Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Tájház Nagybodolyán

E-mail Nyomtatás PDF

Tájház Nagybodolyán

Szent Anna tiszteletére szentelt templom Nagybodolyán. 2012. Kürtössy Péter fotójaNagybodolya a Drávaszög egyik faluja, Pélmonostortól tizenegy kilométerre, a Karasica jobb partján fekszik. Árpád kori település, nevét 1296-ban említi először oklevél, Budula alakban. Neve puszta személynévből alakult, magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév szláv eredetű.

A 14. század folyamán több kézen is keresztül ment, de többnyire a Véki család tagjai birtokolták. Egykor a Bodolya melletti Páli felett, a hegyen emelkedett Vasszegvára, melynek 1330-ban már csak a helye állt. A vár lerombolása valószínűleg III. András korára tehető, aki a hűtlen, böszörmény Mizse nádor testvérével szövetkező Vékiek uradalmát elkobozta és az 1298. évi törvény 10. pontja értelmében elrendelte a környéket károsító vár lerombolását.

A 15. század folyamán a mezőgazdasági technológia fejlődésének hatására igen sok apró falu alakult, a század végére már mintegy száz település volt a Drávaszögben.

A mohácsi csata után a szultán katonáinak három napos szabad rablást engedélyezett, ekkor tájt pusztultak el a Mohács környéki falvak, s ez idő tájt lett lakatlanná az Eszék- Mohács hadi út melléke is. A lakosság egy része elmenekült vagy nagyobb településeken koncentrálódott. Távol a hadiutaktól, elsősorban a Duna és a Dráva biztonságot nyújtó árterületéhez közeli falvak tartották meg népességüket, s maradtak meg folyamatosan lakottnak a török hódoltság alatt és után. Az első török adókönyv 1554-ben már csak 47 településről ad hírt, ötvennégy falu lakatlanná válik. Nagybodolyát (a forrásban: Bodola) ekkor hat magyar, két horvát és egy szerb nagycsalád lakja.

A háborús viszonyok hatására a 16. századtól állandó a migráció dél felől, északi irányba. A Dráva- Száva közének és Szlavónia magyar falvainak lakossága is észak felé vándorol, helyükre horvátok és szerbek költöznek a Sói bánságból. A lakosság nemzetiségi viszonyainak megváltozása még jobban megerősödött, miután 1566-ban Szigetvárt is elfoglalja a török, s belekezd az üres falvak betelepítésébe, hogy több adófizetője legyen és igénybe vehesse azok egyéb szolgáltatásait is. A Mohács környékén elpusztult falvakba a török katolikus sokacokat telepített, míg a hadi út mellé túlnyomórészt szerbeket.

Módosítás dátuma: 2012. december 01. szombat, 22:47 Bővebben...
 

Advent harmadik vasárnapján

E-mail Nyomtatás PDF

Advent harmadik vasárnapján

Advent harmadik vasárnapja, Felsőgöd, 2011. Kürtössy Péter fotójaAz adventi koszorút egy hamburgi evangélikus lelkésznek, Johann Heinrich Wichernnek (1808-1881) köszönhetjük. Wichern vasárnapi iskolában tanított Hamburg Szent Györgyről elnevezett külvárosának szegénynegyedében, ahol szembesülnie kellett az áldatlan körülményekkel. Az ekkor huszonöt éves lelkész meggyőzte a hamburgi városvezetőket és üzletembereket, hogy az itt élő elhanyagolt és árva gyermekeken segíteni kell, ezért 1833-ban megalakította szociális intézményét, a „Vadóc Házat”, ahová rászoruló gyermekeket és ifjakat fogadtak be. Nevelési irányelve: „Szabad gyermekeket szabad családokba!”, jelmondata: „Ima és munka elválaszthatatlanul összetartozik” volt.  Oktatásának központi gondolata így a személyes szabadság, az oktatás, a szakképzés, az ünnepek megülése, az istentiszteleteken való aktív részvétel fogalmai köré épültek. Az itt nevelődő gyermekek családiasított csoportokban éltek, mindennapjaik a tanulás, a munka és az egyházi élet köré szerveződtek. A gyermekek azonban itt is csak gyermekek voltak. Advent idején folyamatosan kérdezgették a lelkészt, mikor érkezik már el végre karácsony napja. 1839-ben ezért Wichern felfüggesztett a mennyezetre egy öreg szekérkereket, melyre húsz kicsi piros és négy nagy fehér gyertyát helyezett el. Ezután minden hétköznap meggyújtottak egy piros gyertyát, vasárnap egy fehér gyertyát, így a gyermekek számolni tudták a napokat karácsonyig. A szokás igen hamar elterjedt a lelkész hívei körében, de az egyszerűség kedvéért már csak négy gyertyát használtak, melyekkel a vasárnapokat jelezték. Az adventi koszorú készítése először protestáns területeken, a második világháború után katolikus területeken is elterjedt egész Európában.

