Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Társadalomnéprajz Történeti néprajz Bogács. Ember és környezete a Bükkalján. 6.

Bogács. Ember és környezete a Bükkalján. 6.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Bogács. Ember és környezete a Bükkalján.

6. Gazdálkodás a 20. századi Bogácson

6.1. AZ INTENZÍV GAZDÁLKODÁS KIALAKULÁSA. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A második világháborúban elhunytak emlékműve. Benedek Csaba fotója. 2002.A magyar mezőgazdaság szempontjából az I. világháborút megelőző korszakot úgy jellemezhetjük, mint amely átmenet volt az intenzív, belterjes gazdálkodás felé.[1] 1895-ben, A Magyar Korona országainak gazdacímtára szerint Bogácson két tulajdonos rendelkezett 100 katasztrális hold területnél többel.[2] Az egri káptalan 664 hold szántóval, 7 hold kerttel, 678 hold legelővel és 1562 hold erdővel bírt. Állatállománya 44 szarvasmarhából, 129 sertésből és 1442 juhból állt. A gazdaság 32 cselédet foglalkoztatott. A gazdaság felszereltsége 1 járgányból, 2 rostából, 40 ekéből, 1 trieurből (konkolyozógép), 1 szecskavágóból, 9 boronából, 6 hengerből és 13 igás szekérből állt. A másik földbirtokos Kenyeres Lajos volt, aki 99 katasztrális hold szántóval, 5 hold réttel és 1 hold legelővel rendelkezett. Állatállománya 29 darab szarvasmarhából és 2 db lóból állt. A foglalkoztatott cselédek száma 4 fő volt. A gazdaság felszereltsége 1 járgányból, 1 cséplőszekrényből, 1 rostából, 5 ekéből, 1 trieurből, 3 boronából és 5 darab igás szekérből állt. Ha figyelembe vesszük, hogy a bogácsi határ mindösszesen 4267 katasztrális holdból állt (2428 hold szántó, 95 hold kert, 138 hold rét, 653 hold legelő és 207 hold művelés alól kivett terület), láthatjuk, hogy a terület közel 2/3-a nagybirtok volt.[3] Az adatokból megfigyelhető azonban az állatállomány növekedésének és a mezőgazdasági gépesítés lassú fejlődésének jelei is.

Az 1914-ben kirobbant világháború számos bogácsit is hadba hívott, a visszaemlékezések szerint Albániában, Galíciában és az olasz fronton is harcoltak közülük. Bogácson 84 hősi halottra emlékeznek az első világháborúból.[4] A háború után a vitézségi éremmel kitüntettettek és az özvegységre jutottak egy-egy hold földhöz jutottak a faluban.[5]

Trianon a magyar mezőgazdaságban is korszakhatárt jelentett. Segítséget csak új termelési ágak bevezetése és a termelési technikák korszerűsítése jelenthetett, melynek irányába a regnáló kormányzat erőfeszítéseket is tett. Ennek eredményeként lendült fel a zöldségtermelés, minőségileg javult az állattenyésztés. Nőtt a gyümölcsösök területe, s erre az időszakra esett a magyar mezőgazdaság gépesítésének klasszikus korszaka is: 1924 és 1929 között a traktorok száma Magyarországon csaknem a hatszorosára nőtt.[6] 1929-ben azonban a korszak legnagyobb gazdasági válsága kezdődött el, mely Magyarországon a mezőgazdaságot sújtotta leginkább. A búza nagykereskedelmi ára 70%-kal csökkent, de közel 50%-kal csökkentek egyéb növényi és az állati eredetű termékek árai is.[7] A kormány úgy igyekezett segíteni a gabonatermelőkön, hogy bevezette a bolettarendszert, ami azt jelentette, hogy a gabona eladásakor az eladó a vételáron felül mázsánként kapott egy gabonajegyet, melyet adófizetésre használhatott, de akár beválthatta azt készpénzre is.[8] Ennek ellenére egyre nehezebbé vált a megélhetés, a kis- és törpebirtokosok sokasága ment tönkre, s kénytelen volt potom áron eladni földjeit. A napszámosok és földmunkások helyzete is megnehezült, munkalehetőségük évi 100-150 napra, kereseti lehetőségük felére csökkent.[9] A feszültség 1933-ban kezdett oldódni, miután kormányrendelettel akadályozták meg a paraszti birtokok tömeges elárverezését. A mezőgazdasági termelés is újra fellendült a német, majd az olasz piac megnyitásával: búza, árpa, rozs, kukorica és szarvasmarha tömeges exportálására nyílt lehetőség.[10]

