Bogács. Ember és környezete a Bükkalján 4. A jobbágyfelszabadítástól a tagosításokig

2012. április 23. hétfő, 08:09 Kürtössy Péter
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Bogács. Ember és környezete a Bükkalján

4. A jobbágyfelszabadítástól a tagosításokig

4.1. AZ 1848-AS JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS. A TAGOSÍTÁS OKAI

Bm. U. 108. Bogács helység határának rendezés utáni térképe. 1857. BAZ Megyei Levéltár kéziratos térképeiA magyarországi jobbágyfelszabadítás nyitányának foghatjuk fel az 1840. évi örökváltsági törvényt, amely lehetÅ‘vé tette, hogy a jobbágy megváltsa szolgáltatásait földesurától, ha sikerült errÅ‘l megegyeznie vele. Erre azonban csak igen kevés példa akadt. A több évszázados terheket - robot, dézsma kilenced, ajándék, úriszék - csak a polgári forradalom tudta eltörölni, egy nap alatt, két törvénycikk segítségével.[1] Az 1848-as márciusi törvények alapján azonban csak az úrbéres és úrbérpótló szerzÅ‘déses földek kerültek ki a földesúri kötöttségek alól. Úgy kapták meg földjeiket a parasztok, hogy egykori földesuraikat államilag kárpótolták érte.[2]

A legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem volt pontosan meghatározva az úrbéres föld fogalma. Az erdÅ‘ket, nádasokat, réteket ugyanis 1848 elÅ‘tt többnyire közösen használta a földesúr és jobbágya (az erdÅ‘kben az úrbéri rendelkezések után már igen korlátozott jogai voltak a jobbágyoknak), így azok nem estek bele a jobbágy egyéni tulajdonába. Ugyanúgy nem, mint a parasztok használatában és kezelésében álló úgynevezett nem úrbéres földek: az irtvány-, a maradvány-, a majorsági zsellér földek és a szÅ‘lÅ‘k.[3] Ezek a területek gyakran nagyobbak és jelentÅ‘sebbek voltak, mint a felszabadult úrbéres területek. A helyzetet az 1853. évi úrbéri pátensnek kellett volna megoldani. A pátens kimondta, hogy úrbéres földnek az tekinthetÅ‘, amit annak idején felvettek a Mária Terézia-féle úrbérrendezési táblákba, mint jobbágy- vagy zsellértelek földjét.[4] Ez a rendelkezés az úrbéres földek definiálása mellett lehetÅ‘vé tette bizonyos feltételek mellett a paraszti használatban lévÅ‘ irtvány-, maradvány-, szÅ‘lÅ‘-, majorsági jobbágy- és zsellérföldek megváltását is. Ezenkívül elrendelte a legelÅ‘k és az erdÅ‘k kötelezÅ‘ elkülönítését, meghatározta a papok és tanítók illetményét, s rendelkezett a tagosításról is, bár kötelezÅ‘vé nem tette azt.[5]  Látható a rendelet kétarcúsága: egyrészt az alapfogalmak meghatározásával végre elindulhatott az országban a régóta várt elkülönülés, másrészt viszont olyan szűk keretet határozott meg, hogy több, mint hétszázezres paraszti réteg és jelentÅ‘s mennyiségű földterület maradt ki belÅ‘le. S ez bizony megszabta az elkövetkezendÅ‘kben a magyar mezÅ‘gazdaság és a társadalom irányát. Fényes Elek 1851-ben megjelent földrajzi szótárában hű képet fest az elkülönülés elÅ‘tti Bogácsról:

