Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Kulturális antropológia

Hol van a polinéziaiak őshazája?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hol van a polinéziaiak őshazája?

1947-ben egy kalandos vállalkozás keltette fel a figyelmet világszerte a polinéziaiak eredetének kérdése iránt. Egy norvég zoológus, Thor Heyerdahl, Callao perui kikötőből néhány társával együtt balsafatutajra szállt, hogy a szelek és az áramlatok erejét kihasználva a kelet-polinéziai szigeteken kössön ki és ezzel bebizonyítsa a polinéziaiak amerikai eredetét. A tutajútról írott, s számos nyelvre lefordított könyv és az expedícióról készített film egycsapásra híressé tette a norvég kutatót, akit a Húsvét-szigeteken folytatott kutatásai, főleg ásatásai s „Aku-aku” című könyve még népszerűbbé tett.

A két, a polinéziaiak amerikai eredetét hatásosan bizonyítani látszó munkán kívül van Heyerdahlnak még egy nem kevésbé érdekes, de inkább csak a szakkörök előtt ismert műve, mely „Amerikai indiánok a Pacifikumban – A Kon-Tiki expedíció teóriája” (Stockholm, 1952) címmel több mint 800 oldalon állítja össze a tudományos érveket elméletének az alátámasztására. Heyerdahl elmélete azonban szemben áll minden számottevő nyelvész és néprajztudós álláspontjával. Nézzük, mi ez az álláspont, mik a bizonyítékok. Hogyan és mint kívánja Heyerdahl bizonyítani ennek ellenkezőjét!

Polinéziának nevezzük Dumont d’Urville (1832) elnevezése szerint a Csendes-óceánban, az Egyenlítő két oldalán elterülő szigeteket, azon a hatalmas háromszögön belül, melynek északi csúcsát a Hawaii-szigetek, déli hegyét Új-Zéland, legkeletibb pontját pedig a Húsvét-sziget alkotja. A vulkanikus eredetű vagy korallszigeteken élő, fejlett neolitikus (újkőkori) kultúrájú lakossággal első ízben James Cook foglalkozott a XVIII. században három felfedező útja alkalmával. Ő állapította meg a polinéziai háromszögön belüli szigetek lakosságának nyelvi és kulturális egységét s ő vetette fel elsőként a polinéziaiak eredetének kérdését is. Cook a polinéziai nyelvjárások és az indonéziai nyelvek közötti egyezések alapján a polinéziaiakat nyugati, indonéziai eredetűnek tartotta s az őt követő csaknem két évszázad kutatásai is mind ezt az első hipotézist igazolták. Az eredet kérdésének tisztázása természetesen nem könnyű feladat s nem egy tudománynak kellett eredményeit összegeznie, hogy a polinéziai vándorlás feltehető kiinduló helyét, időpontját és útvonalát megállapíthassa. Vegyük sorra a bizonyítékokat és a még tisztázatlan kérdéseket.

Bővebben...
 

Brazíliai indiánok között

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Brazíliai indiánok között

A budapesti Néprajzi Múzeum nem csupán a magyarországi néprajzi tárgyakat gyűjti és tárolja. Nem kevésbé jelentősek más európai vagy tengerentúli népektől származó gyűjteménycsoportjai sem. Viszonylag szegényes volt a dél-amerikai indiánok néprajzi anyaga, és így időszerűvé vált új gyűjteménnyel való felfrissítése. Több dél-amerikai tudományos intézménytől meghívást kaptam és 1958 végén Brazíliába utaztam, ahol múzeumokat tanulmányoztam, majd pedig módom nyílt arra, hogy néprajzi kutatást és gyűjtést folytassak egy brazíliai indián törzsnél. Eredeti tervem az volt, hogy egy közép-brazíliai folyami szigeten élő indián törzset látogassak meg, azonban ehhez az indiánok felett felügyeletet gyakorló Indián-védelmi Szolgálat nem járult hozzá, így brazil szakemberek tanácsára a nyugat-brazíliai Mato Grosso államban élő nambikuara-indiánokra esett a választás.

Miért ezeket az indiánokat választottam és miként lehetne ezek kultúrtörténeti helyét meghatározni?

Dél-Amerika őslakóit, az indiánokat kultúrájuk fejlettsége szempontjából két nagyobb csoportra szokás osztani, úgynevezett „természeti” és „magaskultúrájú” népekre. Ez a beosztás és további tagolódás még világosabbá válik, ha behelyezzük őket egész Amerika művelődéstörténeti fejlődésébe. Ha ezt a fejlődést földrajzilag kivetítjük, lépcsőzetes piramisra emlékeztető
metszetet kapunk: a piramis alapját képezik a legészakibb és legdélibb vidékeken élő, úgynevezett zsákmányoló (gyűjtögető-vadász-halász) életformát folytató embercsoportok; első lépcsőjét az északi és déli kontinens belsejében, félig megtelepedett vagy komplex, zsákmányoló-földművelő életformát folytató törzsek képviselik. A piramis csúcsán állnak azok a magaskultúrájú népek (mayák, aztékok, inkák stb.) akik a kontinens középső vidékein, az úgynevezett mezo-amerikai területen és a perui-bolíviai-kolumbiai Andok tájékán éltek. Ezek érték el a legnagyobb fejlettségi fokot, birodalmakat alapítottak, az osztálytársadalom előfokára jutottak.

