Tájházak Győr-Moson-Sopron megyében 1.
A felpéci tájház
A műemléképületben kialakított tájházban nemcsak a bemutatott tárgyak alkotják a kiállítást, hanem maga az épület is a múzeum szerves részének tekinthető.
„A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben megőrzött és összegyűjtött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, népi építészet szempontjából jelentős – esetleg népi műemléknek minősített – épületekben berendezett lakásbelsőket, gazdasági épületeket vagy kezdetlegesebb ipari létesítményeket mutatják be.” (Kiemelkedő Érték Meghatározása)
„Alig van a nép műveltségkincsének még egy tárgya, amely oly sok vonatkozásban állana parasztságunk életével, mint a ház. A ház védi meg az embert az időjárás viszontagságai ellen, itt táplálkozik, itt pihen meg, itt alszik, élete egy részét a házban tölti. A paraszti élet lényege a munka, és e területen a háznak jelentősebb szerepe van, mint egyebütt. (…) Régebben a pince volt a közügyek megbeszélésének színtere.”
(Vajkai Aurél: Néprajz)
A Felpéci Tájház létrejötte
A Felpéc, Táncsics utca 18. szám alatt található házban özvegyen élt Hideg Sándor bácsi, akinek fia – Sándor – és családja messze került a szülői háztól.
Már Sándor bácsi életében is felmerült a ház köznek való felajánlása, és miután 1993. novemberében végleg kiürült az épület, a család sokáig gondolkodott azon, hogy 150 km távolságból mit tud kezdeni az elhagyott házzal? A ház műemléki jellegét 1997. 04.10-én jegyezték be a Földhivatalnál, ezt még ifjabb Hideg Sándor szorgalmazta.
Az unokák emlékeiben úgy élt, hogy a család mindig szerette volna, ha a ház régi formájában valahogyan fennmarad, és az utókor is láthatja, hogyan éltek felmenőik.
1999-ben meghalt ifjabb Hideg Sándor is, így a műemlék jellegű házat gyermekei, Hideg Szabolcs és Hideg Éva örökölték.
1968. évi Műemlékvédelmi felmérés (Benkő Balázs SZKI tanuló)
„Táncsics M. u.18. szám alatt található ház Hideg Sándor tulajdonát képezte.
A ház építési kor szerint több részre tagolható: egyik része a XVIII. századból származik, azóta többszöri felújítást és bővítést végeztek rajta, amikor a ház magasságát is megnövelték, kicserélték a valószínűleg leégett tetőszerkezetet. A ház utca felőli oldalához új épületrészt csatlakoztattak, ez lett a lakószoba.
A XVIII. században épült házat döngölt földre alapozták, ezért a vízelvezetést különös figyelemmel kellett megoldaniuk. Ez ma már nincs meg, a ház megsüllyedt. A falazatot vakolt homokkőből építették, tetőszerkezete feltehetően favillás volt. Ebből a házból már csak a rakott homokkő maradt meg, lábazatként erre építették rá az új házat, ehhez falazatként rakott sarat használtak szalma adalékkal. Később a házat tovább bővítették az utca felől. Falazata döngölt föld pelyva adalékkal.
A ház tetőszerkezetének megépítéséhez magasítást kellett végrehajtani a második bővítés falain. Így a födém már egységes lett, a tároló helyiség felett mestergerendás, a kamra födémnél nincs mestergerenda, a lakószoba mestergerendás.
A héjazat már zsúpkévés nádtető. A mestergerenda felirata a bővítés időpontját őrzi:
„ANNO 1819 DIK EST RC ÉS CK ÍPITTE ESZTET”
A ház előkertjében szőlő, rendelkezik udvarral, és hátsókerttel. A kutat valószínűleg betömték, víz, villany van. A ház érdekessége a kemence, amely ma is használható. Az eredeti feltehetően kibúvós kemence volt, azonban lebontották, és befalazták.
A ház a népi építészet egyik jó példája.”
Jelenlegi tulajdonos, működtető és fenntartó
1999-ben egy helyi vállalkozó – Kondor László – megalapította a Felpécért Alapítványt, hogy a település fejlődését - hagyományai, öröksége megőrzése mellett – minden lehetséges eszközzel segítse. Egyidejűleg kérte a közhasznú minősítést is.
