Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Sárközi főkötők

E-mail Nyomtatás PDF

Sárközi főkötők

Sárköz Tolna megye déli sarkának Dunához simuló része: Őcsény, Decs, Pilis és Alsónyék. Földrajzi és néprajzi sziget, színmagyar kálvinista lakossággal. Szép típusú asszonyai készítik a sárközi „szabott” és „parittya” főkötőket csipkefinom kivarrással.

Tolna megye legdélibb sarkában, Szekszárd alatt, az egyenesen délnek csapó meredek dombvonulat és kígyózó Duna között, Csepel szigeténél kisebb, lapos, rétes síkság fekszik. A lomha Sárvíz kanyarog végig rajta s innen kapta a Sárköz (= vízköz) nevet. Az ilyen vizek közé szorult helyek, ahonnan hajdanában úgy kellett „kijárni” a szomszédos községekbe, köztük Szekszárd városába is, predesztinált megőrzői elmúlt korok életmódjának, szokásainak, divatjának. Efféle ittfelejtődött kis népsziget a tolnai Sárköz is. Mindössze négy falu: Őcsény, Decs, Pilis és Alsónyék rokon családokból álló ősi református lakossága a néprajzi értelemben vett Sárköz, melynek különállása még jobban kidomborodik azáltal, hogy szomszédságába a török világ után más vidékről, vagy éppen idegen földről származó telepesek kerültek. Sajnos, a vizekkel szigetté zárt földek sorsa fenyegette ezt a területet is. Szakadozott, bomlott, apadt, mert jómódú népét megmételyezte az „egyke”. Értékes nép, nyakas, szívós magyarság. Szerencse, hogy újabban biztató jelek is mutatkoznak.

Módosítás dátuma: 2017. december 14. csütörtök, 17:10 Bővebben...
 

December 13. Luca napja

E-mail Nyomtatás PDF

December 13. Luca napja

Luca-szék. Bocsi Éva, salgótarjáni Magyar Kézműves Remek-díjas népviseleti baba-készítő népi iparművész alkotása.Luca, eredetibb hangzással: Lucia ünnepe a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. Hiedelemvilága azonban csak részben hozható kapcsolatba az ókeresztény szűz (†310) alakjával és legendájával. Az e napon ünnepelt római katolikus szentet ma már az egyház sem tartja történeti személynek, csak legendai alaknak. A legendák szerint előkelő szicíliai családból származott, fiatalon felvette a keresztény vallást. Szűzességet fogadott s mártírhalált halt; egyes legendaváltozatok szerint önmaga tépte ki szemét, melyet a kérő oly szépnek talált. Neve a fény (lux) szóval áll kapcsolatban. A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost. A néphit szerint a nevenapján végzett munkák (fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés, meszelés) tilalmainak megszegőit megbüntette.

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.

Ismereteink szerint a magyar középkorban Luca még nem tartozik a tiszteltebb női szentek közé, bár nevét misenaptárainkban megtaláljuk. Patrociniumaival sem találkozunk, sőt még az újkor századaiban is alig-alig fordul elő. Kivétel Alhó (Allhau) jelenleg burgenlandi falucska, amelynek Luca-titulusát Kazó István említi (1697). Nem tudjuk, manapság megvan-e. Keresztnévként is igen ritka.

Kiskanizsai hagyomány szerint Luca szemét tűvel szurkálták ki, ezért nem szabad az ünnepén varrni, tehát a napra annyira jellemző dologtiltást az elnépiesedett legendából magyarázzák.

Szűz Szent Lucáról legendájának átköltésével azt mondja a somogyi nép, hogy nem akart férjhezmenni, noha gazdag kérői voltak. Ezért rokonai halálra kínozták, de ő inkább eltűrte ezt is, hogy ártatlanságát megőrizze.

Luca nagyon szerette Isten világát és a házi állatokat. Halála után az Úr ezért a szelídségéért szentjei sorába emelte. Napjának előestéjén fiú- és leánygyermekek így köszöntik Lucát:
 
Megjöttem én jó este,
Luca köszöntésére.
Luca fekszik ágyában
Az őrző angyalával.
Gyere Luca menjünk el,
Mennyországot nyerjük el.
Ha mi aztat elnyerjük,
Boldog lesz az életünk.

Módosítás dátuma: 2014. december 08. hétfő, 16:00 Bővebben...
 

Pákásztanya

E-mail Nyomtatás PDF

Pákásztanya

A magyar halászéletből II.

Pákásztanya ! A mai kor gyermeke hallja, olvassa e szót s legutjába Ős-Bihar lapályainak örege – de öreg legyen ám ! – nem fejti meg a maga volt, letűnt valósága szerint sohasem.

A pákász, az egykori bihari rétségnek, mocsárvilágának ura és őslakója eltűnt – elfogyott, mint elfogyott lecsapolás útján a rét, a mocsár.

Az egykori nádrengetegek, ingoványok, kutak, morotvák, goronczok, zsombékok helyén ma az eke túrja a tőzeges, kövér televényt; az eke vasa néha egyet zökken – beléütődött valami levert czövek, karó földalatti maradványába, talán a pákászkunyhó mesteroszlopába, mely azt a sátorszerű, csúcsos nádalkotmányt támasztotta. Itt-ott kitúrja az eke a karózatok egész sorait, melyek szépen kettősben, úgy egy derék macskajárónyira vonulnak egymás mellett, erre arra kanyarogva s a kanyarodások öbleiben lépésnyi közöket hagyva: ezek a csíkgátak vagy lábók maradványai. Kitúrja az eke a hozzá valót is: elfeketedett fűzfavessző fonadékok ezek, hasas, vagy tölcsérszerű alakzatokban. Ezek a csíkvarsák maradványai; akkor szolgáltak a csíkgát közeiben, a mikor a bihari urak Komádiba »csíkászni« jártak. Igaz, hogy ez a csíkászat titulus bibendi s minden egyéb volt, a mi a bihari dáridóhoz tartozott, csak csíkfogás nem. Ezt rábízták a pákászra, ki meg is felelt emberül. Mert a történeti igazság úgy kívánja, legyen ide írva, hogy azokon a dáridókon bor, kártya és czigány mellől nem hiányzott a csík – more consueto káposztalében főve; s az igazi bihari gyerek úgy ette meg, hogy meg sem mozdította állkapczáját, mert úgy kívánta az ősi virtus, hogy az egész csíkot azon rágatlan valójában csúsztassa le bárzsingján – akár a mai kor finnyás uraccsa az ostendei osztrigát.

A legszebb bihari nóta, a legvígabb adoma a komádi csíkászatokon termett; ott, a pákász tanya tájékán, a hol ma nem rikácsol többé a nádi veréb, nem költ káka tövén a rucza, nem fehérlik a nádsor alján a lábas kócsag, nem lengeti szárnyát a halászcsér, a lósirály, hanem hullámzó búzavetésből kikél a pacsirta madár, rezgő szárnycsapással emelkedik mind magasabbra, folyton hallatva dalát:

Dicső, dicső, dicső
Kikelet, kikelet,
Kivirít, kivirít,
A virág, a virág
Mind – – – –

azután merész kanyargással inkább zuhan, mint száll lefelé, eltűnik a vetésben, hogy megossza kicsiny éltepárjával a meleg fészek gondját –örömét.

Módosítás dátuma: 2017. december 07. csütörtök, 07:24 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 3. Isten Árvái

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 3. 

Isten Árvái

Református templombelső, Perőcsény, 2013. Benedek Csaba képeFagépészjanibácsi (így kell írni, mert mindenki csak így ismerte!) meg a Kispap is valahonnan Perőcsényre odaszakadt és ott ragadt, hontalan, gyökértelen Isten Árvái voltak. Ezen kívül senki sem tudott róluk semmit.

Jani bácsi egy megállapíthatatlan korú, hórihorgas, szikár öregember volt, ki tudja hány éve rajtalévő avítt katonaruhában, s valahol a Jágerszegben alhatott valakinek talán az istállójában vagy a pajtájában. Hogy honnan és mikor került Perőcsénybe, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt és nem is akart onnan soha többé elmenni…

Igaz, nem is akarta senki sem elküldeni, mert bár mindig éhes volt, de ő sohasem lopott!