„Bogács magyar falu Borsod vármegyében, Miskolcztól 2 2/16, EgertÅ‘l 12/16, u.p KövesdtÅ‘l 11/16 állomásra, egy szép völgyben, melly a helységrÅ‘l bogácsi völgynek neveztetik. Határának kiterjedése becsü szerint 6087 hold, ebbÅ‘l beltelek 126, szántóföld 2599, rét 698, szÅ‘lÅ‘ 349, erdÅ‘ 1790, legelÅ‘ 525 hold. Úrbériség összesen 2402, majorsági 895 hold, ide értve a Pazsag nevű majorsági földeket is. Az erdÅ‘ a földesuraság sajátja, a legelÅ‘ közösen használtatik, a szÅ‘lÅ‘k kilenczed dézsma alatt vannak. A föld mindennemű gabona termesztésére alkalmas. A lakosok úgy a ló-, mint szarvasmarha tenyésztéssel dicséretesen foglalkoznak. Népesség 1200 lélekre megy. E közt 1192 római katholikus, 3 református, 5 zsidó, mindnyájan magyarok. Van a helységben 103 telkesgazda, 74 zsellér, 39 lakó. A római katholikus egyház már 1332-ben fennállott, anyakönyvei 1724-ben kezdÅ‘dnek, régi, ószerű temploma Szent Márton püspök tiszteletére szenteltetett. Épületei közt említendÅ‘ még a pap-, s jó ízléssel épült tisztilak. A Hor és Szoros patakok a helység közepén egyesülvén, egy két kerekű malmot hajtanak. A Hor vizérÅ‘l mondják, hogy ollykor 4-5 évig is csak szivárog, ha pedig vize egyszer megjön, 4-5 évig folyvást bÅ‘ vizet szolgáltat a malomra. Van a határ felsÅ‘ részin mintegy 4 négyszögölre terjedÅ‘ feneketlen ingovány is. Birtokosa az egész helységnek: az egri fÅ‘káptalan.”[6]

Bm. U. 109. Bogács helység új szabályozási tervéhez tartozó térkép, 1858. BAZ Megyei Levéltár kéziratos térképeiMagyarországon a tagosítás többnyire összefonódott az úrbéri birtokrendezésekkel, a jobbágyi közösségek felszámolásával. A tagosítás nem jelentett mást, mint amikor a község határában szétszórva fekvÅ‘, egy személy birtokában lévÅ‘ parcellákat a birtokosok megegyezése vagy valamelyik törvényes fórum döntése alapján egy vagy egynéhány tagba vonták össze.[7] A bogácsiak földje is szétszórva feküdt a falu határának különbözÅ‘ dűlÅ‘in, s így jelentÅ‘s hátrányokkal bírt. A meglehetÅ‘sen nagy területveszteség mellett a nyomáskényszer, a fordulók kötelezÅ‘ betartása, az ugar és a tarló közös legeltetése is hátráltatta a termÅ‘föld korszerű kihasználását, a mezÅ‘gazdasági üzem racionális megszervezését. Ezt belátva, s némi gyÅ‘zködés hatására, Bogács község lakosai már 1853-ban kérték az egri fÅ‘káptalantól az elkülönítés és tagosítás tárgyában a megegyezést:

Meghatalmazás

 Melly szerint alólirtak Bogács község lakosai ezennel nevünk aláírásával, és kezünk keresztvonásával nyilvánítjuk, hogy a méltóságos Egri FÅ‘ Káptalannal mint volt Földes Urasággal eszközlendÅ‘ összesítés illetÅ‘leg elkülönzés tárgyában teendÅ‘ barátságos egyezkedésre, az alább nevezett lakos társainkat telly hatalommal megbízzuk, feljogosítjuk és felhatalmazzuk, hogy ezek vagy ezek többsége bármit is nézetük szerint elfogadnak az általunk is elfogadtatik. Szóval e tárgyban a melly egyességi pontokba Å‘k beleegyeznek, azokba mi is minden kifogás nélkül beleegyezünk és bele nyugszunk, s érvényesnek elismerjük.

Kelt, Bogácson Szept. 23-án 853.

A meghatalmazottak névsora:[…][8]

Úgy az egri fÅ‘káptalan, mint a falu minden lakosa próbálta a saját érdekeit elÅ‘térbe helyezni, lehetÅ‘ségeit maximálisan kihasználni, így a megegyezés nem ment könnyen. Ez elsÅ‘sorban a parasztok számára járt komoly nehézségekkel, melyet az alábbi levélrészlet jól szemléltet:

Méltóságos Egri FÅ‘ Káptalan Kegyes Urunk!

…alázatos tisztelettel felkérjük, méltóztatnék a tagosítást községünkben mielÅ‘bb megkezdeni, mert ha illy kétséges helyzetben csak pár évig is kell megmaradnunk, bár földjeink lesznek, de kenyerünk nem lesz.

Bogácson, Augusztus 26-án 1855.

A Méltóságos Káptalan kegyes Urunknak alázatos szolgái: ….[9].

