2021. május 14. péntek, 07:03
Cs. Pócs Éva
           
Új néprajzi tárgyak a szolnoki múzeumban
 Sokirányú néprajzi gyűjtés folyt az utóbbi hónapokban (1961-ben -szerk.) Szolnok megyében. A múzeum anyaga szinte minden tárgykörben gyarapodott. A bekerült tárgyak változatos sora felidézi az elmúlt idők életét: a régi gazdálkodást, házi munkákat, táplálkozást, építkezést stb.
A cséplőgép előtti időkre — mikor a szérűkön beágyazott gabonát lóval nyomtatták ki — emlékeztetnek a több faluból is bekerült rúgdalógereblyéink (rúgógereblyének, nyomtatógereblyének is mondják). A kinyomtatott magról villával leszedték a szalmát (ez a karimázás), de a törek még rajtamaradt. Ezt szedték le a rúgdalógereblyével, mégpedig úgy, hogy lassan előretolták, majd hirtelen maguk felé rántották, miközben belerúgtak a törekbe, hogy a közéragadt szem lepottyanjon. Persze nagyon kellett vigyázni, nehogy a gereblyefog beleszaladjon meztelen lábukba. Szintén a nyomtatás régi eszköze volt a mai szénvonóval teljesen megegyező garmadatoló is. De olyan mezőgazdasági szerszámok is kerültek be a múzeumba, melyeket sokhelyütt a mai napig használnak: így a marokszedő kampó (ezt Szolnok megyében kákónak, gamónak, kapircsnak mondják), melynek két típusát is ismerjük a megyéből. Egyes helyeken a tüskeborona is csak nemrég ment ki a divatból. Ezt boronálás után használták magtakarónak, vagy esetleg túl göröngyös földön a talajt tették vele még porhanyósabbá. Felvidéki árusok hozták az Alföldre, de ügyes emberek házilag is el tudták készíteni, ha volt hozzávaló vesszőjük (kökény vagy szilfa). így például egyik múzeumba került példányunkat Kövi Dora Károly készítette, aki egy-két évtizede még egész Zagyvarékast, sőt még a szomszédos falvakat is ellátta tüskeboronával.
A szőlészet-borászat majdnem minden fontos eszközéből került be egy-két példány a múzeumba. így a gyári vasorsós prések előtt használt facsavaros „sotuk” két típusa is: egy egyorsós és egy kétorsós. A megye minden szőlőtermő falujában megtalálhatók még ma is a régi mustszűrő kasok. Ezeknek is több típusát ismerjük a régebbi csúcsos formától az újabb fenekesig. Rajzunkon egy tiszaderzsi, egy tiszaszőlősi és egy tiszakürti szűrőkast mutatunk be.
Állattartáshoz kapcsolódó eszközeink is változatos tárgyakkal gyarapodtak. A gyékényből vagy vesszőből font méhkasok már csak itt-ott bukkannak fel. A múzeumba került példányokat padlások eldugott zugaiból kellett összeszedni, kiszorították őket a használatból kb. 60—80 évvel ezelőtt a deszkából készült kaptárak. Rajzunkon bemutatott méhkasunk Tiszaszőlősön készült, érdekes módon: egy természetes, többfelé ágazó ágat fontak körbe gyékénnyel. De más típusú méhkas is került be, pl. ugyancsak Tiszaszőlősről, mely kívül-belül be van tapasztva. A méhkassal megegyező formájú rajbefogónk is van Tiszaszőlősről: ez olyan, mintha egy méhkast tűztek volna hosszúnyelű kétágú villára.
Módosítás dátuma: 2021. május 14. péntek, 07:16
Bővebben...
2021. május 03. hétfő, 09:39
Tóth János
A jászberényi Jász Múzeum újabb gyűjteménytárgyaiból
 Múzeumunk elsősorban néprajzi és helytörténeti kutatásokat folytat, s ennélfogva túlnyomórészt ilyen jellegű tárgyi anyagot gyűjt a Jászság területén. Minthogy mezőgazdaságunk szocialista átszervezésével a hagyományozott paraszti életforma gyorsan és végérvényesen el fog tűnni, s hatalmas fejlődésen megy keresztül, múzeumainknak fontos feladata a jelenkor átalakulási korszak dokumentumanyagának megőrzése és archiválása mellett a paraszti múlt hagyatékának, primitív munkaeszközeinek és egyéb használati tárgyainak gyűjtése. Ebben a munkában szinte bárki hasznos segítséget nyújthat a múzeumnak.
A Jász Múzeum is ilyen szellemben folytatja kutatásait és a még aránylag kevés számú néprajzi gyűjteményének gyarapítását. Legutóbb Kohári János, a Jász Múzeum teremőre két igen érdekes néprajzi tárgyra hívta fel a figyelmemet, amelyeket rövidesen sikerült is megszereznem.
