Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Társadalomnéprajz Történeti néprajz

1956 az Érmelléken

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

1956 az Érmelléken

(Sass Kálmán, Balaskó Vilmos és Dr. Andrássy Ernő szerepe az érmihályfalvi események tükrében)

Érmelléki szolidaritás

A lengyelországi, kelet-németországi, majd a magyarországi 1956-os forradalom rést ütött a kommunista zsarnokságon. A félelem keltette terrorintézkedéseknek sok tízezer ártatlan, békés ember esett áldozatául: értelmiségiek, mesteremberek, földművesek, katonai vezetők, férfiak, asszonyok, idősek és fiatalok. Romániában politikai összeesküvéssel, rendszerellenes izgatással, államellenes szervezkedéssel és hazaárulással vádolták az elhurcoltakat. A magyarságra ráadásul az önálló Erdély megalakítására való felbujtás vádját is igyekeztek rábizonyítani. Súlyos vádakat koholtak olyan emberek ellen, akikre méltó tisztelettel nézett fel mindenki.
Az 1956. október 23-ai budapesti események hallatán egyfajta reménység lett úrrá az érmelléki magyarságon: hátha a forradalom hullámai átcsapnak Romániába, hátha itt is enyhül a diktatúra szorítása.
1956. október 28-án az érmihályfalvi postás egy magyar nyelvű felhívásra bukkant, melyben ez volt olvasható. „Magyar és román testvérek! Velünk közös harcban vívjuk ki a függetlenséget! Ne egyetek több puliszkát, ne higgyetek a hazug híreknek! Budapest a miénk!” A később nyilvánosságra hozott titkos jelentések alapján tudjuk, hogy a határmenti magyar falvakban a parasztok nagy mennyiségben vásárolták fel az olajat, cukrot, petróleumot, mert az a hír járta, hogy a Partiumban is „hasonló lesz a helyzet, mint Magyarországon”. 1956. október 28-án este Érmihályfalván több, kézzel írott röplapot is találtak még, amelyek azt hirdették, hogy Erdély újra az anyaországhoz fog tartozni. Ennek hamar híre ment, így a román államvédelem megkezdte a kivizsgálásokat. A határmenti falvakban egyfajta szükségállapot uralkodott. Gheorghiu Dej kommunista diktatúrája mindent elkövetett, hogy a forradalom eszméi nehogy megfékezhetetlen méreteket öltsenek, lángba borítva az országot. Természetesen a szervezkedési kísérletek száma megnövekedett. A falakon, kerítéseken, a közintézményeken megjelentek a szocialista rendszert bíráló és elitélő, valamint a magyarországi forradalommal szolidarizáló és Nagy Imrét éltető feliratok.
A román hatalom, illetve a pártaktivisták körében úrrá lett pánik igazolja, hogy ott is veszélyt szimatoltak, ahol az emberek rezignáltan követték a rájuk zúduló szabályokat. 1959. július 17-én, egy bukaresti látogatás alkalmával, Kállai Gyulának, az egyik magyar pártvezérnek, Nicolae Ceauşescu, későbbi román diktátor, kertelés nélkül kijelentette:

„Bennünk nincs semmiféle szentimentalizmus (…) és úgy gondoljuk, hogy nem kell azt kérdeznünk, hogy mit szólna a reakció, hanem együttesen oda kell ütnünk.”

Módosítás dátuma: 2014. október 26. vasárnap, 11:44 Bővebben...
 

A betyárkártya. Betyárok a magyar kártyán.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A betyárkártya. Betyárok a magyar kártyán.

1.     A kártya Magyarországon. A Tell kártya

A kártya és a kártyajáték Ázsiából indult világhódító útjára, Európában a 13-14. század során jelent meg. A virágzó miniatúrafestészet idején készült első kézzel festett kártyák még valódi luxusterméknek számítottak, így használatuk kezdetben csak a főúri körökben terjedt el.  A fa- majd a rézmetszés feltalálása után azonban hamar kedvelt lett az iparosok, a polgárok majd végül a parasztok között is (Zsoldos 1980: 28—30). A 16. századra Európában három színrendszer alakult ki: a latin, a német és a francia. A latin Itáliában és az Ibériai-félszigeten terjedt el, a németet Közép-Európában és a német nyelvterületen használják, míg az egyszerűsített, absztrakt formákat használó francia színrendszer éppen egyszerűségének köszönhetően a világ minden részén ismert, nemzetközivé vált (Zsoldos 1980: 11—13).

Módosítás dátuma: 2014. október 26. vasárnap, 12:12 Bővebben...
 

Betyárok a magyar kártyán 12.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Betyárok a magyar kártyán 12.

