Betyárok a magyar kártyán 12. - Sisa Pista

2014. június 02. hétfő, 18:08 Kürtössy Péter
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Betyárok a magyar kártyán 12.

„Híres betyár vagyok, Sisa az én nevem, tizenhárom megye régen keres engem…”

Sisa Pista

Sisa_PistaSisa Pista a Nógrádi megyei Nagylócon született, de hogy mikor, arra nincsen pontos adat, ugyanis falu római katolikus templomának anyakönyveit az ott elszállásolt orosz katonák a második világháború idején elégették. A házassági levele és a halotti anyakönyvi kivonata szerint 1846-ban született, más hivatalos papírokon azonban késÅ‘bbi dátumok szerepelnek. Juhászcsaládból származott, eredeti neve Benkó István volt, ragadványnevének jelentése a szülÅ‘földjén: rossz, vásott gyermek. Az elemi iskola elvégzése után apja Ilinybe adta Å‘t juhászbojtárnak keresztapjához. Bár ezt a tettét soha nem ismerte el, állítólag ellopott a nyájból 12 birkát, amiért keresztapja a zsandárnál feljelentette, aki rettenetesen megkínozta a gyereket. Lábánál fogva felakasztotta a juhhodály keresztgerendájára, talpát bottal ütötte és tűvel szurkálta, fejét és bordáit szeges csizmasarokkal rugdosta, melyeknek következtében lábára örökre nyomorék maradt. Ezután Sisa több helyen vállalt még bojtárságot, majd kisebb-nagyobb lopásokat követett el, amiért 1871-ben egy esztendÅ‘ fogházra ítélték, büntetését Balassagyarmaton töltötte.

Szabadulása után ugyanúgy folytatta életét, így nem csoda, hogy ismét börtönbe került birkalopásért, a sziráki börtönbÅ‘l azonban egy hónap után megszökött. Sisa kisebb bandát gyűjtött maga köré, akik közül Hagymás, TÅ‘zsér, Húgyos, Dregan és Csóka neve ismert. Szinte minden faluban volt segítÅ‘jük, akik a zsandárok mozgásáról vagy egy esetleges nagy zsákmány lehetÅ‘ségérÅ‘l tájékoztatták Å‘ket, mindemellett fejlett orgazdahálózatot működtettek.  Leginkább Nógrád megye területén tevékenykedtek, de ha szükség úgy hozta, átmentek a szomszédos területekre, Heves és Gömör-Kishont megyébe is. 1873 novemberében Nógrádsipeken mulatoztak a betyárok, mikor megjelent Sisa gyermekkori megkínzója Balázs Sándor, akit kegyetlenkedései miatt ekkor már elbocsájtottak a testülettÅ‘l. Egy átmulatott éjszaka után bosszút állt az egykori pandúron: juhászkésével szó szerint levágta a fejét. A temetési költségek fedezésére ötven forintot helyezett a holttestre és kacskaringós betűkkel írt levelében beismerte tettét. Vérdíjat tűztek ki a fejére, három vármegyére kiterjedÅ‘ hajtóvadászat indult ellene, de végül mégsem a pandúrok kapták el. Egy hónappal késÅ‘bb társával, Kiss Csóka Józseffel kirabolta a tarnaszentmérai kocsmárost, majd a rablott pénzzel az egerbaktai csárdába mentek mulatni. Itt három, érsek- uradalmi kerülÅ‘ felismerte és elfogta a két betyárt. A bírósági tárgyaláson gyilkossággal, gyilkossági kísérlettel, 14 rendbeli rablással és kilencszeres tolvajlással vádolták, s végül 20 esztendÅ‘ fegyházra ítélték. A balassagyarmati börtönben kezdte meg büntetése letöltését, de onnan egy sikertelen szökési kísérlet után átszállították a lipótvári országos fegyintézetbe, majd 1879-ben az illavai börtönbe.

Ottani rabtörzskönyvének leírása szerint Sisa Pista ekkor „176 cm magas, testalkata „sugár”, arca tojásdad, arcszíne, haja, szemöldöke, bajusza szÅ‘kés, homloka magas, szája szabályos, orra rendes, fogai épek, álla kerek. Különös ismertetÅ‘jele: „a bal térdén egy érforrás” látszik, ifjúkori megkínzatásának emléke.”

A rá kiszabott büntetést az utolsó napig letöltötte, szabadon bocsájtása elÅ‘tt így jellemezték: „Bűntetteinek nagyságát felismervén, azokat megbánni látszik. A kimondott büntetésének hosszú tartama ón súlyként nehezedik lelkére. A jó tanácsot és oktatást meg-adással fogadja. Erkölcsi erejében szilárdítható, s igen ritkán felcsillanó indulatosságának megtörésével megjavulásához lehet reményt kötni.”S valóban, szabadulása után jó útra tért. ElÅ‘ször NógrádverÅ‘cén Zubovics Fedor huszárkapitány szolgálatába szegÅ‘dött afféle mindenesként. Öt év szolgálat után, elÅ‘zÅ‘ kenyéradója ajánlásával Berchtold gróf alkalmazásába állt, annak drégelypalánki erdejében vadÅ‘rként szolgált. Meg is házasodott, 1901-ben feleségül vette az érsekvadkerti Kürtössy Máriát, akinek törvénytelen gyermekét hét évvel késÅ‘bb nevére is vette. Utolsó gazdája az 1896-os athéni olimpia bronzérmes futója Szokoly Alajos, Berchtold gróf veje lett. Sisa fiatal gazdasszonyát követve Bernecebarátiba költözött és továbbra is vadÅ‘rként tevékenykedett. 1910-ben halt meg gyomorrákban, gazdája fényes temetést rendezett, hatalmas tömeg és egy cigányzenekar kísérte utolsó útjára, még kedves nótáját is eljátszották neki utoljára.

Sisa Pista nevét jobbára csak az Ipoly mentén és a Börzsönyben Å‘rizte meg az emlékezet, pedig a róla írt ponyvát (Sisa Pista Nógrád-megyei hírhedt rabló tettei) kétszer is kiadták, színdarabot írtak róla, sÅ‘t egy romantikus népopera szereplÅ‘jeként is feltűnt. Azon kevés betyárunk közé tartozik, akinek élete tisztességes véget ért, többnyire jó emlékezetet hagyott maga után, a bernecebaráti temetÅ‘ben található sírját rendszeresen gondozzák, mára turisztikai látványossággá vált (Puskás- Végh 1997).

Irodalom:

PUSKÁS Péter- VÉGH József

1997 Sisa Pista. Az utolsó nógrádi betyár. Horpács, Mikszáth Kiadó.

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 06:51