Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A kunsági kisbunda

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A kunsági kisbunda

Régi bokorvirág kunmadarasi kisbundáról, Dorogi Márton rajzaLassan már a híre is ki vész a Kunság hajdan nevezetes ruhadarabjának, a kisbundának. Csak imitt-amott az ágyfőben, a komót fiókjában dédelgetnek még egyet-egyet az öreg nénikék. Nyomában járva ma is kunbundának, túri, vagy karcagi bundának nevezik akár a Hajdúságban, akár Dél-Borsodban vagy Észak-Biharban. A minap Hajdúszoboszlón keresgéltem utána. Egy öreg néni mutat egyet, piros kereszt- meg szálírhával, kevés virágozással. „Ilyesmi az” — mondom. „De olyat szeretnék látni, amelyiken több a virág”. „Tudom már, lelkem! Karcagi bundát keres. Volt nekem olyan is, dehát már elnyűtt. Szép volt pedig, telisded teli virággal. Még menyasszony koromban kaptam, mert akkoriban két bunda járt. Egyik, az ilyen kevés virágú, mint ez, az volt a hétköznapi, a másik a karcagi, az volt az ünneplő”. Ezt a díszesebbet büszkén emlegették a nótában is:

Az én bundám kun-karcagi,

Még gallérja sincsen néki!

Pedig hát volt, de még milyen fodros! Purzsabőrből. Gallérszerű ruhadarab ez, kb. farközépig ér. Vállra vetve viselték. Igen bő. Gubaccsal, eperfataplóval barnára festett juhbőrből szabták és a barna alapot gáliclébe mártott lúdtollal tele írták mintával, melyet,  aztán fekete szűcsselyemmel virágoztak ki. Ez a virágozás szerzett neki messzeföldön hírt és nevet. Díszítése hármas tagozódást mutat. Legalól van az aljakoszorú. Az aljakoszorú-virág széles csíkjával és ritmikusan ismétlődő motívumaival mintegy alapot ad a ráépülő, tagozottabb és nagyobb kiterjedésű bokorvirág kompozíciónak. Fölötte rendszerint a csengősor helyezkedik el hálózással. E fölött még van két-három sor keskenyebb folyóminta és legfelül az erőteljes, öt-hat cm széles vállkoszorú. A kisbunda ezzel a szerkezeti megoldással mesterien felépített, a lehető legharmonikusabban megszerkesztett, egységes térkitöltésű díszt ad, amellyel csak a szűrök és a férfibundák díszítése vetekedhet. A kunsági kisbundák motívum kincse nem túl gazdag. De éppen az a csodálatos, hogy ezzel a néhány formával milyen nagy felületet tud művészien díszíteni. — Szabása a férfibundával mutat rokonságot, de divatjára nagy hatással lehettek a pelerin-szerű ruhadarabok is, melyeket az előkelőbb nemes asszonyok viseltek.

Módosítás dátuma: 2021. május 14. péntek, 06:05 Bővebben...
 

Mezőség viseletkultúrája

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Mezőség viseletkultúrája

Az én rózsám fürjmadár, selyemkeszkenőbe jár, ahogy megyen az utcán, rózsa nyílik a nyomán

100 év

Népviselet alatt egy adott tájegység, régió paraszti ruházatát értjük. A hagyományos népviselet mutatója az ember személyes életkörülményeinek: anyagi és társadalmi helyzetének, korának, foglalkozásának, vallásának, örömének és bánatának.

A történelmi korszakokat a paraszti ruházkodás formáinak fejlődésén belül is megfigyelhetjük, a középkori, gótikus, reneszánsz, barokk, majd a kisnemesi és városi hatások némi késéssel, de megjelennek a népviseletekben is.

