kívül magánszemélyek családi emléktárgyait és gyűjteményét is áttekintettem.[14] A vizsgált múzeumok a következÅ‘k voltak:

Damjanich János Múzeum, Szolnok

Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred

Tiszazugi Földrajzi Múzeum, Tiszaföldvár

Finta Múzeum, Túrkeve

Jász Múzeum, Jászberény

Györffy István Nagykun Múzeum, Karcag

A legjelentÅ‘sebb általam ismert magángyűjtÅ‘ megyénkben Kis M. JenÅ‘ Béla, aki minden vidéki múzeumunknál gazdagabb anyaggal rendelkezik a témában, habár nem is ez a fÅ‘ gyűjtÅ‘területe.[15]

A vizsgált tárgyak többségének esetében rendkívül kevés információval rendelkezünk elkészítésének módjáról és mikéntjérÅ‘l. Számos esetben csak a felirat (hadi-, háborús-, világháborús emlék) vagy az évszám utal arra, hogy katonai emléktárgyról van szó. Általánosan elmondható, hogy az egyes családi emlékek jobban alá vannak támasztva háttér-információval (mikor, ki faragta, miért), mint a gyűjteményi darabok.[16] A műgyűjtÅ‘k és múzeumok látóterébe ritkán kerülnek ilyen eszközök, s ha mégis, azok inkább esetlegesen jutnak a gyűjteményekbe. A műgyűjtÅ‘k esetében igaz lehet az is, hogy sokszor nem járnak utána eléggé a vásárolt termékeknek, megelégednek a beszerzés örömével, a tárgy birtokba vételével, illetve számos esetben aukciókon vásárolnak, ahol kevés adat áll rendelkezésre a tárgy eredetérÅ‘l.

Az elsÅ‘ világégés katonaemlékeinek tipologizálását Novotny Tihamér végezte el, Å‘ azonban nem néprajzi módszerrel közelített a kérdéshez.[17] Munkájában számos olyan emléktárgyat felsorol, melyet itt idÅ‘ és lehetÅ‘ségek hiányában mi most kénytelen vagyunk mellÅ‘zni. A háborúban használt díszes fedezékek számbavételét, a kertészkedést, a fedezékbelsÅ‘ket, a fedezékszobrászatot, a síremlékeket, emlékműveket, rajzokat, fotókat, képeslapokat, tojásfestést és tetoválásokat kihagytam vizsgálódásaimból (1. kép A jánoshidai I. világháborús emlékmű, Benedek Csaba fotója, 2007). Egy részük katonai és polgári lapokban, levéltárakban, képeslapokon, fotókon, visszaemlékezésekbÅ‘l felkutatható, rögzíthetÅ‘, míg mások az idÅ‘ során elenyésztek (ezek többnyire csak emlékezetben vagy fényképeken találhatóak meg, mint pl. a tetoválás vagy a tojásfestés).

Megyénk I. világháborús tárgyi emlékeit szemlélve szembetűnÅ‘ a katonaládák sokfélesége, hiszen ezekben mindig személyes használati eszközöket tároltak. Sokat közülük egyénileg, falusi emberek készítettek, de elÅ‘fordul köztük tucatszámba menÅ‘ asztalosmunka is. Méretét az szabta meg, hogy be kellett férnie laktanyákban használatos vaságyak lábvégének közébe. A két világháború között kötelezÅ‘ tették ugyan a zöld festés, az I. világháború idején azonban még bármilyen színnel készülhetett.[18] Számos esetben egyéni betűvel festettek, és egyedi tárgyi világgal rendelkeznek (kefe, szemüveg, zsebóra, kitüntetés, újság, pipa, stb.), így ha megmaradt tartalmuk, sok dolgot elárul gazdájáról. (2. kép: Általános formájú asztalos által készített katonaláda, Tiszafüred, Kiss Pál Múzeum, Benedek Csaba felvétele, 3. kép: GÅ‘z Dániel tiszaszÅ‘lÅ‘i sorkatona ládája egyéni felirattal, használati eszközeivel, Benedek Csaba fotója)

