Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A Dél-Dunántúl népviseleteinek néhány kérdése

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A Dél-Dunántúl népviseleteinek néhány kérdése

A hagyományos paraszti műveltség kutatóját a Délkelet-Dunántúl sokszínűsége különösen akkor ejti csodálatba, ha a népviseletekkel kezd foglalkozni. Különösen annak számára lenne ez a kép megfejthetetlenül összetett, bonyolult. aki minden történeti ismeret, előítélet nélkül érkezett volna e tájra, mondjuk Amerikából, nem ismerné még az itt beszélt nyelveket és nyelvjárásokat; és tegyük hozzá, az első világháború előtti években utazta volna be a négy megyét egy tavaszi vasárnapon, gondolatnál sebesebb légi járműről szemlélve a templom körül ünnepi viseletben rajzó népet.

A népviseletek az egyes népcsoportok legszembetűnőbb ismérvei, jelzői, és egy ilyen utazás felvillantaná előttünk e táj számtalan kisebb-nagyobb népcsoportját és nemzetiségét.

Hogyan lehetne e tájat a népviseleteiből kiindulva rendszerezni, e táj néprajzi csoportjait a viseletek alapján beosztani, megismerni?

Megszoktuk, hogy egyes népcsoportok vizsgálatánál tekintünk ki népviseletükre; így tulajdonképpen csak azoknak a népcsoportoknak ismerjük a népviseletét, amelyekkel a néprajzi kutatás valamilyen módon már foglalkozott. Hozzátehetjük: a népviselet általában az a külső jegy, melynek kapcsán az egyes népcsoportokra felfigyelnek.

Bővebben...
 

Rátétes szűrök a Bihari Múzeum gyűjteményében

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Rátétes szűrök a Bihari Múzeum gyűjteményében[1]

I. tábla 1. kép: A BM I. 74.3.1. leltári számú toldócsíkkal, borítással ellátott váradi szűr eleje, nyak és szecc megoldása címerekkel2003-ban volt először módom tanulmányozni a Bihari Múzeum néprajzi gyűjteményében található szűröket, rátétes díszítésű textíliákat. Jelen írásomban a „bihari specifikum”-nak mondható rátétes szűröket veszem nagyító alá.[2]

A szűr szónak két jelentése van: egyik a magyar juh, a racka, gyapjából készült durva, abaposztó neve, amelyet darócnak, halinának is neveznek, másik jelentése a nagygallérú, köpönyegszerű felsőruha.[3]

„A szűr a magyar nép egyik legősibb és legkedveltebb, népdalokban leggyakrabban emlegetett ruhadarabja. Kizárólag férfiak viselik; leginkább a pusztázó nép, de ünnepi díszruhája a falusiaknak is…” – írja Györffy István e viseletdarab legismertebb kutatója.[4] Páratlanul szép és gazdag, minden ízében magyar ornamentika jellemzi.[5] A legmagyarabb ruhadarab.[6]

Györffy a szűrviselés két területét említi: Erdélyt és Magyarországot.[7] A cifraszűr mindenütt a magyarságra volt jellemző, csak a magyarlakta területeken készítették és viselték. Általános divatja a XVII–XVIII. században volt,[8] de virágkorát élte még a XIX. században is.

A szűrre a nagy bőség jellemző: nem lehet felölteni, nem ér össze az eleje. Más felöltőktől a hátán lévő, nagy négyszögletes gallérja különbözteti meg. Nélküle a szűr nem valódi csak gubaszűr, juhszűr, vagy szűrkabát stb.[9] Mellben csak egy szűrcsat fogja össze, amelyet nem szoktak kioldani, mert legtöbbször vállra vetve hordták,[10] ezért az ujját gyakran bevarrták, használati tárgyakat tettek bele.[11] Somogyban a szűr ujja megrövidült, eleve bevarrva, befenekelve készítették.[12]

A pásztornak mindene a szűr: védte a hidegtől, az esőtől, a széltől, a hótól, árnyékot adott a nyári napsütésben. Derékaljnak, párnának, ülőszéknek, takarónak használta. A gazdaembert egész életében kiszolgálta ez a viseleti darab, de a cselédek, pásztorok szűre, ha elnyűtt, másikra volt szükség. Valamirevaló pásztornak gazdagabban díszített cifraszűrt kellett viselni.

Módosítás dátuma: 2015. október 04. vasárnap, 21:52 Bővebben...
 

Mitől szitások a sződiek?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Mitől szitások a sződiek?

A fotóra kattintva megtekintheti képgalériánkatA Váci Polgár olvasói bizonyára találkoztak már ezzel a "falucsúfoló" kifejezéssel: sződi szitás. Régen vásárokon, piacokon, ma már talán csak a futballpályák mellett hangzik el a sződi emberekre vonatkoztatva ez a kifejezés. Vajon honnan eredeztethetjük ezt a mondást?