Módosítás dátuma: 2023. március 11. szombat, 08:09 Bővebben...
 

Kalandozás a folklór határain

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Kalandozás a folklór határain

A posztmodern kor banditái[1]

Az emberi társadalom minden egyes tagjának, történelmi kortól és társadalmi helyzettől függetlenül szüksége van arra, hogy viselkedését, gondolkodását eligazító orientációs pontokat keressen. Ilyen orientációs pontként funkcionálhat a kultúra számos intézménye – pl. a vallás – mellett bizonyos személyek csoportja is. Ezek a személyek magukon viselik egy –egy korszak jellemző jegyeit s az őket tisztelő társadalmi réteg kulturális-, gazdasági sajátosságait. Így emelkedtek ki a hétköznapi, profán szférából a keresztény szentek, így nyertek esetenként szakrális jellemzőket bizonyos történeti személyiségek és így épül(t) kultusz a tömegtársadalom „ikonikus” figurái, a sztárok köré.[2] Megtalálható azonban az említett hősök között egy olyan csoport, melynek tagjai hírnevüket, ismertségüket nem altruizmusuknak, erényes életüknek, hithű vallásosságuknak, mártíromságuknak vagy társadalomépítő tevékenységüknek, hanem bűntetteiknek köszönhetik. Ők a szinte minden korban megjelenő hírhedt betyárok, banditák. Több hazai és külföldi szerző foglalkozott már azzal, hogy feltárja ezen egykorvolt hősök népi kultuszát,[3] ám ennek sajátosságait elsősorban a múltbéli személyekkel kapcsolatban vizsgálták, míg a kortárs párhuzamok elemzése jórészt elmaradt. Felmerülhet persze a kérdés, hogy léteznek-e korunkban hasonló, eszményített banditák, s ha igen, mennyiben tekinthetők azok a korábbi betyárok posztmodern kori leszármazottainak? Jelen tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy ezt a kérdést megválaszoljam.

Ha megvizsgáljuk a sztárok kultuszának keletkezését, ki kell emelnünk, hogy létrejöttük a kompenzációs igények, az elbizonytalanodás és a „szeretetéhség” mellett[4] többek között az ún. „halo-effektusnak”, („holdudvar hatás”) is köszönhető.[5] Ennek lényege, hogy a zenészek, színészek, sportolók stb. esetében egy-egy pozitív tulajdonságukat vetítik ki a többi – esetleg kevésbé pozitív, vagy kiemelkedő – képességükre. Így lesz például a jó hangú énekes rajongóik szerint egyben külsőleg is vonzó, a virtuóz focista emberileg is gáláns, önfeláldozó. Mindez a posztmodern kori betyárok esetében is jelentkezik, ám paradox módon, hiszen ebben az esetben a negatív tulajdonságokat (rablás) kell átformázni pozitívvá. A 19. századi betyároknál tapasztalhattuk, hogy tetteiket jelentős mértékben idealizálták, miszerint egyfajta „kegyes lopást” hajtottak végre, hiszen szegénytől sosem raboltak, sőt, amit a gazdagoktól elvettek, részben nekik osztották szét, így tetteik bizonyos értelemben társadalmi célt is szolgáltak. Nyilvánvaló, hogy nagyrészt azok a személyek eszményítették őket, akik nem álltak velük közvetlen kapcsolatban, nem volt róluk tapasztalatuk. Napjaink betyárjainál ez a fajta elképzelés teljes mértékben eltűnt.[6] A posztmodern kori betyárok szerzeményüket saját célra használják fel, magukra költik, abból a nép számára nem juttatnak – teljes mértékben megfelelve ezzel a fogyasztói civilizáció hedonista szemléletének. Mégsem alakul ki róluk egyöntetűen negatív kép, sőt egy-egy posztmodern kori bandita akár azonosulási mintaként is szolgálhat, mint láthatjuk később.[7] A posztmodern kori banditák esetében is érvényesül Buda Béla megfogalmazása, mely szerint „a sztár mindig pozitív érzelmi színezetű képben él”.[8] Míg negatív hősök léteztek a történelemben, negatív sztárok nincsenek (legalábbis rajongóik szemében).

Módosítás dátuma: 2017. augusztus 13. vasárnap, 16:18 Bővebben...
 

