2012. szeptember 24. hétfő, 12:50
Kürtössy Péter
Szabadtéri Székelykapu Múzeum Szejkefürdőn
Szejkefürdő Székelyudvarhely szabadidőközpontja és üdülőtelepe, a várostól négy kilométerre található. Nevét -a szejke zavarost jelent- szürkés, tengervízhez hasonló gyógyvizéről kapta. Ivókúrára alkalmas petróleumos borvize, kénes melegfürdője, mofettája (gőzlője), gyógyiszapja van, s mindez egy helyen, az enyhe kellemes klímájú Sós-patak kies völgyében. Itt rendezik immár 1967 óta a Szejke folklórfesztivált, szabadtéri színpadán tartott folklórműsor minden év júniusának érdekes színfoltja.
Szejkefürdő neve szorosan összefonódik a székelység 19. századi monográfusával, Orbán Balázzsal, akinek sírhelye és emlékműve, itt a Borvízoldalban található. Sírjához a Székelykapu Múzeumon keresztül juthatunk el. Sütő András így írt a legnagyobb székely nyughelyéről:
„Székelyudvarhely Szejke nevezetű hegyoldalán található Orbán Balázs sírja. A vigalmi helynek kiszemelt völgyből –ahol mindenkor vásári a sokadalom s az énekes hangulat- külön út vezet fel hozzá. A síremlékhez közeledve, midőn az embert a kegyelet érzése kezdi szótlanná tenni, kapuk szólalnak meg ősi felirataikkal. Öt kapu alatt kell elvonulni, hogy Orbán Balázs nyugvóhelyéhez jussunk. Az utolsót –halála előtt két esztendővel- ő csináltatta. Az életnek nyilván, galambdúccal a homlokzatán. Galambok persze nem tanyáznak benne. A kapu gazdája nem gondolhatta, hogy valójában gyászkaput faragtat magának. Nap, hold és csillag jelzi rajta: mire esküdtek föl a székelyek még 1707-ben is Pekri Lőrinc vezérüknek egyebek között. Napimádók lettek volna? Én úgy gondolom, másfajta alázat és reménység diktálta szavaikat: az örökkévalóságé. Maradnának meg, miként a csillagok. Mert nem volt könnyű megmaradni ezen a tájon. Diadalkapu állítására sosem nyílt alkalom. Ezt a fogalmat Mohács óta mellőzni lehet a szótárban. A legnagyobbnak nevezett székely: Orbán Balázs sorsa is gyászkapuk alatt alakult példájává a kényszerűségeknek.”
Módosítás dátuma: 2018. szeptember 03. hétfő, 09:57
Bővebben...
2012. augusztus 23. csütörtök, 09:29
Kürtössy Péter
A székelyszentléleki tájház
Székelyszentlélek a Felső-Nyikómente egyik legrégebbi települése, már az 1333-as pápai tizedjegyzékekben is megemlítik. Nevét arról a Szentlélek tiszteletére emelt templomáról kapta, mely Entz Géza szerint a 13. század végén épülhetett. A hagyomány szerint egyszer pünkösdkor hó esett arra a helyre, ahol most a templom áll. Mivel a hó a tisztaság jelképe, ezért a Szent Lélek tiszteletére szentelték fel.
A falu belterülete tipikus halmaztelepülés, határa erdőirtással alakult ki. Így nem csoda, ha a mezőgazdaság mellett jelentős megélhetési forrást jelentett az erdőgazdálkodás is. Ez utóbbihoz kapcsolódik ragadványnevük is, hiszen a környékbeliek szurokszedőknek csúfolják őket, mivel általános tevékenység volt a fenyőszurok gyűjtögetése. Gúnyversük így hangzik:
Szurokszedő Szentlélek,
Alig élnek szegények.
Módosítás dátuma: 2012. augusztus 23. csütörtök, 09:41
Bővebben...
|
2012. augusztus 15. szerda, 13:58
Kürtössy Péter
A kisújfalui faluház
Kisújfalu a Vág és Garam közének egyik települése, Párkánytól 23 kilométerre fekszik. Közigazgatásilag hozzátartozik még Arad és Réva település is, előbbibe 1926-ban cseh és morva kolonistákat telepítettek.
Első írott említése 1233-ból származik, ekkor még Ösztövér a falu neve. Zsigmond király várlistáján 1437-ben már Újfalu néven szerepel, míg az esztergomi török szandzsák összeírások alapján 1570-ben lakatlan település. A 17. század közepén kálvinista hitre tért falu megszenvedte a török időket, ráadásul az évszázadok során pestisjárvány is tizedelte őket. Az 1715-ös összeírás ezért mindössze 16 adózó portát említ, de a század végére a szépen gyarapodó közösség már beindítja református iskoláját, s felújítja templomát is. Az 1820-as években lecsapolták a környékbeli mocsarak egy részét, így a falu területe nőtt. Fényes Elek 1851-ben már ezt írja a faluról: „Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik."
1874-ben egy tűzvész miatt gyakorlatilag az egész falut újra kellett építeni. A trianoni békediktátum után Csehszlovákiához csatolták, bár az első bécsi döntés következtében néhány évig újra Magyarországhoz tartozott. 1947-ben hetven magyar családot telepítettek ki innen, jelentős részüket Budaörsre, e településsel ma testvérvárosi kapcsolatot ápol a falu. Ma Szlovákia Érsekújvári járásának egyik települése, közel 800 lakójának 90%-a református magyar.
Módosítás dátuma: 2012. augusztus 15. szerda, 14:09
Bővebben...
2012. augusztus 03. péntek, 08:08
Kürtössy Péter
Az ipolyszalkai tájház
„- Borus Demeter hová való?
- Ő szalkai.
- Merre van ez a Szalka?
- Ez egy nagy falu, vagy mondjuk, kisebb város az Ipoly jobb partján. Ez a folyó Budapesttől
valamivel északra ömlik a Dunába.”
Mint ahogy Verne Gyula A dunai hajós című regényében is olvashatjuk, Ipolyszalka az Alsó-Ipoly mente egyik jeles települése. Környéke már ősidők óta lakott hely, s Anonymus szerint már a honfoglaló magyarok is megtelepedtek itt. Kezdetben királyi birtok, 1261-től egészen 1848-ig azonban már az esztergomi érsek tulajdona. A középkorban a módosabb települések közé tartozott, s a török időket is viszonylag épségben átvészelte, hiszen az 1715-ös összeírásban malmát, szőlőskertjét és 57 adózó portáját is számba veszik. 1754-ben Mária Teréziától mezővárosi rangot kapott, évenkénti öt országos vásár tartásának jogával egyetemben. Fényes Elek 1851-ben ezt írja a településről: „Szalka, magyar m. v. Honth vmegyében, Esztergomtól 1 1/2 mfdnyire az Ipoly jobb partján: 1184 kath. 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésű és termékeny, terem sikeres buzát, rozsot, árpát, zabot, kukoriczát, dohányt, bort. Rétjei kétszer kaszálhatók; téres legelőjén sok szarvasmarhát, lovat, juhot, tenyészt. F. u. az esztergomi érsek.”
Módosítás dátuma: 2014. február 19. szerda, 08:05
Bővebben...
|