Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Augusztus 20.

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 20.

Szent István

A pusztinai Szent Están szobor. 2008. Fotó: Benedek CsabaIstván, Szent István, István király, a régiségben Szent Király (1001 – 1038), a kereszténnyé vált magyarság első uralkodója, a szakrális hagyomány és tudat szerint az ország és nemzet mennyei patrónusa, istápja. Hogy ünnepét elnyomják, a szocialista állam az alkotmány ünnepét tartotta (1949-től) ugyanebben az időben.
István ott áll két világ határán. A pogány istenkirályság és az Ószövetségtől ihletett, Isten kedvező kegyelméből való uralkodói méltóság az ő hatalmas, mitikussá vált alakjában ötvöződik össze. Pogány nemzetségének totemisztikus eredethagyománya, választottsága az Árpád-ház szentségi tekintélyében él tovább. Anonymus mondja, hogy Álmos szent volt, mert tőle származtak a szent magyar királyok. Bár pogány, mégis méltónak találtatott a Szentlélek ajándékára. Az Emese-szimbólum érteti meg velünk Szent Istvánnak és az Árpád-háznak feltűnő Boldogasszony kultuszát, az országnak az ő oltalmába ajánlását, mintegy a pogány matriarchalis világkép továbbélését, szublimációját is. Ez a hit magyarázza, hogy a keresztény utódok templomot építenek Árpád sírja fölé, és alapítanak hasonlóképpen Mária tiszteletére Szeren, az első országgyűlés mondai színhelyén monostort.
Szintén még az archaikus pogány világot idézi az öregedő király életének ismert mozzanata: éjszakának évadján meg akarják ölni. Ez a szándék még nyilvánvalóan a királygyilkosság pogány kultuszából érthető meg: az utód örökölni akarja az ő bölcsességét, mágikus-szentségi erejét, tapasztalatait. István király nemcsak keresztény irgalmasságból bocsájtott meg a gyilkosnak, hanem azért is, mert még ismerte az ősi áldozati hagyományt. Krónikáinkból tudjuk, hogy honszerző őseink az új haza határán Álmost feláldozták: negyven napi pihenés és négy napi áldomás után megölték. Ezt a pogány fejedelemi karizmát nemcsak Árpád, hanem hitük szerint minden ivadéka is örökölte. Ehhez járult még a szent király koronájának szinte élő személyként való tisztelet is: a megkoronázott király a szertartás által nemcsak közjogi elismertetésben, hanem István és koronája szentségi karizmájában is részesül. Ezt a hiedelmet az integritas, illetőleg a sacralis contactus, mágikus emanáció archaikus képzetvilága érteti meg velünk.
Az Árpádok kihalása után is mindig ügyeltek a származás folytonosságára és hivatkoztak arra, hogy a király egészen IV. Károlyig Árpád, illetőleg Szent István véréből származott.
István születését is csodás jelek kísérik, mint Álmosét.
Mikoron immáran – írja Pelbárt nyomán az Érdy-kódex – az ő szilei keresztyénné lettenek volna és hívségben élnének, az jámbor asszonyállat Sarolta, fejedelem felesége sziléséhez közelgetne, neki jelenék protomártír Szent István és mondá neki: bízzál asszonyállat Úristenben és légy bizonyos benne, mert íme fiat szülsz, kinek ez országbeli nép között királyi korona adatik. Az én nevemet adjátok őreá. Az asszonyállat nagy csodálattal mondá: ki vagy uram, és ki neved? Én vagyok úgymond, protomártir István, ki Krisztus Jézusért elészer szenvedtem. És elenyészék.
Ez a fogalmazás az evangélium ihletését, Keresztelő János és Jézus születésének (Lukács 1,13,31) előadását tükrözi: ne félj Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiat szül, Jánosnak fogod hívni. A másik párhuzamos hely: ne félj Mária, kegyelmet találtál Istennél, Méhedben fogansz és fiat szülsz; Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen nekiadja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és országának nem lesz vége.