Nemhogy lopott volna, de még kérni sem kért…

Egyszerűen addig dicsérgette a háziakat, érthető okból főleg a háziasszonyokat, hogy senki sem tudta megállni, hogy akár az utolsó falatját is meg ne ossza vele…

Módosítás dátuma: 2013. december 04. szerda, 14:12 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 5. A Mikulásünnep

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

5. A Mikulásünnep

Mert, mint általában a külvilágtól elzárt minden faluban, Perőcsényben tényleg ünnep volt még a Mikulásnap is, hiszen ez is jó alkalom volt az egymáshoz való közeledésre. És ezt a szó legtisztább jelentPerőcsényi képeslap, Kürtössy Péter tulajdonaésében valóban így kell érteni, mivel akkor nemhogy ajándékra való nem volt, de még cukrot és a kenyeret is csak jegyre lehetett kapni. Ma már elcsépelt dolog, de akkor igazán érvényes volt, hogy a szeretet mindennél fontosabb…

Emlékszem, én is évről évre olyan lelkesedéssel suvickoltam és raktam ki az ablakba a valakitől rámragadt rossz bakancsokat, vagy néha anyám magas szárú cipőjét, mintha magát a világjótevő Mikulást vártam volna, pedig mindig tudtam, hogy abban néhány szál orgonavessző mellett 1-2 alma, -hogy minél többnek látszódjon- sok dió meg vöröshagyma, esetleg a ki tudja hány éves szaloncukorpapírba becsomagolt száraz kenyér volt.  És még valami!  Ami nekem mindennél fontosabb volt, és igazi ünneppé tette még a másoknak egyszerű hétköznapot, hogy a drága jó Julismamám, akármilyen hideg is volt, akármennyire is csúszósak voltak az utak, mindig megvárva a teljes sötétséget, s feljött hozzánk a falu másik végéből. Apró termetével odakucorogva az ablakunk alá, mindent eltakaró, dús vattaszemöldöke fölé piros krepp papírból csavart hegyes süvegében a belülről hallatszó egyházi- és Mikulásénekekre válaszolva, szép, dörmögő hangon elénekelte az „Istenfélő ember, Mikulás vagyok” című drága kis dalocskát…

Ettől még gyermeki értelmem nyiladozása után is mindig boldog és elégedett voltam, s ifjabb felnőtt koromig sem engedtem kijózanodni magam abból a gyönyörűségből, hogy nekem van a legdrágább Mikulásom…
Pedig ha hiszitek, ha nem, már elmúltam tizenhét éves, amikor az első „hivatalos” és valóban nekem szóló Mikulás-csomagomat kaptam.  Mert ugyan az ötvenes években nemegyszer volt már olyan, hogy hőn szeretett „kopaszapánk” akaratából helyi „gyermekei” eljöttek az iskolába és csak úgy a kötényükből osztogattak pár szem szaloncukrot meg ilyesmit, de ezt valahogy csak addig tekintettük ajándéknak, amíg meg nem tudtuk, hogy az osztogatók gyerekeinek ráadásként csoki és egyebek is jutottak, amit még hónapok múlva is büszkén eszegettek. Akkor mondogatta azt a népszáj, hogy: …egyet ide…, egyet oda…, egyet ide…, egyet oda…

Módosítás dátuma: 2013. december 05. csütörtök, 09:58 Bővebben...
 

December 6. Miklós, Mikulás

E-mail Nyomtatás PDF

December 6. Miklós napja

Mikulás Sződön, 2011. 12. 04. Kürtössy Péter fotójaSzent Miklós, a kisázsiai Myra püspöke a IV. században élt, életéről biztosat nem tudunk. Legendája a bizánci egyházban bontakozott ki a VI. században, majd ereklyéinek Bari városába való átvitelével (1087.) kultusza a nyugati egyházban is villámgyorsan meghonosodott. Hazánkban az Oláh Miklós püspök prímás ideje alatt, 1560-ban tartott zsinat döntése szerint még parancsolt ünnep volt, a kötelező ünnepek sorából az 1611. évi nagyszombati zsinat törölte. Miklós a középkor páratlanul tisztelt szentje volt, hazai patronátusai szinte áttekinthetetlenek, a Kárpát-medencében 51 település őrzi nevét.

Legendája számos helyen olvasható: abban a tartományban, ahol Miklós élt, döghalál pusztított. Miklós gazdag szüleit is elragadta, aki minden örökségét a szegények között osztotta szét. Természetesen számos csodatétel is kapcsolódik nevéhez (pl. a megölt diákok feltámasztásának legendája; a három boldoggá tett eladólány).

Hazai kultuszából a keleti és a latin egyház is kivette a maga részét, ehhez nagyban hozzájárult, hogy Szent István királyunk megszerezte ereklyéjének egy darabját is. Miklós a kalmárok, főleg a posztó-, gabona-, borkereskedők, a hajósok, a törvénytudók és a diákok védőszentje. A kultusz elevenségére utal, hogy megvásárolt jószágra, portékára adott foglalót Szent Miklós pénzének a megkötött vásár utáni áldomást Szent Miklós poharának nevezték még a XVIII. században is. Megszenteli a vízi közlekedést is, nem véletlen tehát, hogy az összes, pártfogása alatt álló hazai bencés apátságok folyó mellett emelkedtek. Miklós archaikus vízi kultuszát később Nepomuki Szent János tisztelete mosta el. A polgári élet, polgárvárosok védője is volt úgy nyugaton, mint hazánkban. A középkorban olyan népszerű volt Magyarországon, hogy sírjához, Bari városába is gyakran elzarándokoltak.

Módosítás dátuma: 2013. december 06. péntek, 10:41 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 2.A perőcsényi disznótorok

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

2., A perőcsényi disznótorok

Perőcsényi disznóól a tájház udvarán, 2013. Benedek Csaba fotójaAzért ezzel kezdeném a téli emlékek újraálmodását,  mert egy falusi gyereknek azidőtájt valami csodás -de számomra még most is az lenne…- emlékek ébresztője volt, nem utolsó sorban, a falusi emberek akkoriban ezzel biztosították az egész évi legfontosabb kalóriaforrást. Mindig úgy kezdődött, hogy napokkal előtte összetrombitálták a rokonságot, előző este mindenki hagymát meg fokhagymát pucolt, az asszonyok ilyenkor törték össze a legtöbb tányért, a férfiak meg a legtöbb poharat… Reggel aztán, ahogy virradni kezdett, már összegyűlt a meghívott -meg a csak majdnem meghívott, meg a szomszédbeli - férfinép úgy hatan- heten, és hogy a szokásokhoz hűek maradjanak, mindenki bevágott egy-két feles szilvát, némi forraltbor kísérővel. Még egyszer átbeszélték a haditervet, miszerint aki tudja, elkapja a disznó hátsólábát, de ha nem sikerülne, jó lesz az első is, és ha az sem, akkor aki tud, álljon a kiskapuba, hogy ki ne szaladjon az utcára, mert az már a világ csúfsága lenne…
Aztán megkezdődött a hajsza. A kisebb jószágokkal még úgy, ahogy elbírtak a felesek, de egy termetesebb disznó bizony meg-megfutatta a legénységet, no meg gyakran hamarabb került a földre egy-egy hentes, mint a disznó… Hogy az is értse, aki nem falun nevelkedett, a disznó volt az a négy lábon szaladgáló, akit le kellett volna vágni, a hentes meg az a kétlábú, akinek őt le kellett volna vágni…Igaz, a forma szerinti megkülönböztethetőségek nem mindig voltak egyértelműek… Na, de mondjuk, hogy sikerült, és a disznó kifeküdt! Persze ez néha bizony csak látszat volt, mert egyik szomszédunkban a legyilkolás után már a győzelem feletti koccintás volt, a fiatalabbak már a perzselőszalmát is rárakták szegény halottra, s amikor meggyújtották, a szerencsétlen jószágnak rosszul eshetett a hirtelen meleg, mert fülsiketítő visítással elkezdett az udvarban össze-vissza futkározni…

Módosítás dátuma: 2013. december 04. szerda, 14:16 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 1. Perőcsény télen

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

1., Perőcsény télen

A református templom. 2013. Benedek Csaba fotójaOlyan sokszor ígértem már, hogy írok a régmúltbeli dolgokról, hogy már magam is restellem, ezért most úgy gondoltam ki, megpróbálok minden évszakhoz fűzve elmondani néhány gyerekkoromra jellemző esetet. Előre bocsátom, hogy nagyon sok dolog lesz, amit - hála Istennek! - ti már el sem fogtok hinni, de mindenkinek akad még öregapja-anyja, akik igazolni fogják meséim igazságát. Az érthetőség kedvéért mindenekelőtt el kell mondanom, hogy 1943 nyarán születtem egy kis börzsönyi faluban, Perőcsényben, egy később kuláknak bélyegzett család harmadik gyermekeként. Kulákok lettünk, mert több mint 10 hold földünk volt. A kulák jelzőnek nagyon sok jelentősége lesz, mert abban az időben enni vagy nem enni, sokszor (szó szerint értsd!) a lenni vagy nem lenni kérdés formálta a kicsivel több földtulajdonnal rendelkező családokat. Hogy ez valójában hogyan is csapódott le a hétköznapokban, biztosan halljátok, látjátok a médiumokban, de tudnotok kell azt is, gyakran éppen olyanok mesélnek a szenvedéseikről, akik éppenhogy a patak másik oldalán álltak, és esetleg éppenhogy ők okozták a mások szenvedéseit… De hát manapság ez a divat…No, ha ti is egyetértetek vele, én legalább annyiban különböznék tőlük, hogy megpróbálom viccesebb formában előadni még a kínkeserves dolgokat is, ahogy egy gyerek szemével láttam! Meséim nem mindig időrendi sorrendben, hanem inkább általánosságban szólnak!

Módosítás dátuma: 2013. december 04. szerda, 13:58 Bővebben...
 

A látott hal

E-mail Nyomtatás PDF

A látott hal

A magyar halászéletből I.

Szent Márton napja körül az idő már késő őszre jár. A fák lombja, elsárgúlva, rég lehullott s a Balaton szabadon vágtató, borzongósan hideg szele a tihanyi fokon végig söpörve, fölkapja azt a lombot, megkavarja a nagy űrben, azután – mintha únná a játé­kot – kiereszti. A lomb elül a habok taraján, mint a felriasztott seregély-madár kóválygó csapata az ingó nádas sűrűjében.

