Búza – kenyér – ÉLET
A Türr István Múzeumban 2014. március 5-tÅ‘l május 3-ig látogatható a Búza – kenyér – ÉLET cÃmű néprajzi kiállÃtás.
A tárlat azt a modern muzeológiai alapelvet követi, mely szerint „a modern múzeum kutatóhelybÅ‘l bemutató térré alakult, amelynek kulisszái mögött éppolyan intenzÃv, értékteremtÅ‘ kutatás zajlik, mint korábban, de ez nem vetül rá kényelmetlenül a nézÅ‘ és (mű)tárgy találkozására.”
A kiállÃtást rendezÅ‘ néprajzos muzeológusok, Szabóné Bognár Anikó és Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin célja az, hogy bebizonyÃtsák a közönségnek, a néprajzi tárlatok a vidéki múzeumokban is képesek megújulásra, a hagyományos témák is képesek újjászületésre, lehetnek érdekesek, eredetiek, sÅ‘t meghökkentÅ‘k; és bizonyÃthassák, hogy a néprajzi kiállÃtások nem feltétlenül „porosak”, hanem lehetnek kifejezetten szórakoztatóak, sÅ‘t attraktÃvak. A tárlat napjaink problémáit is feszegeti, látványos, újszerű megoldásokat felvonultató, igényesen kivitelezett, hasznos idÅ‘töltést nyújtó kiállÃtás.
A búza útját a földtÅ‘l az asztalig bemutató kiállÃtás két párhuzamosan futó idÅ‘sÃkot, a 20. század elsÅ‘ felét, és a 21. század elsÅ‘ évtizedét rendezi egymás mellé. Mit keres a kiállÃtásban a kasza mellett kombájn makett, a szakajtó mellett műanyag kelesztÅ‘ tál, a teknÅ‘ mellett robotgép? A paraszti kultúra használati tárgyai és mai „megfelelÅ‘jük” együttesen mutatják be –utóbbiak az elÅ‘zÅ‘eket magyarázva, a 21. századi látogató nyelvére „lefordÃtva”-, milyen úton került, és kerül ma a kenyér az asztalra. A múzeumlátogatók kÃváncsisága könnyen felkelthetÅ‘, ha saját korával és személyes élettapasztalatával vetheti össze az elé tártakat. A régi és az új, a modern és az autentikus egymás mellettiségében egyszerre nyilvánul meg a párhuzamosság és az ellentét. A mai és a népi tárgykultúra közötti párhuzamok „emberközelivé” teszik a kiállÃtást, a modern eszközök beemelése által élettel töltÅ‘dnek meg a hasonló funkciójú korabeli tárgyakat. Emellett a makettek és modellek, a kisméretű tárgyak a játék lehetÅ‘ségét és otthonos érzését nyújtják a látogatóknak.
A vezérfonal végigkÃséri a tárlatot:
egykor vesszÅ‘borona– ma szántóföldi kultivátor
egykor négy ökör– ma 360 lóerÅ‘
egykor vetÅ‘zsák – ma vetÅ‘gép
egykor acatoló – ma gyomirtó
egykor kasza – ma kombájn
egykor morzsoltka – ma instant élesztÅ‘
egykor szakajtó – ma kelesztÅ‘tál
egykor kemence – ma kenyérsütÅ‘gép…
Napjaink kiállÃtásainak fontos jellemzÅ‘je az interaktivitás. Ez az interaktÃv kiállÃtás a látogatót aktivitásra, tapasztalat– és élményszerzésre, cselekvésre ösztönzi. A különleges térkialakÃtásokkal, a labirintusszerű elrendezéssel önmaga fedezi fel a tárgyakkal közvetÃtett üzenetet, keresi az utat, körbejárhat, megfordulhat, a posztamensek elÅ‘tt és mögött is érdekes tárgyi világot talál, passzÃv szemlélÅ‘dÅ‘bÅ‘l aktÃv partnerré válik.
A bemutatás során a népi kultúra tárgyait és mai megfelelÅ‘iket új kontextusba helyeztük. A látogatók zöme, különösen a felnövekvÅ‘ generáció nem tapasztaltak, nem is láttak, sÅ‘t nem is hallottak rávágó aratásról, szarutokmányról, lapickáról, morzsoltkáról, keresztfáról vagy karácsonyi morzsáról. Hosszas magyarázatok helyett a rácsodálkozás öröme várja a látogatótegy látványos, modernitása révén számukra is az otthonosság érzetét adó kiállÃtási közegben.
Nem csak a látás, hanem az érzékelés és a tapasztalás másik módja, a tapintás is kiemelkedÅ‘ helyet kap a megismerés folyamatában. A kiállÃtásban megtapasztalható a kaszafogás módszere érzékelhetÅ‘, hogy korántsem egyformák a gabonafélék vagy az Å‘rlemények; megismerhetÅ‘ a hosszadalmas, megerÅ‘ltetÅ‘ kenyérsütés, amelyet ma dagasztógépek végeznek. A látogatók zöme nem sejti, hogy heti rendszerességgel végzett, 18 órás munka volt a kenyérsütés, de meghökkentÅ‘ az is, hogy az aratás-hordás-nyomtatás-szórás-törekelés embert próbáló folyamatát ma egyetlen légkondicionált kombájn elvégzi.
Kiemelt szerepet kap a látvány a kiállÃtásban. Az igényes berendezés, gondos kidolgozás vonzó környezetet teremt az egyébként is impozáns épületben.