Az egyik egy „csizmahúzó”, amely nemcsak elmés szerkezete miatt figyelemreméltó, hanem a jászsági paraszti életkörülmények egyik megnyilvánulásának is jellemző dokumentuma. A Jászság mély fekvésű, vizenyős tájain, különösen a tanyavilágban az őszi esőzések beállta után igen nehéz volt a közlekedés. A „vendégmarasztaló” sár főképpen a gyalogjárók sorsát nehezítette meg, s szükségessé tette a csizma használatát mind a nők, mind a férfiak számára. A néha szűk, átnedvesedett csizma lehúzása gyakran komoly fizikai erőt igényelt. Az egyedüllevő, s főképpen az idősebb emberek számára bizony ez néha sok nehézséget jelentett. A csizma lehúzása tehát szükségessé tette valamiféle segédeszköz alkalmazását.
A csizmahúzóknak többféle típusa ismeretes a Jászságban is. Az itt bemutatott darab segítségével a csizmát kézzel való megfogás nélkül is le lehet húzni.
Módosítás dátuma: 2021. május 05. szerda, 11:22
Bővebben...
|
2021. április 07. szerda, 08:01
Szűcs Sándor
Dúr a disznó dúr a mocsárszélen…
Egy öreg kondás bojtárkora
 A Györffy István Nagykun Múzeum a Kunság népi múltjának nem csupán tárgyi hagyatékát gyűjti, hanem lejegyzi és Adattárában megőrzi szájról-szájra szálló hagyományait is. Kiállításain egyebek között ott látjuk a régi rideg pásztorkodás és a rétbeli pákászélet avatag szerszámait, a múltbeli külterjes földművelés faekéjét, egyszerű eszközeit, az Adattár füzeteiből pedig a kunsági öregek ezekre vonatkozó emlékezéseit olvashatjuk. Utóbb egyik adattári gyűjtésem alkalmával pl. a 93 éves karcagi Cseppentő Mihály volt kondás ember elbeszélését, bojtárkorára való visszaemlékezését fektettem írásba.
— Tizenöt esztendős fickó voltam, mikor kondás bojtárnak elszegődtem — mondotta. Elsőbbet az Ülőben szolgáltam. Ennek a nagy hajlásnak akkor még víz öntözte a partját, ha nagy volt a Tisza. Onnan elkerültem Apavára alá. Ott is nagy rétségek terjengtek abban az időben. Nádas, meg nádas, ameddig csak ellátott a szem. Annyi temérdek madár fészkelt benne, a mai ember el se hinné, hiába mondanám. Mindig a nádsűrűben butykóztunk, kacsa- meg szárcsatojást szedtünk. Hallgattuk, hogy cseveg a vízityúk. Hajnalban meg bőgött a bölömbika. Beledugta a csőrét a vízbe (mert madár volt ez is), osztán úgy büfögőtt. Messzire elhallatszott, hozta a víz a hangját. Különösen sok volt a liba meg a ruca. Volt egy kicsi fajta vadkacsa: a sivófu, ez úgy hasította szárnyával a levegőt, hogy csak úgy fütyült.
— Őszi időben felleg módjára kavargott fejünk felett a költözködő, nyugtalankodó madársereg. Ilyenkor el-eldalolgattuk:
Hét rajával száll a vadlúd az égen,
Helyet keres ezen a nagy rétségen.
Gúnár után azt gágogja a liba:
Nincs itt jó hely, menjünk innen máshova.
Módosítás dátuma: 2021. április 09. péntek, 07:03
Bővebben...
2021. február 25. csütörtök, 00:00
Andrásfalvy Bertalan
Buda és Eger vörösbora
Vörösborkultúra a 18. században
A vörösbor-termeléssel sajátos fajtaösszetétel, művelési mód, borkészítési eljárás és eszközanyag járt együtt. Ez az ismeret a múlt század folyamán lépésről lépésre visszaszorult, és helyet adott a fehérbor-készítés eljárásainak, eszközanyagának és végül új, fehérbort adó szőlőfajtáknak és művelési módnak. A budai vörösbortermelés emlékét és eszközanyagát Óbudán és az egész Buda-vidéken (nagyjából a Tétény, Zsámbék, Tinnye és Szentendre közötti területen) találtam meg.
A 19. századból több, igen szép leírással rendelkezünk, amelyek tájanként és összefoglalólag is bemutatják Magyarország akkori bortermelését. E leíró munkák meggyőztek arról, hogy a vörösbortermelés nemcsak a Buda-vidéken szorult vissza a 19. században, hanem országszerte is, a fehér- és a fél- vörös-, ún. sillerborokkal szemben. A visszaszorulás fő okai:
1. A vörösborkészítés körülményesebb, mint a fehér, több munkát igényel, és nagyobb a kockázata annak, hogy végül minősége nem lesz megfelelő.
2. A kadarka keveset terem, csak hosszú, meleg őszön ad kielégítő mustfokot, színezőanyaga aránylag gyenge.
3. Megváltozott a fogyasztás ízlése a fehérborok javára.
Itt kell azonban mindjárt megjegyeznem, hogy csak a fejlettebb igényre, piacra termelő vörösbor-készítési eljárás igényel nagyobb gondot és odavigyázást. Az eredeti, egyszerű, főként házi fogyasztásra szánt vörösborkészítés sokkal egyszerűbb a fehérbor készítésénél, és nem igényel olyan felszerelést sem, mint az.
Módosítás dátuma: 2021. április 07. szerda, 18:32
Bővebben...
|