Az avar fakó színben, a szántódi nádas aranyos barnában alussza álmát s a madárvilág is teljesen megváltozott; vele az egész tó képe, melynek oly jellemzően kiegészítő része épen a ma­darak élete, mozgalma.

Eltűnt a küszvágó, mely sokaságával, lengő röpülésével, hó­fehér színével a tó nyári képének oly annyira megadja a tenger zamatát.

A kócsag, a szürke és vörös gém már nem riadoz fel a szél­vizekből ; a bölömbika elhallgatott; a nádiveréb rikácsolása azonképen.

Most a vadludak s a siető, részben az észak messze tájairól érkező ruczaseregek uralkodnak a levegőben, az északi sark tájáról való búvárok pedig a nyugtalan vizeken; de igaz, a lócsér is ke­ring és lebeg a habok fölött, csakhogy vendég voltát rögtön elárulja: megjelenik – eltűnik.

A síkvíz csillogása, színek szerint változó játéka is más­nemű már.

Borús napokon az ólom színe az uralkodó; tiszta időben a tengerzöld. – Ha a szél elül s szakadozott felhők borítják az eget, ekkor a nap világa foltosán éri a vizeket s a foltok, néha elnyúló szalagok, hol szmaragd-, hol nílus-zöld színben tündökölnek.

A tónak egyes részeit köd borítja; s ha a tihanyi fokról akár Balatonfő, akár Balatonfenék felé tekintünk, szemünk a ködbe téved, s partot nem érve, valóságos tengeri képet élvez.

S e fölséges víz mélyében is más ilyenkor az élet.

A Balaton heringhala, a garda, az ezüstösök között a leg­ragyogóbb s alak szerint a legfeltűnőbb – alakjáról a Tisza kardkeszege, a Bodrogköz kaszakeszege – óriási seregekbe verődik s valami titokzatos nyüzsgést, vándorlást végez; épen mint az óczeán heringje.

Módosítás dátuma: 2017. november 28. kedd, 17:52 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Deczember

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Deczember

„ Itt  van a zúzos december:

bor van-é?”

(Csokonai)

Így éneklé ezt Csokonai Vitéz Mihály régi jó magyar költőnk, a ki nem vala ellensége a szőlő levének. De hát hiszen nem ellensége annak más magyar ember sem, a mint másik koszorúsunk Vörösmarty is mondja:

Bort megissza magyar ember, jól teszi,

Tőle e jogát senki el nem veszi.

Hát meg is isszuk biz azt szívesen, ha az Isten ád s kivált így télen esik jól egy-egy kis friss kolbászra, hurkára. De hát csak amúgy mértékkel, módjával. Mert hiszen nem csupa iszogatásra, pipázgatásra, beszélgetésre van a tél sem rendeltetve; talál a gazda ilyenkor is dolgot, egy vagy mást, a mint ezt már január havánál részletesen elmondtuk. De főképp arra való a tél, hogy a gazda ilyenkor olvasgasson, tanulgasson s a jövőre nézve tervezgessen. Most van erre ideje, alkalma elég.

Ház és udvar. Gondunk legyen rá, hogy a hó a tetőket ne nyomja s esetleg beállott lágy időben az épületek tövére ne olvadjon, azért úgy járjunk el, mint január hóra nézve el volt mondva. A jégvermek megtöltéséről gondoskodjunk. Egyébiránt a ház és udvar körüli teendők ugyanazok, mint január havában.

Beállván a hosszú téli esték s a gazda dolga is megkevesedvén, nem lehet eléggé ajánlani, hogy szabad idejében, úgy mulatságból, mint ismeretei öregítése tekintetéből, hasznos könyveket olvasson. S pedig megválogatván a mit kezébe vesz, mert sajnos, van ma már igen sok haszontalan nyomtatvány, melyek sem az erkölcsöt nem nemesítik, sem az ismereteket nem gyarapítják. Ezért könyvbeszerzés előtt jó, tanácsért ahhoz értők tanácsát kikérni. Például a lelkész, vagy tanító urakét.

Magyar népünk közt aránylag kevéssé van még elterjedve az olvasás, a minek egyik oka az, hogy legtöbben sajnálják a könyvért a pénzt, csupa elmaradható fényüzésnek tekintvén azt. Pedig bizonyára épül, tanul abból, s a pénze dús kamatokkal megfordul. Mindenkinek, de kivált a gazdaembernek is szükséges a tanulás, olvasás, mert hiszen a gazdasági tudomány is mindig előre halad, attól pedig saját kára nélkül senki, a ki józanon gondolkozik, nem maradhat el. Nagyon czélszerü volna így télen több szomszédnak, ismerősnek összeállni s egyik egy könyvet, másik mást venne, melyet aztán olvasásra kicserélgetnének egymástól.

Módosítás dátuma: 2013. december 05. csütörtök, 09:45 Bővebben...
 

Advent

E-mail Nyomtatás PDF

Advent

Koszorú advent első vasárnapjánAdvent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszaka. Az ünnepkör advent első napjával kezdődik (mely az egyházi év kezdetét is jelenti egyben) és vízkeresztig tart. Advent (adventus Domini- latin szó, jelentése: eljövetel, megérkezés, az Úr érkezése) másként úrjövet, ádvent, ádvënt, a félegyházi nép ajkán ádvint, Istensegíts székelyei körében edvent, az Egyház tanácsa szerint szent idő.

Advent: így neveztetnek – írja Bod Péter – a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltanak hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög ekklézsia a maga böjtit. De idővel a deák ekklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon: mert a Krisztusnak négy adventtussa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján. Minthogy ezek a napok a Krisztus testben eljöveteléről való szent elmélkedésekre készülő napok voltanak, kezdették ezeket megbőjtölni.

Bod Péter magyarázata a középkor szimbolikus szemléletét idézi föl. Eszerint a várakozás négy hete csakugyan Krisztus négyféle eljövetelét jelképezi. III. Ince pápa fogalmazása szerint: megjelenik a test felhőjében, a kegyelem harmatában, a halál tusájában és az ítélet tüzében.

Eredete az V-VI. századba nyúlik vissza, amikor heti háromnapos böjtöt tartottak; VII. Gergely pápa a XI. században emelte hivatalos ünneppé. A XVIII. században XIV. Kelemen pápa az adventi időszak idején a szerdai és pénteki napokra hirdetett böjtöt, szombatra pedig tartózkodást a húsételektől. Tehát ez az előkészület, várakozás, reménykedés ideje, melyet böjttel szenteltek meg. A szegedi öregek kisbűt, tápaiak ádventbűt néven emlegették. Az 1611. évi nagyszombati zsinat ebben az időszakban a házasságkötést is püspöki engedélytől tette függővé: ezért ekkor lakodalmat, táncmulatságot nemigen tartottak, csak a disznótorok családias hangulatában olvadtak fel kissé. Régen a kisböjt kezdetét éjféli harangszóval jelezték.

Módosítás dátuma: 2012. december 02. vasárnap, 21:03 Bővebben...
 

A kereszt behozatala a Nagykunságra

E-mail Nyomtatás PDF

A kereszt behozatala a Nagykunságra

Minden kornak megvan a maga súlyos, megoldásra váró problémája. Az emberek azt hiszik, hogy ha ez a probléma megoldatna, boldogságuk teljes lenne. Pedig másnap már új megoldásra váró súlyos probléma kerülne előtérbe, és az embereknek újra lenne alkalmuk a súrlódásra.

Mária Teréziának és az ország gyeplőjét kezükben tartó főuraknak 150 esztendővel ezelőtt egyik legfontosabb és legsürgősebb teendője volt a római katholikus hittől elpártolt magyarokat az igaz ösvényre visszavezetni. A királynőt különösen bántotta, hogy a „királynői kunok” egy része a nagykun nép Kálvin kárhozatos tanait követi, s elhatározta, hogy ezen segíteni fog. Mindenekelőtt vizsgálatot indított, hogy a kun városok református templomai, paróchiái nem voltak-e valaha katholikusok tulajdonában?

Úgy látszik, hogy ezt nem lehetett bebizonyítani, sőt a vizsgálódással megbízott szentatyák talán még arra is rájöttek, hogy Kuthen ivadékai között a reformáció kezdetén feles számmal voltak olyanok is, akiknek tarfejét keresztvíz egyáltalán nem érintette. Jó katonák voltak a nagykunok a királynőnek, ezért nem akart a legerősebb eszközökhöz nyúlni, de azt elhatározta, hogy katholikus egyházak létesítésével és katholikusok beépítésével aranyhidat fog építeni, melyen a kálvinista nagykunokat visszatéríti a római egyház kebelébe.

Nem akarok még teljesen be nem hegedt sebeket feltépni, nem akarok történeti tényeket felhozni, csak egy pár mondának mondható történetet mesélek el, amik csak apró epizódjai ennek a kornak, amikor a magyar mint pápista és kálvinista állott szemben egymással.

Úgy mondom el, ahogy a nép szájából hallottam gyermekkoromban. Elbeszéléseim élő néphagyományok, melyek lényegéhez a magam részéről semmit sem fogok hozzáfűzni. Mintegy 150 esztendővel ezelőtt Kovács János uram jó magabíró ember volt Turkeviben. Földje is volt takarosan, jószággal vásárokra is járogatott. A közterheket viselte. Istennek s az egyháznak is megadta, amivel tartozott. Mivel mindig volt heverő pénze, megbízható ember nem hiába kopogtatott nála egy kis kölcsönért. Magát Kevi városát is kisegítette egyszer-máskor.