Nálunk kezdetben a magyar nyelvterület nyugati és központi részén jelent meg a templomokban, majd az iskolákban, közintézményekben, vendéglátásban és a családi otthonokban is. Az erdélyi szászoknál először városi környezetben terjedt el az 1960-as években, leginkább szász-magyar vegyes családoknál, de a hetvenes évekre már a szász falvakban is készítették. A Nagy-Küküllő vármegyei Nagykapuson például lányok fonták az adventi koszorút, fenyőgallyakból készítették, s négy gyertyát helyeztek rá, melyeket vasárnaponként gyújtottak meg. Kereszténysziget (Szeben vármegye) lakói ugyanakkor a halotti koszorúkat is készítő családtól vásárolták, s egy nagyot készíttettek a templomba, ahol ugyanúgy égtek a gyertyák vasárnaponként.  A hajdani szász városokba beköltöző magyar családok már az 1970-es években készítettek kis fenyő koszorúkat, melyeket nemzeti színre utaló piros és fehér szalagokkal és természetesen négy gyertyával díszítettek. Érdekes megemlíteni, hogy a második világháborút követő évtizedekben a Németországa kitelepült családtagok a karácsonyi ünnepekre adventi koszorúval tértek haza Erdélybe.

Módosítás dátuma: 2012. december 15. szombat, 17:49 Bővebben...
 

December 13. Luca napja

E-mail Nyomtatás PDF

December 13. Luca napja

Luca-szék. Bocsi Éva, salgótarjáni Magyar Kézműves Remek-díjas népviseleti baba-készítő népi iparművész alkotása.Luca, eredetibb hangzással: Lucia ünnepe a magyar néphagyomány egyik legjelesebb napja. Hiedelemvilága azonban csak részben hozható kapcsolatba az ókeresztény szűz (†310) alakjával és legendájával. Az e napon ünnepelt római katolikus szentet ma már az egyház sem tartja történeti személynek, csak legendai alaknak. A legendák szerint előkelő szicíliai családból származott, fiatalon felvette a keresztény vallást. Szűzességet fogadott s mártírhalált halt; egyes legendaváltozatok szerint önmaga tépte ki szemét, melyet a kérő oly szépnek talált. Neve a fény (lux) szóval áll kapcsolatban. A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost. A néphit szerint a nevenapján végzett munkák (fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés, meszelés) tilalmainak megszegőit megbüntette.

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint Luca napjához. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.

Ismereteink szerint a magyar középkorban Luca még nem tartozik a tiszteltebb női szentek közé, bár nevét misenaptárainkban megtaláljuk. Patrociniumaival sem találkozunk, sőt még az újkor századaiban is alig-alig fordul elő. Kivétel Alhó (Allhau) jelenleg burgenlandi falucska, amelynek Luca-titulusát Kazó István említi (1697). Nem tudjuk, manapság megvan-e. Keresztnévként is igen ritka.

Kiskanizsai hagyomány szerint Luca szemét tűvel szurkálták ki, ezért nem szabad az ünnepén varrni, tehát a napra annyira jellemző dologtiltást az elnépiesedett legendából magyarázzák.

Szűz Szent Lucáról legendájának átköltésével azt mondja a somogyi nép, hogy nem akart férjhezmenni, noha gazdag kérői voltak. Ezért rokonai halálra kínozták, de ő inkább eltűrte ezt is, hogy ártatlanságát megőrizze.

Luca nagyon szerette Isten világát és a házi állatokat. Halála után az Úr ezért a szelídségéért szentjei sorába emelte. Napjának előestéjén fiú- és leánygyermekek így köszöntik Lucát:
 
Megjöttem én jó este,
Luca köszöntésére.
Luca fekszik ágyában
Az őrző angyalával.
Gyere Luca menjünk el,
Mennyországot nyerjük el.
Ha mi aztat elnyerjük,
Boldog lesz az életünk.