4.2. A TAGOSÍTÁS GYAKORLATI MENETE BOGÁCSON

Bm. U. 110. A bogácsi zsellérek elkülönözött legelÅ‘ illetménye. 1860. Borsos-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kéziratos térképeiA tagosítás 1855-ben kezdÅ‘dött meg Bogácson, a gyakorlati lebonyolítással Répássy László mérnök lett megbízva. A legfontosabb a mezÅ‘gazdasági területek, tehát a szántók, a legelÅ‘k és a kaszálók tagosítása volt. Ezért a fÅ‘káptalan által megbízott mérnök és a falu választmányi tagsága folyamatos egyezkedésben, állandó levelezésben állt egymással. Minden földdarabra részletes utasításokat adtak, illetve kérvényeztek: az adott területen hány négyszögöllel számoljanak egy holdat, honnan kezdÅ‘djenek, s meddig tartsanak a nyomások, hol és hogyan legyenek a kivételesek (tanító, pap) földjei, és így tovább.[10]

Meg kell jegyezni, hogy a tagosítás megkezdését nem mindenki fogadta kitörÅ‘ örömmel a faluban, ez a félelem az országban általános volt a parasztok körében. Ez magyarázható a régihez való kötÅ‘déssel, a saját tulajdonhoz való szívós ragaszkodással, de volt, aki azzal indokolta, hogy úgy igazságos, ha egy gazdának van jó és rossz, közel és távol fekvÅ‘ földje egyaránt. Volt, aki szerint a sz&´tszórtan fekvÅ‘ földek nagyobb biztonságot nyújtanak a jégverés és egyéb elemi károk ellen, hiszen úgy nem veszhetett az egész termés oda. Sokan féltek a visszaélésektÅ‘l, de leginkább attól, hogy rosszabb helyen, rosszabb minÅ‘ségű föld jut majd nekik.[11]

Az effajta visszaélésekrÅ‘l és félelmekrÅ‘l tanúskodik az a panaszos levél is, amelyet bogácsi lakosok írtak az úrbéri törvényszéknek:

Cs. Királyi Nagy tekintetű Úrbéri Törvényszék!

Helységünk határában a FÅ‘ TisztelendÅ‘ Egri FÅ‘ Káptalan a tagosítást a múlt esztendÅ‘re behozni szándékozván, miután mi errÅ‘l értesültünk Községünk Bírójába, és jegyzÅ‘jébe, ki minden jókkal bíztattak, bizodalmunkat vetve, Å‘ket a tagosítás tekintetében teendÅ‘ lépésekre megkértük- A FÅ‘ TisztelendÅ‘ fÅ‘ Káptalannal a JegyzÅ‘, a Bíró egyezkedvén- mit a Mkövesdi Cs. Királyi Ts. FÅ‘szolgabíró Úr jelen léttébe az egyességet aláírtuk, de mi úgy nyugodtunk meg a tagosításba, hogy a FÅ‘ TisztelendÅ‘ Uraság Mérnöke által tett földek mérése hitelesíték, és hogy a földek szokott osztályozása megtörténedik- miként ezeket a törvény s osztó igazság kívánják.

Azonban az a váratlan eset ért bennünket, hogy tudtunkra ezeknek mellÅ‘zésével folyó év tavasszal az elsÅ‘ nyomásban egyenlÅ‘en adattak ki földjeink, a JegyzÅ‘ és Bíró pedig a két nyomásba esÅ‘ földeket a legjobb helyen vették ki (az elsÅ‘, második, de harmadik nyomásbeli illetményeiket is).

Most már a Második nyomásba lévÅ‘ földek is kiosztattak, de azok hasznavehetetlenek, mert partos helyeken lévén, a reá hordandó Trágyát, de magát a földet is messzi elviszi a víz-különben is gödrös helyek- s amint mi megmértük, úgy tapasztallyuk, hogy az elsÅ‘ nyomásban ugyan a földünk  annak rendi szerint van mérve, de már a második nyomásban kimért földek, mellyek hasznavehetetlenek, sokkal kisebb mértékben vagynak kiadva, és el sem fogadhatók- a harmadik nyomásbeli földekbÅ‘l, mellyek szinte haszonvétetlenek.

a., mi nem tudjuk, hogy a földes Uraság Mérnökének felmérése meghitelesített volna,

b., a föld osztályozása a mi tudtunkkal nem történt,

c., mert, úgy tagosítottak, hogy még kevesebb föld adódik, mint amit bírtunk,

d., mert oly helyen adódnak földek, mellyek most is alig használhatók, egy-két év múlva tellyes hasznavehetetlenek lesznek,

e., azért mert a jegyzÅ‘ és Bíró a legjobb nyomásba a maguk földilletményük két részét kivették, amit a törvény meg nem enged.