Módosítás dátuma: 2017. november 28. kedd, 16:43 Bővebben...
 

Népdalgyűjtés Törökországban

E-mail Nyomtatás PDF

Népdalgyűjtés Törökországban

Kisázsiai tanulmányutam előzményei ezek. A török hivatalos körök Hindemith útbaigazításával és tanácsai alapján másfél évvel ezelőtt megkezdték városi zenekultúrájuknak megszervezését, európai mintára. Azonban a török népzenéből kialakítandó tulajdonképpeni török nemzeti zene kifejlesztése ügyében nem volt megfelelő tanácsadójuk; nem volt, aki népzenei gyűjtésre vonatkozó útbaigazításokat adjon nekik.

Fölmerült tehát az a terv, hogy Törökország egyetlen politikai pártjának, a Halkevinak ankarai osztálya engem meghívjon. Ha nem csalódom, ez a gondolat Rásonyi Lászlótól, az ankarai egyetem magyar nyelvet előadó professzorától származik; ő nagy szószólója a török-magyar kulturális kapcsolatok minél erősebbre fűzésének: nem sajnált semmi fáradságot, hogy ez a terv minél előbb és minél tökéletesebben megvalósuljon.

A meghívás értelmében Ankarában három előadást kértek tőlem zenefolklore-ral kapcsolatos kérdésekről, továbbá közreműködésemet egy magyar műsorú zenekari hangversenyen. Ráadásul pedig két gyűjtőút megrendezését ígérték, hogy a Magyar Tudományos Akadémia számára a magammal vitt hengerekre anatóliai török népzenét vehessek fel. Magától értetődik, hogy ezt az ajánlatot kész örömmel fogadtam el.

Utamat Istambulban megszakítottam, hogy az ottani városi zenekonzervatórium népzenei lemezgyűjteményét legalább futólag átnézhessem és így képet nyerhessek arról, mi minden történt eddig Törökországban a népzenekutatás terén. Kiderült, hogy a felvételek technikai szempontból kifogástalanok: Istambul városának megbízásából a Columbia és His Master's Voice készítette ezt a 65 dupla lemezt, odahozatott, nagyrészt parasztemberek előadását véve föl. 1930 óta dolgoztak ezen a sorozaton: kb. 130 dallamot vettek fel. Soknak bizony ez nem mondható, de még mindig több, mint a mi 4 lemezből álló szerény magyar gyűjteményünk.

Nagyobb hibája a sorozatnak, hogy az anyag kiválasztása nem történt és nem is történhetett eléggé tervszerűen. Hiszen helyszíni (falvakban történő) gyűjtés hiányában nem is tudhatta senki, mit kellene elsősorban, mit volna egyáltalán érdemes felvenni. Úgy, hogy nagyobbrészt véletlenül Istambulba vetődő vándormuzsikusok szolgáltatták az anyagot, már pedig tudvalevően éppen ezek – kóborlásaik következtében – nem nagyon hiteles forrásai a helyhez kötött falusi zenének. Másik hibája a sorozatnak az, hogy nemcsak a dallamok nincsenek még lejegyezve, hanem még a szövegeket sem jegyezték le a felvételek idejében. Az utóbbi hiány sok esetben többé már nem is pótolható, mert – amint ottlétemkor saját magam erről meggyőződtem –némely felvétel szövegét még maguk a törökök sem értik ki a lemezből!

Ankarába érve első dolgom a felolvasásoknak és a hangversenynek megtartása volt, ami kb. egy hetet vett igénybe; a népzenei gyűjtésre csak ezután került sor.

Módosítás dátuma: 2017. november 30. csütörtök, 07:30 Bővebben...
 

December 1. Eligius napja, Gyulafehérvári román nemzetgyűlés

E-mail Nyomtatás PDF

December 1. Eligius napja,

Gyulafehérvári román nemzetgyűlés

A gyakorlatban december 1-jétől számítjuk a telet (ezt hívjuk meteorológiai télnek, a csillagászati tél december 21-től kezdődik), a nappalok ebben a hónapban a legrövidebbek nálunk az évben. Ilyenkor már az adventi időszakban járunk.

A római katolikus egyház szerint Eligius a franciaországi Noyon püspöke (†660 táján), patkolókovács, majd ékszerész és ötvös volt, mellette a király tekintélyes tanácsadója. Urának halála után pappá szenteltette magát. Sokat buzgólkodott a pogány germánok megtérítésén.

Több nyugat-európai tájon -régi foglalkozására emlékezve-, a beteg lovak orvosa. Ilyenkor levágott lólábbal is ábrázolják. Ennél nevezetesebb azonban másik patronátusa. A középkori Európában az aranymívesek védőszentje. Mesterségének eszközeivel: kalapáccsal, csipesszel szokás ábrázolni.

Eligius neve, miséje a XIV. századtól kezdve számos hazai misekönyvünkben előfordul. A váci aranymívesek céhének (Fraternitas aurifabrorum) misekönyve-antifonáléja ad honorem beati Eligii episcopi tiszteletére íródott. Temesvár Eligius-templomáról a XIV. században történik említés. A titulusból Juhász Kálmán vallonokra következtet, de sokkal valószínűbb, hogy a patrociniumhoz a temesvári ötvös céhnek van köze.

A kassai ötvös céh pecsétjén (1476) védőszentjének, Eligiusnak domborított képe; jobb kezében hosszúnyelű kalapáccsal, baljában kehellyel. Hasonlóképpen Buda, Besztercebánya, Eperjes középkori céhpecsétjein.

Módosítás dátuma: 2015. december 01. kedd, 08:41 Bővebben...
 

November 30. András napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 30. András

Érsekvadkert, Hősök tere, 2011. Kürtössy Péter fotójaAndrás apostol, Péter bátyja. Életéről, pályájáról keveset tudunk. A hagyomány szerint X formájú kereszten szenvedett vértanúságot. Ez az andráskereszt, amely ikonográfiai ismertetőjele is egyúttal. Legendájával kódexeink alig foglalkoznak, középkori misekönyveink azonban számon tartják. Azt kell hinnünk, hogy András apostol tekintélyét, népszerűségét elsősorban névünnepének kalendáriumi helye határozza meg. A nap már az adventnak, illetőleg az egyházi évnek kezdete, amely beleesik a téli napfordulat időszakába, és így alkalmas mindenféle bűbájosságra, főleg az eladólányok szerelmi praktikájára. A zajos mulatság régebben megszűnt, a muzsikaszó farsangig elhallgatott. A szeged-vidéki mondás szerint András zárja a hegedűt.
András középkori patrociniumai közül legnevezetesebb Abasár bencés apátsága (1042), amelyet Aba Sámuel ajánlott az ő oltalmába. Számos más templomot is szenteltek tiszteletére (pl.: Érsekvadkert, Karakószörcsök, Kám, Nógrádverőce, Biharnagybajom, Kötegyán, Futásfalva, Szentegyházasfalu, Gyimesfelsőlok). Több település viseli nevét (Szentandrás, Jászszentandrás, Rábaszentandrás, Sajószentandrás).

András estéje, azaz vigíliája, továbbá András napja már régóta nem őriz szakrális néphagyományt. Hiedelemvilága a közeledő farsangra, a párválasztás idejére, menyegzőre mutat. Valamikor advent első vasárnapján, tehát a névnaphoz legközelebb eső ünnepen szokta felolvasni a pap a plébánia azévi népmozgalmát, így az esküvők és születések számát is, amiről egyszerű emberek, főleg fiatalok arra következtettek, hogy András házasságszerző szent. Baján az olyan lány, aki meg akarja látni, hogy ki lesz a jövendőbelije, András napján böjtöljön és este tegyen a feje alá férfiruhát, akkor álmában meglátja őt. A lányok Algyőn is böjtölnek, este megmosakodnak, de nem törülköznek meg. Lefekvéskor a párnát háromszor megfordítják, és ezt mondják: Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa mög a jövendőbeli párom! Mezőpanit erdélyi faluban a református nagylány egész napi böjtölés után András estéjén ki szokott menni az udvarra és a kötőjébe csillagokat szed. Amíg a szemével szorgalmasan válogatja, szedi a tetsző csillagokat, addig tízszer visszafelé kell 10-től 1-ig számolnia. Hiábavaló a fáradsága, ha ugyanazt a csillagot kétszer is számba veszi. Utána beszalad a házba és a csillagokat kötőjéből az ágyába önti. Így majd megálmodja, hogy ki lesz a vőlegénye. A Sóvidék leánysága is házasságjóslásra használták fel a napot. Egy parajdi adatközlő szerint: „Szent András napján kellett böjtölni, nem ettünk egész áldott nap. Szent András estéjén gombócot csináltunk, öt-hatot, mindegyikbe belétettünk egy cédulát egy legén nevivel. A gombócokat lobogó vízbe tettük, s amelyiknek a neve legelőbb féjött, az lesz a szeretőm, ahhoz fogok férjhez menni. Én Ferencet írtam vót elsőnek, utána Mártont, Jóskát, s a többit. Én, hogy vártam, hállám Ferenc lesz-e az uram! S Ferenc jött vót fé, s az lett az uram.”

