Az én rendszerváltásom 12

Tudományos élet vidéken is 2.

A pártállam utolsó pár évében megnÅ‘tt a tudomány becsülete. Létrehozták vidékre is kiterjedÅ‘en az Akadémiai Bizottságokat. Tudománypolitikai, majd ez utóbbiból a Tudományos Koordinációs Bizottságokat. Nem tudni, hogy ezzel a tudomány –így a vidéki szellemet is– ellenÅ‘rzés alá kívánták vonni, avagy a már felismert bajok késztették arra a vezetÅ‘ket, hogy bevonják a szellem legjobbjait, s orvosolják a bajokat, vagy ahogyan mondták: „termelÅ‘vé tegyék a tudományt”. A rossz beidegzÅ‘dések miatt –ha kíváncsiak is voltak a szakvéleményekre– akár BÅ‘s-Nagymaros, akár a Tisza II., akár a tanyakérdés, településfejlesztés vonatkozásában – rendszerint lesöpörték az asztalról a nem Å‘ket igazoló döntéseket, nem hozták nyilvánosságra a véleményeket. Igény és bizonyos szervezeti keret azonban volt arra, hogy tudományosan alapozzanak meg egy-egy döntést.

Szolnok megyében 1987-ben újhodott meg Tudományos Koordinációs Bizottság (TKB) néven a korábban létrehozott Tudománypolitikai Bizottság. Öt szakbizottság jött létre (egészségügyi; társadalomtudományi; közgazdasági és jogi; mezÅ‘gazdasági és környezetvédelmi; ipari és műszaki). A TKB élén a megyei tanács elnökhelyettese állt, s induláskor egymilliós költségvetéssel rendelkezett. A szakbizottságok e nem túl nagy összeget a Debreceni Akadémiai Bizottsággal meghirdetett pályázatokra, kutató- és önképzÅ‘ tanulmányutakra, kiadványok segítésére és kutatások elÅ‘mozdítására fordították. Ez a szerény, a késÅ‘bbiekben már meg nem emelt összeg azonban sok egyéni és közösségi vállalkozást ösztönzött, kapcsolatok létrehozásában, kiküldetések meghosszabbításában, munkák megszületésében kamatozott. Így került sor egy kínai tanulmányút jelentÅ‘s meghosszabbítására környezetvédelmi témakörben; több történeti forráskiadvány, néprajzi munka, bibliográfia publikálását segítette; nyelvtanfolyamok külföldi folytatásához vezetett Kelet-Németország, a Szovjetunió s Törökország városaiban; bibliafordítást, pedagógiai kutatást, és tanulmányutakat finanszíroztak belÅ‘le; orvosi, közgazdasági konferenciák segítésére is futotta –hogy csak néhány vonatkozását említsem. Norvégiában, Észtországban, Németországban, Oszétiában, Törökországban, Angliában, Kínában, Erdélyben építhettek kapcsolatokat megyei támogatással, vehettek részt konferenciákon tudományos elÅ‘adásokkal ; vagy fogadhattak méltóan külföldi szakembereket. Belépést jelentett ez a nemzetközi tudományos életbe; abba, amely többnyire a vidékiek elÅ‘tt, mert támogatás híjával voltak, egyáltalán nem nyílt meg.

Egymillió. Az ígéret ellenére soha nem emelkedett, s nem nagy összeg, ha az egész megyét tekintjük. De a megye tudományos életét segítendÅ‘ mégis jelentÅ‘s. S az anyagi támogatás csak kis részét jelentette a TKB munkájának s lehetÅ‘ségeinek. Fontosabb volt az, hogy számba vették, s számítógépes nyilvántartást fektettek fel –ha ez ma még eléggé hiányos is az adatszolgáltatók bizalmatlansága miatt– a megye kutatóit, kutatóhelyeit, kutatási témáit, azaz a szellemi kapacitást, sÅ‘t a kutatók külsÅ‘ kapcsolatait is. M hajlamosak vagyunk mindinkább az önkormányzatokban, városi, települési érdekekben gondolkodni, de tisztában kell lennünk azzal, hogy a megye ilyen katasztere –épp a meglévÅ‘ helyismeret miatt– bármely településnek hasznára lehet. Egy-egy helyi probléma megoldására sikerrel vállalkozhatnak más településen élÅ‘, de a megyét, régiót jól ismerÅ‘ kutatók. Ez a kataszter éréket képvisel, létét különbözÅ‘ fórumokon publikálta is a TKB vezetÅ‘sége, ám mindezideig senki nem volt kíváncsi rá. Egyetlen párt (programja készítésekor), egyetlen szervezet vagy önkormányzat sem kereste a lehetÅ‘séget, hogy megtudja, kik segíthetnének. Holott a pártállam már dolgoztatott velünk olyan ügyben a megyei tanács tervosztálya segítségével, mint például a Tiszazug halódásának problémája; a társközségek viszonya, elválási szándéka (azóta ez másként oldódott meg); regionális alközpontok (Jászapáti, Kunhegyes, Martfű) szerepkörének kérdése; a tanya és a külterületi lakott helyek fejlesztése, beépítése, s még jó néhány több tudományág együttműködését feltételezÅ‘ témakör.