„Híres betyár vagyok, Sisa az én nevem, tizenhárom megye régen keres engem…”

Sisa Pista

Sisa_PistaSisa Pista a Nógrádi megyei Nagylócon született, de hogy mikor, arra nincsen pontos adat, ugyanis falu római katolikus templomának anyakönyveit az ott elszállásolt orosz katonák a második világháború idején elégették. A házassági levele és a halotti anyakönyvi kivonata szerint 1846-ban született, más hivatalos papírokon azonban későbbi dátumok szerepelnek. Juhászcsaládból származott, eredeti neve Benkó István volt, ragadványnevének jelentése a szülőföldjén: rossz, vásott gyermek. Az elemi iskola elvégzése után apja Ilinybe adta őt juhászbojtárnak keresztapjához. Bár ezt a tettét soha nem ismerte el, állítólag ellopott a nyájból 12 birkát, amiért keresztapja a zsandárnál feljelentette, aki rettenetesen megkínozta a gyereket. Lábánál fogva felakasztotta a juhhodály keresztgerendájára, talpát bottal ütötte és tűvel szurkálta, fejét és bordáit szeges csizmasarokkal rugdosta, melyeknek következtében lábára örökre nyomorék maradt. Ezután Sisa több helyen vállalt még bojtárságot, majd kisebb-nagyobb lopásokat követett el, amiért 1871-ben egy esztendő fogházra ítélték, büntetését Balassagyarmaton töltötte.

Szabadulása után ugyanúgy folytatta életét, így nem csoda, hogy ismét börtönbe került birkalopásért, a sziráki börtönből azonban egy hónap után megszökött. Sisa kisebb bandát gyűjtött maga köré, akik közül Hagymás, Tőzsér, Húgyos, Dregan és Csóka neve ismert. Szinte minden faluban volt segítőjük, akik a zsandárok mozgásáról vagy egy esetleges nagy zsákmány lehetőségéről tájékoztatták őket, mindemellett fejlett orgazdahálózatot működtettek.  Leginkább Nógrád megye területén tevékenykedtek, de ha szükség úgy hozta, átmentek a szomszédos területekre, Heves és Gömör-Kishont megyébe is. 1873 novemberében Nógrádsipeken mulatoztak a betyárok, mikor megjelent Sisa gyermekkori megkínzója Balázs Sándor, akit kegyetlenkedései miatt ekkor már elbocsájtottak a testülettől. Egy átmulatott éjszaka után bosszút állt az egykori pandúron: juhászkésével szó szerint levágta a fejét. A temetési költségek fedezésére ötven forintot helyezett a holttestre és kacskaringós betűkkel írt levelében beismerte tettét. Vérdíjat tűztek ki a fejére, három vármegyére kiterjedő hajtóvadászat indult ellene, de végül mégsem a pandúrok kapták el. Egy hónappal később társával, Kiss Csóka Józseffel kirabolta a tarnaszentmérai kocsmárost, majd a rablott pénzzel az egerbaktai csárdába mentek mulatni. Itt három, érsek- uradalmi kerülő felismerte és elfogta a két betyárt. A bírósági tárgyaláson gyilkossággal, gyilkossági kísérlettel, 14 rendbeli rablással és kilencszeres tolvajlással vádolták, s végül 20 esztendő fegyházra ítélték. A balassagyarmati börtönben kezdte meg büntetése letöltését, de onnan egy sikertelen szökési kísérlet után átszállították a lipótvári országos fegyintézetbe, majd 1879-ben az illavai börtönbe.

Módosítás dátuma: 2014. június 08. vasárnap, 07:02 Bővebben...
 

Betyárok a magyar kártyán 11.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Betyárok a magyar kártyán 11.

„Üthették nyomukat végig a Bakonyba, betakarta őket bokor, erdő lombja…”

Oroszlán Pali

Oroszlán_PaliAz utolsó bakonyi betyár, Oroszlán Pali 1849-ben Városlődön született, ahol édesapja a közbirtokosság juhásza volt[1]. A családi hagyomány szerint sokat olvasó, jó táncos, szelíd és okos gyermek volt, aki még a középiskola néhány osztályát is elvégezhette, szépen, helyesírási hibáktól mentesen írt magyarul és németül egyaránt. Igen fiatal volt még, mikor egyik rokonától ellopott egy szép, új csizmát, amiért apja megverte, ő pedig elhagyván a szülői házat a „menősök közé” állt. Mintegy öt esztendeig egy öt fiatalból álló banda vezére lett, útonállással, rablással, állatok elhajtásával riogatták a környéket. Egyre nagyobb lopásokat követtek el, mert Amerikába való kivándorlásukra gyűjtöttek. Így nem csoda, hogy körözést adtak ki ellenük.

