Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A jász ember mentalitása

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A jász ember mentalitása

Az iráni eredetű jászok IV. Béla uralkodása idején a kunokkal együtt telepedtek be hazánkba. A betelepedő két nép nem volt egyenrangú, s elvált egymástól eredet, nyelv, kultúra és politikai helyzet tekintetében is. A kunoknak alávetett katonáskodással és egyéb szolgáltatásokkal tartozó segédnép volt a jász, s mint az alán népek általában, nem nomád állattartó életmódot folytattak, hanem elsősorban földművelők voltak. A nomád kunok Magyarországon is megőrizték a jászok feletti rendelkezési jogaikat, mert a IV. Béla, majd Kun László biztosította kun privilégiumok egyik leglényegesebb része az volt, hogy a kunok "belügyeibe" nem szólnak bele sem az oligarchák és egyházi rendek, sem a király. Ezért is van az, hogy a jászok magyarországi bejöveteléről egykorú források nem szólnak; mindig csak a vezető kunokat emlegetik okleveleink.

Módosítás dátuma: 2013. július 16. kedd, 11:35 Bővebben...
 

Idegenek a faluban 2

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Idegenek a faluban 2

Magyarvalkó (egy kalotaszegi magyar faluközösség)

A FALU FEKVÉSE, NEMZETISÉGI ÉS FELEKEZETI MEGOSZLÁSA

A képre kattintva tekintheti meg fotógalériánkat!Magyarvalkó az egykori Kolozs vármegyén belül Kalotaszeg Felszeg részének legdélibb faluja. Hunyadi Péterrel végzett felmérésünk során 277 magyar s 37 román lelket írtunk össze.[1] A község területileg hét kisebb részre tagolódik (Alszeg. Felszeg, Közép-falu, Kisszugoly, Nagyszugoly, Udvari szoros és Kis utca), azonban ez nem jár együtt a lakosság hasonló megoszlásával.

A település 314 állandó lakosának felekezeti megoszlása nagyjából tükrözi is a nemzetiségi viszonyokat. A 37 román ortodox hitű, míg a 277 magyar lélek két kivétellel református. Az egyik ezek közül idegen, a községbe nősült csíki székely, míg a másik egy helybeli asszony, aki Jehova tanúja.

Más nemzetiség (cigány, zsidó stb.) nem él a faluban, mint ahogy más vallás vagy kisegyház sem található Valkón. Korábban voltak ugyan nagy számban „hívők” (baptisták), imaházuk ma is áll a községben, mára azonban teljesen eltűntek (elvándoroltak, illetve kihaltak).

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a falu értelmiségét sem, hiszen a református lelkész és a tiszteletes asszony is idegenek a faluban. Mindketten kalotaszegiek, a pap sárvásári, míg a felesége kőrösfői származású, ők azonban „valkaiaknak’ vallják magukat, s a  faluközösség sem tekinti őket jövevényeknek.

Módosítás dátuma: 2012. október 03. szerda, 14:49 Bővebben...
 

Idegenek a faluban 1

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Idegenek a faluban 1

A beilleszkedés körülményeinek vizsgálata három magyar faluközösségben

A Damokos-kúriaA társadalmi konfliktusok formái (vallási, etnikai, egyéb alapú) egy-egy faluközösségben időben és térben folyamatosan változhatnak, egymást erősíthetik, gyengíthetik, olykor ki is olthatják. Ezek vizsgálatakor kiemelni egyet-egyet nem csak azért nehézkes, mert a kutatás a néplélek már-már megfoghatatlan területére visz, hanem azért is, mert egyik-másik okot tökéletesen elkülöníteni nagyon nehéz, azok legtöbbször együtt jelentkeznek.