Érdekes emléktárgyai a háborús katonaéletnek a faragott, díszes ládikák, emlékdobozok. Úgy látszik, kedvelt idÅ‘töltése lehetett a faragni tudó katonáknak az ilyen dobozok faragása, mert megyénkben, de országszerte is igen gyakoriak, rendkívül elterjedtek. Többnyire évszámmal datáltak és sokszor ráfaragták, hogy emlék vagy világháborús (hadi, háborús) emlék. Az egyszerűbb darabok is nagy körültekintéssel, gondos munkával készültek. Vannak virágmintával díszítettek, de van, amelyiken megjelenik a szent korona, az ország- vagy más címer, a feliratokba akár orosz szavak is vegyülhetnek (4. kép: Szent koronával ékesített ládika, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba fotója, 5. kép: Rózsával díszített emlékdoboz, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba képe). A katonák készítettek emléktárgyakat szeretett parancsnokaiknak vagy azok családjának, feleségének is. Az ilyen emlékdobozokon számos esetben szerepel az ajándékozott vagy az ajándékozó neve is: „A m. kir. III/29 kdt zlj legszeretettebb zászlóaljparancsnok feleségének Benda Gyuláné úrnÅ‘nek faragta SzÅ‘dy Ferenc szobrász a Kupinczki kúti födözékben a Száva partján. 1915.”, Habár az egész díszdoboz gazdagon faragott, tetejét keretbe foglalt címerrel díszítették, Chiovini Márta tulajdona (6. kép: Címerrel díszített emlékdoboz, Chiovini Márta tulajdona).

A háborús emléktárgyak igen jelentÅ‘s csoportja a fából készült üveg- vagy képkeretek. Méreteikben igen eltérÅ‘ek lehetnek, ám díszítettségük mindig rendkívül gazdag. Látszik, hogy készítÅ‘ik komoly idÅ‘t és energiát fektettek megmunkálásukba. Általános rajtuk a virágminta vagy a geometrikus ábrázolások. A keretbe többnyire tükröt illesztettek, fényképet raktak, de elÅ‘fordul más értékes szöveg is, amit a gazda fontosnak tart kiemelni a hétköznapi használati tárgyak közül. Ilyen a katonai emléklapok (katonaidÅ‘m emlékéül-obsit) keretbe foglalása, de a Jász Múzeumban létezik egy Házi áldás is, mely Farkas Mátyás apát hagyatéka. (7. kép: Díszesen faragott tükörkeret, Jordán László munkája, magántulajdon, Tiszaföldvár, Benedek Csaba fotója 8. kép: Jordán László által készített képkeret monogrammal, magántulajdon, Tiszaföldvár, Benedek Csaba felvétele, 9. kép: Koronás címerrel díszített képkeret, Jászberény, Jász Múzeum, 1917. Benedek Csaba képe).

A magyar parasztság a dohány behozatala és elterjedése óta[19] elsÅ‘sorban pipázott, az I. világháborútól kezdtek csak nagyobb tömegekben cigarettázni.[20] Hogy ez mennyire igaz, lecsapódik a tárgyi világban is, cigarettatárcákat ugyanis nagy számban faragtak katonáink. Vannak orosz feliratosak, magyar szöveggel vésettek, évszámosak, monogramosak, de akad szárnyas vonatkerékkel díszített darab is (10. kép: cigarettatárca koronás oroszlánokkal, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba fotója, 11. kép: Vasutas által készített cigarettatárca, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba képe). Külön érdekessége ennek a tárgycsoportnak egy fallosz alakú szipka, amit Marosvásárhelyen készítettek. Ez a szipka önmagában egy karikatúra a városi nÅ‘k cigarettázásáról, hiszen eltúlzott méretű falloszba kell illeszteni a cigarettát. Mivel a szipka szívó részének laposnak kell lennie, így a fallikus végébe helyezték a szívni valót (12. kép: Fallosz alakú szipka, Damjanich János Múzeum, Szolnok, Benedek Csaba fotója).

LegkézenfekvÅ‘bb alapanyag egy modern háborúban a löveghüvely. A bevetések alkalmával ez a legnagyobb számban keletkezÅ‘ hulladék, így újrahasznosítása kézenfekvÅ‘ volt minden katona számára. Számtalan tárgyat lehet belÅ‘le készíteni, ám a leggyakoribbak a hamutál és a váza, de akad köztük kupa és más használati eszköz is. A legegyszerűbb hamutálat úgy készítették, hogy csupán a hüvely alsó részét tartották meg, a fölösleges részt egyszerűen csak levágták róla (13. kép: A löveghüvely felsÅ‘ részének levágásával készített egyszerű hamutál, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Benedek Csaba felvétele, 14. kép: Csavart díszítésű hamutál, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Benedek Csaba fotója, 15. kép: Egyfülű fedeles kupa, mely Srapnel-hüvelybÅ‘l készült, sárgaréz, alumínium és egyéb ötvözetbÅ‘l 1918-ban. Finta Múzeum, Túrkeve, Árvai Imre felvétele). Ezzel szemben a legszebbeken számos dísz, felirat található. Sok esetben a hüvely alján gyári szám és évszám is olvasható, habár utóbbit maguk a katonák is elÅ‘szeretettel vésték, poncolták a tárgyra. A gondosabban megmunkált hamutálakhoz gyufatartó is szerkesztettek középre (16. kép: Gyufatartóval ellátott hamutál, felirata: A világháború emlékéül, kilÅ‘ve 1914. dec. Belgrád).

