Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

XVIII. Néprajzos disznó- tor-túra Újirázon

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

„...Pénzért nem lehet venni bölcsességet, nem lehet venni barátságot és nem lehet venni szeretetet...” 

Dénes Zoltán atya ezekkel a szavakkal köszöntötte az újirázi kultúrházban összesereglett vendégeket és vendéglátókat a vacsora kezdetén. A rendezvény nagy múltra tekint vissza, 18 évvel ezelőtt vérzett el először disznó az újirázi plébánia udvarán. Az akkori Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára, aki egyben a Debrecentől 80 Km-re eső település - Újiráz plébánosa, Dr. Dénes Zoltán atya ekkor látta először vendégül tanár kollégáit és tanszék diákjait.
Azóta eltelt évek alatt a baráti összejövetelből komoly több száz fős rendezvény lett. Kinőve a plébánia családias hangulatú épületét jelenleg a település kultúrházában tartják meg évente az ünnepélyes vacsorát, azonban a disznó feldolgozása továbbra is a plébánia területén történik a szorgos helybeliek segítségével.
Az idén február 17.-én Dr. Bartha Elek tanszékvezető tanár tartotta a vérfogó tálat a plébánia udvarán. Az elmúlt évekhez hasonlóan ország minden részéről, sőt a határokon túlról is érkeznek érdeklődők, így az esti vacsoránál több mint 150 éhes ember ült asztalhoz.


Az összejövetelt közel másfél órás filmben örökítettük meg, amihez jó szórakozást kíván a karpatmedence.net csapata!

A disznótor történetéről ITT olvashat további érdekességeket.

Módosítás dátuma: 2012. március 20. kedd, 22:41
 

AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM 5.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM 5.

Levelek az önkormányzatról 4.

Mire épülhet kis falvainkban az önkormányzat?

„A rákosista önkényuralom, majd a Kádár-korszak monolitikus rendszere a virágzó helyi egyesületek szétzúzásával kulturális gyökereik elsorvasztásával, a közösségi vagyonok államosításával elérte a minden önkormányzat alapját adó helyi közélet megszűnését… Közigazgatásuk ezért a jelenlegi társadalomellenes formájában nem tartható fenn, a társadalmi önkormányzatok átfogó rendszerén alapuló teljes átalakítása az egyetlen megoldás” (A Magyar Demokrata Fórum programja, 1989. október)

A helyi közélet valóban megszűnt, átfogó megoldást kell találni az átalakításra is, de találunk-e megoldást az átalakításra? Hisz, mint láttuk, a belülről szerveződő, hagyományos társadalmi szerkezet is összeomlott, s különösen nagy kárt szenvedett falun, megszűnvén a családi gazdaság, a fiatalságot helyhez kötő munkalehetőség, s a kor megkívánta helyi feltételek (infrastruktúra) ugyanakkor nem épülhettek ki. Hol van már természetes közösség, az ifjúság, sőt a gyermekek csapatai is hiányoznak: részben örökre elhagyják a falut, gyermekként gyakran más falu iskolájába járnak át naponta, s kiből toborozódhat az új közösség, ki szervezheti meg az önkormányzatot?

Módosítás dátuma: 2012. március 13. kedd, 11:50 Bővebben...
 

AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM 4.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM 4.

Levelek az önkormányzatról 3.

A működőképes önkormányzat belső feltételei

„Ország és táj, nemzeti politika és csoportélet, tervgazdaság és egyéni kezdeményezés... nem ellentétek; az alárendelt dolgok viszonylagos önkormányzata nélkül sem sejtek és szervezet, sem tagok és társadalom nem ALKOTHATNAK  magasabb fajta szerves életet.” (Németh László: Marxizmus és szocializmus, 1934.)

A működőképes önkormányzat belső feltétele az egészséges közösségi élet. Amíg a társadalom kívülről szervezett, addig a közösség spontán módon, belülről szerveződő intézményrendszere az emberi létnek. A kettő nem létezhet egymás nélkül, s nem is téveszthető össze. A pártállam évtizedei az újra szervezett társadalom nevében minden szinten igyekeztek a közösséget felszámolni, pedig már középkori földesuraink, s az akkori államhatalom és egyház is tisztában volt azzal, hogy ezekre építeni kell, fel kell őket használni, de nem szabad eleven életüket korlátozni.

A közösség ugyanis nem más, mint az egyéni emberi élet közvetlen társadalmi burka, amelyben az egyes ember (bármilyen szintű is legyen) védelmet talál, s kibontakoztatja képességeit a nagyobb és szervezett társadalom javára. Társadalom, önkormányzat csakis erre épülhet.