A kutatási szempontok kiválasztásának problematikus voltára többek között a témában rendezett konferencia előadásai is utalnak, jelezve a lehetséges megközelítési módok sokoldalúságát.[1]

A paraszti közösségekben a kulturális reflexek inkább visszatartottak az áttelepüléstől. Az idegen számára az új környezetben nem evidens a szokások, kötelezettségek betartása, mert másokhoz szokott. Még legjobb indulata ellenére is véthet a szabályok ellen, hiszen új feltételek közt az új falu értékrendje az irányadó s ezeket nem ismeri. Akkor is így van ez, ha két egymás melletti településről van szó, mivel „a faluközösségbe nem egyénként illeszkedik bele valaki, hanem mint valamely család, majd tágabb rokonsági szervezet tagja. (..) egy faluban csak akkor vált valaki teljes jogú polgárrá, ha családi kapcsolatokkal sikerült kötődnie a közösséghez. Lényegében azonban ekkor sem őt, hanem utódait fogadta be igazán a közösség, az idegenből érkezett ember talajtalan maradt, „jöttment”-nek számított egész életén át. “[2]

Módosítás dátuma: 2012. július 27. péntek, 12:56 Bővebben...
 

Az én rendszerváltásom 21

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Az én rendszerváltásom 21

Györffy István nyomában 4

Ők és mi

A hatvanas évek közepétől Magyarországon élénk helytörténetírás és könyvkiadás bontakozott ki. Városok, kis települések áldoztak arra, hogy múltjukat feltárják, megörökítsék. Ám megtévesztő lehet az, ha csupán ezeket tekintjük. Mert akik így emléket állítottak maguknak, azok döntő számban a XVIII. században újranépesedett falvak: pl. a Zombáról települt Orosháza, a Felvidékről benépesedett Kecel, a Délvidékről toborzódott Deszk, vagy éppen közeli városokból községgé lett tanyavidék, mint Átokháza, Kistelek Szeged vidékén. A középkor óta helyben lakó jászok vagy szatmári magyarok nem ünnepeltek évfordulót, természetesnek vették, hogy mindig ott laktak, hogy jász-magyarok vagy magyarok, alföldiek, s nem erősítették külön is tudatukat monográfiákkal.

Módosítás dátuma: 2012. július 25. szerda, 11:06 Bővebben...
 

Az én rendszerváltásom 20

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Az én rendszerváltásom 20

Györffy István nyomában 3. rész

Közösség és különbség

A falu határán kettős nyelvű felirat a „forradalom” óta: Finis és Várasfenes. Ez utóbbi jelzi, hogy a falu fölé magasodó hegyen áll még ma is a IV. Béla idejében épült vár romja, amelyet hiedelmek vesznek körül. Mondákat beszélnek a benne élő, kincseket őrző, nagy szakállú öregpapról, a Nagyváradig és a Körösig vezető alagútról. A tábla ma megbékélést hirdet, de tudjuk, hogy a magyar feliratot többször leverték, lefestették éretlen emberek. Ez jelzi, hogy mégsem minden nyugodt. A régi tanácselnök-bár tud magyarul-, soha nem szólal meg e nyelven, az új polgármester azonban szívesen beszél kivel-kivel anyanyelvén, noha maga moldvai román, s itt tanulta a magyar nyelvet.

A faluban három templom van. Az alsórészen református, a felsőrészen az ortodox templommá minősített egykori görög katolikus templom, s a kettő között az adventista imaház. Ez kis gyülekezet, de külön temetője, imaháza van a híveknek. Valamennyien magyarok.

A település a Fenes vagy Nagypatak két partján helyezkedik el, egyetlen hosszú utcát alkotva. Több kis híd visz át a bővizű, kristálytiszta patakon, amely eső után hirtelen megdagadt, s zavarossá vált. A patakban sulyokkal mosnak az asszonyok, lehajtják itatni a hazatérő lovakat, a gyermekek duzzasztógátakat építettek rajta, hogy így mellig érő vízben fürödhessenek. A libák, kacsák szinte fehérré lepik a vizet néhol, s a kövek között csörgedező vízben pisztrángra vadásznak a gyerekek, felemelve a kerekre csiszolt köveket, s bicskával, villával alászúrva ejtik a zsákmányt. A patak partján kisvasút pöfög néhány kocsival, s viszi a hegyekbe a kis gőzös a munkásokat, a gombászni, áfonyázni indulókat. Szinte idilli kép ez, s mindenképpen olyan korszakot idéz fel, amely nálunk jó 50-60 éve letűnt már. Itt nemcsak gyermekek, hanem felnőttek is mezítláb járnak, még nyári, száraz időben, s reggel hatkor tülköl a csordás, vagy bőgnek este hét óra tájban a duzzadt tőgyű jószágok a kapu előtt.

Bővebben...
 


3. oldal / 11