Nem csupán hüvelyekbÅ‘l, töltények felhasználásával is készülhet hamutál vagy gyertyatartó is. Igen különleges darabnak számít egy villanyárammal működÅ‘ ablakos, tornyos kis világító kápolna, melyet 1915-ben készítettek (17. kép: LövedékekbÅ‘l összeállított ablakos, tornyos kis kápolna, villany zsinórral, Finta Múzeum, Túrkeve, Árvai Imre felvétele). Léteznek olyan emléktárgyak is, melyek csupán dísz funkcióval rendelkeznek. Ilyen az a „világháború emlék 1914-1916” feliratú lövegdarab, melyet talapzatra helyeztek (18. kép: Lövegdarabból készített háborús emlék).

Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteményébe tartozik egy bÅ‘r bugyelláris, melyre a „Welt Krieg, 1914 bis 1918, J F” betűket vésték egy szív kíséretében. A tárcáról keveset tudunk, s habár a világháborúnak állít emléket, a pontos idÅ‘besorolás mégis furcsa számunkra. FeltehetÅ‘en a háború lezárásakor készíthették (19. kép: BÅ‘r bugyelláris német felirattal, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba fotója).

A férfiak mellett a nÅ‘k is kivették szerepüket a háborúból, visszaemlékezéseikben sokszor a legnehezebb idÅ‘ket elevenítik fel, a férfiak nélküli állapotot (nehéz fizikai munkák elvégzése). A falvédÅ‘k között létezik Vilmos császárt és Ferenc Józsefet ábrázoló, melynek felirata: „Éljen Vilmos császár, Éljen a király! Éljen a hadsereg!” Másikon egy gyalogos huszár látható kivont karddal, zászlóval a kezében, melybe az 1914-es évszámot írták. A katona feje fölé angyal tart koszorút, a falvédÅ‘ szövege: "A haza szent nevébe, Mindenkinek kell mennyen, Kérjük a hadsereg Istenét, Hogy Å‘rizzen meg mindenkit" (20. kép: FalvédÅ‘, Jász Múzeum, Jászberény, Benedek Csaba fotója).

A faragott botok, pálcák ritkán tűnnek fel múzeumi gyűjteményekben, mivel ezeket könnyen lehet értékesíteni és számos gyűjtÅ‘jük van. Több olyan példányt is ismerünk, melynek ökölbe szorított kéz található a tetején és a botra kígyó tekeredik.

A borotvatok fontos használati tárgy, mégis csupán egy ilyen magángyűjteményben fellelhetÅ‘ tárgy van ebben a kategóriában, felirata Turkezstan, MB HF, Ázsia, 1914-15 (21. kép: Borotvatok, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba fotója).

A Szolnok megyei tárgyak közt találunk egy szépen faragott fakanalat, melyre 1915-ös évszámot és egy „B” betűt faragtak. Más itt nem utal arra, hogy a világháborúban készítették.

Szintén a fafaragások közé sorolhatjuk a fakéseket vagy levélbontó díszkéseket. Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteményében is szerepel egy darab, melynek nyelén egy leveles virágminta látható, míg pengéjén keresztbe tett levél, felette koronával, 1915-ös évszámmal datálva (22. kép: Levélbontó kés, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba fotója).

