Bogács. Ember és környezete a Bükkalján.
6. Gazdálkodás a 20. századi Bogácson
6.1. AZ INTENZÍV GAZDÁLKODÁS KIALAKULÁSA. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
A magyar mezőgazdaság szempontjából az I. világháborút megelőző korszakot úgy jellemezhetjük, mint amely átmenet volt az intenzív, belterjes gazdálkodás felé.[1] 1895-ben, A Magyar Korona országainak gazdacímtára szerint Bogácson két tulajdonos rendelkezett 100 katasztrális hold területnél többel.[2] Az egri káptalan 664 hold szántóval, 7 hold kerttel, 678 hold legelővel és 1562 hold erdővel bírt. Állatállománya 44 szarvasmarhából, 129 sertésből és 1442 juhból állt. A gazdaság 32 cselédet foglalkoztatott. A gazdaság felszereltsége 1 járgányból, 2 rostából, 40 ekéből, 1 trieurből (konkolyozógép), 1 szecskavágóból, 9 boronából, 6 hengerből és 13 igás szekérből állt. A másik földbirtokos Kenyeres Lajos volt, aki 99 katasztrális hold szántóval, 5 hold réttel és 1 hold legelővel rendelkezett. Állatállománya 29 darab szarvasmarhából és 2 db lóból állt. A foglalkoztatott cselédek száma 4 fő volt. A gazdaság felszereltsége 1 járgányból, 1 cséplőszekrényből, 1 rostából, 5 ekéből, 1 trieurből, 3 boronából és 5 darab igás szekérből állt. Ha figyelembe vesszük, hogy a bogácsi határ mindösszesen 4267 katasztrális holdból állt (2428 hold szántó, 95 hold kert, 138 hold rét, 653 hold legelő és 207 hold művelés alól kivett terület), láthatjuk, hogy a terület közel 2/3-a nagybirtok volt.[3] Az adatokból megfigyelhető azonban az állatállomány növekedésének és a mezőgazdasági gépesítés lassú fejlődésének jelei is.
Az 1914-ben kirobbant világháború számos bogácsit is hadba hívott, a visszaemlékezések szerint Albániában, Galíciában és az olasz fronton is harcoltak közülük. Bogácson 84 hősi halottra emlékeznek az első világháborúból.[4] A háború után a vitézségi éremmel kitüntettettek és az özvegységre jutottak egy-egy hold földhöz jutottak a faluban.[5]
Trianon a magyar mezőgazdaságban is korszakhatárt jelentett. Segítséget csak új termelési ágak bevezetése és a termelési technikák korszerűsítése jelenthetett, melynek irányába a regnáló kormányzat erőfeszítéseket is tett. Ennek eredményeként lendült fel a zöldségtermelés, minőségileg javult az állattenyésztés. Nőtt a gyümölcsösök területe, s erre az időszakra esett a magyar mezőgazdaság gépesítésének klasszikus korszaka is: 1924 és 1929 között a traktorok száma Magyarországon csaknem a hatszorosára nőtt.[6] 1929-ben azonban a korszak legnagyobb gazdasági válsága kezdődött el, mely Magyarországon a mezőgazdaságot sújtotta leginkább. A búza nagykereskedelmi ára 70%-kal csökkent, de közel 50%-kal csökkentek egyéb növényi és az állati eredetű termékek árai is.[7] A kormány úgy igyekezett segíteni a gabonatermelőkön, hogy bevezette a bolettarendszert, ami azt jelentette, hogy a gabona eladásakor az eladó a vételáron felül mázsánként kapott egy gabonajegyet, melyet adófizetésre használhatott, de akár beválthatta azt készpénzre is.[8] Ennek ellenére egyre nehezebbé vált a megélhetés, a kis- és törpebirtokosok sokasága ment tönkre, s kénytelen volt potom áron eladni földjeit. A napszámosok és földmunkások helyzete is megnehezült, munkalehetőségük évi 100-150 napra, kereseti lehetőségük felére csökkent.[9] A feszültség 1933-ban kezdett oldódni, miután kormányrendelettel akadályozták meg a paraszti birtokok tömeges elárverezését. A mezőgazdasági termelés is újra fellendült a német, majd az olasz piac megnyitásával: búza, árpa, rozs, kukorica és szarvasmarha tömeges exportálására nyílt lehetőség.[10]