Az első világháborús emlékmű az általános iskola előtt. Benedek Csaba felvétele, 2002. Ha ezt az időszakot Bogácsra leszűkítve vizsgáljuk, az országos helyzethez hasonló folyamatok lezajlását figyelhetjük meg. Bogács falujára rátelepedett, ránehezedett az egri főkáptalan hatalmas birtoka. A falubeliekből nem került ki nagygazda. Voltak ugyan még nagybirtokok a főkáptalané mellett is, de azok tulajdonosai illetve bérlői máshonnan kerültek ide, idegenek voltak. Gazdáknak a faluban a 10-20 holddal rendelkezőket tekintették, akik általában örökléssel, előnyös házasságkötéssel tudták vagyonukat ekkorára gyarapítani. A kis- és középparasztok számára a saját földjük nem nyújtott önmagában elegendőt a megélhetésre, ezért igyekeztek más adódó lehetőségeket kihasználni. Ilyen volt például a teherszállítás vagy a mezőkövesdi vasútállomásra való személyszállítás, de felesben elvállalták a summásnak elment gazdák földjének művelését is. A summások száma továbbra is nagy volt, de ekkor már jelentősnek tekinthetjük az ipari munkával foglalkozókat is. A takarmánytermő terület nem nőtt, a kapás növények közül a kukorica és a burgonya termesztése került előtérbe. A szőlő- és gyümölcstermelés ellenben szépen fejlődött. 1913-ban 91 katasztrális hold, 1935-ben pedig már 131 hold volt a faluban a gyümölcsös területek nagysága. Szőlőt 1913-ban 49 holdon, 1935-ben már 120 holdon termeltek. A szőlő ekkor már a középparaszti családok idősebb tagjainak állandó elfoglaltságot jelentett.[11] Bogács földbirtokviszonya 1936-ban a következőképpen alakult:

-         0-5 holdas gazdaságok 906 holdon terültek el,

-         5-10 holdas gazdaságok 690 holdon terültek el,

-         10-20 holdas gazdaságok 555 holdon terültek el,

-         20-100 holdas gazdaságok 279 holdon terültek el,

-         100 hold feletti gazdaságok 1856 holdon terültek el,

-         a falu összes területe tehát 4286 katasztrális hold volt.[12]

Az erdőt és a legelőket a tagsággal bíró gazdák továbbra is osztatlanul használták. Az 1935-ös erdőtörvény elrendelte erdőbirtokossági társulatok megalakítását, erdőügyekben a köz- vagy erdőbirtokosság, legelőügyekben a legelőtársulat, majd a legeltetési bizottság kifejezést használták általában.[13] Bogácson Legeltetési Társulat volt a neve, s ez magába foglalta az erdő-közbirtokosságot és a legelő-közbirtokosságot is.[14] Egy meghatározott erdőrészt egy szekciónak hívtak, s a legelőilletőségnél például egy fiasdisznó egy számot, egy malac fél számot jelentett.[15] A társulatnak 378 tagja volt, akik különböző nagyságú erdő- és legelőilletékkel rendelkeztek, amely örökölhető, eladható volt. A társulat havonta egyszer tartott közgyűlést, vezetése elnökből, pénztárosból, jegyzőből és három igazgatósági tagból állt. A tagok kötelesek voltak tavasszal egy napot a legelőn dolgozni, s egy napot a termény betakarítására is áldozniuk kellett. Faosztásra minden esztendőben kijelöltek két hold területet, melyet aztán rögtön újraültettek. A társulat erdeje a Hintóvölgyben és a Szoros-völgyben feküdt, s minden évben árverésen kiadták haszonbérért valamelyik jelentkező vadásztársaságnak. A Legeltetési Társulat felfogadott kerülőket, csordást és kondást is, s apaállatokat is tartottak. Szántóföldet is bírtak, melyen általában zabot és kukoricát termesztettek.

