Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A magyar nép magatartása éneklésben, táncban és a népszokásokban

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A magyar nép magatartása éneklésben, táncban és a népszokásokban

Minden társadalom kialakítja és állandóan továbbformálja azokat az íratlan és kimondatlan szabályokat, melyeket magatartásában követ. Ez vonatkozik az ember hétköznapi és ünnepi viselkedésének egészére: hogyan megy az utcán, találkozik valakivel, eszik, dolgozik, pihen, öltözködik; miként énekel, táncol, sír vagy nevet, mint vesz részt ünnepi szertartásokon és mulatságban. Ezek a viselkedésformák nem függetlenek a személyiségtől, és nem függetlenek a mindenkori környezettől, a jelenlevőktől, akik előtt az egyén „viselkedik”, akikhez szól, és akik nemcsak ellenőrzik és értékelik mindezt, hanem egyszersmind át is veszik és eltanulják, vagy éppen ellenkezőleg, a maguk viselkedését tudatosan ellenkező irányba igazíthatják is a látottak hatására.

Mivel ez a magatartás külön sohasem volt a néprajzi vagy történeti kutatás tárgya, meglehetősen töretlen úton kell járnunk, és hogy előbbre is jussunk, néhány szűkebb területet kell kiválasztanunk a vizsgálatra. A néphagyomány mai megbecsülése, színpadra állítása igényli annak felkutatását és megfogalmazását, hogy hogyan énekelt, táncolt és vett részt ünnepi szokások szertartásaiban az az ember, aki még a hagyományos népi társadalom értékrendje és íratlan szabályai szerint élt.

A hagyományos népi műveltség felbomlásának és fokozatos eltűnésének időszakában élünk már évtizedek óta, némely vidékeken a felbomlás már több mint száz esztendővel ezelőtt megkezdődött. Áttekintve a magatartásra vonatkozó adatokat és meglehetősen gyér feljegyzéseket, és ezeket összevetve a magam megfigyeléseivel, amelyeket a magyar nyelvterületnek szinte egészét bejárva tettem, beleértve a legrégiesebb hagyományokat őrző csángó és erdélyi, mezőségi falvakat is, ismereteink alapján az éneklés, a tánc és a szertartásos ünnepi szokások alkalmával tanúsított magatartás, viselkedés két fő, egymástól határozottan elkülönülő stílusba sorolható. A két magatartásbeli stílust egyszerűen „régi” és „új stílusnak” nevezhetjük. Ez megfelel a népzenének, a népdaloknak Bartók Bélától és Kodály Zoltántól származó fő felosztásának. Ebben ők is régi és új stílusú népzenéről beszélnek, ennek nyomán végezték el Martin György és munkatársai a magyar néptáncanyag régi és új stílusú táncokba való sorolását. Kísérlet történt a magyar díszítőművészet anyagának szintén két fő stílusvilágra való felosztására is, és hozzátehetjük, hogy hasonlóan a népviseletek és az építkezések anyagát is fel lehetne osztani e két stílusra, rétegre. Hozzá kell tennünk ehhez a mindenképpen indokolt és helytálló felosztáshoz azt, hogy sem a régi stílus régiségét, kezdetét, eredetét nem tudjuk kitapintani, sem az új stílus végének, befejeződésének idejét nem tudjuk pontosan megállapítani. A két stílus fogalmának felállításában a régi és az új közötti különbségtételen van a hangsúly. A régit az új nagyjából a múlt század folyamán váltja fel, de nem egy csapásra, és a magyar nyelvterületen nem mindenhol azonos ütemben és időszakban. Abban is nagy eltérések mutatkoznak, hogy a műveltség melyik területén jelentkezik először a váltás. Lehetséges például, hogy a népviseletben, az építkezésben és a díszítőművészetben már az új stílus érvényesül, de a népzenében még a régi uralkodik.

Módosítás dátuma: 2015. május 10. vasárnap, 09:18 Bővebben...
 

Idegenek a faluban 3

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Idegenek a faluban 3

Bekerültek Salánkon

(A beilleszkedés körülményeinek vizsgálata egy kárpátaljai magyar faluközösségben)

Utcarészlet, SalánkA társadalmi konfliktusok számos formája (vallás, etnikum, származás, rang, stb.)[1]egy-egy faluközösségben időben és térben folyamatosan változhatnak, egymást erősíthetik, gyengíthetik, olykor ki is olthatják. Ezek vizsgálatakor kiemelni egyet-egyet nem csak azért nehézkes, mert a néplélek már-már megfoghatatlan területére visz a kutatás, hanem azért is, mert egyik-másik okot tökéletesen elkülöníteni nagyon nehéz, legtöbbször együtt jelentkeznek és határaik is nehezen állapíthatóak meg, illetve az ember cselekedetei során nem minden esetben fogalmazza meg miért rekeszt ki másokat, okait gyakran maga sem tudja élesen különválasztani.