Módosítás dátuma: 2012. augusztus 20. hétfő, 13:50 Bővebben...
 

Augusztus 18.

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 18.

Ilona császárné. Fiának, Nagy Konstantinnak buzdítására keresztelkedett meg († 326). Élete utolsó éveiben egyszerű zarándokként végigjárta a Szentföldet, ahol az Olajfák hegyén és Betlehemben templomot emeltetett. Az ő sürgetésére ásták ki a Szent Keresztet.
Szent Ilona szórványos tiszteletét nyilvánvalóan éppen a keresztkultusz magyarázza. Az Ilona leánynév kedveltségét melleste a középkori Trója-regény Helénája és az Árgirus-mese Tündér Szép Ilonája is ihlette.
Középkori oltárai: Pest (1444), Vác (1474).
Falképei: Csetnek (Štitnik), Etrefalva (Turičky, XV. század), Feketeardó (Cornyj Ardov, XV. század), Gömörrákos (Rákoš, 1400), Nagytótlak (Selo, XV. század).
Gótikus táblaképei: Bártfa (1524, múzeum), Berzenke (Bzinov, 1500), Besztercebánya (1509), Illés (Ilja, 1500), Kassa (Mária látogatása-oltár, 1516), Kispalugya (Paludzka, 1510, pozsonyi múzeum), Liptószentkereszt (Križ, 1510, turócszentmártoni múzeum), Lőcse (Szent Erzsébet-oltár, 1493), Ludrófalva (Ludrová, 1510), Szepeshely (Spišské Pohradie, Mária-oltár, 1480, Szépművészeti Múzeum), Szepesszombat (Spišska Sobota, Szent Anna-oltár, 1520), Zsidve (Jidveu, 1508). Ilona híres női szentek: Katalin, Borbála, Margit, Magdolna együttesében jelenik meg.
Faszobrai: Körmöcbánya (1500, múzeum), Zólyomszászfalu (Sásová, Ilona és Egyed-oltár).
A földvári bencés apátságot II. Béla alapította, nyilván felesége, Ilona védőszentjének tiszteletére. Többi későbbi patrociniumai inkább már csak keresztnévi eredetűek: a kegyúr, templomalapító feleségének, leányának nevét örökítik meg.
Ilona önálló népi kultuszáról, hagyományvilágáról nem tudunk.

Forrás: Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977. 195-196.

Módosítás dátuma: 2012. augusztus 18. szombat, 05:38
 

Augusztus 16.

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 16.