Hogy ennek lényegét megérthessük, vegyük a legismertebbet szemügyre, az úgynevezett faluközösséget. A faluközösség maga valójában nem is létezik, értelmét akkor nyeri el, amidőn a külső hatalom (földesúr, állam) beleavatkozik a közösségi életbe, s megszervezi azt saját céljaira (bírák, jegyzők). A faluközösség az egyén számára ugyanis túl tág fogalom, túl nagy terjedelmű ahhoz, hogy minden rendű és rangú ember (a gyermektől az öregekig, a szerényebb képességűtől a kiemelkedő egyéniségig) átláthassa. Maga az egyes ember korától és képességeitől függően ennél kisebb közösségben tud csak létezni (család, gyermek, ifjúkori vagy felnőttkori közösségek: legény-, leánybandák, munkacsapatok, szokások, rítusok lebonyolítására létrejött szervezetek, stb.). Egy gyermekközösség 3-4 fő lehet legfeljebb, az ifjak serege sem nagyobb 6-8 főnél, ha ennél több fiatal van akkor már 2-3 bandára osztódik az ifjúság. Az egyénnek keretet adó közösség tehát mindig belátható, emberi méretű kell hogy legyen.

Módosítás dátuma: 2012. március 09. péntek, 10:10 Bővebben...
 

SZALONNASÜTÉS OSZTRÁK MÓDRA

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

SZALONNASÜTÉS OSZTRÁK MÓDRA

A Tiszazug több éven át folytatott kutatása az elmúlt esztendőben befejeződött. Jóllehet menet közben többször is hírt adtunk a kutatás részeredményeiről, konferenciákat rendeztünk, résztanulmányokat jelentettünk meg, a napi sajtóban, interneten, s minden elérhető helyen tudósítottunk a friss vizsgálati eredményekről, annyit értünk el vele, hogy megtudtuk: párnába bokszoltunk. A helyben mozgolódni kezdett civil lakosság, civil szervezetek terveit és szándékait kutatásunk végső, több kötetben közreadott publikációi egészükben véve megerősítették. Történni azonban nem történt semmi. Csak szavak vannak, a tettek hiányoznak. A kilábalás egyik lehetséges útja a peremlétből a turizmus, az idegenforgalom megteremtése, fejlesztése és támogatása lehet. Az érték, amely embereket csalogathat e vidékre az a viszonylag érintetlen tiszai táj. Az érintetlenséget rosszul értelmezik azok, akik azt hiszik, hogy a szórakozni, pihenni, kikapcsolódni vágyó turista táj iránti érdeklődése azonos Amundsennel, hogy magában hord három Magellánt vagy akárcsak egy – hogy tiszazugi élő személyt is említsek –  tiszaföldvári Szlankó Zoltánt, aki barlangkutatóként, hegymászóként hajlandó a mostoha körülmények elviselésére is. Előadásainkban, írásainkban szóltunk arról, hogy mit kell tenni, hogyan lehet vonzóvá tenni a falvak képét, a meglévő adottságok megtartása, értékként kezelni mit is jelent.

Nem írunk ezért most erről. Ám az, hogy mit jelent „ma” az idegeneket becserkészni, milyenné kell az érintetlen tájat tenni, annak érdekében közzéteszek egy kis írást, amit majd ötven esztendeje írt Szabó István, a Damjanich Múzeum történésze, az aki több, mint ötven éve foglalkozik a Tiszazuggal is. 

Módosítás dátuma: 2012. március 09. péntek, 10:10 Bővebben...
 

AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM 3.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

AZ ÉN RENDSZERVÁLTÁSOM 3.

Levelek az önkormányzatról 2.

A jászkun önkormányzat

„Mit tartalmazott az új privilégium levél? Lényegében mindazt, amit királyaink korábban a jászoknak és kunoknak együttesen adományoztak: az önálló bíráskodás jogát, pallosjogot, az önálló közigazgatást, az adó- és vámmentességet, kedvezményeket, illetve a szabad jövevények befogadásának lehetőségét; a kegyúri jogot a katolikus községekben; a nádori képviseletet és igazgatást. Mindezt pedig azzal a kikötéssel, hogy „…a jászkun kerületek összes  lakói és lakosai, amennyiben a kerületekben előrebocsátott kisváltságai és  kedvezményei egyenlő feltételekhez kötöttek legyenek, egyenlő mentességet és kiváltságot élvezzenek…” (Mária Terézia 1745 évben kelt redempciós rendeletből.)

A jászok és kunok kerületei egészen 1745-ig különállóak voltak, külön-bár lényeg szerint azonos-privilégiumok biztosították önkormányzatukat. A Jászkun kerületet régi privilégiumok alapján Mária Terézia hozza létre 1745-ben. Egyetemesen önálló privilégiumot kapnak IV. Bélától, illetve Károly Róberttől, s ország voltak az országban (Cumánia, királyuk a mindenkori királyuk, a Rex Cumaniae nevet viselte). Legfőbb földesuruk, hűbéruruk (a feudális rend szerint) a király volt, de ő maga személyesen ritkán intézte ügyeiket, ezeket a nádorra bízta. A legfőbb kun és jász kapitány így nádorispán lett, s képviselte a földesúr (a király) érdekeit. A földesúr-jobbágy (király-jobbágy) viszony tehát itt is fennállt, hisz a hűbéri rendszer ily viszonyt, efféle gondolkodást fogadott csak el.

Módosítás dátuma: 2012. március 05. hétfő, 17:22 Bővebben...
 


7. oldal / 11