Betyárok a magyar kártyán 11. - Oroszlán Pali

2014. június 02. hétfő, 18:05 Kürtössy Péter
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Betyárok a magyar kártyán 11.

„Üthették nyomukat végig a Bakonyba, betakarta Å‘ket bokor, erdÅ‘ lombja…”

Oroszlán Pali

Oroszlán_PaliAz utolsó bakonyi betyár, Oroszlán Pali 1849-ben VároslÅ‘dön született, ahol édesapja a közbirtokosság juhásza volt[1]. A családi hagyomány szerint sokat olvasó, jó táncos, szelíd és okos gyermek volt, aki még a középiskola néhány osztályát is elvégezhette, szépen, helyesírási hibáktól mentesen írt magyarul és németül egyaránt. Igen fiatal volt még, mikor egyik rokonától ellopott egy szép, új csizmát, amiért apja megverte, Å‘ pedig elhagyván a szülÅ‘i házat a „menÅ‘sök közé” állt. Mintegy öt esztendeig egy öt fiatalból álló banda vezére lett, útonállással, rablással, állatok elhajtásával riogatták a környéket. Egyre nagyobb lopásokat követtek el, mert Amerikába való kivándorlásukra gyűjtöttek. Így nem csoda, hogy körözést adtak ki ellenük.

Palit elsÅ‘ ízben Úrkúton fogták el, 23 évesen került a soproni fegyházba. Gyilkosság és rablás miatt elÅ‘ször halálra ítélték, amit késÅ‘bb húsz esztendÅ‘s fegyházra változtattak. 15 évet letöltött Illaván, majd jó magaviselete miatt szabadon akarták bocsájtani, ezért átszállították a kishartai közvetítÅ‘ intézetbe. Innen 1887-ben megszökött, állítólag a börtönparancsnok nagyobbik lánya –akivel szerelmi viszonyt folytatott- segítette a szökésben. Vele szökött két társával, Renkó Kálmánnal és Szántó Istvánnal Tolna megyébe mentek, majd néhány hét alatt bekalandozták Zalát és Somogyot. Alighanem kocsival jártak, mert nagyon gyorsan haladtak, s gyorsan is cselekedtek: néhány hét alatt postakocsit raboltak ki, lovakat loptak, betöréseket hajtottak végre, vonatokat siklattak ki. Baksay Sándor keszthelyi csendbiztos vezetésével 80-100 csendÅ‘r üldözte Å‘ket, valóságos hajtóvadászat indult ellenük, aminek meg is lett az eredménye, mert az 1888. év Å‘szén vagy telén elfogták Å‘ket. A kaposvári vármegyeházán az öt napig tartó, nagy érdeklÅ‘dés mellett zajló bírósági tárgyaláson 22 embert helyeztek vád alá, Oroszlánt öt rablással, egy gyilkossággal és egy szándékos emberöléssel gyanúsították. Pali rendkívül hatásosan, feltűnÅ‘ hidegvérrel védekezett, a rablásokat nyíltan bevallotta, de váltig hangoztatta, hogy embervérrel nem mocskolta be a kezét. 15 esztendÅ‘re ítélték, melyet a soproni börtönben az utolsó napig le is töltött. 

A leírások szerint Oroszlán Pál ekkor középtermetű, magas homlokú, felfelé fésült hajú, gyér és rövid szakállú, ugyanilyen bajuszú, szép fehér fogú férfi volt (Szentesi Zöldi 2009: 71). Rabsága idején ezúttal is jól viselkedett, könyvkötÅ‘ munkát végzett, sokat olvasott és széleskörű levelezést folytatott. 1904-ben szabadult, Szentgálra költözött, de folyamatos rendÅ‘ri felügyelet alatt állott. 1905-ben a zalalövÅ‘i országos vásáron mégis megpróbált kirabolni két pacsai gazdát, de azok az erdÅ‘ sűrűjébe ugorva elmenekültek. A sikertelen kísérlet után Pali betért a kustánszegi kocsmába, ahol felismerték és elfogták, Zalaegerszegen újabb hat esztendÅ‘s börtönbüntetést kapott. Az 1911-es esztendÅ‘ már a soproni fegyházban éri, ahová kisebb lopások miatt került.

1915-ben szabadlábra került, s hazaköltözött húgához VároslÅ‘dre, de a helyi csendÅ‘rségen hetente jelentkeznie kellett. Újabb vesztét gavallérsága okozta: egy alkalommal meglehetÅ‘sen sok pénzt adott egy özvegyasszonynak, hogy annak adótartozás miatt ne kelljen eladnia egyetlen tehenét. Az esetet a veszprémi újság is megírta, amire a hatóságok is felfigyeltek, így újra börtönbe került. ElÅ‘ször Sopronban raboskodott, majd onnan hamarosan átszállították Vácra, ahol 1921-ben vagy egy évre rá meg is halt, hagyatékáért senki nem jelentkezett. Családja megnyugvással vette tudomásul halálhírét, hiszen miatta sok zaklatásnak voltak kitéve, ugyanakkor sajnálták is, amiért „nagy eszét nem jobbra használta” (Zákonyi 1976: 104—111).

Irodalom:

ZÁKONYI Ferenc (szerk.)

1976 A gyöngyösi csárda. Keszthely, Keszthelyi Járási Általános Fogyasztási és ÉrtékesítÅ‘ Szövetkezet.


[1] A címben szereplÅ‘ idézet Simon István: Betyárok csárdája című versébÅ‘l való.

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 06:51