Az emléktárgyak között található egy tükrös is, melynek fedelén felül forgórózsa és K. I. monogram, alatta pedig a következÅ‘ szöveg olvasható: Világháború emléke, 1917. Alján egy falu részlete látható templommal és házakkal. Belsejébe tükröt ragasztottak (23. kép: Kinyitott tükrös kívülrÅ‘l, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Benedek Csaba képe).[21]

Az ivócsanak olyan vízmerítÅ‘ edény, melyet szinte minden nép valamilyen formában ismer és használ. A pásztorkodó, vadászó életmódot folytató közösségek között mindenhol elterjedt, használata nem korlátozódik egy adott népcsoportra. Európán kívül megtaláljuk Ázsiában, Afrikában is.[22] A Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteményébe tartozó darab rendkívül figyelemre méltó. Körben az oldalán tölgyfalombok futnak makkal, míg a pohár fenekén koronás kiscímer és 1916-os évszám látható. A füléhez öt darabból álló fából faragott lánc kapcsolódik (24. kép: Ivócsanak oldalnézetben, alján koronás kiscímerrel díszítve, Kis M. JenÅ‘ Béla gyűjteménye, Szolnok, Benedek Csaba felvétele).

A faragások közt ritkaságnak számít egy „Esztergom-táborban” készített fapapucs, mely virágmotívummal díszített és 1914-15-16-os évszámmal van ellátva (25. kép: Fapapucs, Jász Múzeum, Jászberény, Benedek Csaba fotója).

Fából készült az a lakat is, melyet lánccal együtt faragtak ki. Mind a láncnak, mind a lakatnak szimbolikus értéke van ebben az esetben, a kiszolgáltatottságot, bezártságot érzékelteti (26. kép: Lakat és lánc egy fából faragva, Jász Múzeum, Jászberény, Benedek Csaba felvétele).

Türelemüveg a XVI. századtól mutatható ki, hazánkban többnyire a sublót dísze.[23] A Jász Múzeum példányába a keresztre feszített Jézus Krisztus látható (27. kép: Türelemüveg, Jász Múzeum, Jászberény, Benedek Csaba képe).

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy az I. világháború népművészeti tárgyai megyénkben annyiban hasonlítanak a más helyen és idÅ‘ben készített hasonló társaikhoz, hogy a felhasználható anyagok tekintetében sok esetben hadifelszerelésekbÅ‘l (löveg- vagy töltényhüvelybÅ‘l, tölténybÅ‘l), egyszerű, kéznél lévÅ‘ anyagokból (fa, bÅ‘r) hozták Å‘ket létre. Gyakori rajtuk az évszám vagy akár több évszám is (pl. 1914, 1915, 1916), a felirat, a világháborúra való utalás (emlék, világháborús emlék). Ezen kívül látszik rajtuk a fáradtságos, kidolgozott munka, a sok faragás, a rengeteg idÅ‘ráfordítás, ugyanakkor elÅ‘fordul közöttük szép számmal számos gyengébb esztétikai kivitelű darab is (csúnya írás, elnagyolt, hevenyészett ábrázolások). Ugyanakkor különböznek is más hazai vidékek tárgyaitól, amennyiben kevesebb bennük a tisztán paraszti eszköz. Jász-Nagykun-Szolnok megye népművészetének sajátosságát Szabó László így fogalmazta meg: „Megyénk népművészetének alapvetÅ‘ jellegzetessége, hogy reprezentatív darabjait, legjelentÅ‘sebb ágazatait az úgynevezett paraszt-polgári ízlés hívta életre.”[24] Ez az I. világháborús népművészeti tárgyakra is alapvetÅ‘en jellemzÅ‘. Inkább a paraszt-polgári ízlés dominál bennük, elsÅ‘sorban azon tárgyak számaránya nagy, míg az ivócsanak, borotvatok lényegesen kisebb számban vannak jelen gyűjteményeinkben.

Fotók a cikk alján: Árvai Imre és Benedek Csaba

Irodalom:

Balassa Iván-Ortutay Gyula

            Magyar néprajz

            http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/index.html

BellonTibor-Szabó László (szerk.)

            1987. Szolnok megye népművészete, Szolnok

Bognár Tibor

            A háború és a hadtudomány fogalmának és tartalmának metamorfózisa, http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2002/4/bognarkaroly/chapter1.htm

Domanovszky György

           1981. A magyar nép díszítÅ‘művészete I-II. Budapest

Fél Edit-Hofer Tamás-K. Csilléry Klára

1980. Népművészet, In: Magyar Néprajzi Lexikon (Ortutay Gyula fÅ‘szerk.) 3. kötet K-Né, Budapest, 742-749.

Gazda Klára

            2008. Közösségi tárgykultúra-művészeti hagyomány, Egyetemi jegyzet, Kolozsvár

K. Csilléry Klára

1980. Katonaláda, In: Magyar Néprajzi Lexikon (Ortutay Gyula fÅ‘szerk.) 3. kötet K-Né, Budapest, 105.

1982. Türelemüveg, In: Magyar Néprajzi Lexikon (Ortutay Gyula fÅ‘szerk.) 5. kötet, Szé-Zs, Budapest, 383-384.

Kósa László

1977. a, Cigarettázás, In: Magyar Néprajzi Lexikon (Ortutay Gyula fÅ‘szerk.), 1. kötet A-E, Budapest, 430.