6.2. AZ 1945-ÖS FÖLDOSZTÁS

Világháborúban elhunyt síremlékeA második világháború után az első feladat a romok eltakarítása és az újjáépítés megkezdése volt. Egyik legfontosabb lépésnek a földreformot tekinthetjük, mely szerint a földesúri birtokok 100 hold feletti, a paraszti birtokok 200 hold feletti részét fel kellett osztani. Földhöz akarták juttatni a gazdasági cselédeket valamint napszámosokat, a törpebirtokosok és a nagycsaládos földművelők birtokait pedig kiegészítették. Ennek eredményeképpen a magyar mezőgazdaságban a kis- és középbirtok vált uralkodóvá, a nagybirtok megszűnt. A földosztás ellenére háromszázezren maradtak továbbra is föld nélkül.[16]

A földosztás Bogácson sem ment könnyen, hiszen sok volt az igénylő, de kevés a föld. Kétszer kellett elvégezni a földosztást, mert először sok jogosult kielégítetlenül maradt. Az első alakalommal 0 és 7 hold között határozták meg a kiosztandó föld nagyságát.

A törpebirtokosok és a nagycsaládú földművelők földjét mindösszesen 3 holdra tudták kiegészíteni, illetve, ha teljesen nincstelenek voltak, akkor ez a 3 hold volt az alap, amit megkaptak. A faluban nagyon sok volt a mezőgazdasági munkás, a nagybirtok hamar kiosztásra került, s nem tudta megoldani a földéhséget.[17] Ennek hatására a falu lakossága kijáró dolgozó lett, a környékbeli gyárakban, építkezéseken és bányákban helyezkedtek el. Ugyanezért vállalt tíz család Svédországban munkát, akik közül hét család ott is maradt. S ugyanezért az okokért települt át 1949-ben a Pest megyei Perbál községbe harminc bogácsi család.[18] A faluban ezért Perbált ma is sokan kis Bogácsnak nevezik, a rokoni kapcsolatok ma is élénken élnek.

A földosztás hatására a következőképpen alakult át Bogács birtokrendszere:

-    0-5 holdas gazdaságok 1362 holdon terültek el,

-    5-10 holdas gazdaságok 1030 holdon terültek el,

-    10-20 holdas gazdaságok 492 holdon terültek el,

-    20-100 holdas gazdaságok 147 holdon terültek el,

-    100 hold feletti gazdaságok 1255 holdon terültek el,

-    a falu összes területe ekkor is 4286 katasztrális holdat tett ki.[19]

A földhöz jutottak vagy megnövekedett birtokot szerzett falusiak termelése az intenzív gazdálkodás, a belterjesség felé irányult. Sokan fogtak hozzá a kertészkedéshez, de ekkor honosodott meg a faluban a dohánytermelés és a cukorrépa termesztése is. A gépi munka hasznát is igénybe tudták venni, már 1945-ben volt traktora a falunak. Megindult újra a szőlő telepítése és nagy lehetőségek voltak a gyümölcstermesztésre is.[20]

6.3. A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTEL, A SZÖVETKEZET MEGALAKÍTÁSA

Az 1945-ös földosztásnak a parasztok jelentős részének földhöz jutása mellett volt még egy óriási jelentősége: a nagybirtok fölszámolásával az addigi vezető rétegek -elsősorban az arisztokrácia és az egyház- gazdasági és politikai befolyása is véget ért.[21] A politikai hatalom egyre inkább a moszkvai emigrációból hazatért kommunista párt tagjainak kezébe került. Bár mind az 1945-ös, mind az 1947-es választásokon a polgári erők szereztek több szavazatot, fokozatosan a szovjet hadsereg és a szovjet állambiztonsági szervek támogatását élvező kommunisták szerezték meg a teljhatalmat. A párt a demokrácia elveit hangoztatta, de a legelejétől a sztálinizmus eszméit képviselte.[22] Hiába állt talpra hihetetlenül gyorsan a háború pusztításai után a gazdaság, a társadalom hatalmas erőfeszítései nem a magyar nép boldogulását, hanem egy szűk csoport, a moszkoviták hatalmi érdekeit szolgálták.[23] 1948-ra teljesen a kommunisták kezébe került a hatalom, akiknek céljuk a „magyar társadalom szellemi gúzsbakötése, az egységes állami-, párt ideológia elterjesztése, a szabad gondolkodás felszámolása” volt,[24] s ennek érdekében semmitől sem riadtak vissza. A szellemi tőkét elsorvasztották (iskolák államosítása, egyházak megfélemlítése, értelmiség félreállítása), a gazdasági életet központi irányítás alá helyezték. A gyárakat, bankokat is ugyanúgy államosították, s a mezőgazdaság szerkezetéhez is drasztikusan hozzányúltak. 1948 júniusában adtak utasítást a kollektivizálásra és a kuláklisták felállításának megkezdésére, amivel a 25 holdnál nagyobb földdel rendelkező parasztság kiiktatását kívánták elérni, sikerrel.[25]

