Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Tárgyi néprajz Táplálkozás

Esszé a magyar pálinkáról

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Esszé a magyar pálinkáról

Hivatalosan bejelntett gyári pálinkafőző, Szolnok, 2017. Benedek Csaba felvételeAkárki megmondja, hogy a magyar nép alapvetően borfogyasztó. Ezt mutatja a legfrissebb mentalitás-kutatás is. A bor a magyarosnak tartott italok között és a kedvenc italok között is az első helyen van. Ám a magyarosnak tartott italok sorrendjében a második helyen már a pálinka áll – igaz, a kedvenc italok között csak a 12. helyet foglalja el. (Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: Magyarság-szimbólumok. Bp., 1999. 34.) A égetett szeszes italok fogyasztását mutató statisztikák azt jelzik, hogy pálinkafogyasztásban a magyarság sokszor az élre tört (igaz, a statisztikákra nem mindenkor lehet hagyatkozni).

A „pálinkázó magyarról" kialakított kép tehát összetett. A magyar ember leginkább reggel iszik pálinkát. A reggeli pálinkaivás szokása a Pálinkás jó reggelt! köszönésben is megőrződött. Egy „bölcs" mondás szerint: Reggel a bor alszik, nem szabad fölébreszteni, pálinkát kell inni. Egy városi szólás úgy tartja, hogy a pálinka folyékony nagykabát és tisztítja a fogakat is. A reggeli és a nehéz fizikai munka közben fogyasztott pálinka mögött az a hiedelem áll, hogy a pálinka adja az erőt.

Nem tudjuk, hogy a magyarság mikor ismerkedett meg az égetett szeszes italokkal. Adam Maurizio, a legnagyobb pálinkakutató szerint az arab tudósok fedezték fel a modern lepárlást, ám előttük Európában már a kelták, a görögök és a rómaiak is ismerték s szeszkészítést. Skóciában 1170-ben gabonapálinkát pároltak.

Magyarországon a 14. században, Károly Róbert király feleségével kapcsolatban emlegetik az aqua vitae reginae Hungariae-t, azaz az élet vizét, amellyel köszvényes fájdalmait enyhítette. Az első írásos följegyzés tehát az égetett szeszt mint gyógyszert mutatja be. 1438-ban Bártfa városában az égettborfőző üstök mellett dolgozókról tesznek említést - itt tehát már szó van a borból párolt szeszről: az égettborról. Ez tehát valamilyen konyakféleség lehetett. Comenius Orbis pictus című munkájában a sernevelőház ábráján egy lepárlókészülék is fölfedezhető. Az égetett szeszes italokra vonatkozik a korai égettbor kifejezésünk. A pálinka szavunk frissebb: a szláv, azonbelül szlovák eredetű szó első írásos előfordulását 1630-ra teszik a nyelvészek, de magam korábbi adatokat is találtam, s ezek be is kerültek az újabb szótárakba. A kérdés azonban nyitott: ha már korábban létezett a latin akovita, a magyar égettbor, akkor miért volt szükség a szláv eredetű pálinka szóra? Talán azért, mert újfajta, északi hatást mutató gabona-alapanyagú égetett szeszt (párlatot) érthettek rajta. Amely később az összes égetett szeszes italra, a gyümölcs alapanyagúra is vonatkozott. Akovita néven még a 20. században is forgalmaztak szeszt; az égettbor szó Erdélyben napjainkig fennmaradt - de a lepárolt szesz általános neve ma már szinte mindenütt: pálinka.

Módosítás dátuma: 2017. február 06. hétfő, 17:33 Bővebben...
 

A legelső karcagi ferdinánd recept

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A legelső karcagi ferdinánd recept

Ferdinánd. 2015. Fejes Mihányné Márti fotója.A ferdinándot manapság ismét az ünnepi asztal elengedhetetlen részének tartja sok karcagi család. Nem múlik el névnap, születésnap sok családban a nélkül, hogy ez a tésztaétel ne kerülne be az evészet sorába. Manapság ismét reneszánszát éli a lakodalmi vacsorák körében is. Nem véletlen, hogy a ferdinándot felvették a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Értéktárba.

A hajdúböszörményi Civilek a Lakóhelyért Egyesület megpályázta a „ferdinánd tekercs” védjegyhasználati jogát, amelyet a Vidékfejlesztési Minisztérium 2013-ban oda is ítélt a társaságnak, holott az elnök is bevallottan Karcagon evett először egy Birkafőző Fesztiválon, ahol nagyon ízlett neki. Sikertelen próbálkozások után tudták csak elkészíteni a böszörményiek. Magyarán azt se tudták mi fán terem. Az egyesület eddig 13 védjegyhasználati jogot szerzett meg és ennek kevesebb, mint fele viseli csak a böszörményi előnevet.

