2020. december 14. hétfő, 00:00
Ismeretlen szerző
A bukovinai magyarok betlehemi játéka karácsony napjaiban
Személyek:
A király és szolgája
József és Mária
Az angyal és a pásztorok
A király elöljáró beszéde a házban:
Dicsértessél Krisztus, a magas menyekben,
Ki kigyelmeteket tartsa az életben;
Tartsa és marassza vég nélkül mennyekbe.
Mi nem azért jöttünk, hogy históriázzunk,
Hanem Betlehemről egy-két-hármat szóljunk.
Úr Jézus születéséről mi példát mutassunk,
Ha meghallgatjátok gazdánk s gazdasszonyunk.
József az ajtón énekel:
Csorda pásztor midőn Betlehemben,
Csordát őrizének éjjel a mezőben,
Isten angyala leszállott melléjük,
Nagy félelemmel telék meg ő szivök.
Örömet mondok nektek, ne féljetek,
Mert ma születik néktek üdvösségtek.
Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:01
Bővebben...
2019. június 24. hétfő, 00:00
Mailand Oszkár
Székely köszöntő a lakodalomban
A Székelyföldről egész kötet népdalt, balladát, köszöntő verset gyűjtött össze újabban Mailand Oszkár (Majland Oszkár: Székelyföldi gyűjtés.Magyar Népköltési Gyűjtemény VII. Budapest, 1905). Ebből az érdekes gyűjteményből közöljük a lakodalmi felköszöntő verset, azt, amit a menyasszony előtt mondanak, mikor fölkontyolják:
Be szép a szép lány, úgy tetszik magában,
Mikor pántlikája fityeg a hajában.
Szép a leány mondom s illik neki nagyon,
Pántlikába befont hosszú haja vagyon.
Szép a leányság is maga valójában,
Ha vesztegetve nincs becses formájában.
Szép a leányság is az életnek szépe,
És a szüzességnek valódi szép képe.
Módosítás dátuma: 2019. július 02. kedd, 09:11
Bővebben...
|
2016. november 03. csütörtök, 06:51
Andrásfalvy Bertalan
Szeretet a néphagyományban
A népköltészet szerepe a társadalom egészségének fenntartásában
Napjaink társadalmának legnagyobb hiányossága az emberi kapcsolatok gyengesége egymással, a természeti környezettel és Istennel. E kapcsolatok hiánya vagy elégtelen volta miatt az egyén elmagányosodik. Az elmagányosodott ember szorong, és szorongását önző önsajnálattal, költekező fogyasztással és élvezetek keresésével próbálja elnyomni, miközben minden lelki és testi betegséggel szemben sérülékenyebbé, védtelenebbé válik. Ezzel a világméretű jelenséggel foglalkozik a lélektan, a magatartástudomány és a szociológia is. E tudományok megállapításaival, eredményeivel nem vagyok hivatott foglalkozni vagy azokat bemutatni, csak Kopp Mária A magyar lelkiállapot című, többször is megjelentetett művére utalok itt, amely segített néprajzi vizsgálataim értelmezésében, és amelyből igen sokat tanulhattam. (Kopp, 1993) Én a néphagyomány tudományának, a néprajznak megállapításaival, összegyűjtött tényanyagával kívánom bemutatni, hogy ezzel az elmagányosodással szemben a hagyomány miként védekezett, milyen szokások, „intézmények” segítették az emberi kapcsolatok létrehozását, „működését”.
Az embert éltető, erősítő kapcsolata a másik emberrel, nem más, mint a szeretet, a szeretet működése. A szeretet szó azonban érzelgősnek, tudománytalannak hangzik, ezért a tudomány művelői kerülik használatát. A szeretet azonban nemcsak egy érzelmet jelent, hanem parancsot is. Az érzelmet nem lehet ugyan megparancsolni, de a szeretet kinyilvánítását, a másik emberrel szembeni jóindulat kifejezését, „gyakorlatát” igen. A tett, a cselekvés, a gesztus nem mindig az érzelem gyümölcse, itt fordított is lehet a sorrend: a szeretet gyakorlása, kinyilvánítása keltheti fel az érzelmet. Így lett a szeretet a legfőbb parancs, nemcsak a keresztények számára, hanem a tételes és erkölcsi elvárásait tételekben, írásban meg nem fogalmazó természeti vallások híveinek is. (Schmidt, 1912, 1929) A szeretet mint érzelem mit sem ér, ha azt nem fejezem ki, nem adom tudtára senkinek. A szeretet csak a szeretet parancsának teljesítése, annak kifejezése, gyakorlása, érvényesítése által jön létre.