Ha ezt az időszakot Bogácsra leszűkítve vizsgáljuk, az országos helyzethez hasonló folyamatok lezajlását figyelhetjük meg. Bogács falujára rátelepedett, ránehezedett az egri főkáptalan hatalmas birtoka. A falubeliekből nem került ki nagygazda. Voltak ugyan még nagybirtokok a főkáptalané mellett is, de azok tulajdonosai illetve bérlői máshonnan kerültek ide, idegenek voltak. Gazdáknak a faluban a 10-20 holddal rendelkezőket tekintették, akik általában örökléssel, előnyös házasságkötéssel tudták vagyonukat ekkorára gyarapítani. A kis- és középparasztok számára a saját földjük nem nyújtott önmagában elegendőt a megélhetésre, ezért igyekeztek más adódó lehetőségeket kihasználni. Ilyen volt például a teherszállítás vagy a mezőkövesdi vasútállomásra való személyszállítás, de felesben elvállalták a summásnak elment gazdák földjének művelését is. A summások száma továbbra is nagy volt, de ekkor már jelentősnek tekinthetjük az ipari munkával foglalkozókat is. A takarmánytermő terület nem nőtt, a kapás növények közül a kukorica és a burgonya termesztése került előtérbe. A szőlő- és gyümölcstermelés ellenben szépen fejlődött. 1913-ban 91 katasztrális hold, 1935-ben pedig már 131 hold volt a faluban a gyümölcsös területek nagysága. Szőlőt 1913-ban 49 holdon, 1935-ben már 120 holdon termeltek. A szőlő ekkor már a középparaszti családok idősebb tagjainak állandó elfoglaltságot jelentett.[11] Bogács földbirtokviszonya 1936-ban a következőképpen alakult:
- 0-5 holdas gazdaságok 906 holdon terültek el,
- 5-10 holdas gazdaságok 690 holdon terültek el,
- 10-20 holdas gazdaságok 555 holdon terültek el,
- 20-100 holdas gazdaságok 279 holdon terültek el,
- 100 hold feletti gazdaságok 1856 holdon terültek el,
- a falu összes területe tehát 4286 katasztrális hold volt.[12]
Az erdőt és a legelőket a tagsággal bíró gazdák továbbra is osztatlanul használták. Az 1935-ös erdőtörvény elrendelte erdőbirtokossági társulatok megalakítását, erdőügyekben a köz- vagy erdőbirtokosság, legelőügyekben a legelőtársulat, majd a legeltetési bizottság kifejezést használták általában.[13] Bogácson Legeltetési Társulat volt a neve, s ez magába foglalta az erdő-közbirtokosságot és a legelő-közbirtokosságot is.[14] Egy meghatározott erdőrészt egy szekciónak hívtak, s a legelőilletőségnél például egy fiasdisznó egy számot, egy malac fél számot jelentett.[15] A társulatnak 378 tagja volt, akik különböző nagyságú erdő- és legelőilletékkel rendelkeztek, amely örökölhető, eladható volt. A társulat havonta egyszer tartott közgyűlést, vezetése elnökből, pénztárosból, jegyzőből és három igazgatósági tagból állt. A tagok kötelesek voltak tavasszal egy napot a legelőn dolgozni, s egy napot a termény betakarítására is áldozniuk kellett. Faosztásra minden esztendőben kijelöltek két hold területet, melyet aztán rögtön újraültettek. A társulat erdeje a Hintóvölgyben és a Szoros-völgyben feküdt, s minden évben árverésen kiadták haszonbérért valamelyik jelentkező vadásztársaságnak. A Legeltetési Társulat felfogadott kerülőket, csordást és kondást is, s apaállatokat is tartottak. Szántóföldet is bírtak, melyen általában zabot és kukoricát termesztettek.
