A Jászság népdalaiból

Nagyon gyakran lehet hallani, hogy a Jászság a néprajzi kutatások szempontjából felderítetlen terület. A népzenei kutatásokra vonatkoztatva fokozottan érvényes ez. A korábbi évekből származó kisebb gyűjtések módszeri tekintetben, hitelesség szempontjából és a szemléltető módot illetően egyaránt igen sok kívánnivalót hagynak maguk után. A hiányok pótlása, a még menthetők megmentése mindannyiunk számára egyre sürgetőbb feladat.

A Jász Múzeum egyik fő tevékenysége arra irányul, hogy minél nagyobb létszámú kutatógárdát tömörítsen maga köré, és megfelelő szakmai irányítással, módszeresen, lehetőleg a zenei falumonográfia igényei szerint végezze a népzenei anyag gyűjtését is. Eddigi tájékozódásaink alapján már több jó adatközlővel volt alkalmunk megismerkedni. Legtöbb anyagot szolgáltatta számunkra egy jászfelsőszentgyörgyi jó „nótafa”, Kis József, aki helyben és a környéken igen jó citerás hírében áll. Zenei tevékenységéhez és népdalanyagának értékeléséhez ezúttal nem szándékozunk elméleti fejtegetéseket hozzáfűzni, csupán néhány jellemzőbb példát mutatunk be az általa énekelt és citerán is előadott dalokból.

Megjelent a Múzeumi Levelek 5. számában, 1961-ben (Kaposvári Gyula szerk.).

A szolnoki Damjanich János Múzeum Könyvtárának engedélyével.