Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Tárgyi néprajz Település, építkezés Szabadtéri Székelykapu Múzeum Szejkefürdőn

Szabadtéri Székelykapu Múzeum Szejkefürdőn

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Szabadtéri Székelykapu Múzeum Szejkefürdőn

Szabadtéri székelykapu kiállítás kapui. Szejkefürdő, 2007. Benedek Csaba felvételeSzejkefürdő Székelyudvarhely szabadidőközpontja, és üdülőtelepe, a várostól négy kilométerre található. Nevét -a szejke zavarost jelent- szürkés, tengervízhez hasonló gyógyvizéről kapta. Ivókúrára alkalmas petróleumos borvize, kénes melegfürdője, mofettája (gőzlője), gyógyiszapja van, s mindez egy helyen, az enyhe kellemes klímájú Sós-patak kies völgyében. Itt rendezik immár 1967 óta a Szejke folklórfesztivált, szabadtéri színpadán tartott folklórműsor minden év júniusának érdekes színfoltja.

Szejkefürdő neve szorosan összefonódik a székelység 19. századi monográfusával, Orbán Balázzsal, akinek sírhelye és emlékműve, itt a Borvízoldalban található. Sírjához a Székelykapu Múzeumon keresztül juthatunk el. Sütő András így írt a legnagyobb székely nyughelyéről:

 „Székelyudvarhely Szejke nevezetű hegyoldalán található Orbán Balázs sírja. A vigalmi helynek kiszemelt völgyből –ahol mindenkor vásári a sokadalom s az énekes hangulat- külön út vezet fel hozzá. A síremlékhez közeledve, midőn az embert a kegyelet érzése kezdi szótlanná tenni, kapuk szólalnak meg ősi felirataikkal. Öt kapu alatt kell elvonulni, hogy Orbán Balázs nyugvóhelyéhez jussunk. Az utolsót –halála előtt két esztendővel- ő csináltatta. Az életnek nyilván, galambdúccal a homlokzatán. Galambok persze nem tanyáznak benne. A kapu gazdája nem gondolhatta, hogy valójában gyászkaput faragtat magának. Nap, hold és csillag jelzi rajta: mire esküdtek föl a székelyek még 1707-ben is Pekri Lőrinc vezérüknek egyebek között. Napimádók lettek volna? Én úgy gondolom, másfajta alázat és reménység diktálta szavaikat: az örökkévalóságé. Maradnának meg, miként a csillagok. Mert nem volt könnyű megmaradni ezen a tájon. Diadalkapu állítására sosem nyílt alkalom. Ezt a fogalmat Mohács óta mellőzni lehet a szótárban. A legnagyobbnak nevezett székely: Orbán Balázs sorsa is gyászkapuk alatt alakult példájává a kényszerűségeknek.”

Orbán Balázs síremléke Szejklfürdőn. Benedek Csaba felvétele, 2007Sütő András e sorokat 1984-ben megjelent könyvében írta. Azóta már nem öt, hanem tíz kapun keresztül lehet eljutni a síremlékhez. A székelykapu-kiállítás az udvarhelyszéki kapuk díszítőművészetének bemutatását és a népi értékek megmentését célozta meg. A kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum gondozásában áll. Létrehozásában több, hagyománypártoló személy is részt vett, példának okáért Kovács Mihály tanár, tanfelügyelő, aki 1973-tól három székelykaput állítatott fel, vagy Vofkori György, szintén tanárember, aki folytatta a megkezdett munkát. Az Orbán Balázs emlékmű közvetlen közelében áll az első székelykapu, Orbán Balázs kapuja, amely eredetileg 1888-ban a szejkefürdői Kossuth-lak bejárata előtt állott.

Talán nem hiábavaló néhány szót szólni a fedeles kapukról, ami a köznyelvben leginkább székelykapuként terjedt el. E fedett nagykapuk építése már a középkorban általános volt Európában, erről a román és a gótikus jegyek is árulkodnak. Nyomai ma is megvannak Felnémetországban, de a horvátoknál, cseheknél és szlovákoknál is ismert az íves, fedett nagykapu. Elterjedési területe tehát csaknem egész Európára kiszélesíthető, mégis a formák és díszítések változatosságában valamennyi elmarad a székelykapuk mögött. Eredetére különféle magyarázatokat próbáltak találni:

1.      Huszka József keleti hatást, kínai, perzsa, és indiai analógiákat vélt találni.

2.    Györffy István úgy vélte, hogy a székelykapu nem más, mint az egykori gyepűkapu, vagyis az egykori határőr-szereppel hozta összefüggésbe. Szerinte tehát a székelykapu nem hazai specialitás, magyar belőle legfeljebb az, amit ráfaragtunk.

3.    Viski Károly szerint a nyugat-európai nagykapuk és várkapuk igen sokirányú kölcsönhatását kell vizsgálni. Véleménye szerint a székelykapuk eredetét a középkori és újkori várak kapuiban kell keresni. Fennmaradását az elzártság, a székely nép fafaragó kedve és a fabőség tette lehetővé.

A történeti feljegyzések ellenben mind udvarház-kapukra vonatkoznak, viszont nincs egyetlen olyan erdélyi várkapu leírás sem, amely a galambbúgos kapura illenék. Tehát Szabó T. Attila megállapítását fogadhatjuk el leginkább, miszerint a népi galambbúgos nagykapu mintája nem a középkori várkapu, hanem a nemesi kúria- vagy udvarház-kapu lehetett. Ez tulajdonképpen Viski Károly elméletének a továbbfejlesztése, hiszen a falusi udvarház-kapu a középkori várkapu fejlesztésének tekinthető.

Székelykapu kiállítás Szejkefürdőn. Benedek Csaba felvétele, 2007Arra kérdésre, hogy mi is a székelykapu, a következőt felelhetjük: a kapu dísze az életnek (élet= beltelek), díszíti az utcát, a falut, s jólétet mutat. A galambbúgos nagykaput, a galambbúgos kiskaput vagy egyszerűen csak a nagykaput hívjuk mi székelykapunak. Egy födél alá foglalt kis- és nagykapu ez, díszes faragással, újabban festéssel. A kapuk külső formáját, nagyságát a település jellege is befolyásolja.

A díszítéstechnikája, kivitelezése Székelyföldön a legtökéletesebb. A kezdetben uralkodó geometriai elemeket a reneszánsz virágkultusza háttérbe szorította, de ez nem járt szerkezeti változtatásokkal. Az újabb kori festés a faragás hiányát pótolja.

Legrégebbi ismert példája székelykapunak a mikházai kapu (Maros-Torda vármegye), a ferencesek kolostorkapuja, 1673-ból, de levéltári forrásokban egy 1632-es adatot is találtak a fogarasföldi Kucsulátáról: „Koczioltai udvarház… az utca felől egy öreg deszkás galambbucos (így!) zsindelyes kapu, mellette egy kis ajtó” A legrégebbi székelyföldi adat 1636-ból származik Siménfalváról.

Felhasznált irodalom:

Forrai Ibolya: A székely kapu. In: A székely művelődés évszázadai. Panoráma, 1988. 91-97.

Sütő András: Az idő markában. Szépirodalmi Könyvkiadó. Budapest, 1984. 34-38.     

Szabó T. Attila: A galambbúgos nagykapu az erdélyi régiségben. In: Nép és nyelv. Kriterion, Bukarest 1980. 392-433.

Vofkori László: Székelyföld útikönyve I. Cartographia Kiadó. Budapest, 1998. 373-379.

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 24. hétfő, 15:57