6.2. AZ 1945-ÖS FÖLDOSZTÁS
A második világháború után az első feladat a romok eltakarítása és az újjáépítés megkezdése volt. Egyik legfontosabb lépésnek a földreformot tekinthetjük, mely szerint a földesúri birtokok 100 hold feletti, a paraszti birtokok 200 hold feletti részét fel kellett osztani. Földhöz akarták juttatni a gazdasági cselédeket valamint napszámosokat, a törpebirtokosok és a nagycsaládos földművelők birtokait pedig kiegészítették. Ennek eredményeképpen a magyar mezőgazdaságban a kis- és középbirtok vált uralkodóvá, a nagybirtok megszűnt. A földosztás ellenére háromszázezren maradtak továbbra is föld nélkül.[16]
A földosztás Bogácson sem ment könnyen, hiszen sok volt az igénylő, de kevés a föld. Kétszer kellett elvégezni a földosztást, mert először sok jogosult kielégítetlenül maradt. Az első alakalommal 0 és 7 hold között határozták meg a kiosztandó föld nagyságát.
A törpebirtokosok és a nagycsaládú földművelők földjét mindösszesen 3 holdra tudták kiegészíteni, illetve, ha teljesen nincstelenek voltak, akkor ez a 3 hold volt az alap, amit megkaptak. A faluban nagyon sok volt a mezőgazdasági munkás, a nagybirtok hamar kiosztásra került, s nem tudta megoldani a földéhséget.[17] Ennek hatására a falu lakossága kijáró dolgozó lett, a környékbeli gyárakban, építkezéseken és bányákban helyezkedtek el. Ugyanezért vállalt tíz család Svédországban munkát, akik közül hét család ott is maradt. S ugyanezért az okokért települt át 1949-ben a Pest megyei Perbál községbe harminc bogácsi család.[18] A faluban ezért Perbált ma is sokan kis Bogácsnak nevezik, a rokoni kapcsolatok ma is élénken élnek.
A földosztás hatására a következőképpen alakult át Bogács birtokrendszere:
- 0-5 holdas gazdaságok 1362 holdon terültek el,
- 5-10 holdas gazdaságok 1030 holdon terültek el,
- 10-20 holdas gazdaságok 492 holdon terültek el,
- 20-100 holdas gazdaságok 147 holdon terültek el,
- 100 hold feletti gazdaságok 1255 holdon terültek el,
- a falu összes területe ekkor is 4286 katasztrális holdat tett ki.[19]
A földhöz jutottak vagy megnövekedett birtokot szerzett falusiak termelése az intenzív gazdálkodás, a belterjesség felé irányult. Sokan fogtak hozzá a kertészkedéshez, de ekkor honosodott meg a faluban a dohánytermelés és a cukorrépa termesztése is. A gépi munka hasznát is igénybe tudták venni, már 1945-ben volt traktora a falunak. Megindult újra a szőlő telepítése és nagy lehetőségek voltak a gyümölcstermesztésre is.[20]
6.3. A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTEL, A SZÖVETKEZET MEGALAKÍTÁSA
Az 1945-ös földosztásnak a parasztok jelentős részének földhöz jutása mellett volt még egy óriási jelentősége: a nagybirtok fölszámolásával az addigi vezető rétegek -elsősorban az arisztokrácia és az egyház- gazdasági és politikai befolyása is véget ért.[21] A politikai hatalom egyre inkább a moszkvai emigrációból hazatért kommunista párt tagjainak kezébe került. Bár mind az 1945-ös, mind az 1947-es választásokon a polgári erők szereztek több szavazatot, fokozatosan a szovjet hadsereg és a szovjet állambiztonsági szervek támogatását élvező kommunisták szerezték meg a teljhatalmat. A párt a demokrácia elveit hangoztatta, de a legelejétől a sztálinizmus eszméit képviselte.[22] Hiába állt talpra hihetetlenül gyorsan a háború pusztításai után a gazdaság, a társadalom hatalmas erőfeszítései nem a magyar nép boldogulását, hanem egy szűk csoport, a moszkoviták hatalmi érdekeit szolgálták.[23] 1948-ra teljesen a kommunisták kezébe került a hatalom, akiknek céljuk a „magyar társadalom szellemi gúzsbakötése, az egységes állami-, párt ideológia elterjesztése, a szabad gondolkodás felszámolása” volt,[24] s ennek érdekében semmitől sem riadtak vissza. A szellemi tőkét elsorvasztották (iskolák államosítása, egyházak megfélemlítése, értelmiség félreállítása), a gazdasági életet központi irányítás alá helyezték. A gyárakat, bankokat is ugyanúgy államosították, s a mezőgazdaság szerkezetéhez is drasztikusan hozzányúltak. 1948 júniusában adtak utasítást a kollektivizálásra és a kuláklisták felállításának megkezdésére, amivel a 25 holdnál nagyobb földdel rendelkező parasztság kiiktatását kívánták elérni, sikerrel.[25]