Bogácson, Sept. 21-én 1856.[12]

Bm. U. 111. Bogács község határában fekvÅ‘ Magyalos (kiírtott) erdÅ‘ felosztásáról térrajz, 1891. BAZ Megyei Levéltár kéziratos térképeiAz 1855-ben megkezdett tagosítás 1857-ben nyert végrehajtást .Az alábbi megállapodás jött létre az egri fÅ‘káptalan és Bogács község egykori telkes jobbágyai között:

  1. Az egri fÅ‘káptalan majorsági birtokának része lett a Cseres, Avas és Határlápa erdÅ‘k, a Nagy Jató, a Kis Jató, Szilvás allyának egy része, a Hodály melletti régi úrbéri tábla, az Urasági hodály melletti legelÅ‘. Ezeken a területeken a lakosságnak sem faizási, sem legeltetési, sem kÅ‘törethetési joga nem volt többé, ugyanúgy, ahogy a földesúr sem bírt többé ezekkel a jogokkal a lakosság birtokába került területeken.
  2. A szÅ‘lÅ‘k-melyhez 16 hold bükkönyföld is tartozott-a szokott dézsmafizetés mellett maradtak meg.
  3. A belsÅ‘ségek, úgy az uradalmiak, mint a lakossági, a maguk jelen állapotában maradtak meg.
  4. A méretési és osztási költségeket az egri fÅ‘káptalan viselte, mindössze a szükséges szekeres- és kézi munkákat kellett a községnek magára vállalni.
  5. Az uradalom csak e mérnöki munkákat volt hajlandó megfizetni, a késÅ‘bbiekben esetlegesen felmerülÅ‘ tervezések és azzal járó munkák költsége már a falut terhelték. Az uradalom csak a megállapított terv hiteles végrehajtásáért vállalt felelÅ‘sséget.
  6. Az uradalmat semmiféle egyházi vagy községi illetÅ‘ségek nem terhelték, tehát a plébános és tanító illetÅ‘ségét a község volt köteles kiadni. Ezenkívül a falu köteles volt alkalmas helyen két hold kertet is kijelölni „oskolás gyerekeknek oltás és faültetésbeni taníthatása” céljából.
  7. A telkek száma 37,5, a zsellérek száma 73. Megállapították, hogy nyolc házas zsellér erdÅ‘- és legelÅ‘ illetÅ‘ségére nézve egy egész telkes gazdával fog egybehasonlítani.
  8. Végezetül megállapították, hogy a földesúr mind erdÅ‘ben, mind legelÅ‘ben sokkal többet adott, mint amire a törvényes eljárás útján kötelezhetÅ‘ lett volna. SÅ‘t, a tervben is szereplÅ‘ 204,5 hold maradványföldet, valamint a beszámítás nélkül a parasztok kezén maradó 60 holdat, mindösszesen 264,5 holdat, amit kötelesek lennének saját pénzükön megváltani, minden fizetés nélkül általengedte.[13]

4.3. A TAGOSÍTÁS EREDMÉNYE. A KÖZÖSSÉGI TERÜLETEK FELOSZTÁSA

Bm. U. 112. Vázrajz Bogács községben 1899. évben felosztott, s a Galagonyásban fekvÅ‘ legelÅ‘re vonatkozólag. BAZ Megyei Levéltár kéziratos térképeiBogácson az úgynevezett fordulós tagosítást hajtották végre. Ez azt jelentette, hogy a birtokos szántóföldjeit annyi tagban kapta ki, ahány nyomásra oszlott a faluhatár, s ehhez jártak még a kiegészítÅ‘ tagok, mint a rét-, a legelÅ‘- és a kenderföldek.[14] A bogácsiak három nyomásban tagosították szántóikat, s mindenki négy darab, a falu határában különbözÅ‘ helyen elterülÅ‘ rétet kapott. A dinnyeföldeket nem osztotta fel a mérnök, mert a gazdák azt maguk közt kívánták elintézni. A káposztaföldrÅ‘l, melyet korábban dézsmafizetés mellett használtak, a káptalan lemondott, s az azt művelÅ‘k kezén hagyta.