A válasz a mára  már  javarészt elhagyott sződi népviseletben, illetve annak egy darabjában, a főkötőben rejlik. A sződi főkötő (fejkötő) alatt annak alakjának megtartásához: "hogy szépen álljon", a leányok a háztartásban használt hagyományos szitából kivágott szitakéreg-lapot vagy más néven szitadeszkát használták. Tehát a csörögi hegyről a bíróválasztáskor legurított helyett (aki elkapja, az lesz a község bírója) ez a sződi szitások elnevezés hiteles alapja.

Módosítás dátuma: 2014. október 19. vasárnap, 07:05 Bővebben...
 

A gumicsizma

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A GUMICSIZMA 

Magyargyerőmonostor, 2009. Kovács Dénes fotójaAz ember, ha valami iránt elhivatottságot érez, nagy tervekkel vág neki pályájának. Meg szeretné váltani a világot, megújítani a szakmát, átformálni az embereket, maradandót, fontosat alkotni. Kemény munkával, olykor sok lemondással, kudarccal, ha sikerül is ezekből valamit megvalósítania, élete vége felé mégsem a megelégedettség, hanem a hiányérzet uralkodik el rajta. Nem az tölti el jó érzéssel, hogy valami kicsi mégis csak lett a nagy tervekből, hajtott valami hasznot az én munkám is, hanem az bántja, hogy mi minden maradt el, hogy még ezt is magammal viszem, ez is itt marad, ezt is éppen csak elkezdtem…

A számadás állapotában minden apróság fontossá növekedik azáltal, hogy nem adhatom már tovább, hogy másoknak ez érdekes lehetne, de velem sajnos talán örökre eltűnik, semmibe vész. Ezért amíg lehet, amíg még tudom, hát ezt is szedjem rendbe, amazt is adjam tovább, hogy ne vesszen el örökre, hogy a fáradozásom ne lenne hiábavaló. Nincs már fontossági sorrend, megformálás, csiszolgatás, a csiszolatlan kő épp annyit érhet, mint a szépen megmunkált darab. Csak az a lényeg, hogy ha már nagy nehézségek közepette, kemény munkával kibányásztunk valamit, ne temessük vissza, hanem kínáljuk fel azoknak, akik hasznosíthatják. Ki tudja, mi lehet hasznára a következő nemzedékeknek? Aminek értékéről pedig meg vagyok győződve, azt erkölcsi kötelességem átadni.

Módosítás dátuma: 2013. november 26. kedd, 11:49 Bővebben...
 

A bőgatya ráncolása - Kisar, 1959

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A BŰGATYA RÁNCOLÁSA – KISAR, 1959.

A képre kattintva újabb fotókat tekinthet meg!1959. tavaszán indultam el első néprajzi gyűjtőutamra szülőföldemre az erdőháti Fehérgyarmatra. Alapos kérdőívet készítettem a húsvéti szokások, s általában a tavaszi ünnepkör szokásaihoz. A rokonok, akiknél Gyarmaton megszálltam, kerékpárt adtak, s így három hét alatt be tudtam barangolni a beregi Tiszahátat is. A tavaszi ünnepkört, húsvét ünnepét úgy fogtam fel, mint az élet esztendőnkénti megújulását, a természet, az ember és az istenség igazi feltámadását. Ezért a szorosan vett húsvéti szokásokon kívül minden ezzel kapcsolatos dolgot gyűjtöttem pl. szerszámok tavaszi rendbetételét, nagymosást, meszelést, takarítást, tavasszal játszott szabadtéri gyermekjátékokat, állatkihajtást, viseletet, stb. A kérdőív csak a szokásokra koncentrált, ez az ötletem menet közben bukkant fel. Nem kellett hozzá kérdőív, hiszen tíz évvel azelőtt, még mint gyarmati gyerek én is jártam a locsolódókkal, s játszottam a tavaszi játékokat (bige, kricc, bicskahányás, gombozás, ostorcsapó), tanúja voltam egyebeknek is. Kisarban kitűnő idős házaspárra akadtam, az akkor 70 esztendő körüli Tóth Jánosra – aki édesapámat véletlenül ismerte is -, tőlük szép anyagot gyűjtöttem. A viselet után érdeklődve kedvemért előhozták a feleség szőtte-varrta rojtos ünneplő vászongatyát, amit kedvemért János bácsi be is ráncolt egy udvaron nőtt csenevész meggyfa ágára akasztva a gatyamadzagot. Fotósorozatot készítettem róla, ahogyan körömmel meghúzva a ráncok élét, szinte rakott szoknyává változtatta a durva, de hófehér vásznat. Sajnos azt nem tudtam elérni, hogy fel is vegye.

Így is hálásan köszönöm és őrzöm emléküket!

 

Módosítás dátuma: 2011. augusztus 29. hétfő, 09:54