Az én rendszerváltásom 6
Hat kimerítÅ‘en szép nap rokonaim között
Véget ért a VII. Finnugor Kongresszus
A Tiszántúl fÅ‘városa sohasem volt híres kellemesen enyhe nyári idÅ‘járásáról. Most az augusztus végi kánikula, az enyhet adó NagyerdÅ‘ fái ellenére is, különösen próbára tette a 7. Finnugor Kongresszus résztvevÅ‘it. Olykor még a melegebb nyárhoz szokott magyarok is támolyogtak, nemhogy hűvösebb klímához szokott északi rokonaink, akik a kedvezÅ‘ politikai lehetÅ‘ségeket kihasználva igen nagy számban érkeztek a Szovjetunióból. Az észtek eddig is mindig szép számmal képviseltették magukat magyar kongresszusokon, de szinte elÅ‘ször nyílt alkalmuk kisebb rokonnépeinknek, hogy átléphessék a nyugati határt. Nemcsak vogul, osztják, mari kutatók, hanem egy népes, a medveünnepet négy napon át folyamatosan bemutató, nagy együttes is.
Kiállítások sora nyílt, külön programokban adtak lehetÅ‘séget filmek, videofilmek megtekintésére, sÅ‘t sor került helyszíni gyűjtésre is, amennyiben udmurtokkal, komikkal népzenekutatóink felvételeket készítettek. Mindezt forró buszokkal megtett kirándulások is kiegészítették, s nyelvészek, történészek, néprajzosok a szatmári tájjal is megismerkedhettek. Soha nem felejtem el azt, hogy milyen földöntúli élvezettel szedték a gyümölcsöt szinte alig ismerÅ‘, mert északi övezetben lakó rokonaink egy penyigei szilvásban a fáról a hamvas gyümölcsöt, ízlelgették a nemtudom, a besztercei (vagy berbencei) és a lószemű szilva édes vagy savanykásabb kibuggyanó nedvét. A mátészalkai múzeum udvarán, a szekérszínben disznótoros vacsora fogadta Å‘ket. Ugyanilyen élmény volt sokak számára a debreceni boltok, üzletek gazdag kínálata is. Jó hírünket vitték, s élményszerűen ivódott mindez beléjük. Szép számmal jelentek meg elegánsan udvarias, gazdagabb finn rokonaink is, s jelenlétüknek a finn nagykövet ezerfÅ‘s, szerda esti fogadása is nyomatékot adott.
Minden eddiginél népesebb volt tehát a kongresszus, s lehetÅ‘ség arra, hogy legkisebb testvéreink, a vogulok és osztjákok is közvetlenül hírt adjanak magukról. Csak a néprajzi szekcióban 97 elÅ‘adás hangzott el, többnyire orosz, német, angol nyelveken. Ki-ki válogathatta a fegyelmezetten 15 percig tartó elÅ‘adásokat szekciónként, s hallhatta a régészet, történelem, nyelvészet, néprajz, zenekutatás legújabb eredményeit; személyes kapcsolatokat alakíthatott ki mindenki hasonló témában másutt kutató kollégáival. Ezek a kapcsolatok még a jövÅ‘ben fognak kamatozódni, de emberileg máris gazdagodtak az egymásra figyelÅ‘k.
Sokakat izgatott az észt politikai helyzet, de a konferencián mégis a kisebb népek jövendÅ‘ sorsa, a végsÅ‘ beolvadás, eloroszosodás elkerülésének lehetÅ‘sége keltett figyelmet. Ez a kongresszus mintegy megerÅ‘sítette Å‘ket abban, hogy nem fognak teljesen eltűnni; rokonaik, társaik vannak a segítségnyújtásban. K. Kovács László, a finnül is kitűnÅ‘en beszélÅ‘ néprajztudós külön esti szemináriumot tartva egészítette ki a Néprajzi Intézetben mindazt, amit szárazabb tudományossággal a pulpitusról hallhattunk a nap folyamán. „Alig vagyunk 25-30 ezren finnugorok, s mindenütt nagyobb népek vesznek körül bennünket, ám kis létszámunk ellenére igen nagy a jelentÅ‘ségünk, erÅ‘s a jelenlétünk. ErjesztÅ‘ anyag, katalizátor a finnugorság, s saját lélekszámánál lényegesen többet nyújt; érzékeny a kultúra, s folyamatokat indíthat el. Íme a finn vagy magyar példa- s most az észtek is a balti változások élharcosai; tÅ‘lük indult el a változtatás igénye. ElképzelhetÅ‘, hogy kisebb rokon népeink sem eltűnni, hanem megerÅ‘södni fognak egy új folyamatban.” Nem szó szerinti idézet ez, de lényegileg ez a summája másfél órás, lenyűgözÅ‘ magánelÅ‘adásának. S reményt nyújtott a szárazabb, tényszerűbb szakelÅ‘adások bizony nemegyszer elég lehangoló, kisebb rokonaink sorsát szinte reménytelennek rajzoló képe mellé.
Megyénk két elÅ‘adóval (dr. Dienes Erzsébet és jómagam) képviseltette magát, de hírünk ennél nagyobb volt, hisz múlt Å‘sszel a TIT és a Damjanich Múzeum már egy „elÅ‘konferenciát” rendezett Szolnokon; s most is vendégül láthattuk Alexej Petersont, a tartui Nemzeti Múzeum direktorát. A Tallinn mellett immár Tartuval is állandósult kapcsolataink most kiegészültek udmurt és mari lehetÅ‘ségekkel is, s talán mi is közreműködhetünk, segíthetünk valamit e népek megmaradásáért folytatott küzdelemben!
Szolnok, Új Néplap, 1990. szeptember 4.