Végeredményben az 1857. évi úrbérrendezés és tagosítás után a következÅ‘ telki állomány alakult ki Bogácson:

  1. A féltelkesek száma 35 fÅ‘ volt, kik fejenként rendelkeztek 15,52 hold szántófölddel, 6,28 hold kaszálóval, mindösszesen 21,82 holddal.
  2. A negyedtelkesek száma 89 fÅ‘ volt, akik fejenként rendelkeztek 7,77 hold szántófölddel, 3,14 hold kaszálóval, mindösszesen 10,91 holddal.
  3. A házas zsellérek száma 73 fÅ‘ volt, akik mindösszesen 23,65 hold belsÅ‘séggel bírtak.
  4. A kivételesek (pap, tanító, jegyzÅ‘, harangozó, énekész) és a község összesen 7,5 hold belsÅ‘séggel, 151,46 hold szántóval és 81,63 hold kaszálóval, mindösszesen 240,59 hold területtel rendelkeztek.
  5. A 37,5 úrbéri telek és 73 házas zsellér közös használatába került 635,44 hold legelÅ‘ és 557,56 hold erdÅ‘ (a Magyalos erdejébÅ‘l 365,56 hold, a Hintóvölgy erdejébÅ‘l 192 hold).
  6. Az egri fÅ‘káptalan bogácsi majorsági birtoka 11,76 hold belsÅ‘ségbÅ‘l, 493,32 hold szántóföldbÅ‘l, 75,24 hold legelÅ‘bÅ‘l, 859,09 hold erdÅ‘bÅ‘l, mindösszesen 1461,47 holdból állt. Ehhez még hozzátartozott 358,6 hold szÅ‘lÅ‘ is, melyet a parasztok dézsmafizetés mellett műveltek továbbra is.[15]

Általánosságban elmondható, hogy a tagosítások serkentÅ‘ hatással voltak a paraszti gazdálkodásra (nem úgy, mint az 1871-es székelyföldi arányosítás), a tagosított falvak gazdálkodása sokkal fejlettebb képet mutattak a nem tagosítottakkal szemben. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy elÅ‘nyeit igazából csak ott tudták kihasználni, ahol volt elegendÅ‘ tÅ‘ke.[16] Komoly hátráltató tényezÅ‘ volt az is, hogy a telekaprózódás folyamata egyre drasztikusabb méreteket öltött, példaként elég talán az is, ha összehasonlítjuk a bogácsiak úrbéri összeírását a tagosítási, elkülönülési összeírásokkal. Ugyanezt a lesújtó képet tükrözik vissza az országos adatok is: a földesúri kötöttségek alól felszabaduló parasztság több, mint 80%-a egy egész teleknél kevesebbet birtokolt. S ott, ahol jelentÅ‘s majorsági birtok volt a községben, újabb földterület szerzésére még akkor is kevés remény mutatkozott volna, ha lett volna arra felszabadítható vagyon a falubeliek kezében. A 19. század második felének magyar mezÅ‘gazdaságában ez a tÅ‘ke nem állt a parasztság rendelkezésére. Egyetlen esélynek a gabon´akonjunktúra mutatkozott, ennek kihasználása érdekében igyekeztek is minden felhasználható területet gabonával beültetni. Így került sor a legelÅ‘k feltörésére, az ugar és a tarló közös legeltetésének megszüntetésére, ami az állatállomány jelentÅ‘s csökkenését vonta maga után.[17] Ez a folyamat Bogácson is lezajlott. A 73 házas zsellér azt szerette volna, hogy a telkes gazdákkal közösen kapott legelÅ‘- és erdÅ‘illetÅ‘ségüket elkülönítve kapják meg, hiszen azt jobbára csak a telkes gazdák használták, mivel a zsellérek meglehetÅ‘sen kevés lábas jószággal rendelkeztek. Minekután a telkes gazdákkal nem tudtak megegyezni, az úrbéri törvényszékhez fordultak:

CS.k.szt. úrbéri Törvényszék!

Bogács község határa összesítése és legelÅ‘ elkülönítése tekintetében…Bogács község lakosai a méltós Egri fÅ‘ káptalannak meg egyeztek, melly szerint a 73 házas zsellérnek illetÅ‘sége  mind a legelÅ‘ mind pedig az erdÅ‘ tekintetében a telkes gazdák illetÅ‘ségével közösen adatott ki. Mint ahogy azonban az összes 73 zsellérek igen kevés lábasjószággal bírnak, s így a zselléreknek majdnem egész illetÅ‘ségét kizárólag a telkes gazdák használják, több ízben felszólítottuk a telkes gazdákat, hogy a zsellérek illetÅ‘ségét a magokétul elkülönítve adnák ki, melly tekintetben mult május havában akként egyeztünk meg, hogy a Kerek Cserje nevű legelÅ‘n illetÅ‘ségünket ki fogják adni, azonban többszöri sürgetésünkre is ez meg nem történt, sÅ‘t ezt jelenleg kiadni sem akarják.