Bogácson 1948-ban alakult meg az első termelőszövetkezet.[26] A szervezés erőszakkal, törvénysértésekkel zajlott, a szövetkezet első tagsága itt is, mint mindenhol az országban, a szegényparasztok, a törpebirtokosok köréből került ki. A kommunisták ügyesen állították maguk mellé e rétegek egy részét, kihasználva azt a folyamatosan növő ellentétüket a nagybirtokos osztállyal, melyet korábbi földreformokkal és más intézkedésekkel csillapítani lehetett volna. De hiába juttatták hozzá a szövetkezetet azonnal egy traktorhoz és egy tanyához, az effajta közös gazdálkodás nem működött. A tanács még hét hold szőlőt is adományozott a kollektívnak, de ez sem volt elég meggyőző erő, pedig ez a szőlőterület előző tulajdonosának és családjának tisztességes megélhetést biztosított korábban. A szövetkezeti tagság igyekezett elmenekülni, s inkább a városokban, a gyárakban vállalt munkát. Közel tíz esztendei komoly „meggyőzésre” volt szükséges ahhoz, hogy a falu lakossága is a szövetkezetben akarta tudni földjeit, gépeit és munkaerejét…

Nem csoda, hogy a magyar paraszt nem akart ráállni erre a változtatásra. A kollektivizálás nem csak a tulajdonviszonyokat változtatta meg, de a dűlők beszántásával, a nagyüzemi táblák kialakításával a földhasználat is radikálisan megváltozott, ami a természeti környezet kíméletlen rombolását is maga után vonta.[27] Elvették a paraszttól azt, amin élt, s amiből élt. Elvették a földjét, amihez ragaszkodott, amiért küzdött, s amit tökéletesen ismert. Szükségtelenné, értéktelenné tették azt az évszázados tapasztalati tudást, mellyel megtanulta a lehető legjobban kiélni környezetét, élőföldjét. Kiélte azt, s nem kihasználta! A magyar parasztságot nem csak gazdaságilag tették tönkre, hanem szellemileg is megnyomorították. Az idegen szívű halálmadarak, a moszkoviták hatalomra kerülésével egy olyan méretű agymosás, testi és lelki megnyomorítás vette kezdetét, mint azelőtt a magyar történelemben még soha. Az élet minden területén szerzett tapasztalati tényeket, felhalmozott tudást és szokást megkérdőjeleztek és elutasítottak, ami által gyökértelenné, vagyis védtelenné tették az embert. S bár a kommunista hatalomgyakorlás évtizedei már véget értek, erőszakos átnevelésük hatása a mai napig rányomja a bélyegét a magyar társadalomra. Sőt, véleményünk szerint akkor érte el egyik csúcspontját, amikor a 2004. december 5-i népszavazáson a magyar nép önként tagadta le a saját fajtáját, meggyalázta a saját múltját.

 


[1] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 472.

[2] Hajdú Imre 1984. 127-129.

[3] Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény. 1870-1970. Községsoros adatok. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1972.

[4] Kiss Gyula 1969. 68.

[5] Tóth Judit. 1983.21.

[6] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 530.

[7] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 531.

[8] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 532.

[9] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 532-533.

[10] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 538.

[11] Hegyi Imre 1961. 291-292. és Kiss Gyula 1969. 67-73.

[12] Varga Gáborné (szerk). 1970. 80.

[13] Petercsák Tivadar 1982-83. 375-392.

[14] A Legeltetési Társulat bemutatása: Hegyi Imre 1965. 1-11. alapján, ezért csak a máshonnan származó adatokat jelzem külön.

[15] Tóth Judit 1983. 9.

[16] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 573.

[17] Hegyi Imre 1961. 292.

[18] Kiss Gyula 1969. 67-73.

[19] Varga Gáborné (szerk). 1970. 80. 

[20] Hegyi Imre 1961. 293.

[21] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 573.

[22] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 574-596.

[23] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 582.

[24] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 588.

[25] Bertényi Iván- Gyapay Gábor 1997. 594.

[26] Hegyi Imre 1961. 293.

[27] Andrásfalvy Bertalan é.n. 1.

Módosítás dátuma: 2012. június 08. péntek, 11:06