Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Tárgyi néprajz Település, építkezés

Tájház Nagybodolyán

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Tájház Nagybodolyán

Szent Anna tiszteletére szentelt templom Nagybodolyán. 2012. Kürtössy Péter fotójaNagybodolya a Drávaszög egyik faluja, Pélmonostortól tizenegy kilométerre, a Karasica jobb partján fekszik. Árpád kori település, nevét 1296-ban említi először oklevél, Budula alakban. Neve puszta személynévből alakult, magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű.

A 14. század folyamán több kézen is keresztül ment, de többnyire a Véki család tagjai birtokolták. Egykor a Bodolya melletti Páli felett, a hegyen emelkedett Vasszegvára, melynek 1330-ban már csak a helye állt. A vár lerombolása valószínűleg III. András korára tehető, aki a hűtlen, böszörmény Mizse nádor testvérével szövetkező Vékiek uradalmát elkobozta és az 1298. évi törvény 10. pontja értelmében elrendelte a környéket károsító vár lerombolását.

A 15. század folyamán a mezőgazdasági technológia fejlődésének hatására igen sok apró falu alakult, a század végére már mintegy száz település volt a Drávaszögben.

A mohácsi csata után a szultán katonáinak három napos szabad rablást engedélyezett, ekkor tájt pusztultak el a Mohács környéki falvak, s ez idő tájt lett lakatlanná az Eszék- Mohács hadi út melléke is. A lakosság egy része elmenekült vagy nagyobb településeken koncentrálódott. Távol a hadiutaktól, elsősorban a Duna és a Dráva biztonságot nyújtó árterületéhez közeli falvak tartották meg népességüket, s maradtak meg folyamatosan lakottnak a török hódoltság alatt és után. Az első török adókönyv 1554-ben már csak 47 településről ad hírt, ötvennégy falu lakatlanná válik. Nagybodolyát (a forrásban: Bodola) ekkor hat magyar, két horvát és egy szerb nagycsalád lakja.

A háborús viszonyok hatására a 16. századtól állandó a migráció dél felől, északi irányba. A Dráva- Száva közének és Szlavónia magyar falvainak lakossága is észak felé vándorol, helyükre horvátok és szerbek költöznek a Sói bánságból. A lakosság nemzetiségi viszonyainak megváltozása még jobban megerősödött, miután 1566-ban Szigetvárt is elfoglalja a török, s belekezd az üres falvak betelepítésébe, hogy több adófizetője legyen és igénybe vehesse azok egyéb szolgáltatásait is. A Mohács környékén elpusztult falvakba a török katolikus sokacokat telepített, míg a hadi út mellé túlnyomórészt szerbeket.

Módosítás dátuma: 2012. december 01. szombat, 22:47 Bővebben...
 

Szabadtéri Székelykapu Múzeum Szejkefürdőn

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Szabadtéri Székelykapu Múzeum Szejkefürdőn

Szabadtéri székelykapu kiállítás kapui. Szejkefürdő, 2007. Benedek Csaba felvételeSzejkefürdő Székelyudvarhely szabadidőközpontja és üdülőtelepe, a várostól négy kilométerre található. Nevét -a szejke zavarost jelent- szürkés, tengervízhez hasonló gyógyvizéről kapta. Ivókúrára alkalmas petróleumos borvize, kénes melegfürdője, mofettája (gőzlője), gyógyiszapja van, s mindez egy helyen, az enyhe kellemes klímájú Sós-patak kies völgyében. Itt rendezik immár 1967 óta a Szejke folklórfesztivált, szabadtéri színpadán tartott folklórműsor minden év júniusának érdekes színfoltja.

Szejkefürdő neve szorosan összefonódik a székelység 19. századi monográfusával, Orbán Balázzsal, akinek sírhelye és emlékműve, itt a Borvízoldalban található. Sírjához a Székelykapu Múzeumon keresztül juthatunk el. Sütő András így írt a legnagyobb székely nyughelyéről:

 „Székelyudvarhely Szejke nevezetű hegyoldalán található Orbán Balázs sírja. A vigalmi helynek kiszemelt völgyből –ahol mindenkor vásári a sokadalom s az énekes hangulat- külön út vezet fel hozzá. A síremlékhez közeledve, midőn az embert a kegyelet érzése kezdi szótlanná tenni, kapuk szólalnak meg ősi felirataikkal. Öt kapu alatt kell elvonulni, hogy Orbán Balázs nyugvóhelyéhez jussunk. Az utolsót –halála előtt két esztendővel- ő csináltatta. Az életnek nyilván, galambdúccal a homlokzatán. Galambok persze nem tanyáznak benne. A kapu gazdája nem gondolhatta, hogy valójában gyászkaput faragtat magának. Nap, hold és csillag jelzi rajta: mire esküdtek föl a székelyek még 1707-ben is Pekri Lőrinc vezérüknek egyebek között. Napimádók lettek volna? Én úgy gondolom, másfajta alázat és reménység diktálta szavaikat: az örökkévalóságé. Maradnának meg, miként a csillagok. Mert nem volt könnyű megmaradni ezen a tájon. Diadalkapu állítására sosem nyílt alkalom. Ezt a fogalmat Mohács óta mellőzni lehet a szótárban. A legnagyobbnak nevezett székely: Orbán Balázs sorsa is gyászkapuk alatt alakult példájává a kényszerűségeknek.”