Hazánkban élő nemzetiségeinknél is házassági jóslás dívott e napon. Német lányok úgy tartották, ha Szent András napja előtti éjjelen tíz és tizenkét óra közt forrásokhoz, kutakhoz kimennek, s a víz tükrébe belenéznek, ott megláthatják udvarlójuk képmását. Ha a férfiarchoz kar is járult, akkor az már egyenesen a megkérést jelentette. Egy alkalmi verssor így beszélte ezt el:

Módosítás dátuma: 2016. október 25. kedd, 07:57 Bővebben...
 

Népi kultúra és közművelődés

E-mail Nyomtatás PDF

Népi kultúra és közművelődés

A cím szavai többféle jelentéstartalmat is hordoznak, így a cím egésze is többféleképpen értelmezhető.[1]Én azt választottam ki ezek közül, mely leginkább kapcsolható össze a konferencia címével: Tudományszakjaink felelősségével. Ezért így értelmezem; a népi kultúra mennyiben lehet része a magyar közművelődésnek? Vagyis a néprajz, mint a népi kultúra kutatására létrejött tudományszak mivel és hogyan segítheti az ország egészének művelődését, javát. Közművelődésen én a köz – tehát minden, különböző társadalmi osztályhoz, réteghez tartozó országlakó – javát szolgáló ismeretek, eszmék és módszerek fejlesztését, tanítását értem, iskolában, ifjúsági és felnőttoktatási intézményekben, kultúrát emelő és a művészeteken keresztül élményt nyújtó, alkotó és előadó szervezetekben, érzelmeket nemesítő művészi együttesekben. A néprajz, a hagyományokat kutató tudomány felelősségéről van tehát szó, mert az én, és még sokunk felfogásában sem a tudomány, sem a művészet nem öncélú, hanem az emberiség javát szolgáló tevékenység.

A következő tisztázandó kérdés az; mit jelent a népi kultúra, a néphagyomány? A kérdés az európai néprajztudomány alapját, e tudomány kutatási tárgyát érinti, de számunkra, magyaroknak közel kétszáz év egyik legtöbbet vitatott művelődési és művelődéspolitikai problémáját is jelenti, melynek nagy irodalma van.[2]Szűkre szabott idejű előadásomnak nem lehet célja és tárgya a különböző, egymástól lényegesen eltérő megítélések és nézetek összeütközésének történeti bemutatása, sem a nemzetközi európai tudományos életben, sem a hazai, művelődéspolitikai vitákban, de a legfontosabb megállapításokat, véleményeket röviden summáznom kell.

A népi kultúra – egy egész nép kultúrájának, műveltségének csak egy része. Ez a múltban sokkal nagyobb és meghatározó része volt, napjainkra ugyancsak vitatottan elenyészőre zsugorodott össze.

Vulgus in populo – az egész népességnek, egy ország lakosságának és műveltségének csak az a része, mely a hagyomány, az íratlan, szóbeliség alapján áll, szemben az írásbeliségre, az iskolázottságra, a tudományra alapozott, felsőbb osztályok műveltségével. A két kultúra az írásbeliség megjelenése óta egymás mellett él, kapcsolatban van egymással, de egyben állandó harcban is, mert az írásos kultúra fő feladatának tekinti a hagyományos, szóbeli műveletlenség, a babonák, hiedelmek, irracionális gondolkodás felszámolását a nép egészének iskoláztatása révén. A két kultúra megítélése és meghatározása az európai kultúrákban is nehéz és vitatott volt, de nálunk a két kultúra különböző eredetének elméleteivel is találkozunk. A vulgust, az alsóbb néposztályt legélesebben Fr. Schiller, a német költő ítélte meg: „Közönségesből lett az ember és a megszokás a dajkája.” A közönséges, a közember (gemeine) kifejezés az egyén közösséghez való kötődésére, a megszokás (gewohnheit) pedig a hagyományokhoz való ragaszkodására utal. A svájci E. Hoffmann Krayer 1902-ben így határozta meg: „A vulgus elsősorban az alsóbb, primitív gondolkozású, kevés egyéni kezdeményezéstől áthatott nép, amelyben az eredeti, sajátos, ősi népiség tükröződik vissza.” „A nép nem alkot, csak befogadja azt, amit a műveltek alkottak, a műveltek asztaláról lehulló morzsákból áll a nép műveltsége” – jelentette ki Hans Naumann. Ez lenne érvényes a költői alkotásokra is. A művelt költő alkotását a nép megtanulja, ajkára veszi, de „használva” azt, leegyszerűsíti, megcsonkítva adja tovább szájról szájra. A nép fia, valaki a népből, ma az utca embere, valaki a tömegből. Nem egyéniség, de hisztérizálható, és akkor a közösségbe rejtezve, névtelenül pusztít, rombol. Ezzel kapcsolatban szokták idézni Horatiust: „Odi profanum vulgus”, azaz „Gyűlölöm az egyszerű népet.” Ezzel a lesújtó véleménnyel szemben az ugyancsak svájci író, Hugo von Hoffmannsthal mást lát a „népben”. Szerinte a népi, a néprajz problematikája minden időben, minden gondolkodó ember számára újra és újra felmerülő kérdés magáról az életről és a műveltségről:

Bővebben...
 

November 25. Katalin napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 25. Katalin napja

 

Katalin, azaz Alexandriai Szent Katalin vértanú († 305 táján), a középkornak alighanem legtiszteltebb, legnépszerűbb női szentje, a VirgineSzent Katalin templom, Temesvár. Elsőáldozás 2010-bens Capitales, továbbá a Tizennégy Segítőszent egyike. A görög eredetű szó jelentése: „tiszta, szeplőtelen”. Katalin tisztelete a régebbi hívő századokban azért volt annyira egyetemes, mert Jézus az ő mennyei vőlegénye megígérte neki, hogy meghallgatja mindazokat, akik menyasszonyához, Katalinhoz ájtatosan és bizalommal fohászkodnak. Katalin okosságánál fogva diákok, tudósok, egyetemek, vértanúságának eszköze, valamint a fuvarosok, bognárok, kerékgyártók, molnárok, fazekasok, szövőlányok egykori védőszentje. Ő volt hajdanában a patrónája Szeged városának is. A nagyszombati, majd pesti egyetemen a jogi kar dékán-választása egészen 1833-ig Katalin napján történt. Katalin védőszentje volt a bányászoknak is. Ez magyarázza többek között Körmöcbánya, Selmecbánya, Nyitrabánya, Telkibánya, Szomolnok, Nagybánya (középkor, 1724-ben pusztult el) plébániatemplomainak patrociniumát. Céheink is szívesen választják Katalint védőszentül, hiszen a középkorban vallási közösségnek is számítottak. Így az eperjesi szűcsöknek és a soproni halászoknak is ő volt a patrónája.

Módosítás dátuma: 2013. november 26. kedd, 11:21 Bővebben...
 

Párbajszerű táncainkról

E-mail Nyomtatás PDF

Párbajszerű táncainkról

Az 1954-ben megindult Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményeiről és helyzetéről Martin György és Pesovár Ernő az Ethnographia LXIX. évfolyamában számolt be. A gyűjtőmunka, melynek során kb. 1000 táncról 11000 méter hosszúságban készült film, lényegében lezárult, csak az anyag feldolgozására és publikálására nem kerülhetett még sor. A filmszalagon rögzített táncok 25%-a, mintegy 250 tánc ún. botolótánc. A zömmel ezen a területen összegyűjtött, de az oroszág más részein is töredékesen, elhomályosultan élő sajátos botot vagy más eszközt forgató párbajszerű táncok igen sok kérdést vetnek fel. Ez a tanulmány nem akar elébe vágni e tánctípus alapos, tudományos formaelemzésen felépített ismertetésének, hanem kapcsolatát és helyét keresi meg Európában és az európai művelődéstörténetben.[1]

,,A botoló táncok funkcionális formai és zenei sajátosságait figyelembe véve számtalan változatát ismertük meg. Ezek közül egyik legarchaikusabb típusnak kell tekintetnünk azt, amikor a tánc funkciója a küzdelem, ami tartalmi vonásait is alapvetően meghatározza. Ez a funkció a tánc formai koreográfiai sajátosságait is döntően megszabja. Az eszközkezelés virtuozitása ennél a típusnál sohasem öncélú, hanem a tánc lényegét, a küzdelmet szolgálja. Az eszköz fogásmódjai, forgatás-, vágás-, ütésmódjai, ha sok esetben játékos, stilizált formában is, de mindig fegyverszerűek. A lábmozgások táncszerűségét nagymértékben háttérbe szorítja a küzdelem, s a megszokott, határozott ritmusú, kikristályosodott motívumok helyett laza ritmusú, időtartamú és tempójú lépések, előre-hátra rohanások, ugrások, térdelések, guggolások és forgások, néha hosszú megállások alkotják a táncfolyamatot a párbaj pillanatnyi helyzeteitől, fordulataitól függően. Nem véletlen, hogy az adatközlők ezt a típust sok esetben elválasztják a tánc fogalmától. A naturális verekedéstől mégis lényeges vonások különböztetik meg, így: a zene ritmusára táncszerűen történő mozgás, a hagyományos, begyakorolt, csiszolt eszközkezelési formák stilizált vívó mozgásai és a küzdelem meghatározott, hagyományos szabályai.”[2]

A jellemzést azzal egészíthetjük ki, hogy gyakran botolnak játékosan (és természetesen komolyan is), zene nélkül.