Módosítás dátuma: 2014. december 08. hétfő, 16:00 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Deczember

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Deczember

„ Itt  van a zúzos december:

bor van-é?”

(Csokonai)

Így éneklé ezt Csokonai Vitéz Mihály régi jó magyar költőnk, a ki nem vala ellensége a szőlő levének. De hát hiszen nem ellensége annak más magyar ember sem, a mint másik koszorúsunk Vörösmarty is mondja:

Bort megissza magyar ember, jól teszi,

Tőle e jogát senki el nem veszi.

Hát meg is isszuk biz azt szívesen, ha az Isten ád s kivált így télen esik jól egy-egy kis friss kolbászra, hurkára. De hát csak amúgy mértékkel, módjával. Mert hiszen nem csupa iszogatásra, pipázgatásra, beszélgetésre van a tél sem rendeltetve; talál a gazda ilyenkor is dolgot, egy vagy mást, a mint ezt már január havánál részletesen elmondtuk. De főképp arra való a tél, hogy a gazda ilyenkor olvasgasson, tanulgasson s a jövőre nézve tervezgessen. Most van erre ideje, alkalma elég.

Ház és udvar. Gondunk legyen rá, hogy a hó a tetőket ne nyomja s esetleg beállott lágy időben az épületek tövére ne olvadjon, azért úgy járjunk el, mint január hóra nézve el volt mondva. A jégvermek megtöltéséről gondoskodjunk. Egyébiránt a ház és udvar körüli teendők ugyanazok, mint január havában.

Beállván a hosszú téli esték s a gazda dolga is megkevesedvén, nem lehet eléggé ajánlani, hogy szabad idejében, úgy mulatságból, mint ismeretei öregítése tekintetéből, hasznos könyveket olvasson. S pedig megválogatván a mit kezébe vesz, mert sajnos, van ma már igen sok haszontalan nyomtatvány, melyek sem az erkölcsöt nem nemesítik, sem az ismereteket nem gyarapítják. Ezért könyvbeszerzés előtt jó, tanácsért ahhoz értők tanácsát kikérni. Például a lelkész, vagy tanító urakét.

Magyar népünk közt aránylag kevéssé van még elterjedve az olvasás, a minek egyik oka az, hogy legtöbben sajnálják a könyvért a pénzt, csupa elmaradható fényüzésnek tekintvén azt. Pedig bizonyára épül, tanul abból, s a pénze dús kamatokkal megfordul. Mindenkinek, de kivált a gazdaembernek is szükséges a tanulás, olvasás, mert hiszen a gazdasági tudomány is mindig előre halad, attól pedig saját kára nélkül senki, a ki józanon gondolkozik, nem maradhat el. Nagyon czélszerü volna így télen több szomszédnak, ismerősnek összeállni s egyik egy könyvet, másik mást venne, melyet aztán olvasásra kicserélgetnének egymástól.

Módosítás dátuma: 2013. december 05. csütörtök, 09:45 Bővebben...
 

Advent második vasárnapján

E-mail Nyomtatás PDF

Advent második vasárnapján

Adventi koszorú, Felsőgöd, 2011. Benedek Csaba fotója„Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek szokásán kívül, még nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az eő nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk.” –írja Padányi Bíró Márton egyik prédikációjában. Az advent igazi szakrális ízét, meghitt hangulatát a hajnali mise vagy angyali mise, a régiségben aranyos mise, liturgikus szóval roráté adja meg, amely még a középkori hazai liturgia maradványa.

A hívek a hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták. A havat különben még a templomba menés ideje előtt illik elsöpörni, de ezért e korai munkáért nem zúgolódik senki. A bánsági Nagyzsámon ádventben a gyerekek hajnali harangszóval keltek, megjelölt helyen gyülekeztek és házról házra járva költögették csengővel és énekszóval az alvó híveket, hogy idejében odaérjenek a hajnali misére. Utolsó nap mindenűn kaptak valami ajándékot, amelyen aztán igazságosan megosztoztak. A Tolna megyei Nagymányok német faluban a hajnali misékre kirendelt ministráns és orgonafújtató fiúk egykor az iskolában háltak, hogy a korai szolgálatot el ne aludják. A katolikus Csíkban régebben a betlehemes játékot is előadták a hajnali misén. A hajnali misék hangulata íróinkat, költőinket is megihlette, Gárdonyi Géza így mesélt róla:

RORÁTÉ

Még sötét van, mikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi sötétség ez, csak alig áttetsző. Férfiak, asszonyok fekete árnyékokként mozognak benne a templom felé.

