Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Az emberi világ értékei!

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Az emberi világ értékei!

A Magyar Hírlap 2012. február 4. internetes száma Csapó Endrének a Magyar Életben megjelent „Újévi gondolatok” című írása ezzel a figyelemre méltó gondolattal zárul:
„Történelmi feladat az Orbán-kormány részére: képessé tenni a nemzetet a túlélésre, annak a világnak az eljövetelére, amikor majd nem a profitot, hanem az emberi világ értékeit szolgálja a globális fejlődés.”
A szerző neve garancia arra, hogy ez a külföldön élő, magukat magyaroknak tartó, művelt és alkotó, ott magyar szellemi és valóságos közösséget fenntartó értelmiség egészének véleménye, s nem egyéni vagy néhány ember gondolatának tömör megfogalmazása. Olyanoké, akik más közegben élve, Európára és hazájukra távolabbról tekintve, a nagy történeti folyamatok sodrát közvetlenül is bőrükön át is érezve, hatásukat, várható következményeit elemezve aggódnak hazánk, nemzetünk létéért, emberi életminőségéért, a magyar kultúráért. Nem hazaszeretettől lángolva és elragadtatva követelnek tőlünk tetteket, hanem a dolgokat reálisan szemlélve, igaz hittel arra kérnek, hogy magyarnak megmaradva vészeljük át korunk nehéz időszakát, s legyünk az előző nemzedékektől kapott örökség őrzői, amíg jobb és kedvezőbb lesz csillagállásunk.
Hallatlanul felemelő ez a tartás és gondolkodás.

Módosítás dátuma: 2016. október 08. szombat, 08:37 Bővebben...
 

Paraszti társadalom egyes jellemzőinek kontinuitása a Kádár-korban

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Paraszti társadalom egyes jellemzőinek kontinuitása a Kádár-korban

I. Az előzmények. 

A cikket a szerző kérésére portálunkról eltávolítottuk. Új címen a következő oldalról lehet letölteni (egyúttal köszönetünket fejezzük ki, hogy az elérhetőséget megkaptuk):

MEGTEKINTEM

Megkérünk ugyanakkor mindenkit, aki nekünk bármilyen írást küld,csak abban az esetben tegye, ha azt a közösségünk rendelkezésére tudja bocsájtani, s nem csupán időlegesen kívánja elérhetővé tenni! A portálunkon megjelent írásokat ugyanis később is kereshetik olvasóink (-a szerkesztők).

 

Módosítás dátuma: 2014. január 09. csütörtök, 10:14
 

Disznóvágás Újirázon 2006-ban

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Disznóvágás Újirázon 2006-ban

Összeállt zenészek a toron. Arany Zoli, Orbán Dénes, Hunyadi Péter és Kotics JózsefOldalunk nem titkolt célja, hogy a magyar nyelvterületen élő embereket összekovácsolja, s visszaállítsa a közösségeket. Nem tekintjük mérvadónak a hazai közösségromboló, egyénieskedő támadásokat, ezek hangoztatói ellenségei a hagyományos életformának, társadalmunknak! A közösségépítés elvi s gyakorlati lépéseiről több alkalommal is beszéltünk portálunkon (Vészhelyzet a Tiszazugban, Céljaink, terveink, jövőképünk, Mit tehetünk a Tiszazug idegenforgalma érdekében?), most pedig egy igen érdekes hagyományt mutatunk be, ezek ugyanis nem csak kihunyhatnak, újra is éledhetnek, sőt újak is keletkezhetnek. A Kossuth Lajos Tudományegyetem (jelenleg Debreceni Egyetem) Néprajzi Intézete 1994-től rendez disznótorokat Újiráz (csonka Bihar) községben, a római katolikus plébánián, valamint a kultúrházban. Ennek az eseménynek a mulatságon kívül az is célja, hogy egybegyűjtse a népi kultúra iránt érdeklődő hallgatókat, s megismertesse őket egymással, valamint a tanárokkal. A hallgatók és tanárok mellett a disznótorra az évek során Japántól Finnországon át Lengyelországig sok idegenből hazánkba szakadt ember volt kíváncsi.
A tor hajnalban a vágással kezdődik. Újirázon még magyarosan bontják a disznót, orjára! A henteses, németes bontással szemben tehát nem a hasánál vágják szét az állatot, hanem a hátán, a gerincénél, miután a fejet s a sonkákat lemetszették. A bontás után megindul a sütés-főzés, evés-ivás, s mindez egy hatalmas közös vacsorában csúcsosodik ki, ahol a tanszék neves tanárai is felszólalnak. Zenészek szinte minden helységben tartózkodnak, s elsősorban népzenét szolgáltatnak, de más, könnyebb műfajok is előtérbe kerülnek a mulatság során. Az ünnep másnap reggelig tart, illetve kinek tehetsége szerint, ameddig bírja.