Az Alapítvány első tevékenysége egy helytörténeti könyv anyagának összegyűjtése, szerkesztése és kiadása volt. A könyv bemutatójára meghívást kapott a Hideg család is.
Megjelenni nem volt ugyan lehetőségük, de felfedezték az Alapítvány számukra is tetsző munkáját, és úgy döntöttek, hogy az általuk megálmodott Tájház létrehozását a Felpécért Alapítványra bízzák örökségük adományozásával. Hideg Sándor, mint tulajdonos lemondott a felpéci házról a köz javára, majd az örökösök, Szabolcs és Éva az elődök szándékát tovább vitte.
A műemléki védelem alatt álló, családi lakóházas ingatlan tulajdonjoga 2002. május 16-án került bejegyzésre a Földhivatalnál, és ettől kezdve a tulajdonos a Felpécért Alapítvány lett.
Támogató építészek – Dombi Alajos és Sebestyén Ágnes -, és a Felpécért Alapítvány kuratóriuma egyeztették az épület hasznosításával kapcsolatos terveket, elképzeléseket. Olyan épületet, épületegyüttest álmodtak meg, hogy az állandó kiállításon túl ott időszaki kiállításokat, hagyományőrző foglalkozásokat is lehessen tartani a munkák után. Az építészek javaslatára a felújítási tervvel egy időben elkészült a bővítési terv is, és 2002.július 05-én engedélyezésre is került az 51390/2002 számú építési engedéllyel.
Az Alapítvány kuratóriuma minden pályázati lehetőséget megragadott, és kereste az anyagi forrásokat ahhoz, hogy az égetően szükséges felújítást mielőbb el tudják végezni.
Mindehhez biztató sorokat is kaptak.
„A tervezett munka több szempontból is kiemelten érdemes a támogatásra:
- A múzeumi funkció mellett az alapítvány tervezi ifjúsági kézműves táborok szervezését is, melyhez ennél alkalmasabb környezet nem képzelhető el, ennek első lépése a „mag” ház megőrzése.
- Az épület önmagában is a táj és a falu történelmének hiteles és jellegzetes eleme.
- Ismervén a megtalálás, felmérés, védetté nyilvánítás, tulajdonlás történetét, biztosan merem állítani, hogy az épület jó gazdára talált.
- A Sokoró, Sokoróalja területén a belső vonulat - Táp, Tényő – és a külső vonulat – Gyarmat – tájházai között népi építészeti szempontból fontos, hogy a középső völgy építészeti emléke is megőriztessék.
Úgy gondolom, hogy ma a Kárpát-medencében közművelődési szempontból leghátrányosabb helyzetben a nem főút mellett fekvő települések vannak. Örvendetes, hogy ezek közül egy fontosnak tartja emlékei – köztük a régi életforma és paraszti műveltség - emlékezetének megőrzését.
Győr, 2002. április 30.
Kottmayer Tibor néprajzos, egyetemi tanársegéd”
A felújítás pályázati forrásokkal, támogatásokkal, támogatók munkájával 2003. augusztus 25-én elkezdődött, és egy évig tartott. Eközben elvégezték a szakemberek az északi fal szakaszos cseréjét, ami a legsürgetőbb feladat volt.
A faanyagvédelmi szakértői vélemény a tetőt elfogadhatónak mondta ki, a födém nagy részére cserét javasolt.
A munkák végeztével egy néprajzi tábort szervezett a Felpécért Alapítvány Géber József néprajzkutató vezetése mellett. Nekiláttak összegyűjteni a faluban még fellelhető tárgyakat, eszközöket, hogy az ünnepélyes átadáson egy szépen felújított és berendezett házat láthassanak a támogatók, a meghívott vendégek és a kis falu lakói.
A tikkasztó hőségben reménykedve és boldogan jártuk a padlásokat, gazdasági épületeket. A 10 napos tábor végére minden reménységet meghaladó anyag gyűlt össze a Tájháznál, megmenekülve a teljes pusztulástól. Tisztogatás, rendszerezés után – a gyors leltárral kezünkben – megkezdődhetett a felújított ház berendezése. Sikerünk, örömünk 2004. szeptember 18-án, a Kulturális Örökségünk Napjai országos rendezvényhez kapcsolódva vált teljessé, amikor színvonalas programmal, neves vendégekkel, melegséggel a szívünkben megnyitottuk a Felpéci Tájházat.