Módosítás dátuma: 2018. szeptember 03. hétfő, 09:57 Bővebben...
 

A székelyszentléleki tájház

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A székelyszentléleki tájház

A székelyszentléleki tájház a római katolikus templolmmal. 2007. Fotó: Benedek CsabaSzékelyszentlélek a Felső-Nyikómente egyik legrégebbi települése, már az 1333-as pápai tizedjegyzékekben is megemlítik. Nevét arról a Szentlélek tiszteletére emelt templomáról kapta, mely Entz Géza szerint a 13. század végén épülhetett.  A hagyomány szerint egyszer pünkösdkor hó esett arra a helyre, ahol most a templom áll. Mivel a hó a tisztaság jelképe, ezért a  Szent Lélek tiszteletére szentelték fel.

A falu belterülete tipikus halmaztelepülés, határa erdőirtással alakult ki. Így nem csoda, ha a mezőgazdaság mellett jelentős megélhetési forrást jelentett az erdőgazdálkodás is. Ez utóbbihoz kapcsolódik ragadványnevük is, hiszen a környékbeliek szurokszedőknek csúfolják őket, mivel általános tevékenység volt a fenyőszurok gyűjtögetése. Gúnyversük így hangzik:

Szurokszedő Szentlélek,

Alig élnek szegények.

Módosítás dátuma: 2012. augusztus 23. csütörtök, 09:41 Bővebben...
 

A kisújfalui faluház

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A kisújfalui faluház

Faluház Kisújfalun 2010-benKisújfalu a Vág és Garam közének egyik települése, Párkánytól 23 kilométerre fekszik. Közigazgatásilag hozzátartozik még Arad és Réva település is, előbbibe 1926-ban cseh és morva kolonistákat telepítettek.

Első írott említése 1233-ból származik, ekkor még Ösztövér a falu neve. Zsigmond király várlistáján 1437-ben már Újfalu néven szerepel, míg az esztergomi török szandzsák összeírások alapján 1570-ben lakatlan település. A 17. század közepén kálvinista hitre tért falu megszenvedte a török időket, ráadásul az évszázadok során pestisjárvány is tizedelte őket. Az 1715-ös összeírás ezért mindössze 16 adózó portát említ, de a század végére a szépen gyarapodó közösség már beindítja református iskoláját, s felújítja templomát is. Az 1820-as években lecsapolták a környékbeli mocsarak egy részét, így a falu területe nőtt. Fényes Elek 1851-ben már ezt írja a faluról: „Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik."

1874-ben egy tűzvész miatt gyakorlatilag az egész falut újra kellett építeni. A trianoni békediktátum után Csehszlovákiához csatolták, bár az első bécsi döntés következtében néhány évig újra Magyarországhoz tartozott. 1947-ben hetven magyar családot telepítettek ki innen, jelentős részüket Budaörsre, e településsel ma testvérvárosi kapcsolatot ápol a falu. Ma Szlovákia Érsekújvári járásának egyik települése, közel 800 lakójának 90%-a református magyar. 

Módosítás dátuma: 2012. augusztus 15. szerda, 14:09 Bővebben...
 

Az ipolyszalkai tájház

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Az ipolyszalkai tájház

Az ipolyszalkai tájház. Kürtössy Péter felvétele, 2012„- Borus Demeter hová való?

- Ő szalkai.

- Merre van ez a Szalka?

- Ez egy nagy falu, vagy mondjuk, kisebb város az Ipoly jobb partján. Ez a folyó Budapesttől

valamivel északra ömlik a Dunába.”                

Mint ahogy Verne Gyula A dunai hajós című regényében is olvashatjuk, Ipolyszalka az Alsó-Ipoly mente egyik jeles települése. Környéke már ősidők óta lakott hely, s Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megtelepedtek itt. Kezdetben királyi birtok, 1261-től egészen 1848-ig azonban már az esztergomi érsek tulajdona. A középkorban a módosabb települések közé tartozott, s a török időket is viszonylag épségben átvészelte, hiszen az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját is számba veszik. 1754-ben Mária Teréziától mezővárosi rangot kapott, évenkénti öt országos vásár tartásának jogával egyetemben. Fényes Elek 1851-ben ezt írja a településről: „Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát, lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek.”

Módosítás dátuma: 2014. február 19. szerda, 08:05 Bővebben...
 


3. oldal / 5