A ma a Mezőségnek tekintett régió mintegy 6000 km2 területű, Erdély kellős közepén fekvő, folyóvölgyek határolta dombvidék, a Dés, Beszterce, Marosvásárhely és Torda által határolt négyszögben fekszik. Mintegy háromszáz, magyarok, románok és szászok lakta település tartozik ide. A mezőségi falvak nagyjából egymáshoz hasonló viselettel és kultúrával rendelkeznek. Kivételt képez az a néhány település, melyeknek egyedülálló a népviselete, és nem keveredik, nem házasodik össze a környezetében levő egyetlen magyar faluval sem. A leghíresebb ezek közül Szék.[1]

Kallós Zoltán néprajzkutató, gyermekéveitől kezdve mentette Mezőség néprajzi örökségét. Az összegyűjtött és dokumentált viseleteket és tárgyakat végül a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány Néprajzi Gyűjteményben tette közkincsé, ahol a tematikusan felépített kiállítás tisztaszobáin keresztül megismerhetjük az egykori Mezőség lakás- és viseletkultúráját, valamint betekintést nyerhetünk a mezőségi ember életmódjába.[2]

A mezőségi magyar települések szigetcsoportszerűen szétszóródva, román falvak közé ékelődve helyezkednek el. Az itt élő magyarok népi kultúrája archaikus magyar paraszti kultúra, nagyon gazdag szellemi hagyatékkal, tánc- és zenei kultúrával. A századok óta földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó magyar lakosságának népi öltözete, annak ellenére, hogy más vidékeknél kevésbé színes, mégis igen tanulságos. Sok olyan régi ruhadarabot egyesít, melyek más, kulturáltabb vidékeken a viselet fejlődése következtében sok átalakításon estek át, vagy eltűntek. Mivel Mezőség lakosság szempontjából egy vegyes terület, a románokkal, cigányokkal és szászokkal való együttélés hatása kimutatható a viseletkultúrában is. Például a magas fekete báránybőr sapka, a lábravaló, a szoros vászonnadrág vagy a csuklyaviselet román hatásra utal.

Módosítás dátuma: 2020. május 01. péntek, 05:31 Bővebben...
 

Sárközi főkötők

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Sárközi főkötők

Sárköz Tolna megye déli sarkának Dunához simuló része: Őcsény, Decs, Pilis és Alsónyék. Földrajzi és néprajzi sziget, színmagyar kálvinista lakossággal. Szép típusú asszonyai készítik a sárközi „szabott” és „parittya” főkötőket csipkefinom kivarrással.

Tolna megye legdélibb sarkában, Szekszárd alatt, az egyenesen délnek csapó meredek dombvonulat és kígyózó Duna között, Csepel szigeténél kisebb, lapos, rétes síkság fekszik. A lomha Sárvíz kanyarog végig rajta s innen kapta a Sárköz (= vízköz) nevet. Az ilyen vizek közé szorult helyek, ahonnan hajdanában úgy kellett „kijárni” a szomszédos községekbe, köztük Szekszárd városába is, predesztinált megőrzői elmúlt korok életmódjának, szokásainak, divatjának. Efféle ittfelejtődött kis népsziget a tolnai Sárköz is. Mindössze négy falu: Őcsény, Decs, Pilis és Alsónyék rokon családokból álló ősi református lakossága a néprajzi értelemben vett Sárköz, melynek különállása még jobban kidomborodik azáltal, hogy szomszédságába a török világ után más vidékről, vagy éppen idegen földről származó telepesek kerültek. Sajnos, a vizekkel szigetté zárt földek sorsa fenyegette ezt a területet is. Szakadozott, bomlott, apadt, mert jómódú népét megmételyezte az „egyke”. Értékes nép, nyakas, szívós magyarság. Szerencse, hogy újabban biztató jelek is mutatkoznak.

Módosítás dátuma: 2017. december 14. csütörtök, 17:10 Bővebben...
 

A Dél-Dunántúl népviseleteinek néhány kérdése

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A Dél-Dunántúl népviseleteinek néhány kérdése

A hagyományos paraszti műveltség kutatóját a Délkelet-Dunántúl sokszínűsége különösen akkor ejti csodálatba, ha a népviseletekkel kezd foglalkozni. Különösen annak számára lenne ez a kép megfejthetetlenül összetett, bonyolult. aki minden történeti ismeret, előítélet nélkül érkezett volna e tájra, mondjuk Amerikából, nem ismerné még az itt beszélt nyelveket és nyelvjárásokat; és tegyük hozzá, az első világháború előtti években utazta volna be a négy megyét egy tavaszi vasárnapon, gondolatnál sebesebb légi járműről szemlélve a templom körül ünnepi viseletben rajzó népet.