„Szívből örülök a szépen felújított háznak, mely formájában, berendezésében is a magyarságról beszél, annak teremtő erejéről, meleg szívéről vall. Szívemből kívánom, hogy sokan lássák, és segítse látogatóit értékeink felismerésére, azonosságunk megtartására” – mondta dr. Barsi Ernő néprajztudós az ünnepségen.
A megnyitásra csupán egy-két tárgy kapta vissza a lehető legjobb formáját, ekkor restaurálásra sem idő, sem pénz nem volt.
A „Tájházak a közösségért” OKM pályázat erre komoly összeget biztosított 2008. évben. Ekkor került bejegyzésre tájházunk, mint „közérdekű, muzeális kiállítóhely” a múzeumok anyakönyvébe.
A néprajzi tábor gyűjtőmunkája közben, Sándor bácsi rokonságából került vissza – korábban az épületben szolgált – kászli is, amiről kiderült, hogy egy korábbi tulipános ládából alakították át takarékos, a régit megbecsülő használói. A bútortörténet eme érdekes jelenségének, a kelengyés láda más bútorként való továbbélésének története és fellelhető párhuzamai – újabb fellelt tárgyak birtokában – jelenleg feldolgozás alatt állnak. A funkcióváltás előtt festett, faragott felület elővarázsolásával érdekes, egyedi műtárgyakat tudunk bemutatni egy olyan korban, amikor a divatjamúlt bútorok új funkció nélkül tömegesen végzik „szolgálatukat” a lomtalanítások zúzdáiban.
A múzeumi épület kétosztatú lakóegységből (szoba, konyha), külön bejáratú kamrából és istállóból áll. Ez utóbbi tájházunk raktáraként szolgál. Az enteriőr az épületből adódóan a szegényparaszti lakásbelső huszadik század eleji állapotát mutatja be.
A bővítés
Sikeres pályázattal, támogatók segítségével – Wienerberger Téglaipari Rt, helyi vállalkozók - a felújítás után megkezdődhetett a bővítmény építése is, aminek eredményeként 2005. december 28-án megtörtént a műszaki átadás is.
Az épület biztonságos működéséhez egy NKÖM által kiírt TENGERTÁNC II pályázat is segített, ezzel jól felszerelt épületben kaptak helyet az állandó kiállításban nem szereplő eszközök és tárgyak, melyek a helytörténeti gyűjtemény értékes darabjai. A 2006. évi ünnepélyes átadás óta itt tartjuk a hagyományőrző foglalkozásokat, itt kapott helyet a nagy sikert aratott honismereti oktatás is, melyet 4 település 4. osztályosainak tartottunk, itt rendezünk gyerektáborokat, iskolai kirándulások alkalmával a – tájház bemutatása mellett – kézműves foglalkozásokat. Az új épületben vizesblokk található, központi fűtéssel rendelkezik, így téli időben is tudunk tartani foglalkozásokat kisebb csoportoknak.
Fontos hely a felpéciek életében a tájház, hiszen iskolánk megszűnt. A gyerekek itt találnak maguknak elfoglaltságot, kikapcsolódásra lehetőséget és közben erősödik a lakóhelyhez kötődés is.
Az új épület végében kültéri kemencét építettünk, mely fölé - szabadtéri rendezvények, foglalkozások tartására is alkalmas - modern lábas szín készült.
2016. második felétől bővül tájházunk kiállítóhelyeinek száma egy zártkerti szőlőbirtokkal és öreg pincével. A terület szintén ajándékozás útján kerül az Alapítvány tulajdonába. Így lehetőség nyílik a vidékre jellemző, falusi portával gazdasági egységet alkotó szőlőhegyi pince és borkultúra bemutatására.
A tájház szomszédságában lévő faipari telephelyen áll a ma is működőképes, ipari műemlékszámba menő egykori „téesz-gatter”. Ennek megtekintését is tudjuk biztosítani előzetes bejelentkezés alapján.
A tájház nyitott óvodai, iskolai, alkotó- és baráti közösségek számára is, szeretettel látjuk, bárhonnan érkezik is tájházunk megtekintésére, program-kínálatunkra a vendég!
Elérhetőségek:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
+36-20/355 4868 - Hívását fogadja: Dombi Alajosné
A tájházról bővebben:
Tekintse meg kisfilmünket és adója 1%-ával támogassa munkánkat! Önt is várjuk szeretettel! Köszönjük!