Minél fogva esedezünk a Cs.k.szt. Úrbéri Törvényszék elött, méltóztassék az összes 73 zselléreket illetÅ‘ legelÅ‘ mennyiség egy tagban leendÅ‘ kiadása végett egy küldöttséget Bogács községbe a helyszínére  kiküldeni, és ezen ügyet ott kivizsgálván, a zselléreket illetÅ‘ legelÅ‘t egy tagban kiadatni.

Tisztelettel maradván alázatos szolgái: […]

Febr.13.1858.[18]

Az egyesség csak egy év múlva köttetett meg, a zselléreknek, kényszerhelyzetben lévén, igen hátrányos feltételeket kellett elfogadni. A Kerek Cserjén lévÅ‘ 113,88 hold területet az addig használt 1200 helyett csak 1000 négyszögöllel számították be, arra hivatkozva, hogy ez a terület szántásra, vetésre igen alkalmas. Ezenkívül örökre le kellett mondaniuk mind az erdei, mind a tisztásokon való legeltetésrÅ‘l, az erdÅ‘kben ettÅ‘l kezdve már csak faizási joggal bírhattak. Áttekintve a bogácsi házas zsellérek elkülönözött legelÅ‘ illetményeinek egyenkénti kimutatását, látható, hogy ez a terület 73 részre felosztva meglehetÅ‘sen kevés, mindössze 1548-1560 négyszögölt jelentett fejenként, ami csak ideig-óráig orvosolhatta valamelyest a problémákat.[19] A föld azonban az elavult módszerek és a hiányos technikai feltételek miatt mindig kevésnek bizonyult. Nem csoda, hogy a bogácsi telkes gazdák az 1880-as évek végén egyre határozottabban a közös legelÅ‘ felosztása mellett érveltek. 1890-ben felosztásra került a Szekrényvölgyben lévÅ‘ legelÅ‘ egy része és a kiirtott Magyalos erdÅ‘. EbbÅ‘l a telkes gazdák 243,32 holddal gazdagodtak, a kivételesek 26,42 holdhoz, míg a házas zsellérek 36,61 holdhoz jutottak.[20]

Hiába növelték meg földjeik nagyságát, hiába törték fel legelÅ‘ik egy részét, továbbra is kevés volt a megélhetéshez. Ezért a gazdák arra törekedtek, hogy a maradék, még közös használatban lévÅ‘ legelÅ‘k is felosztásra kerüljenek. Ezt bizonyítja az a kérelem, melyet a földművelésügyi miniszterhez írtak:

Nagyméltóságú földmívelési m.kir. Miniszter Úr!

Kegyelmes Urunk!

A mostani súlyos gazdasági viszony utalja arra a gazdát, és a megélhetés kényszere megköveteli tÅ‘le, hogy a lenyomott gabonaárak következtében ránehezült anyagi helyzetének javítására minden kínálkozó és elÅ‘állítható alkalmat és körülményt felhasználjon.

Ezen tapasztalat vezérelte Bogács község volt úrbéres telkes gazdáit azon gondolatra, hogy a birtokukban lévÅ‘ osztatlan közös legelÅ‘területeket, szántóföld vagy kaszálóul használva, a jelenleginél sokkal több jövedelmet adnának.

EbbÅ‘l kifolyólag, mint a 2/A alatt legmélyebb tisztelettel csatolt jegyzÅ‘könyvbÅ‘l kitűnik, az általunk megtartott gyűlésben egyhangúlag elhatározták, hogy Bogács község határában fekvÅ‘ az Å‘ osztatlan közös tulajdonukat képezÅ‘, a fentebb említett jegyzÅ‘könyvben részletesen elszámolt legelÅ‘területeiket gabonaneműek és takarmány termesztése céljából birtokarány szerint felosztják.

