Néprajzi érdekességek 10
KaszapengébÅ‘l készült szárvágó Tiszavárkonyból
A kukorica betakarításának utolsó mozzanata a kukoricaszár levágása, kévébe kötése, kúpba rakása és hazahordása. A szárvágás speciális szerszámokkal, a szárvágókkal és kapákkal történik. A szárvágók általános formája a Kárpát-medencében balta alakú, ám országszerte elterjedt megoldásnak számít, hogy tönkrement kasza pengéjébÅ‘l házilag barkácsolnak maguknak a feladat ellátására alkalmas munkaeszközt. Már Kiss Lajos felhívta a figyelmet rá, mennyi mindent készítenek a parasztemberek kaszából:
„Ha a kasza jó volt, nem hajítják el akkor se, ha elnyűvik, hanem különbözÅ‘ szerszám készítésére használják. A hegyébÅ‘l csinálnak: fattyazó kést, régen békóvágófűrészt amit millingnek hívtak, fűrészt, szÅ‘lÅ‘tetéj hányót, acatolót. KözepébÅ‘l: kaszakést, disznóölÅ‘ kést, tetéjvágót, dohányvágót, sivágót, káposztaszelÅ‘t, acatolót, szürÅ‘nyesÅ‘t, gamóvasat (szűcsszerszám), agyagszelÅ‘t és isztergálót (gölöncsérszerszám), színelÅ‘t (tímárszerszám). Nyakából: tetéjvágó kést. Oromjából: csiholó acélat, cigányhorgot, csizmapatkót, sarkantyút, cigányfogas fogait, fegyverrugót, dohányfűzÅ‘ tűt. Készítenek még a kaszából szárvágót, használják kalapács élére, üllÅ‘ tetejére, baltát acélaztatnak, éleztetnek vele.” (KISS Lajos: Vásárhelyi hétköznapok, 1958. 38-39.)
A Damjanich János Múzeum néprajzi gyűjteményében is több darab kukorica szárvágó található ebbÅ‘l az újrahasznosított fajtából, képünkön egy Tiszavárkonyban készült és 1968-ig használt példányt mutatunk be.
DJM= Damjanich János Múzeum