Az ablakom előtt egy-két kisebb árnyék válik el tőlük. A kis árnyékok betérnek az iskolába. Kisködmenek, nagycsizmák. Az arcát egyiknek se látom; de már az alakjáról, mozdulatairól megismerem valamennyit. Mindenik hoz a hóna alatt egy darab fát. Ledobják azt a kályhazugba. A kályha előtt Istenes Imre térdel. Teleképpel fújja a tüzet. A tűz pirosló fényt áraszt az arcára.

Módosítás dátuma: 2014. december 08. hétfő, 15:54 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 5. A Mikulásünnep

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

5. A Mikulásünnep

Mert, mint általában a külvilágtól elzárt minden faluban, Perőcsényben tényleg ünnep volt még a Mikulásnap is, hiszen ez is jó alkalom volt az egymáshoz való közeledésre. És ezt a szó legtisztább jelentPerőcsényi képeslap, Kürtössy Péter tulajdonaésében valóban így kell érteni, mivel akkor nemhogy ajándékra való nem volt, de még cukrot és a kenyeret is csak jegyre lehetett kapni. Ma már elcsépelt dolog, de akkor igazán érvényes volt, hogy a szeretet mindennél fontosabb…

Emlékszem, én is évről évre olyan lelkesedéssel suvickoltam és raktam ki az ablakba a valakitől rámragadt rossz bakancsokat, vagy néha anyám magas szárú cipőjét, mintha magát a világjótevő Mikulást vártam volna, pedig mindig tudtam, hogy abban néhány szál orgonavessző mellett 1-2 alma, -hogy minél többnek látszódjon- sok dió meg vöröshagyma, esetleg a ki tudja hány éves szaloncukorpapírba becsomagolt száraz kenyér volt.  És még valami!  Ami nekem mindennél fontosabb volt, és igazi ünneppé tette még a másoknak egyszerű hétköznapot, hogy a drága jó Julismamám, akármilyen hideg is volt, akármennyire is csúszósak voltak az utak, mindig megvárva a teljes sötétséget, s feljött hozzánk a falu másik végéből. Apró termetével odakucorogva az ablakunk alá, mindent eltakaró, dús vattaszemöldöke fölé piros krepp papírból csavart hegyes süvegében a belülről hallatszó egyházi- és Mikulásénekekre válaszolva, szép, dörmögő hangon elénekelte az „Istenfélő ember, Mikulás vagyok” című drága kis dalocskát…

Ettől még gyermeki értelmem nyiladozása után is mindig boldog és elégedett voltam, s ifjabb felnőtt koromig sem engedtem kijózanodni magam abból a gyönyörűségből, hogy nekem van a legdrágább Mikulásom…
Pedig ha hiszitek, ha nem, már elmúltam tizenhét éves, amikor az első „hivatalos” és valóban nekem szóló Mikulás-csomagomat kaptam.  Mert ugyan az ötvenes években nemegyszer volt már olyan, hogy hőn szeretett „kopaszapánk” akaratából helyi „gyermekei” eljöttek az iskolába és csak úgy a kötényükből osztogattak pár szem szaloncukrot meg ilyesmit, de ezt valahogy csak addig tekintettük ajándéknak, amíg meg nem tudtuk, hogy az osztogatók gyerekeinek ráadásként csoki és egyebek is jutottak, amit még hónapok múlva is büszkén eszegettek. Akkor mondogatta azt a népszáj, hogy: …egyet ide…, egyet oda…, egyet ide…, egyet oda…

Módosítás dátuma: 2013. december 05. csütörtök, 09:58 Bővebben...
 

