2022. október 05. szerda, 00:00
Csörgits József
Vörösmart környéki anekdoták I.
1.
A vörösmarti Lautmann Feri igen szerette a bort, és gyakran nézött a pohár fenekére. Egy ilyen alkalommal annyira bepityókált, hogy nem tudott mënni. Az anyja sopánkodva mondta neki:
– Fiam, fiam, hát mér nem fékeződ magad egy kicsit?
– Fékezöm én édösanyám, de mostan annyira befékeztem, hogy egy lépést se tudok tënni.
2.
A húszas években a vörösmarti református templomban este Halász bácsi harangozott, legtöbbször pontatlanul.
Eccő megkérdözte tüle a Patikus bácsi:
– Mond csak, Halász, mikor szoktál te harangozni?
– Hát este.
– Na jól van. Azt én is tudom. De hogyan határozod meg a pontos időt?
– Hát tudja, állok a templom előtt, és figyelem a másik oldalon menőket. Ha már olyan sötét van, hogy nem ismerőm mëg az embört, harangozni kezdök, mert este van.
– Na és ha éppen nem jár senki az utcán?
– Akkor átszaladok és visszanézök erre az oldalra. Ha nem ismeröm mëg magam, harangozni kezdök.
Módosítás dátuma: 2023. január 21. szombat, 10:12
Bővebben...
2021. január 17. vasárnap, 00:00
László Domokos
Pál Mózsi és az oláh pópa
Pál Mózes bátyámnak bosszús napja vala a múlt ősz szent Mártonja, mert a katonaságtól hazakerült fiának nem vehetett olcsó házat. Nem vehetett pedig azért, mert a szomszéd faluból ide átköltöző oláh pap elütötte kezéről a házat. És így elrontotta a kedvező vásárt. Ekkor Mózes bátyám három napig sem nem evett, sem nem ivott haragjában. Es a negyedik napon felfogadta, hogy visszafizeti ezt a kölcsönt a pópának.
Elmúlt az ősz, elmúlt a tél. Újra elérkezett a mosolygó kikelet, de Mózes bátyámnak sehogy sem tudott összeakadni a szekere rúdja a falujokba átköltözött oláh pópával. De később mégis kiokoskodott valamit a székely. Megverni nem akarta haragosát, mással megveretni még úgy sem. Tehát kinevettetni! Ezt ókumlálta ki a parádés első házban (székely szójárás első szoba helyett) és lefeküdt egy délután aludni.
Aludt egy nap. Aludt két nap. Harmadik napon már csodájára jártak az emberek az alvó Pál Mózesnek. Eljöttek nemcsak a falujából, hanem a szomszéd falvakból is. Felesége a jó Rebus néni sírt, költögette, majd tejet öntögetett a szájába s éjszakára bezárta, hogy a rossz lelkek ne tudják valahogy megközelíteni. Negyedik napon papokat hivatott, akik imádkozva könyörögjenek a nagy betegért. Napközben százával jártak a bámulók megnézni, hogy Pál Mózes miként alszik.
Módosítás dátuma: 2021. április 07. szerda, 18:34
Bővebben...
|
2020. július 22. szerda, 00:00
Ismeretlen szerző
A rámás csizma esete
Elbeszélésünk idején a rámás csizmát még csak híréből ismerték a Palóczföldön. Apraja-nagyja bocskort viselt, vagy akinek éppen módjában állott, sarut húzott. Csak Lóczon kezdett az újabb fajta lábbeli divatba jönni s a bíró, meg a törvénybíró, ha a megyeházhoz hivatalosak voltak: fényesre kikefélt kordován rámás csizmában, kék mándliban jelentek meg.
Bántotta ez a szomszédbeli rimócziakat s föltették magokban, hogy minden áron szert tesznek ők is egy pár rámás csizmára. Jaj de hogyan? Mikor Tőke Tamás rimóczi remekes csizmadia és czéhbeli atyamester hat forint nyolcz garason alul nem szabja párját. Mindegy, a rámás csizmának meg kell lenni, ha másképen nem, kerüljön ki a község kasszájából, de a bíró meg a törvénybíró ezután rámás jószággal járuljon a vármegye színe elé. Ha aztán a dolgukat elvégezték, odahaza vessék le, majd a polczra teszik, míg megint szükség lesz rá.
Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:57
Bővebben...
2020. február 21. péntek, 00:00
Ismeretlen szerző
Az özönvíz
Az egyszeri paraszt elment a templomba. A tisztelendő úr éppen az özönvízről prédikált. Elmondta, hogy Noé ősapánk egy bárkában szabadult meg, s vigyázatra intette híveit. Hazamenvén a paraszt, sokáig elmélkedék a predikáczió felett, annyira, hogy egész zavaros lett a feje.
— Micsoda? — így gondolkozók magában — hátha megint özönvíz lenne? ... De biz engem nem fog meglepni! — kiálta, s azzal fogott egy nagy teknőt, kötelet kötött a két végére, cselédje segítségével felvitte a padlásra, s a kötelekkel odakötözte két szarufához olyképpen, hogy a teknő, mint valami hintaágy csüngött alá a levegőben.
Ekképp elrendezvén a dolgait, kenyeret, vajat, hurkát, sódart meg szalonnát hordott fel a teknőbe elővigyázatból, nehogy esetleg, ha éjjel találja az özönvíz meglepni, eleség nélkül maradjon. Ezentúl aztán minden éjjel ott fenn hált a padláson a függő teknőben.
Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:57
Bővebben...
|