A ferdinánd azonban nem volt mindig tősgyökeres nagykunsági és karcagi étel, csak a huszadik század elején vált ismertté, elismertté. Írásos említése 1929-ből való, amikor Szentesi Tóth Kálmán Karcag város egykori polgármestere a „Lakodalmi szokások a Nagykunságon” című munkájában így ír. „Ma már ritkán fordul elő, hogy a lakodalmi vacsora csigalevessel vegye kezdetét. Rendesen birka és borju, vagy malac paprikás az első étel, gyakori mind a három, amely után aranygaluska és rétesek következnek. Legujabban ugynevezett Ferdinándi tészta.”[1] Tehát jóval az első nagy világégés után van tudomásunk róla, hogy a ferdinánd megjelent a karcagi lakodalmi ételek sorában. Ez az irányzat jól megfigyelhető az egész magyar nyelvterületen, ekkor, a huszadik század első harmadában terjedtek el országszerte a különféle torták és cukros sütemények. Ezek szorították ki a korábbi hagyományosnak tekinthető zsírban sült tésztákat, a fánkot, csőregét, a zsírbansültet.[2]

Módosítás dátuma: 2015. október 31. szombat, 19:05 Bővebben...
 

A mátrakeresztesi kézműves fakanálkészítés folyamata, az alkalmazott eszközök leírása

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A mátrakeresztesi kézműves fakanálkészítés folyamata, az alkalmazott eszközök leírása

A Kövecses-patak völgyében továbbvezető műúton érhető el Mátrakeresztes, amely a fakanál gyártásáról híres. Bár közigazgatásilag Pásztó településrésze, életformáját, elhelyezkedését és egyéb jellegzetességeit tekintve egy kis faluról van szó. A faluban egyesül a Csörgő- és a Nagy-völgyi-patak. Az 1740-ben Morvaországból érkezett Dalmata Ferenc ciszterci szerzetes alapította a település ősét oly módon, hogy a Gedeon-, Nárád-, Hutahelyi-patakok összefolyásánál üveghutát létesített. A jobb megélhetés érdekében 1780-ban a népesség levándorolt a Csörgő-patak mentén a település mai helyére. Az akkor már Alsóhutának nevezett településrészen több mint kétszázan éltek. Mai nevét 1937-ben kapta.

A falu alapítása óta kézművességből, kiemelten erdei termékekből kereste kenyerét. A fakanál készítése azonban elsődleges volt, s az egész országot Mátrakeresztesről látták el ezzel a minden konyhában nélkülözhetetlen termékkel.

Napjainkban is élő kisiparnak számít, hiszen generációról generációra öröklődik a mesterség. Természetesen a most működő műhelyek már gépesítettek. A kézi fakanálkészítés teljes folyamatáról szóló tudás és eszköztár azonban jelenleg is megtalálható, s hagyományőrzőink arra törekednek, hogy a fiatal korosztály számára is tovább tudják adni e szép mesterséget. A legnagyobb mennyiségben főzőkanalakat gyártottak. Evő kanalakat is készítettek, de azokat puha fából (pl. hársfa) kellett faragni. Ehhö nem kellett hozzája bak, csak szekerce. Az evőkanalak fejét kis kapirccsal készítették.

A falu 85%-a ebből élt. Ezen kívül voltak még erdei munkások és 1945 után bányászok, akik a gyöngyösoroszi bányában dolgoztak. 1945 előtt a férfiak még messzi erdőre is jártak favágásra.

Módosítás dátuma: 2015. szeptember 29. kedd, 05:43 Bővebben...
 

Rebeka néni szakácskönyve

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Rebeka néni szakácskönyve

Egy százesztendős kéziratos receptgyűjtemény Csökmőről

A fotóra kattinva tekintheti meg képgalériánkat!Az ételek készítése a családban mindig a nők feladata volt. A paraszti háztartásban a lányok már egészen kiskortól utánozták édesanyjukat, majd kisebb feladatokat kaptak, így a belenevelődéssel sajátították el a főzés tudományát. Az összetettebb konyhát vezetők már lejegyezték az ételek elkészítési módjait.

A csökmői tájház gyűjteményében található egy kéziratos receptfüzet, amely néhány éve került a tulajdonosok birtokába.[1] A közel 100 étel elkészítését Z. Nagy Rebeka jegyezte le fiatal lány korában.

A kéziratos receptgyűjtemények ritka emlékei a paraszti írásbeliségnek. Rebeka néni szakácskönyve is több tudományág kutatóinak szolgálhat adalékul. Jelen dolgozatnak nem célja az elemzés, most csak a szöveg közlésére vállalkoztunk, felkutatva – lehetőségeinkhez mérten – a füzet keletkezésének körülményeit, és a szöveget elláttuk magyarázó jegyzetekkel.

