Az én rendszerváltásom 1.
Kedves Barátaim!
Azokban a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor megszabadultunk a szovjetek uralmától, izgalommal figyelve a pezsgő közéletet, óriási terveket kovácsoltunk. Ahol tudtam, én is igyekeztem megtenni, amit lehetett. Nem vágytam babérokra, pozícióra, nem akartam az egész világot megváltani. Az volt a célom, hogy a magam területén megtegyem a kor megkövetelte szükséges dolgokat. Környezetemben meg akartam értetni másokkal, hogy most kezünkbe vehetjük sorsunkat, s kihasználhatjuk a kínálkozó alkalmat jövőnk érdekében. Tegye meg mindenki, amit tud, és amit lehet! Akkor még volt újságírás Szolnokon is, és sorozatban is fogadták a közérdekű írásokat. Ezekből közlök itt néhányat. Lássák az olvasóink, hogy mit gondoltuk, miben hittünk, mit próbáltunk tenni azon az őrhelyen, ami nekünk jutott.
Szolnok, 2012.
Javaslat egy megyei tudományos intézet felállításáról
1. A tudományos munkát legjobban a közös vállalkozás, a fontos és sokakat érintő tudományos kutatásban való részvétel koordinálja. A következőkben egy ilyen kutatóintézet, s koordinációs módszer körvonalait szeretném felvázolni, s ennek lehetőségét a jelen körülmények között felvetni.
2. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tanács Tervosztálya több igen fontos kutatást rendelt meg a tervek, döntéshozatalok támogatására az utóbbi időben (Tiszazug, elmaradt térségek, társközségi viszonyok, közlekedés). Ezek a kutatások különböző megyén kívüli intézetek, kutatóhelyek szervezésében jöttek létre, de megyei munkatársakat is mindig bevontak ezek az intézmények. Elsőként az „Értelmiségkutatás” volt az, amelyben a megyei szellemi kapacitást épp a TKB javaslatára, önállóan bevonták. E kutatás még folyik. Úgy véljük, hogy a jövő lehetősége az lenne, hogy a megye olyan önálló intézményt hozna létre ilyen célú, s más kutatási feladatok lebonyolítására, amely több ilyen feladat megoldására is alkalmas. Megmozgatja a megye kutatóit, együttműködésre készteti őket, ugyanakkor lehetőséget is biztosít az egyéneknek az önálló megnyilvánulásra.
