A gainai leányvásár 1896-ban

– Jössz-e a gainai leányvásárra? – kérdezték tÅ‘lem.

Kétszer sem kelletett kérdezni. Reggel 8 óra volt még csak, mikor el­értünk a Gaina nyugati csúcsára, mely Hal­mágy felÅ‘l esik s oldala erdÅ‘s, de legtetején tisztás van. Ezen a csúcson látható romba dÅ‘lve az a homokkÅ‘bÅ‘l kifaragott emlékkÅ‘, melyet a móczság az Å‘ negyvennyolczadiki vezérük: Janku kezdeményezése folytán ál­líttatott ide Å‘felsége, a király 1855-iki ittlétének megörökítésére, midÅ‘n Halmágy fe­lÅ‘l lovagolt fel ide. Az emlékkÅ‘ egyes táb­lái most már szerteszét hevernek a földön, meg van ugyan a feliratos kÅ‘tábla is fél oldalra dÅ‘lve, de betűi részint lekoptak, részint bemocskosodtak úgy, csak hosszabb idÅ‘ alatt volnának részben felismerhetÅ‘k.

De nekünk elég volt ezzel az elolva­sással pár kísérletet tenni, a mi nem sikerülvén, átadtuk magunkat annak a felséges vi­dék szemlélésének, mely által méltán volt elragadtatva ittlétékor királyunk is, mert ennél fényesebb panorámát alig képzelhetni, mint innen a Gainai király csúcsáról.

Északon a Bihar hármas csúcsa, melyek mellett szerényen húzódik meg a csúcsos Dobrin, – nyugaton Halmágy és he­gyes-völgyes vidéke, – délre a Fehér-Körös völgye a hunyadi és krassószörényi hegyek­kel, délkeletre a hatalmas Vulcán szikla, hát­terében az Abrudbánya hegyekkel és a le­metszett oldalú s hatalmasan önálló felemelkedÅ‘ Detonétával, – keletre a Székely­kÅ‘ a toroczkói hegyek, a tordai hasadék s az Aranyos-völgy felséges hegyei és sziklái; itt-ott egy-egy távoli város, vagy falu, vagy pásztorkunyhó, legelészÅ‘ nyájak, a nagyobb völgyekben egymásra toluló éles csúcsos gerinczű apró hegyek. Oly felséges, oly elra­gadó vidék, amely minden fáradtságért bÅ‘­ven kárpótol.

A Gaina másik, Vidra felül (keletre) esÅ‘ csúcsa és a két csúcs között lehajtó szé­les hegyhát egészen tiszta fa és bokor nél­küli gazdag legelÅ‘, ahol a leányvásár van.

Most már a gainai leányvásár[1] nem egyéb a mócz fiatalság ismerkedésénél, amire csak egy ilyen kijelölt helyen lehet al­kalmunk, mert nem csak faluik, hanem há­zaik is úgy szerteszét vannak szórva, hogy egymással alig találkoznak.

Itt azonban összejönnek, megismerked­nek s itt a fiatalság 3–4 csoportban tánczol reggeltÅ‘l estig, vagy míg az itt gyakori esÅ‘, vagy a csendÅ‘rség, – ezt a közbizton­ság érdekében, szét nem veri.

Nagyon érdekes ez a táncz, de még ér­dekesebb az a szokás, hogy a gazdagabb mócz lányok 3–4 öltözet ruhát is hoznak magukkal, az általvetÅ‘ tarisznyában és mi­dÅ‘n elvégzik az egyik tánczot, ott a közön­ség elÅ‘tt, annak szemeláttára levetik elÅ‘bbi ruháikat s más ruhába öltöznek, anélkül, hogy feszélyezné Å‘ket a körülvevÅ‘k bá­mulása.

A mócz fiatalság meglepÅ‘en szép és derék. Az ember nem gyÅ‘z eleget bámulni rajtok, kivált arczuk üdeségén. Soha finomabb és gyöngédebb fehérségű, harmat üdeségű arczokat nem láttam, mint ezeknél a mócz lányoknál és fiúknál. Azt hihetné az em­ber, hogy fátyol védi arczukat a szél és nap sütése ellen, pedig a lányok fedetlen fÅ‘­vel, a fiúk keskeny szélű kalappal járnak. Ennek az arczfinomságnak nem lehet más oka, mint a havasi levegÅ‘, mely oly csodálatosan jó hatást tesz az emberre. A késÅ‘b­bi korban azonban vész az arcz finomsága és szépsége.

Míg a fiatalság tánczol, addig az idÅ‘sebbek, a tulajdonképpeni vásárban néznek szét és vásárolnak cserépedényt, kannát, fe­kete-cseresznyét, faedényt, bÅ‘rmellényeket és színes gyöngyöket, apró kis furulyákat és ha­vasi kürtöket, melyek bükkfából vannak ké­szítve.

Halmágy felÅ‘l ökörszekérrel is fel le­het jönni ide a Gainára, de másfelÅ‘l csak lóháton és gyalog. Nagyszerűen töltöttük az idÅ‘t mi is, teljes lélekkel gyönyörködtünk a vidék szép­ségében, a mócz fiatalság mulatságában, a vásár mozgalmasságában és az egész jele­net festÅ‘i bájában.

Délután már oszladozni kezdett a vá­sár, két órakor mi is visszafordultunk éjjeli tanyánk, a Zsinoga felé s útközben gyönyör­ködtünk abban a nem mindennapi látvány­ban, amint a mócz lányok – a lóra, fiú módjára ülve – Å‘rült sebességgel versenyt futottak a fiúkkal a hegy lejtÅ‘jén. Soha sem láttunk még ilyen szépen feldíszített czirkuszt s ilyen érdekes szereplÅ‘ket.

Forrás: Pestmegyei Hírlap IX. évfolyam 38. szám. 1896.1.