A paraszti közösségekben a kulturális reflexek inkább visszatartottak az áttelepüléstől. Az idegen számára az új környezetben nem evidens a szokások, kötelezettségek betartása, hiszen másokhoz szokott. Még legjobb indulata ellenére is véthet a szabályok ellen, hiszen új feltételek közt az új falu értékrendje az irányadó s ezeket nem ismeri. Akkor is így van ez, ha két egymás melletti településről van szó. Mindamellett “a faluközösségbe nem egyénként illeszkedik bele valaki, hanem mint valamely család, majd tágabb rokonsági szervezet tagja. (…) egy faluban csak akkor vált valaki teljes jogú polgárrá, ha családi kapcsolatokkal sikerült kötődnie a közösséghez. Lényegében azonban ekkor sem őt, hanem utódait fogadta be igazán a közösség, az idegenből érkezett ember talajtalan maradt, “jött-ment”-nek számított egész életén át.”[2]

A kutatás során arra kerestem választ, hogyan fogad egy faluközösség idegenből érkezett embereket, befogadja, kirekeszti-e őket s mindezeket milyen megfontolásból teszi? Megállapíthatók-e olyan általános érvényű szabályok az adott falvakban, melyek mentén egy-egy személy elfogadása vagy kirekesztése megtörténik? Az élet mely területein jelentkezik élesen ez a magatartás? Másrészről az érdekelt, hogyan értékelik maguk az idegenek helyzetüket az adott közösségben, milyen beilleszkedési problémákkal küzdenek, igyekeznek-e, s ha igen, hogyan igyekeznek elfogadtatni magukat?

Módosítás dátuma: 2015. április 03. péntek, 08:38 Bővebben...
 

Heje-huja a Kis Hujában

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Heje-huja a Kis Hujában

Kis Huja csárda az I. katonai felvételenIdősebb falusi emberek szájából keményebb munkavégzés közben még napjainkban is hallani olyan szókapcsolatot, hogy: „Álljunk meg egy hujára!” Ebben az esetben a kifejezés azt jelenti, hogy a dolgozók tartsanak rövid pihenőt, a huja szónak azonban több jelentése élt nyelvünkben. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1833-os adatot közöl ’egyszerre, egyből, azon nyomban’ jelentéssel. A lexika a szó német eredetét feltételezi, és az Im Hui, in einem Hui szóból vezeti azt le, aminek jelentése ’azonmód, rögvest, egyből’. (Bp., 1970. II. 162 – 163.) Czuczor Gergely és Fogarasi János által összeállított A magyar nyelv szótárában a hujja indulatszó, amely széles kedvet, vidám kifakadást fejez ki. A szerzőpáros megemlíti, hogy a révészek akkor mondják ezt a szót, amikor parthoz közelednek, az ő nyelvükön ugyanis azt jelenti ’lassan! ne evezz!’. (Pest, 1864. II. 1728.) Révai Nagy Lexikona szerint a huja, vagy másképp hujja, ugyanúgy, mint a heje-huja az öröm felkiáltó szava, vígasság, lakodalom. A neves könyvkereskedő testvérpár munkájában felbukkan a szónak egy másik kevésbé ismert jelentése. Nevezetesen, a hajóvontatóknál azt az úttávolságot és időt jelentette a szó, amelyet egyfolytában, pihenés nélkül végeztek. Emellett a hajóhúzók, valamint a halászok munkavégzésekor vezényszó is volt a folyamatban lévő munka félbeszakítására, befejezésére. (Bp., 1914. X. 361.)

A mára már feledésbe merült kifejezés Baja környékén a Kis Huja csárda nevében szerepelt a XVIII–XIX. században. A vendéglátó helyiség a várostól Észak-nyugatra feküdt, a Duna bal partján. A II. József korabeli I. katonai térkép bajai szelvényén a német mérnökök fel is tüntették „Kisch huja W.H.”alakban. (HIT I. Col. XIII. Sect. 32.)A W.H. betűjelek a Wirtshaus, vagyis a csárda rövidítései. A borivó a XIX. század első harmadában végzett folyószabályozások során egy morotva átvágásával keletkezett szigetre került. Zlinszky László földmérő 1836-ban vászonra húzott papírra megrajzolta Cserta erdőtérképét. „A Kalocsai Érseki Uradalomhoz tartozandó Csertai erdőnek föld abrosza” címet viselő mappát a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár őrzi (KFL.VIII.2.a. No.58.). A kartográfus munkáján az általunk vizsgált építmény elnevezése „Kis Huja” alakban szerepel. A XIX. század közepi II. katonai térképfelvételen már a „Cserda J.H.” felirat olvasható, ami a csertai Jägerhaus, tehát a vadászlaknak a rövidítése. (HIT II. XXXII. Sect. 62.)