Az egyes embernek sokféle szeretetkapcsolata lehet, és e szeretetkapcsolatoknak rangsoruk, hierarchiájuk van. Ez a rangsor minden egyén életében életkorával, helyzetével kötelezően megváltozhat, átalakulhat. Ha erre az egyén nem kész, és nem változtatja szeretetkapcsolatainak rangsorát életkorával és helyzetével egyeztetve, akkor éppen a szeretet nevében követheti el a legsúlyosabb és jóvátehetetlen szeretetellenes bűnöket, éppen azokkal szemben, akiket már őszinte érzelemmel szeret. Ennek az ember életkorával változó szeretetrangsornak természetesen nincsen a néphagyományban írásos, „kodifikált” törvénye, szabályzata, de ezt tudatosítja, hirdeti a népköltészet számos remek alkotása, elsősorban azok szájával, akik áldozatává váltak e mulasztásnak vagy éppen azok, akik emez íratlan törvény ellen vétettek. Ennek a törvénynek és más ehhez hasonló törvényeknek művészi megfogalmazása a népköltészet legfontosabb feladata, funkciója.
Módosítás dátuma: 2016. november 03. csütörtök, 11:35
Bővebben...
2015. január 02. péntek, 13:29
Kürtössy Péter
Az újévi köszöntés
Az újévi köszöntés már a rómaiak körében is dívott. Janus tiszteletére e napot féktelen kicsapongással ünnepelték, jókívánságokkal köszöntötték egymást, amit ajándékokkal illett viszonozni. Hazánkban az esztendőt az egész középkoron át december 25-től, karácsony napjától számolták. A január elsejei évkezdetet XIII. Gergely pápa megreformált naptárának 1582-es megjelenését követően vált általánossá, bár bevezetése nem mindenütt történt meg egyszerre.
A múlt század fordulója idején még Magyarországon is általános volt a köszöntés szokása. E naphoz számos hiedelem és szokás is kapcsolódott az egykori karácsony évkezdő hagyományaiból: ahogy karácsony napjának reggelén, első látogatóként fiúgyermeket vártak; az újévi ebéd ételeihez gyakran fűződtek bőségvarázsló hiedelmek; számos szerelmi- és időjósló eljárást alkalmaztak.
Az évkezdet, mint minden népnél, szimbolikus, elválasztó, szerencsevarázsló és gonoszűző cselekvésekkel járt. Désen (Szolnok-Doboka vármegye) például az éjféli óraütés előtt asztalra vagy székre álltak, kezükben pénzt szorítva ugrottak át az új esztendőbe. A Nyárád mentén az óévet szimbolizáló szalmabábot ástak el a legények (téltemetés), Somló vidékén pedig e napon egy suhanc és egy öregember, az ó- és újesztendőt szimbolizálva korbácsolta végig a falut, kiverve ezzel jelképesen a telet. Ugyanilyen jelképes elválasztó szokásnak tekinthető az újévnek énekkel való üdvözlése. Újév napja, mint minden évnegyedkezdő nap egyben gonoszjáró nap is, ezért számtalan módját gyakorolták az év más napjain is alkalmazott állati és növényi termést biztosító gonoszűzésnek. Ez volt a célja például a kongózásnak, nyájfordításnak és szűzgulyahajtásnak, de az álarcos meneteknek, kántálásnak és a köszöntőzésnek is. A nap estéjét különösen kedvezőnek vélték egészség-, szépség-, termés- és állathaszon biztosító varázslásokra is (gyümölcsfa fenyegetés, aranyosvíz merítés). E cselekvések és jóslások alapja: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik újév első reggelén, azt fogja tenni, az fog vele történni az egész esztendőben. E napon tehát eltemették az elmúlt évet, különböző varázslásokkal szerencsehozóvá igyekeznek tenni a következő esztendőt, s kitudni igyekeznek a jövő évi sorsot.
Módosítás dátuma: 2019. június 19. szerda, 18:18
Bővebben...
|