Önálló vállalkozás volt –bár még a megyei lap sem adott hírt róla–, hogy szeptember elején két sokszorosított kötetben egy kutatócsoport megjelentette az önkormányzatok múltjáról s némileg jelenérÅ‘l szóló tanulmányait, amelyet valamennyi helyi tanácsnak megküldött a választások elÅ‘tt. Egyedülálló ez az egész országban. Most zárult le az értelmiségkutatás, s pár hónap múlva ennek eredménye is olvasható lesz: megyénk szellemi erÅ‘vonalait, az értelmiség helyzetét, közösségekben betöltött szerepét méri fel, bár a gyors politikai változások számtalanszor keresztezték a kutatás vonalát, s ezért ez nem lehet teljes.

A TKB szervezetileg is összehozta a különbözÅ‘ területeken dolgozó, kutató értelmiséget. Ennek eredményei is kezdenek megmutatkozni. Például a Jászberényi TanítóképzÅ‘ FÅ‘iskolán ilyen kapcsolatok eredménye, hogy kísérleti néprajzi és levéltári oktatást vezettek be. KörnyezetvédÅ‘ vízügyi szakemberek, biológusok és a kulturális környezetet védÅ‘ társadalomtudósok találtak egymásra, kezdtek közös akcióba, léptek be egyazon egyesületbe. A leendÅ‘ világkiállítás két, megyénkbeli kiemelt térségben, Szolnok környékén és a Tisza-tónál több szakma együttműködésével készültek javaslatok. Építészek és a Tiszakürti Arborétum szakemberei találtak egymásra, hogy muzeológusokkal együtt különleges résszel (hagyományos szÅ‘lÅ‘- és gyümölcsöskert) bÅ‘vítsék az arborétumot, vagy levédjenek természeti és építkezési szempontból hagyományos, igen nagy értéket képviselÅ‘ szÅ‘lÅ‘t Abádszalókon.

A megyei tanács átalakulása azonban megszüntette a pénzügyi alapot, bizonytalan a TKB sorsa, s láthatóan az Akadémia nemhogy ezzel nem törÅ‘dik, de a vidéki akadémiai bizottságokkal sem. Jó lenne, ha felfigyelnének erre az önkormányzatok, s nem hagynák támogatás nélkül a tudományt sem; s nemcsak néhány helyi intézményt vagy kutatót tekintve, de a régióban gondolkodókat, a TKB által „nyilvántartásba vetteket” sem. Ha Európába kívánunk belépni, az útkövetÅ‘knek és útkijelölÅ‘knek egyaránt szakembereknek kell lenniök.

Ha a pártállam adott arra, hogy tudományos alátámasztás látszatát adja döntéseinek, avagy ismerje a valós lehetÅ‘ségeket –ha nem is mindig vette figyelembe–, ez a jelen társadalmától sokkal inkább elvárható. S nem is kell újat kitalálni, csak megújítani s kicsit segíteni azt, ami még ma is működik és megvan.

Lehet ugyanis valamit alacsony színvonala ellenére felmagasztalni, de nem érdemes. Lehet igaz tudományos eredményeket politikai szempontból elhallgattatni, de ez kárt okoz. S lehet elÅ‘segíteni valós eredmények létrejöttét, hogy felhasználjuk a jövÅ‘ érdekében.

Választhatunk, a döntés immár a mi kezünkben van.

Megjelent: Új Néplap, Szolnok, 1991. február 23.