Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A madárasszony

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A madárasszony

altEgyszer volt egy szegény asszony, s annak volt egy fia. Mikor a fiú a huszadik esztendőt betöltötte, az asszony elküldte szolgálni. A szomszéd uraság megfogadta pakulárnak a juhai mellé. Ahogy a juhokkal járt, egyszer a mezőn egy szép, fényes fehér tollú madarat látott. A madár úgy megtetszett neki, hogy az életét is odaadta volna, csak az övé lehessen. Odafutott, hátha meg tudná fogni. A madár azonban nem várta meg, hanem felrepült. A legény sem volt rest, utánarugaszkodott árkon-bokron keresztül, s addig nyargalt, amíg egy nagy, rengeteg erdőben találta magát, ahonnan sehogy sem tudott kijönni. Ott bolyongott reggeltől késő estig, míg végre jó messze az erdő mélyén világosságot vett észre. Arrafelé ment, hát látja, hogy egy nagy kastély ablakai világlanak. Az egész kastélyban csupáncsak egy vénember volt, aki a vacsoráját főzte. Tejet és puliszkát vacsorált, s éppen a puliszkát akarta megkeverni. A legény éjjeli szállást kért, s hogy az öreg azt mondotta, ott maradhat, elbeszélte a kalandját.
- Ha esztendeig hűségesen szolgálsz, akkor megszerzem neked a madarat, s jó bért is adok. A legény szíves örömest beleegyezett, csak hogy a madarat megkaphassa. Másnap reggel azt mondja az öreg a legénynek: 

- No, én most elmegyek, s estig nem is jövök haza. Őrizd jól a házat, nehogy valami kár érjen. Minden szobába be szabad menned, csupáncsak a legutolsóba ne menj be, mert akkor nem kapod meg a madarat.
A legény megígérte, hogy szót fogad, s meg is tartotta pontosan, amit az öreg parancsolt. Mikor a vénember hazajött, meg volt vele elégedve. Így folyt ez minden áldott nap, az öreg reggel elment, s a szolgának ugyanazt a parancsot adta, s örökké csak este jött haza. A legény hosszú ideig nem is gondolt arra, hogy mi lehet a legutolsó szobában, mikor azonban az esztendő szinte kitelt, az utolsó hét utolsó napján eszébe jutott, hogy mégiscsak megnézi, mit rejteget ott az öreg. Eleinte küszködött magával, s kíváncsiságát el akarta űzni, de estefelé már nem tudott uralkodni magán, s benézett a tiltott szobába. Ez a szoba egy gyönyörű szép rét volt, a közepén egy haloványzöld tóval, s felette kéklett a tiszta nyári ég. A tóban három szépséges királyleány fürdött, mind a három nagyon szép volt, de a legkisebb éppen olyan gyönyörű, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. Amint a királykisasszonyok a legényt megpillantották, mind a hárman szép fehér madárrá változtak, s huss! - egy pillanat alatt elrepültek. A legény nagyon megijedt, hogy rosszat tett, és sehol sem lelte nyugtát. Este, mikor az öreg hazajött, térdre esett előtte.

- Büntessen meg, gazduram, mert nem fogadtam meg a parancsát, s ma estefelé benyitottam a leghátulsó házba.

- Mivel a hibádat bevallottad, s magad is megbántad, ez egyszer én is megengedek; de most ha a madarat akarod, még egy esztendeig kell hogy szolgálj.

A legény ebbe kész örömest beleegyezett, s ezentúl a kíváncsiság nem tudott többet erőt venni rajta. Amikor az esztendő letelt, azt mondja neki a vénember:

-No, fiam, gyere velem- s avval bevezette őt a tiltott szobába.

Módosítás dátuma: 2014. november 08. szombat, 18:23 Bővebben...
 

A rugonfalvi zöld barát

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A rugonfalvi zöld barát.

Rege

Hol élt? meddig élt? azt nem tudja most senki, annyi azonban bizonyos, hogy mikor még óriások lakták szép Erdélyországot, volt közöttük egy, ki haragjában a repülő lidérczek után dobott egy marék kavicsot és azokat nem találva, a kavics belehullott a hold tányérjába s még most is foltos tőle az oldala. Ezt a mérges óriást Firtosnak hivták. Mikor élete vége felé meg akart halni, lefeküdött a földre, de akkora volt, hogy testéve betakart egy mostani vármegyét. Bizonyságul most is ott áll magas hegyekké vált teste Udvarhelyszéken s tizenkilencz falu határa terül el nyugvó porai felett az ős óriásnak.

Nem mondom el rendre a faluk neveit, csak azt az egygyet, melynek határát egy utolsó rugásával toltak ki a halálával tusakodó Firtos s hogy aztán nevét annál hamarább megkaphassa, elnevezték Rugonfalvának.

Módosítás dátuma: 2014. március 20. csütörtök, 07:36 Bővebben...
 

Ki volt Dinom-Dánom?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Ki volt Dinom-Dánom? Rege a Hunyadiak korából

Régen, nagyon régen, ezelőtt majdnem ötszáz esztendővel, mikor a hős Hunyadi János azt a fényes győzelmet vette a törökökön Szent-Imrénél: akkorról szól regém a dicsőség korszakából és a ki figyelemmel hallgatja, megtudja, hogy ki volt Dinom-Dánom?

Kemény Simon, az önfeláldozó nagy vitéz, ruhát cserélt Hunyadival s a csata hevében csak őrá rohanó törökök által végre leszuratott. Mikor a pogányok a Hunyadinak vélt vitéz fejét diadalittasan tánczolták körül: rájuk ront az igazi Hunyadi a hegyek mögül s mondhatom, hogy pogányul lekaszabolta őket.A győzelem emlékére egy kis kápolnát épittetett ott a csatamezőn, egy nagyobbat pedig Tövisen. A tövisi kápolnához egy ősz barátot rendelt őrizőnek, a szentimreit pedig hosszas kérések után Dindánnak, egy öreg vitéznek két fiára bizta. A tövisi kápolna a mai napig is mint róm. kath. templom áll fenn a gondos ősz barát eszes végrendelete folytán, de hogy mi lett a másikkal? azt csak azután regélhetem el, ha elmondottam a két fivér életét.

Dindán már öreg vitéz volt, de azért a csatákból soha el nem maradt. Ott kívánt harczolni hol legtöbb a pogány. Fiai ezt a harczias vágyat nem örökölték tőle; azok inkább szerették a csendes, elvonult életet, jó ételeket s tiszta, öreg borokat élvezni. Ezeket felismerve az öreg harczfi, szépen megkérte fővezérét, hogy fiai gondjára bizná a szentimrei emlékkápolna őrizését, azok majd vigyáznak rá, hiszen oly nagyon félnek a fegyvertől, hogy azt csak szükségből, önvédelemre használják. A vezér beléegyezett, s a két ifju, kik közel valának a harmincz évhez, elfoglalták nyugodalmas állásukat.

Módosítás dátuma: 2014. február 22. szombat, 13:17 Bővebben...