Kutatásaink során több nehézségbe is ütköztünk. Z. Nagy Rebekának saját gyermeke nem lévén, csupán nevelt leánya – egyébként csodálatra méltó – emlékezetére hagyatkozhatunk, illetve az egyházi és polgári anyakönyvek voltak némileg segítségünkre a kutatásban.[2]

            Z. Nagy Rebeka 1884-ben született Csökmőn, földműves szülők harmadik gyermekeként. Elemi iskolába helyben járt tanulmányait valószínűleg 1898-ban vagy 1899-ben fejezhette be.[3] Feltehetőleg ezután szegődött el a fiatal leány szolgálni egy helyi földbirtokos családhoz. Z. Nagy Rebeka nevelt leánya emlékezete alapján sikerült rábukkanunk az egyházi anyakönyvekben Zs. Szabó János földbirtokos nevére, aki 1912 elején hunyt el. A családi emlékezet úgy tartotta meg, hogy a gazda haláláig szolgált Z. Nagy Rebeka, ezután hazament idős szüleit ápolni, majd azok halála után1929-ben költözött össze Török Istvánnal. Új családjában a kézírásos füzetet a gondjaira bízott gyermekek gyakran nézegették.

            A receptfüzet tartalmaz ugyan egy dátumot: „Z. Nagy Rebeka 1911. febr.”, azonban a tinta és a kézírás eltérése miatt feltételezhető, hogy ez egy a receptek leírásától eltérő korú bejegyzés lehet. Annyi bizonyosan megállapítható, hogy a receptfüzet a XX. század legelején keletkezett, közelebbről: 1899 és 1912 között.

            A receptek egy (talán gazdasági ügyek jegyzetelésére készült, vízszintesen és függőleges piros színű vonalakkal rovatolt) 12,3x18,9 cm méretű füzetbe íródtak tintával. A füzetnek nem maradt meg a borítója, összesen 42 lapot (84 oldalt) tartalmaz, amelyből 48 oldalon található írás.[4] A kézírásból az látszik, hogy a receptek lejegyzője íráshoz szokott (talán éppen azért, mert nem régen hagyta el az iskolapadot), ugyanakkor gyakori a betűtévesztés, az elírás, és teljesen hiányzik a központozás.

A füzet 63 főétel – levesek, húsételek, mártások – és 36 sütemény elkészítését tartalmazza, egyesével számozva a különböző ételeket. A családi emlékezet úgy tartja, hogy Rebeka néni később ezekből az ételekből nagyon keveset készített későbbi családjának, a receptfüzetet pedig főzésnél nem használta. Az ételek, főként a sütemények egy részének elkészítéséhez olyan alapanyagok szükségesek, amelyek a XX. század elején még nem voltak általánosak a csökmői, önellátó gazdálkodást folytató hagyományos paraszti háztartásban. (Pl. cukor, citrom, narancs, feketekávé.)

            Az ételek elkészítésének leírási módja azt sugallja, hogy egy másik személy (talán egy idősebb cseléd) diktálta Rebekának. A sütemények leírásánál pedig az addigiaktól merőben eltérő fogalmazási módból azt is lehetségesnek tartjuk, hogy másolta leírója – legalábbis egy részét a recepteknek. Erre utal a süteményeknél előforduló szóismétlés, valamint gyakori ezek javítása is: gyakran több szó is egymás után át van húzva, mintha írója eltévesztette volna a másolt szövegben a sorokat. A „sütemény táblája” egy részének receptjei más mértékegységekkel (a latot, fontot felváltja a „deka”) – kivéve az utolsó három recept, amely a főételek leírásakor előforduló meszelyt ismét használja – ezért feltételezhető, hogy a recepteket nem egy időben, és valószínűleg több forrásból jegyezte le Z. Nagy Rebeka.

Módosítás dátuma: 2012. november 05. hétfő, 09:00 Bővebben...
 

Egy majdnem hungarikum: a kürtőskalács

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Egy majdnem hungarikum: a kürtőskalács

Kürtőskalács, Kovács Dénes felvétele„…A méltóságos vajdáné kéreti… mely inas felől igérte kegyelmed jó akaratyját, hogy megtaníttatja, most postákkal kiküldötte, kérvén kegyelmedet… ne sajnálja kegyelmed annyi jóakaratját, mind cipósütésre és egyéb gyenge sütögetésekre és kürtő kalácsra megtanítani.”- írta a Methamorphosis Transylvaniae szerzője, Apor Péter feleségének, Kálnoki Borbálának a moldvai vajda jászvásári udvarából 1723. december hó 22-én.
Ez az első írott említése a kürtőskalácsnak, mely alighanem az úri konyháról kerülhetett be a paraszti ételek sorába. Erdélyben, Moldvában, az északi Partiumban, innen nyugatra és északra Debrecenig, a Szamos-szögig, illetve Ungig máig általánosan ismert ünnepi sütemény. Készítették a bukovinai székelyek is, de szórványosan előfordult a Dunántúlon is, ahol botratekercs vagy dorongfánk néven ismeretes. Az ország keleti területén a kürtőskalács, kürtősfánk, kürtőspánkó vagy csak egyszerűen kürtős elnevezések használatosak. Ma gyakori a kürtös és kürtős kiejtés is, de aki ismeri készítését és formáját, annak kétsége sem lehet afelől, hogy ez a szabad parázs melegénél sült kalácsfajta a kürtő szóval és nem a kürt hangszernévvel van kapcsolatban.

Módosítás dátuma: 2013. november 27. szerda, 11:37 Bővebben...
 


1. oldal / 2