Szárnyas óriások és óriáskÃgyók egykori lakhelye: Ika vára
FelsÅ‘csernátonban a Nagy- és Ika- patak összefolyásánál, egy hegyfokon áll Ika vára, melyet a nép Csernátoni Csonka torony néven is emleget.  A 13. században épülhetett, bár Orbán Balázs jóval korábbinak tartja és az Å‘s-székely várépÃtészet tipikus példájaként emlegeti. A keskeny várbércen egykor 200 méter hosszú és 10 méter széles orsó alakú várfal állott, két végében egy-egy kör alakú toronnyal. Falai elpusztultak, mára már csak déli tornya áll csonkán, mert az eredetileg négyemeletes, kb. 12 méter magas épÃtmény felsÅ‘ része az 1802. évi földrengéskor elpusztult. Kizárólag kÅ‘bÅ‘l épült, falvastagsága egy méter, belvilágának átmérÅ‘je másfél méter.
A vár eredetmondáit Orbán Balázs örökÃtette meg alapvetÅ‘ munkájában: „A hagyomány azt mondja, hogy Ika, Póka király vezére volt, ki a Bálványos várából elüzetvén, ide vonult, s itt épitett magának várat, de egy véres csatában a mostani Ikafalva helyén megöletett. E szerint az Ikafalvát alapitó hÅ‘s, kinek vérébÅ‘l Furus forrása fakadt fel, Ika lett volna. Azután várába óriás költözött, egy roppant szárnyas ember, ki egyszer haragjában a vár sziklájára ütvén, nagy öklének benyomult helyét még most is mutatják. Ezen óriás gyakran lerepült a csernátoni templom tornyára az embereket rémitgetni.
Másik rege szerint egy óriás kigyó lakott e várban, oly nagy, hogy farkával körülölelvén a tornyot, fejével lenyult a patakba inni, máskor meg azért hajlott le, hogy az arra járókat felkapja várába; e kigyót hoszas tusa után idegen vitéz ölte meg.”
Ahogy általában lenni szokott, a  nép vélekedése szerint belseje kincset rejt: „Hej uram – mondá a vár alatt lakó öreg molnár – amott a várnak földalatti pinczéiben roppant kincs van kádakban felhalmozva, de azt veres és fekete bűvös kakas Å‘rzi, s mikor az egyik alszik, a másik viraszt, ha valaki közelit, az éber kakas mindig kukorikol, mire a pincze ajtaja bezáródik. A vargyiálisok (kik régi iratok nyomán kutatnak kincset) már többször ráakadtak a kincstár vasajtaira, a kakas azonban mindannyiszor ébren volt, s hegyrenditÅ‘ kukorikolására az ajtó becsapódott.”
Hogy ez a kora középkori vár nem lett teljesen az enyészet martalékává, abban –Orbán Balázs szerint- nagy szerepe volt annak a hitnek, hogy akár egyetlen kövét is elmozdÃtani bűnhÅ‘dés nélkül nem lehet, s erre két, akkoriban közszájon forgó történetet is felhoz igazolásul: „Egyszer a malomban, mely közvetlenül e torony aljában Å‘rölget, lakott egy jámbor életü molnár, kinek egy gonosz természetü, örökké czivódó felesége volt. Ez annyira elkeseritette a jámbor, ártatlan molnár életét, hogy elhatározta malmát feleségével együtt eltemetni. Felment tehát a várba, s a zömtoronynak malomra nézÅ‘ oldalát (északi oldalát) bontani kezdette, hogy igy az aljában megingott toronyerÅ‘d a malomra düljön; de alig kezdte el műcsonkitó munkáját, hogy karja elszáradt, a patak pedig hirtelen kerekedett záportól megáradván, a malmot molnárnéstól együtt elsodorta.
Egy másik hányi-veti legény felhágott a zömtoronyra, s fogadásból annak tetejét kezdette bontani, de csakhamar villám sujta le s szörnyet halt (azonnal meghalt). Mily szép ez a néphit, mely a sérthetlenség aegise alá helyezi e romokat, védve a szentségtelen kezek rombolásától.”
Mindenesetre a torzón maradt vár sorsát a falu népe a késÅ‘bbiekben is szÃvén viselte. 1968 és 1974 között itt tartották a Cimbora táborokat, melyen a számos résztvevÅ‘ fiatal Török Sándor nyugdÃjas tanÃtó vezetésével állagmegóvó munkálatokat végzett rajta. 2010-ben Csernáton község vezetÅ‘sége úgy döntött, hogy önerÅ‘bÅ‘l elkezdik a megmaradt csonka torony restaurálását. A felújÃtási terveket Fekete Mária, sepsiszentgyörgyi épÃtész készÃtette el, a munkálatokat Derzsi Sámuel baróti vállalkozó szakemberei végezték: a torony belsÅ‘ szerkezetét megerÅ‘sÃtették, az elÅ‘zÅ‘ évben visszabontott falat újraépÃtették, összesen 4,6 méterrel növelték meg a zömtorony magasságát. A végleges tetÅ‘szerkezethez szükséges fát a községi erdÅ‘bÅ‘l vágták ki, de az csak a következÅ‘ év tavaszán fog végleges helyére kerülni.
A felmérések során elÅ‘került a várfal egy része is, de annak konzerválását önerÅ‘bÅ‘l az önkormányzat már nem tudja megoldani. 2011-ben a román kulturális tárca ugyan ötvenezer lejt Ãgért a restaurálási munkálatokra, de a kormányváltás után erre már nem került sor, mondván egy rakás kÅ‘re nem költenek pénzt. A csernátoni önkormányzat azonban példás feleletet adva saját forrásait felhasználva tovább folytatja a felújÃtást, igazolva azt az örök igazságot, miszerint egy adott közösség számára fontos bármilyen értéket a tudatlan politikusok kicsinyes játszmáit figyelmen kÃvül hagyva csak a helyi faluközösség akarata és tettereje mentheti és Å‘rizheti meg az utókor számára.
Források:
Iochom István: Újra áll az ikavári csonka torony. http://www.3szek.ro/load/cikk/65038/ujra_all_az_ikavari_csonka_torony
Orbán Balázs: A Székelyföld leÃrása I. Háromszék. Helikon Kiadó. Budapest, 1982. Reprint. 94-95.
Vofkori László: Székelyföld útikönyve II. Cartographia Kiadó. Budapest, 1998. 325.
Â