,,Másik archaikus típusa a botolónak a férfi és nő által járt páros formája, amiben a táncoló nőt körülbotoló férfi a küzdő forma sajátos forgató, vágó, ütő mozdulatait végzi a nő teste körül. A botoló dallamok szöveganyaga is alátámasztja azt a feltevést, hogy elhomályosult tartalmú, kultikus tánccal állunk szemben.”[3]

(A férfiak párbajszerű botolásában természetesen még elméletileg sem tételezhetjük fel akár azt, hogy a komolyan vívott küzdelem, akár pedig, hogy a játékos botolás az elsődleges. A kettő ellentétét szinte áthidalja az a mimikus táncos botolás, melynél az egymással küzdő táncosok közt az egyik a botolás során arckifejezésével jelzi, mintha eltalálták volna, majd a földre is rogyik legyőzetését jelezve.)[4]

Bővebben...
 

November 24. Huszonnégy Vén

E-mail Nyomtatás PDF

November 24. Huszonnégy Vén

A Huszonnégy Vén az apokaliptikus motívumok egyike a Jelenések könyvében (4,4-5,10). A legújabb kor kivételével az idős embereket minden népben és kultúrkörben különleges tisztelet övezte. A magas életkort nemcsak az összegyűlt élettapasztalat miatt becsülték, hanem természetfölötti ajándéknak is tekintették. A hellénista világban és elsősorban a zsidóságban a vének alkották a legfelsőbb bírói és kormányzó hatóságot. A Jelenések Könyvében tehát a Huszonnégy Vén életkora hivataluk fontosságára utal. A 24-es szám mint a 12 kétszerese, tökéletes szám. A középkorban a az Ó- és Újszövetség képviselőivel azonosították, vagyis Izrael 12 törzsének 12 képviselőjével (ill. a 12 kisprófétával), akik előkészítették a Bárány útját, és a 12 apostollal, akik követték Őt. A legtökéletesebb keresztények ill. angyalok képviselőinek is tartják őket. A Krisztus vagy Bárány előtt hódoló Huszonnégy Vén látható a római Falakon kívüli Szent Pál bazilika diadalívmozaikján (5. sz.), a Szent Kozma és Damján-bazilika (6. sz.), valamint a Szt Cecília-bazilika (9. sz.) diadalív mozaikjain. A 8. század óta az apokalipszis-ábrázolásokon is láthatók. A 12. századtól főként templomhomlokzatokon ábrázolták Krisztus körül (Chartres, 1145; Santiago de Compostela, 13. sz.). - Maulbertsch pápai freskóján a huszonnégy vén hódol az Úrnak. 

A Jelenések Könyve emlegeti (4,2 – 11, 5,1 – 14) őket:

Ime egy trón állt a mennyben és a trónon ült valaki. Az ott ülőnek tekintete a jáspishoz és kárneolhoz hasonlított. A trón fölött smaragd színéhez hasonló szivárvány ívelt. A trón körül huszonnégy szék. A székeken huszonnégy vén ült fehér ruhába öltözve, fejükön arany korona. A trónból villám és mennydörgő szózat tört elő. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. A trón előtt kristályhoz hasonló, üvegként csillogó tenger terült el. Középen a trón előtt és a trón körül négy élőlény, elöl-hátul csupa szem…

Miközben az élőlények dicsőséget, tiszteletet és áldást mondtak a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt és imádta az örökkön-örökké élőt. Letették koronájukat a trón elé és így kiáltottak: Méltó vagy Urunk Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert Te alkottad a mindenséget: akaratod hívott létre és teremtett mindent.

Akkor a trónon ülő jobbjában egy kivül-belül teleírt könyvtekercset pillantottam meg, mely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon hirdette: ki méltó arra, hogy kibontsa a könyvtekercset és feltörje pecsétjeit? De senki sem volt képes rá sem a menyben, sem a földön, sem a föld alatt, hogy kinyissa a könyvet és beletekintsen… A vének egyike így szólt hozzám: ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Juda törzséből, Dávid sarja. Ő nyitja ki a könyvet és töri fel hét pecsétjét.

Módosítás dátuma: 2013. november 24. vasárnap, 08:57 Bővebben...
 

November 23. Kelemen napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 23. Kelemen napja

Kelemen szent pápa († 101), a kőszikla Péternek tanítványa és harmadik utóda, a bányászok egyik hajdani patrónusa. Kelemen (Clemens) a cleos, azaz ‚dicsőség’ és az ‚értelem’ (mens) szóból származik, tehát mintegy azt jelenti: ‚dicsőséges értelem’, Mert értelme dicsőséges volt, azaz minden szennytől tiszta; az erény teljességével fölvértezett, és már életében a teljes boldogsággal fölékesített. Ez a boldogság abban áll – miként Ágoston mondja A Szentháromságról írt könyvében –, hogy ott lényünk nem lát halált; tudásunk nem szenved hibát; szeretésünk nem ismer botránkozást.

Kelemen minden bizonnyal előkelő római családból származott. Szülei elszakadtak egymástól, s a család, amelyben még egy ikerpár született, teljesen szétszóródott. Kelemen már felnőtt, amikor elindult, hogy megkeresse övéit, de közben a bölcsességet kereste, mert kora gyermekkorától fogva foglalkoztatták az élet értelmének kérdései. Végül elérkezett a keresztényekhez, találkozott Szent Péterrel és csatlakozott hozzá missziós útjain. A történet azzal végződik, hogy Kelemen Péter utódja lett.

Passiója szerint, amelyet a 4. században írtak, Traianus császár a Krím-félszigetre száműzte, ahol sok kereszténnyel együtt márványbányában dolgozott, végül a tengerbe fojtották. A középkor elején hazatértek ereklyéi is: Cirill és Metód, akiket a bizánci császár 860-ban a Krím-félszigetre küldött misszióba, Kerszonban megtalálták Kelemen maradványait, és később magukkal vitték Rómába. A már meglévő bazilika fogadta be ereklyéit, és így a szent sír-templomává lett. A bazilika mai altemplomában a középkori freskók beszélik el a szent pápa történetét, ahogy a hagyományban megformálódott.

A legenda szerint Kelemen életének utolsó szakaszát száműzöttként a Krímben töltötte egy márványbányában. Kétezer keresztényt talált ott, akik hozzá hasonlóan kényszermunkára lettek ítélve. Panaszkodtak, hogy nagyon messzire kell vízért járniuk. Ekkor Kelemen a többiekkel együtt imádkozni kezdett vízért. S íme, meglátott egy Bárányt, a lábával kapart egy helyen. Kelemen odament és a megjelölt helyen szerszámát belevágta a földbe. Olyan bővízű forrás fakadt, hogy patakként folyt tovább. A környék lakói úgy megrendültek az eseménytől, hogy megkeresztelkedtek. Amikor ez a császár tudomására jutott, elrendelte, hogy kössenek követ Kelemen nyakába és fojtsák a tengerbe. Miután vértanú lett, a legenda szerint a tenger több mérföldre visszahúzódott, hogy a hívek a holttestét kivihessék a szárazra. A hullámok mint márvány mauzóleum vették körül a szent testét.

Módosítás dátuma: 2013. november 24. vasárnap, 07:27 Bővebben...
 

November 22. Cecília napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 22. Cecília napja

Cecília, őseink és a szegedi nép ajkán Cicelle, Cicëlla, Cicölle. Ókeresztény vértanú († 230), az egyházi zene patrónája, aki a szegedi néphit szerint Dávid királlyal a Holdban él.

 Az Cecilia – írja az Érdy-kódex a Legenda Aurea nyomán – sokképpen magyaráztatik. Elészer mondatik mennyei liliomnak, az ő nagy szüzességének és tisztaságának ékösségéért, jó lelkiismeretéért, és jó hírének-nevének méltóságáért. Másodszor mondatik megvakultaknak ura és igazgatója az örök igazságnak és idvességnek ismeretire. Harmad mondatik mennyből adatottnak, mert bizonyával mindenestül mennyei vala ő malasztosságának, jó példaadásának, érdemes életének és az mennyei dicsőségre ájojtozásának és gondolatjának miatta. Negyedszer mondatik setétség nélkül valónak az ő nagy bölcsességének világossága miatt. Ötödször közönséges Ádám fiának dicsősége és üdvössége, mert mindennemű lelki jószágokkal teljes vala ez boldog szent szűz, kinek miatta szegény bínesek idvezülhetnének, kiknek miatta fénylik vala, mint az fényes csillag az égen.

Ezután költői legendája, a jegyes állapot dicsérete következik. Cecíliát, aki szüzességet fogadott, előkelő pogány atyja férjhez adja Valerianus pogány ifjúhoz. A mennyegző után magukra maradva, rábírja vőlegényét, hogy ne érjen hozzá: énnekem szent angyal szeretőm vagyon, ki nagy szorgalmatossággal őrizi az én testemet minden fertelmes bűntől, ki ha azt ismerendi, te engemet förtelmes szeretettel illetendesz, tudjad, hogy ottan megöl tégödet és elvesztöd ez drágalátus ifjúságot. Ha kedég ismerendi, hogy tiszta szeretettel szeretsz, tégödet es ugyan szeret, mint engemet, és megjelenteti teneked az ő nagy dicsőségét.

