Bogács. Ember és környezete a Bükkalján.

6. Gazdálkodás a 20. századi Bogácson

6.1. AZ INTENZÍV GAZDÁLKODÁS KIALAKULÁSA. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A magyar mezÅ‘gazdaság szempontjából az I. világháborút megelÅ‘zÅ‘ korszakot úgy jellemezhetjük, mint amely átmenet volt az intenzív, belterjes gazdálkodás felé.[1] 1895-ben, A Magyar Korona országainak gazdacímtára szerint Bogácson két tulajdonos rendelkezett 100 katasztrális hold területnél többel.[2] Az egri káptalan 664 hold szántóval, 7 hold kerttel, 678 hold legelÅ‘vel és 1562 hold erdÅ‘vel bírt. Állatállománya 44 szarvasmarhából, 129 sertésbÅ‘l és 1442 juhból állt. A gazdaság 32 cselédet foglalkoztatott. A gazdaság felszereltsége 1 járgányból, 2 rostából, 40 ekébÅ‘l, 1 trieurbÅ‘l (konkolyozógép), 1 szecskavágóból, 9 boronából, 6 hengerbÅ‘l és 13 igás szekérbÅ‘l állt. A másik földbirtokos Kenyeres Lajos volt, aki 99 katasztrális hold szántóval, 5 hold réttel és 1 hold legelÅ‘vel rendelkezett. Állatállománya 29 darab szarvasmarhából és 2 db lóból állt. A foglalkoztatott cselédek száma 4 fÅ‘ volt. A gazdaság felszereltsége 1 járgányból, 1 cséplÅ‘szekrénybÅ‘l, 1 rostából, 5 ekébÅ‘l, 1 trieurbÅ‘l, 3 boronából és 5 darab igás szekérbÅ‘l állt. Ha figyelembe vesszük, hogy a bogácsi határ mindösszesen 4267 katasztrális holdból állt (2428 hold szántó, 95 hold kert, 138 hold rét, 653 hold legelÅ‘ és 207 hold művelés alól kivett terület), láthatjuk, hogy a terület közel 2/3-a nagybirtok volt.[3] Az adatokból megfigyelhetÅ‘ azonban az állatállomány növekedésének és a mezÅ‘gazdasági gépesítés lassú fejlÅ‘désének jelei is.

Az 1914-ben kirobbant világháború számos bogácsit is hadba hívott, a visszaemlékezések szerint Albániában, Galíciában és az olasz fronton is harcoltak közülük. Bogácson 84 hÅ‘si halottra emlékeznek az elsÅ‘ világháborúból.[4] A háború után a vitézségi éremmel kitüntettettek és az özvegységre jutottak egy-egy hold földhöz jutottak a faluban.[5]

Trianon a magyar mezÅ‘gazdaságban is korszakhatárt jelentett. Segítséget csak új termelési ágak bevezetése és a termelési technikák korszerűsítése jelenthetett, melynek irányába a regnáló kormányzat erÅ‘feszítéseket is tett. Ennek eredményeként lendült fel a zöldségtermelés, minÅ‘ségileg javult az állattenyésztés. NÅ‘tt a gyümölcsösök területe, s erre az idÅ‘szakra esett a magyar mezÅ‘gazdaság gépesítésének klasszikus korszaka is: 1924 és 1929 között a traktorok száma Magyarországon csaknem a hatszorosára nÅ‘tt.[6] 1929-ben azonban a korszak legnagyobb gazdasági válsága kezdÅ‘dött el, mely Magyarországon a mezÅ‘gazdaságot sújtotta leginkább. A búza nagykereskedelmi ára 70%-kal csökkent, de közel 50%-kal csökkentek egyéb növényi és az állati eredetű termékek árai is.[7] A kormány úgy igyekezett segíteni a gabonatermelÅ‘kön, hogy bevezette a bolettarendszert, ami azt jelentette, hogy a gabona eladásakor az eladó a vételáron felül mázsánként kapott egy gabonajegyet, melyet adófizetésre használhatott, de akár beválthatta azt készpénzre is.[8] Ennek ellenére egyre nehezebbé vált a megélhetés, a kis- és törpebirtokosok sokasága ment tönkre, s kénytelen volt potom áron eladni földjeit. A napszámosok és földmunkások helyzete is megnehezült, munkalehetÅ‘ségük évi 100-150 napra, kereseti lehetÅ‘ségük felére csökkent.[9] A feszültség 1933-ban kezdett oldódni, miután kormányrendelettel akadályozták meg a paraszti birtokok tömeges elárverezését. A mezÅ‘gazdasági termelés is újra fellendült a német, majd az olasz piac megnyitásával: búza, árpa, rozs, kukorica és szarvasmarha tömeges exportálására nyílt lehetÅ‘ség.[10]