Nem zsúfoltak a terek, nincs elhelyezve a kiállÃtásban az összes nagyméretű gazdasági eszköz, csupán egy-egy darab, Ãgy nem válik túlzsúfolttá a tárlat. A paraszti környezetbÅ‘l származó tárgyak nem a dÃszÃtményeik (többségük dÃszÃtetlen), hanem a működésük, rendeltetésük és a kiállÃtásban való elhelyezésük, látványuk miatt érdekesek. Az ismeretekben túltengÅ‘, de látványban szegényes vagy értelmezhetetlen kiállÃtások ugyanis a 21. század folyamatos kép- és hangfogyasztásban élÅ‘ polgárai számára elfogadhatatlanok.
A posztamensek és paravánok középre rendezve a rajta szellÅ‘sen elrendezett tárgyanyaggal nem teszik nehézkessé az összképet. A kiállÃtásban nincsenek vitrinek, nem kerülnek üveg mögé és „búra alá” a tárgyak. Ugyanakkor piktogramok hÃvják fel a figyelmet a kifejezetten megtapintható, megérinthetÅ‘ makettekre, magokra, modellekre.
A kifejezetten ismeretterjesztő jellegű szöveg uralja a teret, de nem nyomja el a tárgyakat, szembeötlő, de nem tolakodó. A szövegek elején a népdalokból vett idézetek azonnal elmondják a látogatónak, mit is lát éppen az adott egységben.
A szövegeket minden esetben a kiállÃtás „logója” kÃséri: sárga-fehér, stilizált búzakalász a minimalizmus jegyében. Ahogyan haladunk elÅ‘re a gabonatermesztés vagy a kenyérsütés folyamatában, úgy fogy a sárga búzaszemek száma a kalászban…
A kiállÃtáshoz komplex, óvodás kortól a felsÅ‘fokú képzésben részt vevÅ‘kig minden korosztály számára speciálisan kidolgozott múzeumpedagógiai foglalkozások tartoznak, melyek segÃtik a kiállÃtás feldolgozását, és az oktatáshoz ezer szállal kötÅ‘dÅ‘ téma elmélyÃtését.
A kiállÃtás alapgondolata szorosan kapcsolódik napjaink egyik leggyakrabban emlegetett társadalmi-gazdasági problémájához, erÅ‘forrásaink és tartalékaink feléléséhez, illetve a fenntarthatóság elméletéhez.
Társadalmunk ökológiai felelÅ‘ssége a fenntarthatóságban keres kiutat. Ennek része, a fenntartható gazdálkodás nem új felfedezés, hiszen a 20. század elÅ‘tt az emberiség ennek szellemében élt, noha nem ismerhette az ENSZ 1987-es jelentésében rögzÃtett fogalmat: a fenntartható fejlÅ‘dés „…kielégÃti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendÅ‘ generációk képességét, hogy kielégÃtsék a saját szükségleteiket.”
A parasztemberek magától értetÅ‘dÅ‘en és ésszerűen élték meg mindezt: a földbÅ‘l él az ember, s az ember által él, terem a föld – azaz a természet rendje szerint működött a „fenntartható fejlÅ‘dés”. Egyetlen évszázad alatt mi tette mégis fenntarthatatlanná, ami évezredeken át fenntartható volt?
A túlnyomóan önellátásra épülÅ‘ paraszti üzemek, a parasztgazdaságok ideálja a minél teljesebb függetlenség. Igyekeztek minden szükségeset megtermelni, előállÃtani, egész évre beosztani.
Az egy kilogrammos lisztes zacskó mintegy jelképe a boltra támaszkodó, az 1950-es évektÅ‘l általános s ma is jellemzÅ‘ háztartásvitel „kiszolgáltatottságának”, rögtönzöttségének az egész évi készletet pontosan beosztani kényszerülÅ‘ egykori falusi háztartás rendjével szemben.
A takarékoskodás szemléletét mutatja az is, hogy a kenyerét két kezével megszerzÅ‘ parasztság nem ismerte a felesleg, a kidobandó szemét fogalmát sem. Mindent hasznosÃtott, a tehénszarvtól a vesszÅ‘n át a búza legkisebb alkotórészéig. „Fenntarthatóan” gazdálkodott, „fenntarthatóan” élt, és óvta környezetét…
A kiállÃtás idÅ‘szerűsége a téma aktualitásától függ. Az aktualitást pedig az adja, ha saját életüket érintÅ‘, akár életbe vágó kérdésekkel szembesÃtjük a közönséget. Mondhatjuk akár: létkérdésekkel, mint a fenntarthatóság, a takarékoskodás, a magyar agrárpolitika irányai s ezek hatása táplálkozásukra, jövedelmi viszonyaikra, a hazai agrárgazdaságra, lelkünkre, vagy épp gyermekeik egészséges fejlÅ‘désére.
Adatok:
A kiállÃtás kurátorai, forgatókönyv: Szabóné Bognár Anikó, Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin
Társkurátor: Merinu Éva
A kiállÃtás fÅ‘védnöke: Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter
Lektorálás: Dr. Bereznai Zsuzsanna, Dr. Wicker Erika
Kivitelezés: E8 Labor Kft., Lantos Szabolcs, Horváth Zoltán, Pencz Tamás
Fotózás: Kiss Béla
Szkennelés: Veszely Ferenc
Műtárgyvédelem: Biacsi Karolina, Boros Ilona, Mala Enikő
A vándorkiállÃtás helyszÃnei:
       Kecskeméti Katona József Múzeum
       Türr István Múzeum, Baja
       Thorma János Múzeum, Kiskunhalas
Tárgy-, fotó- és filmanyag:
      KiállÃtó múzeumok
      Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
      Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára
      Móra Ferenc Múzeum, Szeged
      Dr. Bárth János
A kiállÃtás támogatói:
        Nemzeti Kulturális Alap
        Kecskemét Megyei Jogú Város
        Cseh Pékség Kft.
        Tupperware Kecskeméti Területi Képviselet
        Firányi Pékség Kft.