Módosítás dátuma: 2013. november 21. csütörtök, 10:52 Bővebben...
 

November 21. Szűz Mária bemutatása a templomban

E-mail Nyomtatás PDF

November 21. - Szűz Mária bemutatása a templomban

Mária bemutatása, az Érdy-kódexben Asszonyunk Máriának templomba jelentése, liturgikus egyházi nevén praesentatio Beatae Mariae Virginis. Valószínűleg a jeruzsálemi Mária templom felszentelésének évfordulója (543) ez a nap. Jakab apokrif evangéliumának (nem sugalmazott evangélium, nem része a Bibliának) leírása szerint, a gyermek Máriát szülei a templom szolgálatára szentelték, ami Josephus Flavius zsidó történetíró szerint szüzességi fogadalommal járt együtt.

Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdeti: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni. Damaszkuszi Szent János így írja le: "Ezért a kegyelem (ezt jelenti Anna neve) Úrnőt szült (Mária annyit jelent mint úrnő)". Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi templomba, és ott élt a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessék a Megváltó a világra.

A Pray-kódex már 1200 táján ünnepli, tehát hazánk már az Árpád-korban befogadta Bizáncból. Óh, ha megtekéntjök szerelmes atyámfiai – írja az Érdy-kódex – ez mai szent innepnek méltóságát, bizonyával nem alábbvaló asszonyunk Máriának az egyéb ünnepénél. Mert ez mai napon jelenteték meg elészer ez világnak az ő szentséges volta, mikoron az ő szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki jövendő vala, hogy az felséges teremtő Úristen fiának bizony temploma lenne. Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jevendő vala, hogy mindez világi üdvözülő népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek konventében, hogy alkolmas ideig ott szeplőtelen tisztaságban lakoznék, jószágokban gyoropodnék, emberi jóerkölcsben neveködnék, és kézimunkát tanulni, kivel annak utána életét keresné, és háza népét táplálá. Mindennek felette kedég, hogy az Úristennek tervényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná, kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni, és ennennagát idvezőjteni.

Módosítás dátuma: 2013. november 21. csütörtök, 07:20 Bővebben...
 

November 17. Ányos napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 17. Ányos napja

A tihanyi apátság. 2011. Fotó: Pintér TamásÁnyos (nov. 17.), azaz Anianus Orléans (latinul: Aurelianum ) püspöke († 453). A hagyomány szerint 451-ben, amikor a hunok Attila vezetésével a Nyugat-Római Birodalomra támadtak, Ányos püspök híveinek imádságával és Aetius római hadvezér segítségével meg tudta akadályozni, hogy a várost elpusztítsák és híveit elhurcolják. Amikor a francia királyok szerződést, szövetséget kötöttek, megtartására Ányos ereklyéi fölött tettek esküt. Már a Merovingok idejében az országnagyoknak itt a szent sírja fölött kellett esküvel tisztázniok magukat az ellenük emelt vádak alól. Nagy Károly is kiválóan tisztelte Ányost. Jámbor Róbert francia király a székesegyházat és benne a szent nyugvóhelyét fényesen megújította. Ányos Nyugaton a királyok mennyei pártfogója lett.

Nem véletlen, hogy Cluny szellemében éppen Ányos a védőszentje a tihanyi bencés apátságnak, amelyet I. András alapított (1055), és temetkező helyének választott. Nyilván viszontagságos, tétovázó élete miatt esett Ányosra a választása. Ezzel az alapítással ajánlotta magát a királyok patrónusának mennyei oltalmába. Nem tudjuk, hogy a hiteleshellyé vált Tihanyban voltak-e olyan esküceremóniák, mint Orleans városában.

Módosítás dátuma: 2013. november 17. vasárnap, 07:30 Bővebben...
 

November 15. Lipót napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 15. Lipót napja

Lipót a Babenberg-ház sarjadéka, Ostmark, a későbbi Ausztria őrgrófja (1073–1136), a jámbor középkori uralkodónak egyik jellegzetes megtestesítője. Ausztria patrónusa, akinek tisztelete német vidékeinken már a középkorban felbukkan. Így ott látjuk Lőcse egyik szárnyasoltárán (1507).

Kultusza igazában akkor kezd hazánkban föltűnni, amikor a Habsburg-dinasztia örökli Magyarország királyi trónját. Szent István megmarad ugyan az ország patrónusának, de a Szentháromság és Szeplőtelen Fogantatás barokk köztéri szoborkompozícióin hódoló szentek élén István király mellett megjelenik Lipót is, mint a dinasztikus jámborság képviselője, így Sopronban, Győrött, Újvidéken. A Habsburg-összefüggésekbe tartozik az is, hogy I. Lipót tanácsadója Kollonics Lipót Szakolca városában Szent Lipót tiszteletére építtetett (1699) a karmeliták számára templomot. Ehhez még vegyük hozzá, hogy ez a rend volt a legszorosabb szakrális kapcsolatban az uralkodóházzal. Az akkori, hazánkat is magábafoglaló osztrák karmelita provincia védőszentje jellemző módon éppen Lipót és István király volt.

Módosítás dátuma: 2013. november 14. csütörtök, 12:45 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. November

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

November

„Fütyül a szél, az idő már őszre jár,

Szebb hazába megy vigadni a madár.”

(népdal)

Faültetés, 2014, Cserépfalu, Benedek Csaba fotójaHáz és udvar. Ha talán az épület tatarozásával itt-ott megkéstünk volna, pótoljuk a mulasztottat, mert különben a hiba a télen át annyira megnövekszik, hogy sokszoros költségbe kerül. Szintén tisztogatjuk, javíttatjuk a gazdasági gépeket és eszközöket, a csiszolt fémrészeket olajozván vagy befaggyúzván, az egyéb fém- és farészeket olajos festékkel befestvén.  Széna- és szalmakazlakat, valahányszor az idő vagy a varjuk megbontják, állítsuk helyre, nehogy a nedvesség beléjük férkőzzék. Télire szánkótalpakról gondoskodjunk, mert ezekkel könnyebben megy a trágya ki- és a fa befuvarozása. A magtárban forgatunk, rostáltatunk, triöröztetünk, kukoriczát, burgonyát átválogatjuk, a hibásat feletetjük.

Szántóföld, rét, legelő. A míg az eke ki nem fagy, folytatjuk a mély szántást a tavasziak alá és ugarföldeken. Ha fagy jön, trágyát hordunk és azt azonnal teregetjük is. A réteket legeltetjük, de deres rétre ne hajtsuk az állatot, s azonkívűl a kihajtás előtt az istállóban etessünk. A réten az egyengetést, vakandtúrások elsímítását, vízlevezető és egyéb árkok készítését a fagy előtt végezzük. Ha még most is maradt volna vetni való, ne feledjük, hogy ily későn már a rendesnél sürűbben kell vetni.

Állattartás. A mint a nehezebb mezei munkák elvégződtek, az igás lovaknak a nehéz munkaidőszakban adott abrakadagjából le lehet vonni. A vemhes kanczáknál ellenben a szeptember óta felszaporított zabadagot folyvást adni kell ezután is. A vemhes kanczákkal most már kiméletesen bánjunk, azonban naponta be kell fogni őket, de csak könnyebb munkákra használva. A csikókat a futó karámokba naponta ki kell hajtani és pedig minél szebb az idő, annál hosszabb ideig hagyjuk künn és általában, ha csak nem valami zivataros az idő, mindennap kihajtassanak. Az istállók szellőztetésére szigorúan ügyeljünk. A jármos-ökrök takarmányozását is szűkebbre lehet venni, mihelyt a nehezebb munkák megszüntek. Hogy pedig a rövid napokon is minél jobban felhasznáhassuk az igás erőt, legjobb csak kétszer, reggel és estve felé etetni. A hizómarha is istállóra kerülvén, a gazda egész figyelmét megkívánja. Jó meleg istállóról, gondos, pontos etetésről s bő almozásról gondoskodva legyen. E hó folytán már a legelőre járó sertések is mindinkább kevesebb eleséget találván a mezőn, szintén benn takarmányra szorulnak. A kanoknak, a mint a mező elfogy, ½-1 liter ocsut kell adni s ha többé nem túrhatnak, ½- ¾- liter tengerit. A süldőknek pedig melyek szeptemberben el nem adattak, 100 darabra kell adni 1 ½- hektoliter kukoriczát vagy 1 hektoliter kukoriczát s 3 métermázsa répát. A júliusban felbúgott koczáknak azonban már több takarmány kell, miért is ezeknek egész fiadzásig minden 100 darabra 1 ¼- hektoliter kukoriczát vagy 1 ½- hektoliter árpát kell naponta adni. A fiadzás után pedig minden 100 koczára 3-3 ¼- hektoliter kukoriczát – vagy 2 ½- hektoliter kukoriczát s 3 ½- 4 métermázsa répát. A kanok a márcziusi malaczozás tekintetéből még e hónap folytán a koczák között maradhatnak.  

Baromfi. A baromfiak óljának melegnek s lehetőleg tisztának is kell lenni s e mellett adni kell azoknak szemes eleséget is és gondoskodni részökre elegendő s tiszta ivóvízről, ha azt akarjuk, hogy mielőbb megkezdjék a tojást. A tyúkól alját a tisztaság kedvéért többször be kell friss, tiszta homokkal hinteni.

Módosítás dátuma: 2014. november 07. péntek, 12:39 Bővebben...
 