1977. b, Dohányzás, In: Magyar Néprajzi Lexikon (Ortutay Gyula fÅ‘szerk.), 1. kötet A-E, Budapest, 593-596.

Manga János

1982. Tükrös, In: In: Magyar Néprajzi Lexikon (Ortutay Gyula fÅ‘szerk.), 5. kötet Szé-Zs, Budapest, 381-382.

Novotny Tihamér

            1987. ElsÅ‘ világháborús katonaemlékek, Budapest

Ratkó Lujza (fÅ‘szerk.)

            2014. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népművészete, Nyíregyháza

Ravasz István

2000. Világháború, In: Magyarország az I. világháborúban, Lexikon A-Zs, (Szijj Jolán fÅ‘szerk.), Budapest, 718.

Szabó József

2000. Állóháború, In: Magyarország az I. világháborúban, Lexikon A-Zs, (Szijj Jolán fÅ‘szerk.), Budapest, 33.

Szabó László

1987. Szolnok megye népművészetének sajátosságai, In: Szolnok megye népművészete (BellonTibor-Szabó László szerk.), Szolnok

Tóth I. János

            2014. Clausewitz a háború lényegérÅ‘l. In: Létünk, 2014/3. 25-41. http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/5001/1/Clausewitz%20a%20h%C3%A1bor%C3%BA%20l%C3%A9nyeg%C3%A9r%C5%91l%20by%20t%C3%B3th.pdf

Viski Károly

1991 DíszítÅ‘művészet, In: A magyarság néprajza, (Bátky Zsigmond-Györffy István-Viski Károly szerk.)



[1] Ezeket a dgfelvételeket többnyire letöröltük és új gyűjtéseket vettünk a kazettákra, az viszont elgondolkodtató, hogy a történettudomány, hadtörténet mennyi értékes információval gazdagodhatna a számos érdekes visszaemlékezésbÅ‘l.

[2]Liddell Hart: 2002. 389-493, valamint Marin V-Szabó M: 2001. 88. http://epa.oszk.hu/02600/02694/00030/pdf/EPA02694_rtk_2001_02_087-090.pdf

[3] Bognár Károly idézi Clausewitz-et. http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2002/4/bognarkaroly/chapter1.htm, valamint Tóth I. J: 2014. 38-39.

[4] Ravasz I: 2000. 718.

[5]Liddel Hart: 2002.  243-322.

[6] Szabó J: 2000. 33.

[7]Szolnok, Heves, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád, Vas, Somogy, Nógrád

[8]Ratkó L: 2014.

[9] Gazda K: 2008. 55-345.

[10]Fél Edit-Hofer Tamás-K. Csilléry Klára: 1980. 742.

[11] Balassa I-OrtutayGy: http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/109.html, DomanovszkyGy: 1981, Viski K: 1991.

[12]Fél Edit-Hofer Tamás-K. Csilléry Klára: 1980. 742.

[13] Gazda K: 2008. 56-57, valamint Fél Edit-Hofer Tamás-K. Csilléry Klára: 1980. 743.

[14] Nagy segítségemre voltak a témában megyeszerte készített kiállítások, melynek anyagához sok helyi embertÅ‘l merítettek a rendezÅ‘k.

[15] Neki és a többi gyűjtÅ‘nek is hálásan köszönjük a közreműködést!

[16] Ezért lenne fontos megfelelÅ‘en adatolva összeszedni ezeket legalább fényképfelvételeken.

[17]Novotny T: 1987.

[18]K. Csilléry K: 1980. 105.

[19] Kósa L: 1977.b. 593.

[20]Kósa L: 1977.a. 430.

[21] Manga J: 1982. 381-382.

[23] K. Csilléry K: 1982. 383-384

[24]Szabó L: 1987. 423.

Megjelent: TISICUM, A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve, XXVI. Szolnok, 2015. 155-165. (Gulyás Katalin, Horváth László, Kaposvári Gyöngyi szerk.)

Módosítás dátuma: 2017. augusztus 18. péntek, 06:10