A népviseletek az egyes népcsoportok legszembetűnőbb ismérvei, jelzői, és egy ilyen utazás felvillantaná előttünk e táj számtalan kisebb-nagyobb népcsoportját és nemzetiségét.

Hogyan lehetne e tájat a népviseleteiből kiindulva rendszerezni, e táj néprajzi csoportjait a viseletek alapján beosztani, megismerni?

Megszoktuk, hogy egyes népcsoportok vizsgálatánál tekintünk ki népviseletükre; így tulajdonképpen csak azoknak a népcsoportoknak ismerjük a népviseletét, amelyekkel a néprajzi kutatás valamilyen módon már foglalkozott. Hozzátehetjük: a népviselet általában az a külső jegy, melynek kapcsán az egyes népcsoportokra felfigyelnek.

Bővebben...
 

Rátétes szűrök a Bihari Múzeum gyűjteményében

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Rátétes szűrök a Bihari Múzeum gyűjteményében[1]

I. tábla 1. kép: A BM I. 74.3.1. leltári számú toldócsíkkal, borítással ellátott váradi szűr eleje, nyak és szecc megoldása címerekkel2003-ban volt először módom tanulmányozni a Bihari Múzeum néprajzi gyűjteményében található szűröket, rátétes díszítésű textíliákat. Jelen írásomban a „bihari specifikum”-nak mondható rátétes szűröket veszem nagyító alá.[2]

A szűr szónak két jelentése van: egyik a magyar juh, a racka, gyapjából készült durva, abaposztó neve, amelyet darócnak, halinának is neveznek, másik jelentése a nagygallérú, köpönyegszerű felsőruha.[3]

„A szűr a magyar nép egyik legősibb és legkedveltebb, népdalokban leggyakrabban emlegetett ruhadarabja. Kizárólag férfiak viselik; leginkább a pusztázó nép, de ünnepi díszruhája a falusiaknak is…” – írja Györffy István e viseletdarab legismertebb kutatója.[4] Páratlanul szép és gazdag, minden ízében magyar ornamentika jellemzi.[5] A legmagyarabb ruhadarab.[6]

Györffy a szűrviselés két területét említi: Erdélyt és Magyarországot.[7] A cifraszűr mindenütt a magyarságra volt jellemző, csak a magyarlakta területeken készítették és viselték. Általános divatja a XVII–XVIII. században volt,[8] de virágkorát élte még a XIX. században is.

A szűrre a nagy bőség jellemző: nem lehet felölteni, nem ér össze az eleje. Más felöltőktől a hátán lévő, nagy négyszögletes gallérja különbözteti meg. Nélküle a szűr nem valódi csak gubaszűr, juhszűr, vagy szűrkabát stb.[9] Mellben csak egy szűrcsat fogja össze, amelyet nem szoktak kioldani, mert legtöbbször vállra vetve hordták,[10] ezért az ujját gyakran bevarrták, használati tárgyakat tettek bele.[11] Somogyban a szűr ujja megrövidült, eleve bevarrva, befenekelve készítették.[12]

A pásztornak mindene a szűr: védte a hidegtől, az esőtől, a széltől, a hótól, árnyékot adott a nyári napsütésben. Derékaljnak, párnának, ülőszéknek, takarónak használta. A gazdaembert egész életében kiszolgálta ez a viseleti darab, de a cselédek, pásztorok szűre, ha elnyűtt, másikra volt szükség. Valamirevaló pásztornak gazdagabban díszített cifraszűrt kellett viselni.

Módosítás dátuma: 2015. október 04. vasárnap, 21:52 Bővebben...
 


1. oldal / 2