November 14. Hideggel háló Szent Pál napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 14. Hideggel háló Szent Pál napja

Hideggel háló Szent Pál. Közelebbről meg nem nevezett forrás nyomán Takáts Sándor elmondja, hogy télen a várbeli virrasztóknak kijárt a vártafa. Ezt Hideggel háló Szent Pál napjától fogva kapták meg. Ennek tüzénél melegedtek. Takáts közelebbi hely és időjelöléssel nem szolgál. Nem mondja meg azt sem, hogy Pálnak melyik ünnepéről van szó. Az ünnepnév máshonnan ismeretlen. A télidőt tekintve Remete Szent Pál (január 15) és Pál fordulása (január 25) jöhetne számításba. E napok azonban már ugyancsak benne vannak a szigorú télben, nem lehetnek télkezdő terminusok.

Bővebben...
 

November 13. Bereck napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 13. Bereck napja

Bereck csak a középkorban volt számontartott nap, már a Szelepchényi-kódexRégi használati tárgyak a berecki Gábor Áron Emlékház tornácán, 2008. Benedek Csaba fotója

megünnepli.

Bereck, deákul Brictius Márton püspök diakónusa, majd utóda. Hazánkban Géza fejedelem idején honosodott meg és terjedt el Szent Bereck, toursi püspök tisztelete, mely kapcsolatban állott a Szent Márton kultuszával. Nyilván az ő kedvéért tisztelték középkori őseink.

A Cornides-kódexben olvasható legendája elmondja, hogy mosónéja fiat fogant, az apasággal Berecket vádolták. A püspök felszólítására a harminc napos kisded ezt hangosan tagadja. A nép ördögi praktikát emleget és Berecket továbbra is hamis pásztornak rágalmazza. A püspök az ő nevének megtisztulásáért eleven szeneket – parazsakat – vőn ő köntösében és elvivé mindeneknek láttására mind

Szent Márton pispeknek koporsójáig. És ott elvetvén az eleven szeneket, az ő köntöse égés nélkül jelenék.

Ábrázolásáról nem tudunk, a magyar gótikában azonban több oltármesterség virágzik az ő tiszteletére, így a győri (1372), váradi (1374) székesegyházban. Talán a győrinek volt birtoka a Szentbereckalapja (1517), a mai Bőnyrétalap. Monyorókerék (Eberau) középkori templomának ő volt a patrónusa. Szentbereck hajdani falu a zalai Tapolca mellett (1356).

Módosítás dátuma: 2013. november 13. szerda, 10:56 Bővebben...
 

Datis nuperrime XII. Piusz pápa 1956. november 5-én kiadott enciklikája

E-mail Nyomtatás PDF

Datis nuperrime

XII. Piusz pápa 1956. november 5-én kiadott enciklikája

A magyarországi eseményekre reagálva, XII. Piusz pápa a szovjet megszállás másnapján, november 5-én kiadta (október 28. Luctuosissimi eventus, november 2. Laetamur Admodum után) harmadik, magyarokkal foglalkozó körlevelét is. Datis nuperrime (Minapi körlevelünk) kezdetű enciklikájában elítélte a szovjet megszállást, a vérontást, a magyarok újabb rabszolgasorsba taszítását. Kijelentette, hogy „a magyar nép szenvedése az égbe kiált”, és apostoli áldását küldte hazánknak. Említésre méltó esemény, hogy Milánó akkori püspöke, Giovanni Battista Montini -a későbbi VI. Pál pápa- éjjeli fáklyás körmenetben imádkozott a hívekkel együtt a forradalmárokért és vállán vitte a legigázott Magyarország szimbolikus keresztjét.A magyar sorsról XII. Piusz pápa később, a november tizedikei rádióbeszédében és karácsonyi rádiószózatában is szólt.

 

 DATIS NUPERRIME

XII. Piusz pápa enciklikája Magyarország szovjet inváziójának másnapján

Róma, 1956. november 5.


Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.

Módosítás dátuma: 2014. november 07. péntek, 10:46 Bővebben...
 

November 11. Márton napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 11. Márton napja

Pannonhalmi apátság, Benedek Csaba felvétele

Márton toursi püspök a kora középkornak egyik legnépszerűbb szentje volt. Jellegzetes régi göcseji neve Minciénmárton, azaz Mindszent Márton volt. 316 táján a pannóniai Savariaban, a mai Szombathelyen született és 397-ben hunyt el. Legendája elmondja, hogy Márton katona volt, mielőtt a seregek urának hívását meghallotta volna. Elbocsátási kérelmét a császár gyávaságnak bélyegezte. Így válaszolt neki: ha kérésemet gyávaságnak becsméreled és nem hitnek, holnap majd védtelenül odaállok a csatasor elé és Jézus nevében, a kereszt jelével, pajzs és sisak nélkül áthatolok az ellenségen. Így is történt. (E legenda legemlékezetesebb és legismertebb jelenete az, amikor a hitújonc (katekumen) Márton télidőben lován Amiens felé haladva, félmeztelen koldussal találkozott. Megesett rajta a szíve, és köpenyét kardjával kettévágva, felét a koldusra borította, aki a legenda szerint maga Krisztus volt.)

Kultusza Pannónia földjén bizonyára már a honfoglalás előtt is virágzott. Tiszteletét maga Szent István is felkarolja, amikor zászlaira éppen a hadverő Márton képét festette. Álmában látva a besenyők támadását, így kiáltott fel: távozzatok, mert az úr védelmemre adta Szent Mártont, aki nem engedi, hogy az igazak legelőjét pusztítsátok. Nem csoda, ha Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A magyar kereszténység bölcsője, a ma pannonhalmi néven emlegetett bencés apátság is Szent Márton tiszteletére épült, ezért sokáig szentmártonhegyi apátság néven emlegették. Hazánkban nincs szent, aki templomával több városunknak, falunknak lett

 volna névadója, keresztapja Mártonnál (56 település), kultuszának emlékét a helyneveken kívül számos oltárkép is őrzi. Márton legkorábbi hazai patrociniumainak térképre helyezéséből lényegében az Árpád-kori magyar ökumené tárul elénk. Peremei nagyjából az akkori magyar nyelvhatárt is jelzik.

A régi századokban Márton a gazdasági évnek kiemelkedő zárónapja: a tisztújítás, a fizetés, a jobbágytartozás lerovásának a napja volt. A Márton-napi járandóság a pap, a felköszöntés a tanító javadalmai között szerepelt. Az őszi szolgáltatást Szent Márton adója néven is emlegették. Mártont már a hazai középkorban a jószág egyik jeles patrónusaként tisztelték. A jószág e nap táján került végképpen az istállóba, és a pásztorok is ezen a napon számoltak el szolgálatukkal. Az egykori kötelezettségek a későbbi századokban elfelejtődtek, vagy ajándékozássá alakultak át. A pásztor sorra járta azokat a házakat, amelyeknek állatait őrizte, megvesszőzte az állatokat, hogy egészségesek legyenek, és köszöntőt mondott a gazdára. Ezért a ház urától ajándékot kapott. Például egy vasi faluban, Vépen így köszöntött be a házba a kanász: „Adjon Isten jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, békességet, lelkünknek örök üdvösséget! Dicsértessék a Jézus neve!” Jutalmul mákos- vagy túrós lepényt, esetleg pénzt kapott.

Módosítás dátuma: 2017. november 12. vasárnap, 08:51 Bővebben...
 

1956. november 4. hajnali 4. óra

E-mail Nyomtatás PDF

1956. NOVEMBER 4. HAJNALI 4 ÓRA

Hazánk, nemzetünk legsötétebb napjának hajnalát, november negyedikét mindig ébren érem meg. Az idén családi tragédiától is sújtva egy szemet sem aludtam. A hajnali négy órát tehetetlen dühvel, könnyes szemmel, zakatoló aggyal szenvedtem át, lepergetve egy belső filmet arról a végzetes napról. Ha valaki azt gondolná, hogy most utólag megjátszom a búsmagyar, aggódó hazafit, nagyon téved. Életem végéig meghatározó, kínzó élményben részeltettek a szó szerint vett Auróra ágyúi.

A debreceni Tóth Árpád Gimnázium humán tagozatú harmadik osztályában Varga Gyula, a kitűnő történész, néprajzos és népművelő volt az osztályfőnökünk, aki kitűnő pedagógusként igaz emberségre, hazafiságra nevelt bennünket. Az osztályunkban egyetlen egy ember sem akadt, aki ne tudta volna, hogy mi történik körülöttünk és nem kételkedett abban, hogy hová kell állnia, mit kell tennie. Gyuszi bácsi óvott attól, hogy valamibe belekeveredjünk, s egy életre lezárjuk magunk előtt az utat, mert mint történész és reális szemléletű paraszt ivadék azt is tudta, hogy mi következik. Arra ösztönzött, hogy figyeljünk, mindenütt legyünk ott, mert életünket meghatározó történeti időket élünk át. Csakhogy a tizenhét éves kor nem az az időszak az ember életében, amikor a jó tanácsot ilyen időkben mérlegelni szoktuk.

Módosítás dátuma: 2014. október 26. vasárnap, 11:45 Bővebben...
 


1. oldal / 20

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2017. december 16., szombat, Etelka és Aletta napja van. Holnap Lázár és Olimpia napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 56 vendég böngészi