Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A tordaiak és a veszedelmes gőzparipa

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A tordaiak és a veszedelmes gőzparipa

Az 1860-as években mozgalom indult meg, hogy Erdélyben vasutakat építsenek. Tordán, a gazdavárosban nagy idegenkedéssel fogadták a forradalmi újítás tervét. Minden elképzelhető tervet felhoztak, minden ürügyet jónak találtak, hogy a „veszedelmes masina” ne kerüljön a város közelébe. A Kolozsvári Közlönyben a lap tudósítója nagy megütközéssel számolt be az egyik városi közgyűlésről, amelyen egy városatya tiltakozott, hogy a „gőzparipákat” Tordára hozzák, „mert a város berkében még a tordai lovaknak is alig van elég fű.” Egy másik városatya kijelentette, hogy a legnagyobb veszélyt nem a gőzparipák jelentik, - azokkal majd csak elbánnak valahogy- hanem maga a gőzvasút; ezt nem szabad a városba beengedni.

Ezek után az 1870-es években kiépített vasút tényleg elkerülte Tordát, csak sokkal később kapcsolták be a várost egy szárnyvonallal, amikor végre a bölcs tanács kissé hozzászokott a „félelmetes” újításhoz.

Módosítás dátuma: 2015. április 11. szombat, 08:12 Bővebben...
 

Okos mint a tordai malac

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Okos mint a tordai malac

Erdélyben a buta emberre, a sértő jelző megkerülésével azt szokták mondani:

„Okos, mint a tordai malac.”

Ezt a kifejezést két nagyon régi anekdotára vezetik vissza.

Réges-régen azt mesélték, hogy a városbírónak volt egy kis malaca, amelyik mindig a hátsó felével állta vályú mellé. Mire észbekapott, addigra már az etető vályú üres volt. Rossz szokásával mégsem hagyott fel, úgy hogy végül éhen pusztult az ostoba pára.

Egy másik anekdota szerint a kifejezés eredete egy peres ügy.

Egyszer egy túri kocsis elgázolt Tordán egy malacot. Nem tudtak megegyezni a kártérítés összegében, mert a malac tulajdonosa azt állította, hogy a szerencsétlenül járt pára kilenchónapos volt, a kocsis pedig váltig állította, hogy alig lehetett több hathónaposnál.

Perre került a dolog s a bíró felszólította kocsist, hogy hozzon fel valami bizonyítékot arra nézve, hogy a malac valóban csak hathónapos volt. A kocsis mély meggyőződéssel jelentett ki:

- Egy kilenchónapos tordai malacnak van már annyi esze, hogy kitérjen a szekér elől, ez pedig a kerék alá szaladt…

Forrás:

Orbók Attila: Erdély mosolya. Az erdélyi humor gyöngyszemeinek gyűjteménye. Pantheon Kiadás. Budapest, 1940. 171.

 

A „tordai viccek”

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A „tordai viccek”

A „helységcsúfolás” nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, sőt világszerte népszerű megnyilatkozása a népi humornak. Az anekdotának ez a fajtája a szomszédos falvak, városok, illetve megyék kölcsönös féltékenységéből, nemes versengéséből, vagy valami régi történelmi emlékből, haragból, vagy ellenségeskedésből ered. A csíkiak például állandóan évődnek a háromszékiekkel, a debreceniek a hajdúszoboszlóiakkal; a szomszédos nagyváros a közeli kisvárossal…

Erdélyben különösen híresek a „tordai viccek”.

Torda mindössze harminc kilométernyire van Kolozsvártól, amely ősrégi főváros, Erdély büszkesége, igazi kultúrközpont; eleven erővel élnek benne az évszázados tradíciók és ódon kövei dicső, nagy múlt emlékeit őrzik. Tordának a kisvárosnak örök dicsősége, hogy falai között mondotta ki a tordai országgyűlés 1568-ban, egész Európában elsőnek a vallásszabadságot s nagy nevezetessége a vadregényes tordai hasadék, a hatalmas sóbánya s a gyógyító erejű sóstó. Egyébként pedig tipikus gazdaváros, jelentős számú román lakossággal… Mint a régebbi idők minden gazdavárosa, Torda is erősen maradi szellemű volt. Így aztán nem csoda, ha Kolozsvár, a mindig haladó szellemű kultúrváros, Erdély fejlődésének egyik kerékkötőjét látta Tordában. És a humor fegyverével ostorozta…

Módosítás dátuma: 2015. október 21. szerda, 12:04 Bővebben...
 

A kacros felvinciek

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A kacros felvinciek

Amikor a mai kerékpár őse, a velocipéd divatba jött minálunk, egy ilyen masina eljutott Felvincre is, egy sportember körútja során útba ejtette a kis várost.

Rossz nyelvek szerint a felvinciek azt hitték a velocipédról, hogy az valami modern köszörűsgép. Alig, hogy felbukkant a főutcán, az emberek előszedték „kacraikat” (bicskájukat) s a velocipédes idegent üldözőbe vették, hogy köszörülje ki késüket.

Azóta is, ha valaki nagyon fel akar bosszantani egy felvinci polgárt, elég annyit mondania, hogy kacros felvinci.

 

Forrás:

Orbók Attila: Erdély mosolya. Az erdélyi humor gyöngyszemeinek gyűjteménye. Pantheon Kiadás. Budapest, 1940. 97.

Módosítás dátuma: 2015. március 09. hétfő, 15:12
 

A madéfalvi kőszénbánya

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A madéfalvi kőszénbánya

Egy meleg nyári nap kora estéjén, de mikor már „feketén bólingat az eperfa lombja” két székely atyafi ült Szereda végén az út sáncában. Az egyik székely –fajtájának ellenmondóan- hórihorgas magas alak, sovány veres ábrázattal és dús, szárnyként lecsüngő veres bajusszal. Egy tekintet rá s mindjárt eszünkbe jut a lesújtó ítélet: veres kutya, veres ló, veres ember ritkán jó. A másik székely magán viseli fajtájának egész jellegét; közép gömbölyű termet, fekete haj, fekete szem, fekete bajusz, sötétpiros kerek arc és  -  karika lábak. Mellettük két teletömött nagy gyapjú tarisznya állott. Most érkeztek éppen e helyre gyalogosan Madéfalváról.

- Hát úgy lesz, amint mondottam Józsi –kezdette bíztató hangon a vers alak- kétezer pengő forintot kérünk; nekem egyet s neked egyet.
- Jó, csak sok ne legyen –válaszolt a törpe alak a kétkedés hangján- s még hozzá mi a fő, hogy megadják?
- Mán hogy nincs eszed te Józsi, – válaszol ravasz mosollyal a veres alak- hiszen minél többet kérünk, annál inkább elhiszik  s minél inkább elhiszik, annál biztosabb, hogy megkapjuk a kétezer pengőt… Itt hirtelen cigarettára gyújtott a veres alak s az égő gyufát társa orcája elé tartva, merev, választ váró, vigyori szemekkel várta társának feleletét.  A törpe székely szótlanul nézett maga elé.

Módosítás dátuma: 2015. február 24. kedd, 09:09 Bővebben...
 


1. oldal / 14