Bogácson 1948-ban alakult meg az első termelőszövetkezet.[26] A szervezés erőszakkal, törvénysértésekkel zajlott, a szövetkezet első tagsága itt is, mint mindenhol az országban, a szegényparasztok, a törpebirtokosok köréből került ki. A kommunisták ügyesen állították maguk mellé e rétegek egy részét, kihasználva azt a folyamatosan növő ellentétüket a nagybirtokos osztállyal, melyet korábbi földreformokkal és más intézkedésekkel csillapítani lehetett volna. De hiába juttatták hozzá a szövetkezetet azonnal egy traktorhoz és egy tanyához, az effajta közös gazdálkodás nem működött. A tanács még hét hold szőlőt is adományozott a kollektívnak, de ez sem volt elég meggyőző erő, pedig ez a szőlőterület előző tulajdonosának és családjának tisztességes megélhetést biztosított korábban. A szövetkezeti tagság igyekezett elmenekülni, s inkább a városokban, a gyárakban vállalt munkát. Közel tíz esztendei komoly „meggyőzésre” volt szükséges ahhoz, hogy a falu lakossága is a szövetkezetben akarta tudni földjeit, gépeit és munkaerejét…
Nem csoda, hogy a magyar paraszt nem akart ráállni erre a változtatásra. A kollektivizálás nem csak a tulajdonviszonyokat változtatta meg, de a dűlők beszántásával, a nagyüzemi táblák kialakításával a földhasználat is radikálisan megváltozott, ami a természeti környezet kíméletlen rombolását is maga után vonta.[27] Elvették a paraszttól azt, amin élt, s amiből élt. Elvették a földjét, amihez ragaszkodott, amiért küzdött, s amit tökéletesen ismert. Szükségtelenné, értéktelenné tették azt az évszázados tapasztalati tudást, mellyel megtanulta a lehető legjobban kiélni környezetét, élőföldjét. Kiélte azt, s nem kihasználta! A magyar parasztságot nem csak gazdaságilag tették tönkre, hanem szellemileg is megnyomorították. Az idegen szívű halálmadarak, a moszkoviták hatalomra kerülésével egy olyan méretű agymosás, testi és lelki megnyomorítás vette kezdetét, mint azelőtt a magyar történelemben még soha. Az élet minden területén szerzett tapasztalati tényeket, felhalmozott tudást és szokást megkérdőjeleztek és elutasítottak, ami által gyökértelenné, vagyis védtelenné tették az embert. S bár a kommunista hatalomgyakorlás évtizedei már véget értek, erőszakos átnevelésük hatása a mai napig rányomja a bélyegét a magyar társadalomra. Sőt, véleményünk szerint akkor érte el egyik csúcspontját, amikor a 2004. december 5-i népszavazáson a magyar nép önként tagadta le a saját fajtáját, meggyalázta a saját múltját.
[1] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 472.
[2] Hajdú Imre 1984. 127-129.
[3] Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény. 1870-1970. Községsoros adatok. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1972.
[4] Kiss Gyula 1969. 68.
[5] Tóth Judit. 1983.21.
[6] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 530.
[7] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 531.
[8] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 532.
[9] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 532-533.
[10] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 538.
[11] Hegyi Imre 1961. 291-292. és Kiss Gyula 1969. 67-73.
[12] Varga Gáborné (szerk). 1970. 80.
[13] Petercsák Tivadar 1982-83. 375-392.
[14] A Legeltetési Társulat bemutatása: Hegyi Imre 1965. 1-11. alapján, ezért csak a máshonnan származó adatokat jelzem külön.
[15] Tóth Judit 1983. 9.
[16] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 573.
[17] Hegyi Imre 1961. 292.
[18] Kiss Gyula 1969. 67-73.
[19] Varga Gáborné (szerk). 1970. 80.
[20] Hegyi Imre 1961. 293.
[21] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 573.
[22] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 574-596.
[23] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 582.
[24] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 588.
[25] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 594.
[26] Hegyi Imre 1961. 293.
[27] Andrásfalvy Bertalan é.n. 1.