Bogács község volt úrbéres telkes gazdái az 1894. évi XII. törvényczikk 12.§ alapján, mély alázattal, alólírott megbízottak által, hódoló tisztelettel esedeznek tehát Nagyméltóságod elÅ‘tt: méltóztassék kegyelmesen megengedni, hogy az Å‘ osztatlan közös tulajdonukat képezÅ‘ legelÅ‘ területeknek azon része, mely az A. alatti jegyzÅ‘könyvben van elszámlálván, gabona és takarmány termesztés céljából felosztassék.

A legnagyobb tisztelettel maradván: […]

Bogácson, 1896. évi november hó 28-ik napján.[21]

A miniszter beleegyezÅ‘ válasza után a közreműködÅ‘ mérnök elkészítette a terveket, a felosztott darabok elhelyezkedési sorrendjét sorshúzás útján állapították meg. 1899-ben felosztásra került Szekrényvölgy legelÅ‘ másik része, valamint a Galagonyás legelÅ‘je. A szekrényvölgyi legelÅ‘ 47,11 holdja 180 részre, míg agalagonyásbeli legelÅ‘ 89,14 holdja 190 részre osztódott fel.[22]

Az erdÅ‘t és a megmaradt közös legelÅ‘ket a tagok továbbra is osztatlanul birtokolták.[23] Ügyeiket a közbirtokosság intézte, s a közös vagyonból a gazdák a jog, pontosítva az erdÅ‘jog alapján részesedtek. A közbirtokosság rendszeresen közgyűléseket tartott, vezetÅ‘jének általában egy módosabb gazdát választottak, s az egyéb tisztségviselÅ‘k is (pénztárnok, erdÅ‘gazda, jegyzÅ‘) a tagok sorából kerültek ki. Az 1879. évi XXI. törvénycikk, majd az 1898. évi XIX. törvénycikk alapján a közbirtokossági erdÅ‘k állami kezelés alatt álltak, vagyis a kivágandó területet, illetve a kivágható fa mennyiségét csakis a járási erdÅ‘-felügyelÅ‘ség engedélyezhette. Az 1879-es törvény azt is elÅ‘írta, hogy szakképzett erdésznek kellett biztosítani a szakszerű erdÅ‘gazdálkodást. Az évenként kitermelt fából a tagok joguk alapján részesedtek, a jogosulatlanoknak csak a szabad gyűjtögetés és a száraz gallyak szedése volt megengedett. Bogácson csakúgy az erdÅ‘terület, mint a lábon álló, illetve kitermelendÅ‘ fa elosztása nyílhúzás útján történt. Ez az elosztási mód a földközösségi határhasználat maradványa, mikor is a felosztandó határrészeket nyílvesszÅ‘k segítségével sorsolták ki egymás között.[24] A faosztás gyakorlatában legtovább megmaradt kifejezés és módszer a Bükk falvaiban mindenhol fellelhetÅ‘ volt, igaz már nem nyilat, hanem számozott cédulát húztak a legtöbb helyen. Bogácson azonban a nyílhúzás továbbra is fából készült nyíllal történt, akárcsak Bükkszéken és Borsodnádasdon.

