Az én rendszerváltásom 1.
Kedves Barátaim!
Azokban a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor megszabadultunk a szovjetek uralmától, izgalommal figyelve a pezsgÅ‘ közéletet, óriási terveket kovácsoltunk. Ahol tudtam, én is igyekeztem megtenni, amit lehetett. Nem vágytam babérokra, pozícióra, nem akartam az egész világot megváltani. Az volt a célom, hogy a magam területén megtegyem a kor megkövetelte szükséges dolgokat. Környezetemben meg akartam értetni másokkal, hogy most kezünkbe vehetjük sorsunkat, s kihasználhatjuk a kínálkozó alkalmat jövÅ‘nk érdekében. Tegye meg mindenki, amit tud, és amit lehet! Akkor még volt újságírás Szolnokon is, és sorozatban is fogadták a közérdekű írásokat. EzekbÅ‘l közlök itt néhányat. Lássák az olvasóink, hogy mit gondoltuk, miben hittünk, mit próbáltunk tenni azon az Å‘rhelyen, ami nekünk jutott.
Szolnok, 2012.
Javaslat egy megyei tudományos intézet felállításáról
1. A tudományos munkát legjobban a közös vállalkozás, a fontos és sokakat érintÅ‘ tudományos kutatásban való részvétel koordinálja. A következÅ‘kben egy ilyen kutatóintézet, s koordinációs módszer körvonalait szeretném felvázolni, s ennek lehetÅ‘ségét a jelen körülmények között felvetni.
2. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanács Tervosztálya több igen fontos kutatást rendelt meg a tervek, döntéshozatalok támogatására az utóbbi idÅ‘ben (Tiszazug, elmaradt térségek, társközségi viszonyok, közlekedés). Ezek a kutatások különbözÅ‘ megyén kívüli intézetek, kutatóhelyek szervezésében jöttek létre, de megyei munkatársakat is mindig bevontak ezek az intézmények. ElsÅ‘ként az „Értelmiségkutatás” volt az, amelyben a megyei szellemi kapacitást épp a TKB javaslatára, önállóan bevonták. E kutatás még folyik. Úgy véljük, hogy a jövÅ‘ lehetÅ‘sége az lenne, hogy a megye olyan önálló intézményt hozna létre ilyen célú, s más kutatási feladatok lebonyolítására, amely több ilyen feladat megoldására is alkalmas. Megmozgatja a megye kutatóit, együttműködésre készteti Å‘ket, ugyanakkor lehetÅ‘séget is biztosít az egyéneknek az önálló megnyilvánulásra.
3. Az intézet állandó létszáma nem lenne három fÅ‘nél több: egy vezetÅ‘, aki szervez, munkát szerez, megbízatásokat vállal, egy társadalom-, s egy természettudományos munkatárs, akik maguk is kutatással foglalkoznak, s egyúttal a közvetlen munkatársakkal tartják a kapcsolatot; s egy kitűnÅ‘ gépírónÅ‘, aki titkári teendÅ‘ket is ellát. Ehhez az intézethez a témának megfelelÅ‘en munkatársakat szerezne az intézet megbízottja, vezetÅ‘je, aki akár az egyes témavezetÅ‘ket felkéri, akár maga irányítja a kutatást. A cél, hogy a struktúra ne merevedjék meg. Az intézet állandó kutatói mellé nagyobb számú gárda csatlakozzék, s a kutatási feladat elvégzésére megszabott idÅ‘ alatt intenzív munkát végezzen. Állandó munkatársi gárda az intézet mozgékonysását bénítaná meg, rutinná válnának bizonyos munkák.
Az ideiglenes munkatársak két módon kerülhetnének a munkavégzés idejére az intézethez:
a, Az intézet munkahelyükrÅ‘l a megyei, arra alkalmas embereket kikérné munkahelyérÅ‘l, de a munkahely továbbra is folyósítaná a fizetésüket, s ezt az intézet kiegészítené valamivel. A kikért munkatárs részben szakmailag gyarapodna, s késÅ‘bb állandó munkahelye ennek hasznát látná, részben –ha a téma olyan– ebbÅ‘l doktorálhatna, vagy magasabb fokozatot szerezhetne; az elkészült kiadvány a kiadó munkahelyet, mint finanszírozót tüntetné fel. Ha az intézet nyereségessé válnék (azaz olyan munkákat is végezne, vállalatoknak, amiért pénzt kaphat), ennek hasznából is részesedhetne. Ez utóbbi azonban még távoli dolog.
b, Olyan munkahelyek, amelyek ezt a kiadást nem tudják megvalósítani, de munkatársukra szükség van, fizetés nélküli szabadságot adnának, s ez esetben a munka hasznából vagy az intézet alapjából kapnák a fizetést. Ugyanígy vonnák be szükség esetén megyén kívüli, speciális tudással rendelkezÅ‘ kutatókat.
4. Az intézet valamely felszámolt társadalmi vagy pártszerv, stb. üresen álló hivatali helyiségeiben kellene elhelyezni úgy, hogy ott lakásra, hosszabb tartózkodásra is lakalmas néhány szoba legyen olyanok számára, akik Szolnokon bent tartózkodni kénytelenek munkájuk miatt.
Ugyanilyen helyekrÅ‘l lehetne begyűjteni megfelelÅ‘ technikai berendezéseket (szövegszerkesztÅ‘, magnetofonok, diktafonok, képmagnó, videokamera, számítógép, stb.).
Erre konkrét javaslatot most nem teszek.
5. Az intézet központját megfelelÅ‘ tÅ‘kével kellene létrehozni, majd együttműködési szerzÅ‘dést kötni azokkal az intézményekkel, vállalatokkal, akik hajlandók munkatársaikat fizetés mellett átengedni egy meghatározott idÅ‘re.
6. Az intézet vállalatoknak, intézményeknek, pártoknak, társadalmi szervezetknek, stb. egyaránt végezhetne munkát megfelelÅ‘ támogatás fejében.
7. Az intézet profilja lehet általános, lehet szorosabban véve társadalomtudományi is. Úgy vélem, hogy ez késÅ‘bb módosulhat is; nem lehetetlen, hogy elÅ‘bb csak olyan nem „termelÅ‘” szervek hajlandók kiadni munkatársaikat, mint pl. a levéltár, múzeum, könyvtár, Pedagógiai Intézet, esetleg egyes iskolák, stb.
8. Kérném, hogy ezt az elÅ‘terjesztést fontolja meg a TKB vezetÅ‘sége, mint a megyei tudományos munka koordinálásának egyik lehetÅ‘ségét!
Szolnok, 1990. február 27.
MegjegyzendÅ‘, hogy a beadványra azóta sem érkezett válasz!
Forrás: Damjanich János Múzeum Néprajzi Adattára (DAMNA) N: 3150-90