Palit első ízben Úrkúton fogták el, 23 évesen került a soproni fegyházba. Gyilkosság és rablás miatt először halálra ítélték, amit később húsz esztendős fegyházra változtattak. 15 évet letöltött Illaván, majd jó magaviselete miatt szabadon akarták bocsájtani, ezért átszállították a kishartai közvetítő intézetbe. Innen 1887-ben megszökött, állítólag a börtönparancsnok nagyobbik lánya –akivel szerelmi viszonyt folytatott- segítette a szökésben. Vele szökött két társával, Renkó Kálmánnal és Szántó Istvánnal Tolna megyébe mentek, majd néhány hét alatt bekalandozták Zalát és Somogyot. Alighanem kocsival jártak, mert nagyon gyorsan haladtak, s gyorsan is cselekedtek: néhány hét alatt postakocsit raboltak ki, lovakat loptak, betöréseket hajtottak végre, vonatokat siklattak ki. Baksay Sándor keszthelyi csendbiztos vezetésével 80-100 csendőr üldözte őket, valóságos hajtóvadászat indult ellenük, aminek meg is lett az eredménye, mert az 1888. év őszén vagy telén elfogták őket. A kaposvári vármegyeházán az öt napig tartó, nagy érdeklődés mellett zajló bírósági tárgyaláson 22 embert helyeztek vád alá, Oroszlánt öt rablással, egy gyilkossággal és egy szándékos emberöléssel gyanúsították. Pali rendkívül hatásosan, feltűnő hidegvérrel védekezett, a rablásokat nyíltan bevallotta, de váltig hangoztatta, hogy embervérrel nem mocskolta be a kezét. 15 esztendőre ítélték, melyet a soproni börtönben az utolsó napig le is töltött. 

A leírások szerint Oroszlán Pál ekkor középtermetű, magas homlokú, felfelé fésült hajú, gyér és rövid szakállú, ugyanilyen bajuszú, szép fehér fogú férfi volt (Szentesi Zöldi 2009: 71). Rabsága idején ezúttal is jól viselkedett, könyvkötő munkát végzett, sokat olvasott és széleskörű levelezést folytatott. 1904-ben szabadult, Szentgálra költözött, de folyamatos rendőri felügyelet alatt állott. 1905-ben a zalalövői országos vásáron mégis megpróbált kirabolni két pacsai gazdát, de azok az erdő sűrűjébe ugorva elmenekültek. A sikertelen kísérlet után Pali betért a kustánszegi kocsmába, ahol felismerték és elfogták, Zalaegerszegen újabb hat esztendős börtönbüntetést kapott. Az 1911-es esztendő már a soproni fegyházban éri, ahová kisebb lopások miatt került.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 03. szombat, 12:19 Bővebben...
 

Betyárok a magyar kártyán 10.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Betyárok a magyar kártyán 10.

„Zavaros a Tisza, nem akar tisztulni, az a híres Bogár Imre által akar menni…”

Bogár Imre

Bogár_ImreA kiskunsági betyár, Bogár Imre betyárkodása mindössze másfél évig tartott, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy országos hírnévre tegyen szert. Bócsán született 1842-ben, igaz családja, a pásztorkodó Bogár Szabó família eredetileg csongrádi eredetű volt. A bugaci pusztánkon gulyásbojtárként kereste kenyerét, de már 18 éves korára börtönviselt emberré vált, marhalopásért egyévi, vasban letöltendő fegyházra ítélték. Szabadulása után az Alföld pusztáin csavargott, újra marhalopásba keveredett, s ezután csatlakozott ahhoz a bandához, melyben Dönti Peti mellett többek között édesapja, öreg Bogár Imre, öccse Jakab, unokabátyja Miska és Baski Gyurka volt a társa. 1861 decemberében adtak ki körözést a banda ellen, miután megtámadták a kocsijukon hazafelét tartó két bajai adóhivatalnokot, Deim Lipótot és Hübner Eduárt. A ládában található 2000 forint mellett elvették gyűrűjüket és órájukat is.

Az ekkor kiadott körözvény személyleírása szerint Bogár Imre: „Kecskeméti születésű (az atyja jelenleg a bugaci pusztán számadó gulyás) 22-23 éves, magas nyúlánk termetű, barna hajú, szemű, kicsiny barna bajúszú, igen szép külsejű, s arcú, semmi különös ismertető jelű. Viselete a bajai rablásnál borjú szájú gatya, ing, kifordított pásztorsuba.”

Módosítás dátuma: 2014. június 07. szombat, 07:56 Bővebben...
 


8. oldal / 14