Tanulmányomban a fent említett kocsmában lezajlott „heje-hujáról” tudósítok a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban fennmaradt források alapján (KFL. III. 6. a. 47. d.). Az eset ugyanis a kalocsai úriszék elé került, amelynek feljegyzései közel kétszáz esztendő távlatába repítenek vissza bennünket.

Rottenbiller Fülöp pesti halászmester az 1800-as évek elején jelentős területet bérelt a kalocsai érseki uradalom tulajdonában lévő Kalocsától Bajáig terjedő Duna szakaszon. Az árendátor halászai az 1818. esztendő március 4-én a Duna-parti Kis Huja csárdába tévedtek, ahol bizonyos mennyiségű bor elfogyasztása után összetűzésbe keveredtek a kocsmárossal. Az érsekség uradalmi tiszttartója a következő tudósítást vetette papírra az eseményről: „Rottenpiller Halászat Árendás Úr cselédej őtten fel küldettek a Szent Istvány Határtul a Csanádi Tóóságra halászni, ez utjokba bé mentek regvel Kiss=Hujaj a Duna Szélén lévő kortsmába, és ott boroztak még délután mintegy 3. óra táján a’ kortsmáros az Erdőrül haza érkezet, ő haza érkezvén belé kötöttek leg feőképen hárman, és a kortsmárost agyba fejbe verték, a’ haját huzták vonták és még az agyba ütéssel fenyegették”.

A kalocsai tömlöcbe az öt halászlegény közül hármat zártak, akiktől az úriszéki vallatás során a következő kérdéseket intézték:

1. Mi a neved, hová való, hány esztendős, milyen vallású, és „állapotú” vagy?

2. Miért hozattak be a tömlöcbe?

3. Milyen károkat tettetek a kocsmába?

4. Voltál-e valamikor fogva, vagy büntetve?

Módosítás dátuma: 2014. január 20. hétfő, 12:17 Bővebben...
 

Zsidó nagykereskedők Pesten

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Zsidó nagykereskedők Pesten

A Dohány utcai zsinagóga, 2012. Pintér Tamás fotójaA zsidó nagykereskedők már a 19. század elején fontos szerepet töltöttek be Pest, de egész Magyarország kereskedésében is. Szám szerint Budapesten a 230 bejegyzett nagykereskedőből 142 volt zsidó származású. Bár arányuk a század folyamán csökkent, meghatározó volt a szerepük az egész 19. század kereskedelmére.

A századfordulós konjuktúra kedvezően hatott rájuk. A napóleoni háborúk alatti hadiszállítások miatt egyre több nagykereskedőnek nyílt lehetősége vagyona megalapozásához, kereskedelmi kapcsolatai kiépítéséhez. Bár számokkal is alátámasztott, hogy a zsidó nagykereskedők nem voltak egyeduralkodók a terménykereskedelemben és hitelügyletekben, mégis szerepük roppant nagy volt. Százalékosan ez a szám 60-70%, de a családi összefonódások és a zsidó kereskedések nagyságrendje miatt ez a hatalom százalékosan sokkal nagyobb volt.

A zsidó nagykereskedők többsége Magyarországon, egyharmaduk pedig már Pesten született. Jelentősen nőtt ez az arány az évtizedek alatt míg 1815-ben 76%-uk volt magyarországi születésű addig ez a szám 1847-re 86%-ra emelkedett. A zsidó kereskedők közül a Pestre települtek aránya a szabad királyi városokból sokkal kisebb volt, mint a mezővárosokból, mivel a szabad királyi városokba 1840-ig tiltva volt a letelepedésük. Származásuk szerint túlsúlyban voltak a Dunántúli és Felvidéki származásúak, ez természetes hiszen ezen a vidéken éltek többnyire a zsidók az akkori Magyarországon. A külföldi bevándorlók a Monarchiából származtak, többnyire Cseh- és Morvaországból.

A zsidók által alapított cégek változó kort élt meg, a néhány évtől a több évtizedig. Sok cég áldozatul esett a dekonjuktúrának, főleg azok akik csak a konjuktúra idején alakultak kevés tőkével és nem megfelelő szakértelemmel. Bár olyan is előfordult, hogy a cég sikeres felfuttatása után maga a cégvezető szüntette meg a céget, mivel amit akart elérte, összeszedte a kellő vagyont magának illetve családjának. Ám a cégek megszűnésének más számos oka is lehetett: fizetésképtelenség, csőd, fiú utód hiánya aki a cégvezetést tovább vitte volna, vagy egyszerűen a cég kivonult Magyarországról és visszatért Ausztriába.