Mitizált történelem- Szent István dekonstruált – rekonstruált legendáriuma

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Mitizált történelem

Szent István dekonstruált – rekonstruált legendáriuma

Szent István mozaik, Mátraverebély-Szentkút, 2016. Benedek Csaba felvételeAbsztrakt:A paradigmatikus kulturális- és politikai változások minden esetben hatással vannak a múlt percepciójára is. Az átalakuló világkép maga után vonja a történelem folytonos újraértelmezését. Ebben a folyamatban a történelmi szereplők megítélése megváltozhat, heroizációs- vagy deheroizációs folyamaton mehetnek keresztül. Szélsőséges esetben hősökből antihősök, antihősökből hősök válhatnak. A folyamat szemléltetésére kiválóan alkalmas Szent István (997-1038) magyar uralkodó napjainkban is formálódó legendáriuma, mely feltárja a vernakuláris történelemszemlélet változásának mögöttes mozgatórugóit. Megismerhetjük belőle a keletkező új mítoszok jellegzetességein túl a történelem újraértelmezése mögött zajló politikai-, vallási motivációkat is.[1]

Keywords: modern mythology, contemporary paganism, neonationalism, Saint Stephen, „István, a király” rockopera, turáni átok

Természetesnek számít, hogy a hirtelen bekövetkező kulturális-, társadalmi változások elbizonytalanítják az embereket. Egyesek a megjelenő ismeretlen jelenségek, a megszokott keretek közül kizökkenni tűnő addigi életritmus vagy a felborulni látszó kulturális berögződések miatt éreznek frusztrációt. A félelmek, a bizonytalanság, az átalakulás okozta válság leküzdésére számtalan társadalmi válaszreakció keletkezhet: emelkedhet a valláshoz, mint menedékhez fordulók száma, megnőhet egyes politikai mozgalmak támogatottsága, erősödhetnek az alulról jövő szerveződések, de felértékelődhet a hagyományok szerepe is. Gyakran elméletek születnek, melyek próbálják megmagyarázni a változások okát, mikéntjét, lehetséges következményeit. Nem egyszer a hétköznapok valóságából kiszakadást keresve, egy idilli történelmi kor vízióját vázolják fel, mely még mentes volt a mindenkori jelen viszályaitól, ellenségeskedéseitől, nyomorúságától. Ez a fajta romantikus, idealizáló szemlélet a hiányos tudáson alapulva a történelmet gyakran mitikus dimenzióba helyezi és olyan többé-kevésbé fals múlt képzetét hozza létre, melyben a töredezett történelmi ismeretek komplett egésszé formálódnak. A múlt ilyetén átértelmezése mindig a jelen folyamatait tükrözi, az itt és most kérdéseire próbál meg választ adni. A történelmi remitologizáción keresztül a jelen mélyebb megismerésére is lehetőség nyílik.

Módosítás dátuma: 2017. július 03. hétfő, 10:32 Bővebben...
 

A szeretet apostola. Szekuláris zarándoklatok és sztárkultusz a poszt-szocialista Magyarországon

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A szeretet apostola

Szekuláris zarándoklatok és sztárkultusz a poszt-szocialista Magyarországon.[1]

„Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat,
akik a templomban adtak-vettek,
a pénzváltók asztalait és a
galambárusok padjait pedig fölforgatta.
Írva van, kiáltotta:
Az én házam az imádság háza,
ti pedig rablóbarlanggá tettétek.”
(Máté 21, 12-14.)
„Valójában nincs teljesen profán létezés.
A profán élet mellet döntő embernek,
bármennyire is deszakralizálja a világot,
sohasem sikerül teljesen megszabadulnia
a vallásos viselkedéstől”
(Mircea Eliade)

1. Bevezető

Dolgozatom Zámbó Jimmyről, a magyar közvéleményt élesen megosztó – egyesekből féktelen rajongást, másokból gyökeres elutasítást kiváltó - énekesről és a köré kiépülő „szekuláris” zarándoklatokról szól.[2] Célom, hogy Zámbó kultuszán keresztül megvizsgáljam, hogy a sztárkultusz napjainkban a vallásosság egyik ágaként funkcionál-e? Vajon eszközkészletét, megnyilvánulási formáit a kereszténységből eredeztethetjük-e? Dolgozatom az elméleti irodalom mellett két „pillérre” épül. Egyrészt elengedhetetlen volt az elektronikus és írott (bulvár) médiumok forrásanyagának elemzése, másrészt személyes gyűjtéseken, melyeket az énekes csepeli sírjánál készítettem a temetés napján illetve a halál évfordulóin valamint halottak napja alkalmából.[3]

Zámbó Jimmy 2001. január 2-án, hajnalban szerencsétlen körülmények közt lelte halálát. A tragikus esemény után spontán módon rajongók özönlöttek házához, temetése pedig az országos kereskedelmi médiumoknak köszönhetően a 21. század első közösségi (gyász)eseményévé vált Magyarországon. Sírjához napjainkban is folyamatosan zarándokolnak rajongói.

Módosítás dátuma: 2017. május 02. kedd, 06:25 Bővebben...
 


1. oldal / 2