A fenti adatokat áttekintve világosan látszik, hogy a magyar mezÅ‘gazdaság, s ezen belül a paraszti gazdálkodás az 1848-at követÅ‘ hatvan évben tette meg a legnagyobb utat, élte át a legnagyobb változásokat. Ezt az idÅ‘szakot a paraszti gazdaságok feudális kötöttségektÅ‘l való megszabadulása mellett a magyar mezÅ‘gazdaság egészének a piaci szükségletekhez igazodó árutermelése és az agrotechnika magas fokú fejlÅ‘dése fémjelezte. Ahhoz, hogy e megváltozott viszonyokhoz a volt úrbéresek alkalmazkodni tudjanak, óriási szemléletváltásra is szükség volt. Komoly hátráltató erÅ‘ volt ebben a hagyományokhoz való makacs ragaszkodás. Ez éreztette hatását a gazdálkodási formákhoz való ragaszkodásban, a talajmegmunkálás módszereiben, az eszközkészletben, a munkatempóban, de legfÅ‘képpen az önellátásra való törekvésben. Korabeli szakírók szerint a parasztság zömének felfogása szerint a munkára kényszerítÅ‘ ok abban a pillanatban megszűnt körükben, amint a család elemi életszükségletei fedezve voltak.[25] A közgazdasági tényezÅ‘k (piac, közlekedés, árutermelés) hatására azonban lassan megváltoztak a hagyományos gazdálkodás formái. A nemzetközi kereskedelembe való bekapcsolódás, a vasutak kiépítése, új agrotechnikai eljárások és fejlesztések bevezetése lassú, nem egyenletes fejlÅ‘dést eredményeztek. A nagy gabonakonjunktúra hatására az ország egész területén igyekeztek minden használható helyet feltörni, és művelés alá vonni. Ennek hatására komoly területi eltolódás alakult ki a szántóföldek javára a többi mezÅ‘gazdasági felhasználású területtel szemben. Ugyanígy nyert teret a növénytermesztés a állattartás rovására, hiszen a legelÅ‘k a törpe- és kisgazdaságokból gyakorlatilag eltűntek. Többek között ezért is tértek át sokhelyütt a félistállózó-, illetve istállózó állattartásra.[26] Másik lehetÅ‘séget nyújtott a távolabbi nyári legelÅ‘k keresése. Tört&´neti adatok már a 18. századból vannak a Bükkalja falvaiból, hogy legelÅ‘k hiányában az Alföldön, túl a Tiszán kényszerültek állataik számára legelÅ‘t bérelni.[27] Ekkor még az úrbérrendezés elÅ‘tti kilenc kérdÅ‘pontos vizsgálat adatai szerint Bogácson: ”legelÅ‘ mezÅ‘re is még ekkorára máshova nem szorultunk”,[28] de késÅ‘bbi adatok szerint a bogácsiak már az egri legelÅ‘kre hajtották el borjaikat. A faluban minden évben kidobolták, hogy hány állatot tudnak fogadni, s hogy tavasztól Å‘szig mennyi legelÅ‘bért kell érte fizetni.[29]

_______________________________________________________________________________

[1] Für Lajos 1993. 10-11.

[2] Für Lajos 1993. 22.

[3] Für Lajos 1993. 22. A maradványföldön olyan paraszti kézen lévÅ‘ úrbéres földet értünk, ami nem került bele az úrbéri táblázatba.

[4] Für Lajos 1993. 23.

[5] Für Lajos 1993. 13.

[6] Fényes Elek 1851. 144.

[7] Simonffy Ermil 1965. 209-210.

[8] BAZ Megyei LevéltárVII/1./c. 79-80. lap

[9] BAZ Megyei Levéltár VII/1./c.

[10] BAZ Megyei Levéltár VII/1./c. 133-135. lap

[11] Simonffy Emil 1965. 213-218.

[12] BAZ Megyei Levéltár VII/1./c.

[13] BAZ Megyei Levéltár VII61./c. 136-138. lap

[14] Simonffy Emil 1965. 227-229.

[15] BAZ megyei Levéltár VII/1./c.1-5.lap. A rendezésrÅ‘l készült térkép Bm. U 108-as jelzet alatt található.

[16] Simonffy Emil 1965. 230-235.

[17] Simonffy Emil 1965. 235.

[18] BAZ Megyei Levéltár VII/1./c. 121.lap

[19] BAZ Megyei Levéltár VII61./c.2.lap, 147-148.lap A felosztásról készült térkép Bm. U.110-es jelzet alatt található.

[20] BAZ Megyei Levéltár VII/1./c. és Hajdú Imre 1984.108. ErrÅ‘l a felosztásról készült térkép Bm.U 111-es jelzet alatt található.

[21] BAZ Megyei Levéltár VII61./c. 58.lap

[22] BAZ Megyei Levéltár VII61./c. 49-51. lap. A felosztott legelÅ‘krÅ‘l készül térkép a Bm.U.112-es és a Bm.U.113-as jelzet alatt találhatók.

[23] Az erdÅ‘- és legelÅ‘birtoklás formáinak bemutatásához az adatokat a következÅ‘ tanulmányok alapján mutatom be: Petercsák Tivadar 1982-83. 375-392 és Petercsák Tivadar 1988. 26-37.

[24] Tóth Judit 1983. 22. „A nyílhúzás úgy ment, hogy voltunk négyen testvérek. Hat kataszter negyvennyolcadunk volt, azt elszabták négyfelé, és nyilat húztunk, hogy melyik melyiké legyen.”

[25] Balogh István 1965. 36.

[26] Balogh István 1965. 385-387.

[27] Viga Gyula 1988. 42.

[28] Tóth Péter 1991.30.

[29] Viga Gyula 1986a. 37.

´

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:07