A magyar halásztanya ügye
A tollam alatt keletkezÅ‘ »Magyar Halászkönyv« történeti anyagának az élÅ‘, népies halászattal való egybevetése azt a meglepÅ‘, de mégis természetes tanúságot szolgáltatta, hogy történetíróink között azok, a kik Magyarország vízrajzával történelmi szempontból foglalkoztak, tévedtek, a midÅ‘n mindazokat a neveket, a melyek régi okiratainkban a halászattal kapcsolatban felhozatnak, halastavaknak vagyis piscináknak tekintették és tárgyalták; sÅ‘t némelyik odáig jutott, hogy csupa mesterséges halastavat látott bennök.
Az élÅ‘ népies halászat fölkutatása azt bizonyítja, hogy valamint a föld fel volt és fel van osztva határokra és részekre s valamint ezek a részek külön-külön neveket viselnek, azonképen fel voltak és fel vannak osztva a vizek is s minden egyes résznek meg van a maga neve. Nem is lehetett ez másképen, mert úgy a föld, mint a víz jogélvezet, birtok, örökösödés, adás-vevés stb. tárgya, tehát a határt ki kellett szabni s a kiszabott részt meg kellett nevezni.
Halászat tekintetében a magyar halasvizek úgynevezett »halásztanyákra«, a Balaton melléken »vonyókra« vagy »vetÅ‘kre« vannak felosztva s minden tanyának (vonyó,vetÅ‘) neve van. Úgy vagyok meggyÅ‘zÅ‘dve, hogy a régi okiratokban elÅ‘forduló legtöbb név nem »halastavakra«, hanem a halászat tekintetében felosztott folyók, tavak részeire, vagyis halásztanyákra vonatkozik.
Kijelentem azonban, hogy voltak mesterséges halastavak is, még pedig oly nagyszámban, hogy Kálmán király a fölöslegesek eltörlése iránt törvénnyel intézkedett; de a tanulság határozottan az, a mit már érintettem, hogy nem mind halastó az, ami a régi okiratokban nevet visel.
Álljon itt nehány példa.
Komáromnál a Duna halászat tekintetében hatvannégy részre, azaz halásztanyára van osztva, s minden résznek megvan a maga neve, pl. Keszizátony, Lériora, Öregtanya, BÅ‘k, Mancza, Atkás stb.
A Balatonnál, Kenesse község részében: Itató, Csurgó, Papnád, Pörös, Gyökeres stb.
A Tiszánál, Szeged részében: Kistanya, Petró, Pórgány, Sebös stb.
A Drávánál, Kopácsi község részébe: Gorba, Sáragya, Linyó, Darócza stb.
Vegyünk egy régi okiratot. Gara Miklós Nádor 1381-ben – a Codex Diplomaticus szerint – Sikátornál a következÅ‘ állítólagos halastavakat sorolja elÅ‘: Ferekes, Huszyner, Rigon, Malumszeg, Kereszteulche, Kerekton, Korlathfoka, Kovachfoka, Gykenus, Elewyztekeres, Akathaszegfoka, nyilván: Fenekes, Hosszúér, Rigó, Malomszeg, Kereszttelke, Kerektó, Korlátfoka, Kovácsfoka, Gyékényes, ÉlÅ‘víztekerÅ‘ (Å‘rvény), Akadószeg-foka, egytÅ‘l egyik halásztanya zamatú nevek.
Minden gondolkozó ember beláthatja, hogy itt nem csak szerény könyvem, hanem a magyar történetírás érdeke forog szóban s épen ez ösztönöz egy kérésre, a melyet a kir. magyar Természettudományi Társulat tagjainak szíves figyelmébe ajánlani bátorkodom.
A halásztanya-nevek összegyűjtése a felhozott okoknál fogva fontos és szükséges; de ez oly feladat, a mely messze túljár az egyes ember erején – lábán, pénzén egyaránt. –
Ám a Társulat közel hatezer tagot számlál; e tagok egytÅ‘l egyik intelligens emberek, kiket a tudomány szeretete s a magyar mívelÅ‘dés érdeke hozott össze. Oly hatalom ez, mely a munkafelosztás alapján úgyszólván játszva teremtheti ki azt, a mi az egyes embernek teljes lehetetlenség.
Egész tisztelettel kérem tehát a Társulat azon tagjait, kik halasvízek mellékén laknak, méltóztassanak a halásztanya-neveket összegyűjteni.
A feladat nem jár valami különös fáradsággal, mert minden korosabb halász pár perc alatt bemondja azt a 20–60 tanyanevet, a melyet az adott tó, mocsár vagy folyó részei szerint visel.
Némi kivételt csak azok a lápok és mocsarak képeznek, a hol még a csíkászat él: itt nem a halásztanya, vonyó vagy vetÅ‘,hanem a csíkászó helyek nevét kell kérdezni.
Mintáúl szolgáljon a következÅ‘ összeírás: Keszthely, Zalamegye; Balaton vize: Böngyér eleje, Szárazláp, Zámorpofa, Papkertalja, Hangyálosbúb, Kistonya, Tátikaboczka, Sárgaboczka stb. stb. Gyűjtötte Kardos György.
Az illetÅ‘ leveleket a kir. magyar Természettudományi Társulat titkári hivatalába (Budapest V. k. Eötvös-tér I sz. II. emelet) kérem.
Forrás: Természettudományi Közlöny 18. évfolyam 197. szám. 1886, 44-45.
http://epa.oszk.hu/02100/
This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)
https://creativecommons.org/