Ha ezt az idÅ‘szakot Bogácsra leszűkítve vizsgáljuk, az országos helyzethez hasonló folyamatok lezajlását figyelhetjük meg. Bogács falujára rátelepedett, ránehezedett az egri fÅ‘káptalan hatalmas birtoka. A falubeliekbÅ‘l nem került ki nagygazda. Voltak ugyan még nagybirtokok a fÅ‘káptalané mellett is, de azok tulajdonosai illetve bérlÅ‘i máshonnan kerültek ide, idegenek voltak. Gazdáknak a faluban a 10-20 holddal rendelkezÅ‘ket tekintették, akik általában örökléssel, elÅ‘nyös házasságkötéssel tudták vagyonukat ekkorára gyarapítani. A kis- és középparasztok számára a saját földjük nem nyújtott önmagában elegendÅ‘t a megélhetésre, ezért igyekeztek más adódó lehetÅ‘ségeket kihasználni. Ilyen volt például a teherszállítás vagy a mezÅ‘kövesdi vasútállomásra való személyszállítás, de felesben elvállalták a summásnak elment gazdák földjének művelését is. A summások száma továbbra is nagy volt, de ekkor már jelentÅ‘snek tekinthetjük az ipari munkával foglalkozókat is. A takarmánytermÅ‘ terület nem nÅ‘tt, a kapás növények közül a kukorica és a burgonya termesztése került elÅ‘térbe. A szÅ‘lÅ‘- és gyümölcstermelés ellenben szépen fejlÅ‘dött. 1913-ban 91 katasztrális hold, 1935-ben pedig már 131 hold volt a faluban a gyümölcsös területek nagysága. SzÅ‘lÅ‘t 1913-ban 49 holdon, 1935-ben már 120 holdon termeltek. A szÅ‘lÅ‘ ekkor már a középparaszti családok idÅ‘sebb tagjainak állandó elfoglaltságot jelentett.[11] Bogács földbirtokviszonya 1936-ban a következÅ‘képpen alakult:

-         0-5 holdas gazdaságok 906 holdon terültek el,

-         5-10 holdas gazdaságok 690 holdon terültek el,

-         10-20 holdas gazdaságok 555 holdon terültek el,

-         20-100 holdas gazdaságok 279 holdon terültek el,

-         100 hold feletti gazdaságok 1856 holdon terültek el,

-         a falu összes területe tehát 4286 katasztrális hold volt.[12]

Az erdÅ‘t és a legelÅ‘ket a tagsággal bíró gazdák továbbra is osztatlanul használták. Az 1935-ös erdÅ‘törvény elrendelte erdÅ‘birtokossági társulatok megalakítását, erdÅ‘ügyekben a köz- vagy erdÅ‘birtokosság, legelÅ‘ügyekben a legelÅ‘társulat, majd a legeltetési bizottság kifejezést használták általában.[13] Bogácson Legeltetési Társulat volt a neve, s ez magába foglalta az erdÅ‘-közbirtokosságot és a legelÅ‘-közbirtokosságot is.[14] Egy meghatározott erdÅ‘részt egy szekciónak hívtak, s a legelÅ‘illetÅ‘ségnél például egy fiasdisznó egy számot, egy malac fél számot jelentett.[15] A társulatnak 378 tagja volt, akik különbözÅ‘ nagyságú erdÅ‘- és legelÅ‘illetékkel rendelkeztek, amely örökölhetÅ‘, eladható volt. A társulat havonta egyszer tartott közgyűlést, vezetése elnökbÅ‘l, pénztárosból, jegyzÅ‘bÅ‘l és három igazgatósági tagból állt. A tagok kötelesek voltak tavasszal egy napot a legelÅ‘n dolgozni, s egy napot a termény betakarítására is áldozniuk kellett. Faosztásra minden esztendÅ‘ben kijelöltek két hold területet, melyet aztán rögtön újraültettek. A társulat erdeje a Hintóvölgyben és a Szoros-völgyben feküdt, s minden évben árverésen kiadták haszonbérért valamelyik jelentkezÅ‘ vadásztársaságnak. A Legeltetési Társulat felfogadott kerülÅ‘ket, csordást és kondást is, s apaállatokat is tartottak. Szántóföldet is bírtak, melyen általában zabot és kukoricát termesztettek.