A Pesten tevékenykedő zsidó nagykereskedők eleinte – főként azért, mert más tiltva volt a számukra – terménykereskedelemmel foglalkoztak. Ez a már említett hadiszállítások miatt nagyon jó volt arra, hogy vagyont szerezzenek. A háború után lement a termények ára, ezért átváltottak kézműárura és textilre. Az 1820-as 30-as években számos nagykereskedés alakult (Schönwald Péter, Kaan Henrik Sámuel, Thiel Ágoston, Gross Károly).

Módosítás dátuma: 2013. december 19. csütörtök, 09:38 Bővebben...
 

Vasziljeva, G. P.: Az alánok és kipcsakok szerepe a türkmének etnogenezisében népművészeti adatok alapján

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Vasziljeva, G. P.: Az alánok és kipcsakok szerepe a türkmének etnogenezisében népművészeti adatok alapján

A türkmének sajátos ötvöskészítményei kevés hasonlóságot mutatnak a többi közép-ázsiai nép ékszereivel. Ez vezetett el ahhoz a gondolathoz, hogy a türkmén ékszerek egyedi formájának magyarázatát a régi, középkori népeknél kell keresni.
Néhány türkmén ékszer hasonlóságot mutat az észak-kaukázusi népek (oszétek, ingusok) középkori ékszereivel, akiknek etnogenezisében az alánok nem kis szerepet játszottak.
A türkmén törzsek egy részének etnogenezise a kipcsakok közvetlen részvételével zajlott, akik a türkmének elődeinek, az oguzoknak a legközelebbi szomszédai voltak hosszú századokon át a Manguslakon és a velük határos területeken éltek, a mongol betörés időszakában pedig átköltöztek közvetlenül Türkménia területére. Az iparművészeti adatok, részben az ékszerek és a szőnyegszövés tanúskodnak arról, hogy a kipcsakok jelentős mértékben részt vettek ezeknek a türkmén törzseknek (iomudok, teke, szarukov) etnogenezisében.
Kalojeva B. A. : Adatok az oszét nép pogány kultikus helye, a „Rekom” szentély tanulmányozásához

Egyetemi tanulmányaim utolsó évében, 1986 őszén diplomamunkai anyaggyűjtés céljából egyéni tanulmányi út keretében eljutottam az Oszét ASZSZK területére. Az alán-oszét nép korai történetére vonatkozó publikációk gyűjtése és tanulmányozása során sok helyen találtam említést az oszét nép egyik sajátos pogány kultikus helyéről, a Rekom-szentélyről. Kuznyecov professzor hívta fel a figyelmemet ennek kiemelkedő jelentőségére. Az ő segítségével, vele és kutatótársaival expedíciós kutatóút során jutottam el az Észak Kaukázus területére a Cej folyó völgyébe, az Alagiri-szoros délnyugati részén kb. 2000 m magasságban levő sajátos faépítményhez, a Rekom-szentélyhez, és a helyszínen is tanulmányozhattam az ott található művelődéstörténeti emlékeket.
A Rekom-szentély legkorábbi említését a XVIII. század végéről, 1780-ból ismerjük. Joan Bolgarszkij protopópa ír falfestményekről és képekről grúz felirattal. Később, 1847-ben V. Sz. Tolsztoj utazó ír a Rekomról részletesebb beszámolót, ezt követően pedig V. B. Pfaf említi 1899-ben. A következő kutatók sorában V. Abajev, A. Magomatov, B. A. Kazakov leírásai tartalmaznak fontos megállapításokat a Rekom-szentély jelentőségével kapcsolatban, s utalnak e pogány szentéllyel összefüggő néprajzi vonatkozásokra, a hagyományos áldozati szertartásokra is.
V. A. Kuznyecov a szovjet régészek körében többször is alkalmazott úgynevezett „likonometriai” módszer segítségével kísérli meghatározni a Rekom-szentély keletkezési idejét, és kísérleteket tesz az egyes építési szakaszok, funkcióbeli különbségek meghatározására.
Kuznyecov professzorral együtt összeállított beszámolómban a kutatástörténeti adatok felsorolása után néhány saját fotóval alátámasztva helyszíni megfigyeléseimről számolok be (a fotók közlésétől itt most el kell tekintenünk -szerk.).

Módosítás dátuma: 2013. november 27. szerda, 11:28 Bővebben...
 


2. oldal / 11