December 6. Miklós, Mikulás

E-mail Nyomtatás PDF

December 6. Miklós napja

Mikulás Sződön, 2011. 12. 04. Kürtössy Péter fotójaSzent Miklós, a kisázsiai Myra püspöke a IV. században élt, életéről biztosat nem tudunk. Legendája a bizánci egyházban bontakozott ki a VI. században, majd ereklyéinek Bari városába való átvitelével (1087.) kultusza a nyugati egyházban is villámgyorsan meghonosodott. Hazánkban az Oláh Miklós püspök prímás ideje alatt, 1560-ban tartott zsinat döntése szerint még parancsolt ünnep volt, a kötelező ünnepek sorából az 1611. évi nagyszombati zsinat törölte. Miklós a középkor páratlanul tisztelt szentje volt, hazai patronátusai szinte áttekinthetetlenek, a Kárpát-medencében 51 település őrzi nevét.

Legendája számos helyen olvasható: abban a tartományban, ahol Miklós élt, döghalál pusztított. Miklós gazdag szüleit is elragadta, aki minden örökségét a szegények között osztotta szét. Természetesen számos csodatétel is kapcsolódik nevéhez (pl. a megölt diákok feltámasztásának legendája; a három boldoggá tett eladólány).

Hazai kultuszából a keleti és a latin egyház is kivette a maga részét, ehhez nagyban hozzájárult, hogy Szent István királyunk megszerezte ereklyéjének egy darabját is. Miklós a kalmárok, főleg a posztó-, gabona-, borkereskedők, a hajósok, a törvénytudók és a diákok védőszentje. A kultusz elevenségére utal, hogy megvásárolt jószágra, portékára adott foglalót Szent Miklós pénzének a megkötött vásár utáni áldomást Szent Miklós poharának nevezték még a XVIII. században is. Megszenteli a vízi közlekedést is, nem véletlen tehát, hogy az összes, pártfogása alatt álló hazai bencés apátságok folyó mellett emelkedtek. Miklós archaikus vízi kultuszát később Nepomuki Szent János tisztelete mosta el. A polgári élet, polgárvárosok védője is volt úgy nyugaton, mint hazánkban. A középkorban olyan népszerű volt Magyarországon, hogy sírjához, Bari városába is gyakran elzarándokoltak.

Módosítás dátuma: 2013. december 06. péntek, 10:41 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 1. Perőcsény télen

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

1., Perőcsény télen

A református templom. 2013. Benedek Csaba fotójaOlyan sokszor ígértem már, hogy írok a régmúltbeli dolgokról, hogy már magam is restellem, ezért most úgy gondoltam ki, megpróbálok minden évszakhoz fűzve elmondani néhány gyerekkoromra jellemző esetet. Előre bocsátom, hogy nagyon sok dolog lesz, amit - hála Istennek! - ti már el sem fogtok hinni, de mindenkinek akad még öregapja-anyja, akik igazolni fogják meséim igazságát. Az érthetőség kedvéért mindenekelőtt el kell mondanom, hogy 1943 nyarán születtem egy kis börzsönyi faluban, Perőcsényben, egy később kuláknak bélyegzett család harmadik gyermekeként. Kulákok lettünk, mert több mint 10 hold földünk volt. A kulák jelzőnek nagyon sok jelentősége lesz, mert abban az időben enni vagy nem enni, sokszor (szó szerint értsd!) a lenni vagy nem lenni kérdés formálta a kicsivel több földtulajdonnal rendelkező családokat. Hogy ez valójában hogyan is csapódott le a hétköznapokban, biztosan halljátok, látjátok a médiumokban, de tudnotok kell azt is, gyakran éppen olyanok mesélnek a szenvedéseikről, akik éppenhogy a patak másik oldalán álltak, és esetleg éppenhogy ők okozták a mások szenvedéseit… De hát manapság ez a divat…No, ha ti is egyetértetek vele, én legalább annyiban különböznék tőlük, hogy megpróbálom viccesebb formában előadni még a kínkeserves dolgokat is, ahogy egy gyerek szemével láttam! Meséim nem mindig időrendi sorrendben, hanem inkább általánosságban szólnak!

Módosítás dátuma: 2013. december 04. szerda, 13:58 Bővebben...
 


1. oldal / 52

Névnap

Ma 2014. december 18., csütörtök, Auguszta napja van. Holnap Viola napja lesz.

Eseménynaptár

December 2014
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31 1 2 3 4

Eseményajánló

Nincsenek események

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 2 vendég böngészi

Feliratkozás hírlevélre











Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net