6.2. AZ 1945-ÖS FÖLDOSZTÁS

A második világháború után az elsÅ‘ feladat a romok eltakarítása és az újjáépítés megkezdése volt. Egyik legfontosabb lépésnek a földreformot tekinthetjük, mely szerint a földesúri birtokok 100 hold feletti, a paraszti birtokok 200 hold feletti részét fel kellett osztani. Földhöz akarták juttatni a gazdasági cselédeket valamint napszámosokat, a törpebirtokosok és a nagycsaládos földművelÅ‘k birtokait pedig kiegészítették. Ennek eredményeképpen a magyar mezÅ‘gazdaságban a kis- és középbirtok vált uralkodóvá, a nagybirtok megszűnt. A földosztás ellenére háromszázezren maradtak továbbra is föld nélkül.[16]

A földosztás Bogácson sem ment könnyen, hiszen sok volt az igénylÅ‘, de kevés a föld. Kétszer kellett elvégezni a földosztást, mert elÅ‘ször sok jogosult kielégítetlenül maradt. Az elsÅ‘ alakalommal 0 és 7 hold között határozták meg a kiosztandó föld nagyságát.

A törpebirtokosok és a nagycsaládú földművelÅ‘k földjét mindösszesen 3 holdra tudták kiegészíteni, illetve, ha teljesen nincstelenek voltak, akkor ez a 3 hold volt az alap, amit megkaptak. A faluban nagyon sok volt a mezÅ‘gazdasági munkás, a nagybirtok hamar kiosztásra került, s nem tudta megoldani a földéhséget.[17] Ennek hatására a falu lakossága kijáró dolgozó lett, a környékbeli gyárakban, építkezéseken és bányákban helyezkedtek el. Ugyanezért vállalt tíz család Svédországban munkát, akik közül hét család ott is maradt. S ugyanezért az okokért települt át 1949-ben a Pest megyei Perbál községbe harminc bogácsi család.[18] A faluban ezért Perbált ma is sokan kis Bogácsnak nevezik, a rokoni kapcsolatok ma is élénken élnek.

A földosztás hatására a következÅ‘képpen alakult át Bogács birtokrendszere:

-    0-5 holdas gazdaságok 1362 holdon terültek el,

-    5-10 holdas gazdaságok 1030 holdon terültek el,

-    10-20 holdas gazdaságok 492 holdon terültek el,

-    20-100 holdas gazdaságok 147 holdon terültek el,

-    100 hold feletti gazdaságok 1255 holdon terültek el,

-    a falu összes területe ekkor is 4286 katasztrális holdat tett ki.[19]

A földhöz jutottak vagy megnövekedett birtokot szerzett falusiak termelése az intenzív gazdálkodás, a belterjesség felé irányult. Sokan fogtak hozzá a kertészkedéshez, de ekkor honosodott meg a faluban a dohánytermelés és a cukorrépa termesztése is. A gépi munka hasznát is igénybe tudták venni, már 1945-ben volt traktora a falunak. Megindult újra a szÅ‘lÅ‘ telepítése és nagy lehetÅ‘ségek voltak a gyümölcstermesztésre is.[20]