Módosítás dátuma: 2012. január 27. péntek, 12:03 Bővebben...
 

Családi ünnepeink metamorfózisa a Kádár-korszakban

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Családi ünnepeink metamorfózisa a Kádár-korszakban

A Kádár-korszak egyházpolitikája napjainkig hatóan formálta át az embereknek a valláshoz és az egyházakhoz való viszonyát, a gazdaság és a társadalom gyökeres átalakulásával, az életmód változásával egyidejűleg a vallásos tradíciók is megváltoztak, új formák jöttek létre, miközben évszázados szokások tűntek el szinte egyik napról a másikra. A szocializmus évtizedeiben az egyházak teljesen elveszítették közéleti szerepüket, a magánéletben azonban – igaz, egyre csökkenő mértékben – megőrizték befolyásukat. A vallásos ember életét átszőtte az egyházával való kapcsolat, fontosabb családi ünnepei, életének jelesebb fordulópontjai legtöbbször nem múlhattak el egyházi közreműködés nélkül. Ezen alkalmakhoz azok is ragaszkodtak, akik már nem jártak rendszeresen templomba, így különböző mértékben ugyan, de szinte az egész társadalom kötődött több-kevesebb szállal az egyházakhoz. Ez természetesen nemigen fért bele a szocializmus jövőképébe, a „modern” szocialista ember ideája új, vallási tartalomtól mentes ünnepi formákat követelt meg. Az emberi életúthoz fűződő legjelentősebb ünnepek, az ún. átmeneti rítusok (keresztelés, házasság, temetés) helyettesítésére, felváltására hozták létre a szocialista szertartások különböző formáit, felismerve azt, hogy az egyházak befolyását teljességgel csak a vallásosság és a hitéleti aktivitás letörésével szüntethetik meg.

Módosítás dátuma: 2013. november 30. szombat, 11:47 Bővebben...
 

Arany János cigányképe

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Arany János cigányképe

Csíksomlyói búcsú, 2011. Kovács Dénes felvétele1. A cigányság Európába, s hazánkba Zsigmond korában nem szervezett népként érkezett, hanem kisebb-nagyobb, számunkra kiismerhetetlen csoportokban, akiket nem fogott össze fejedelem, vajda vagy valamely képviselő, s emiatt nem is lehetett őket egységes népként kezelni. Nem volt világos az sem a befogadó nemzetek számára, hogy mivel foglalkoznak egyáltalán, és az ekkor már kiformálódott rendi társadalomban milyen feladatuk lehetne, milyen hivatásrendhez tartozhatnának. Meghatározhatatlan volt hitük is, mert igazában véve semmiféle ismert tételes valláshoz nem tartoztak. Megtelepedni sem tudtak, hanem vándor életmódot folytattak, amely a megtelepedett európai népesség, s így a magyarok számára is teljesen idegen volt. Vándor életük nem emlékeztetett a keleti nomádokéra. Ideiglenesen kialakított telepeik is különböztek a nomád téli-nyári szállástól, vagy a transzhumansz pásztorkodást folytatókétól (pl. vlachok, románok), akiket mégiscsak ismertünk valamennyire. Míg az említett pásztornépek európai szemmel nézve is szigorúbban vagy lazábban szervezett társadalomban éltek, mozgásuk is kiszámítható volt, addig a cigányoké teljesen áttekinthetetlennek tűnt. Zárt világukba is szinte lehetetlen volt betekinteni. Az viszont eléggé hamar világossá vált, hogy maguk termelőmunkát nem folytatnak, és kötve vannak a megtelepedett lakosságoz. Sőt kisebb-nagyobb csoportjaik vándorlásait éppen a termelő, dolgozó lakosságtól remélt juttatások, lehetőségek kihasználása mozgatja. Következésképpen szolgáltatásokra sem lehetettet kötelezni őket és így semmivel sem járultak hozzá az állam, az egyház fenntartásához. Nem alkottak sem társadalmilag, sem foglakozásukat, sem vallásukat tekintve határozottabb körvonalú csoportot, már pedig a magyar rendi társadalomba való beilleszkedésnek ezek alapvető feltételei voltak. Úgymond beeresztettük őket, de befogadni nem tudtuk.

Módosítás dátuma: 2014. január 12. vasárnap, 21:35 Bővebben...
 


9. oldal / 11