6.3. A KOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTEL, A SZÖVETKEZET MEGALAKÍTÁSA

Az 1945-ös földosztásnak a parasztok jelentÅ‘s részének földhöz jutása mellett volt még egy óriási jelentÅ‘sége: a nagybirtok fölszámolásával az addigi vezetÅ‘ rétegek -elsÅ‘sorban az arisztokrácia és az egyház- gazdasági és politikai befolyása is véget ért.[21] A politikai hatalom egyre inkább a moszkvai emigrációból hazatért kommunista párt tagjainak kezébe került. Bár mind az 1945-ös, mind az 1947-es választásokon a polgári erÅ‘k szereztek több szavazatot, fokozatosan a szovjet hadsereg és a szovjet állambiztonsági szervek támogatását élvezÅ‘ kommunisták szerezték meg a teljhatalmat. A párt a demokrácia elveit hangoztatta, de a legelejétÅ‘l a sztálinizmus eszméit képviselte.[22] Hiába állt talpra hihetetlenül gyorsan a háború pusztításai után a gazdaság, a társadalom hatalmas erÅ‘feszítései nem a magyar nép boldogulását, hanem egy szűk csoport, a moszkoviták hatalmi érdekeit szolgálták.[23] 1948-ra teljesen a kommunisták kezébe került a hatalom, akiknek céljuk a „magyar társadalom szellemi gúzsbakötése, az egységes állami-, párt ideológia elterjesztése, a szabad gondolkodás felszámolása” volt,[24] s ennek érdekében semmitÅ‘l sem riadtak vissza. A szellemi tÅ‘két elsorvasztották (iskolák államosítása, egyházak megfélemlítése, értelmiség félreállítása), a gazdasági életet központi irányítás alá helyezték. A gyárakat, bankokat is ugyanúgy államosították, s a mezÅ‘gazdaság szerkezetéhez is drasztikusan hozzányúltak. 1948 júniusában adtak utasítást a kollektivizálásra és a kuláklisták felállításának megkezdésére, amivel a 25 holdnál nagyobb földdel rendelkezÅ‘ parasztság kiiktatását kívánták elérni, sikerrel.[25]

Bogácson 1948-ban alakult meg az elsÅ‘ termelÅ‘szövetkezet.[26] A szervezés erÅ‘szakkal, törvénysértésekkel zajlott, a szövetkezet elsÅ‘ tagsága itt is, mint mindenhol az országban, a szegényparasztok, a törpebirtokosok körébÅ‘l került ki. A kommunisták ügyesen állították maguk mellé e rétegek egy részét, kihasználva azt a folyamatosan növÅ‘ ellentétüket a nagybirtokos osztállyal, melyet korábbi földreformokkal és más intézkedésekkel csillapítani lehetett volna. De hiába juttatták hozzá a szövetkezetet azonnal egy traktorhoz és egy tanyához, az effajta közös gazdálkodás nem működött. A tanács még hét hold szÅ‘lÅ‘t is adományozott a kollektívnak, de ez sem volt elég meggyÅ‘zÅ‘ erÅ‘, pedig ez a szÅ‘lÅ‘terület elÅ‘zÅ‘ tulajdonosának és családjának tisztességes megélhetést biztosított korábban. A szövetkezeti tagság igyekezett elmenekülni, s inkább a városokban, a gyárakban vállalt munkát. Közel tíz esztendei komoly „meggyÅ‘zésre” volt szükséges ahhoz, hogy a falu lakossága is a szövetkezetben akarta tudni földjeit, gépeit és munkaerejét…

Nem csoda, hogy a magyar paraszt nem akart ráállni erre a változtatásra. A kollektivizálás nem csak a tulajdonviszonyokat változtatta meg, de a dűlÅ‘k beszántásával, a nagyüzemi táblák kialakításával a földhasználat is radikálisan megváltozott, ami a természeti környezet kíméletlen rombolását is maga után vonta.[27] Elvették a paraszttól azt, amin élt, s amibÅ‘l élt. Elvették a földjét, amihez ragaszkodott, amiért küzdött, s amit tökéletesen ismert. Szükségtelenné, értéktelenné tették azt az évszázados tapasztalati tudást, mellyel megtanulta a lehetÅ‘ legjobban kiélni környezetét, élÅ‘földjét. Kiélte azt, s nem kihasználta! A magyar parasztságot nem csak gazdaságilag tették tönkre, hanem szellemileg is megnyomorították. Az idegen szívű halálmadarak, a moszkoviták hatalomra kerülésével egy olyan méretű agymosás, testi és lelki megnyomorítás vette kezdetét, mint azelÅ‘tt a magyar történelemben még soha. Az élet minden területén szerzett tapasztalati tényeket, felhalmozott tudást és szokást megkérdÅ‘jeleztek és elutasítottak, ami által gyökértelenné, vagyis védtelenné tették az embert. S bár a kommunista hatalomgyakorlás évtizedei már véget értek, erÅ‘szakos átnevelésük hatása a mai napig rányomja a bélyegét a magyar társadalomra. SÅ‘t, véleményünk szerint akkor érte el egyik csúcspontját, amikor a 2004. december 5-i népszavazáson a magyar nép önként tagadta le a saját fajtáját, meggyalázta a saját múltját.

 

---

[27] Andrásfalvy Bertalan é.n. 1.