Joachim és Rókus

Joachim Szent Anna férje, Mária édesatyja, Jézusnak a szentatyafiság rendjében nagyapja.
Utalván arra, amit Szent Anna tiszteletéről mondottunk, itt csak annyit jegyzünk meg, hogy Joachimnak önálló kultusza népünknél nem bontakozott ki, bár nevét és személyét főleg palóc és székely népünk jámbor öregjei máig tiszteletben tartják. Ez a szórványos keresztnévadásban is kifejezésre jut. A székelység Jováki, Jákim, a palócság Iuháki, Baranya pedig Joák alakban emlegeti.
Csak néhány titulusát ismerjük. Mélykút patrociniuma (1768) állítólag a franciskánus Hász János sugallatára született. Kifejtette Grassalkovich Antal földesúr előtt, hogy amíg Mária édesanyját annyira tisztelik, Joachimmal nem törődnek. Grassalkovichot a barát szava meggyőzte. Nyárád és Hernádnémeti templomának is Joachim a patrónusa.
A Szent Anna-tó mellett nemcsak Anna, hanem Joachim tiszteletére is emelt a hívek barokk buzgósága kápolnát. Ez utóbbit azonban már Orbán Balázs korhadozó állapotban találja.
Kultuszának századvégi rövid virágzását XIII. Leó pápának Joachim keresztneve magyarázza. Nyilván idegenből fordított ponyvairatból idézünk:
V. Hatalmas lészen e földön nemzetsége.
R. A jámborok fajzata megáldatik.
Antifóna. Dicsérjük a dicsőséges, nagyhírű térfiút nemzetségében, mert az Úr minden nemzetek áldását nekiadta, és megerősítette feje fölött a frigyét.
Rókus gazdag francia család gyermeke volt (1195 – 1227), Montpellier városában született. Korán elárvult, vagyonát szétosztotta a szegények között, majd Rómába zarándokolt.
Útközben az itáliai pestisjárvány betegeit a kereszt jelével gyógyította. Rómából visszatérőben ő is megbetegedett. Piacenza mellett egy kunyhóban húzta meg magát, ahol a jámbor hagyomány szerint angyal ápolta és egy könnyelmű, de később jó útra tért úriember kutyája hordta neki a kenyeret. Ezért szokták kutyával ábrázolni, amely lábsebét nyalogatja.
Hazájába, illetőleg szülővárosába visszatérve már nem ismerik meg. Kémnek gyanítják, börtönbe vetik, ahol öt évig raboskodik. Itt is hal meg. Holtteste mellett táblát találtak, amelyet Isten kinyilatkoztatásának tulajdonítottak: Peste laborantes ad Rochi patrocinium confugientes contagionem illam trunculentissimam evasuros significo. Röviden: akik pestisben megbetegednek, és Rókushoz folyamodnak, meggyógyulnak.
Bár Rókust az Egyház még nem avatta hivatalosan szentté, tisztelete mégis már régóta egyetemessé vált. Kultusza a XV. században Velencében kezdődött. Ereklyéi állítólag lopás útján kerültek ide. A szerzésnek ez a módja az ereklyetisztelet középkori virágzásának idején éppenséggel nem volt ritka. A velencei Rókus-társulat kórházat, szegényházat (Scuola di S. Rocco) és templomot alapított, amelyeket Tintoretto és Tizian mesterművei díszítenek.

Módosítás dátuma: 2012. augusztus 17. péntek, 01:27 Bővebben...
 

Augusztus 15.

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 15.

Nagyboldogasszony, a Lányi-kódex szerint parasztul, továbbá egyes vidékeken még ma is Nagyasszony: Mária mennybemenetelének, aggályoskodó szabatossággal: mennybevételének, egyben az ország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe, a legkedvesebb hazai patrociniumok egyike. Nagyboldogasszony nyolcada, amelybe Szent István napja is beleesik, a magyar egyházi évnek kiemelkedő időszaka.
Simonyi Zsigmond utal arra, hogy az ünnepet a vallonok hozzánk hasonlóan Grande Notre Dame, a horvátok pedig Velika Gospa néven emlegetik. Ebből az egyezésből Hetény János jogosan következteti a liturgikus hagyományozódásnak Árpád-kori vallon – magyar – horvát útját. Mohácsi sokacok ajkán Velika Gospodjina.
Az ünnepet Székesfehérvárott első szent királyunk is megüli. Egyik alkalommal a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről Gellért beszélt István és udvara előtt. Az Érdy-kódex nyilván hazai hagyomány nyomán írja, hogy Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szüz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnák. Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé.
Az Árpád-ház, Árpád megkeresztelkedett hada, nemzetsége így Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta magát. Az országot, vagyis önnön uraságát, uralmát és a királyságot a Szűzanya szimbolikus tulajdonának, Mária örökségének érezte, vallotta. E választásba még nyilván a pogány Boldogasszony-tisztelet, archaikus Emese-hagyomány is közrejátszott: Mária az Árpádoknak mennyei édesanyja és oltalmazó királynéja.
Már Árpád fehéregyházi sírja fölé is a Nagyboldogasszony tiszteletére emeltek templomot, de az ő patrociniuma alatt állott a székesfehérvári bazilika, királyaink koronázó és temetkező helye, továbbá az esztergomi bazilika, a kalocsai érseki, váci, győri püspöki székesegyház: a szent király alapításai.

Bővebben...
 

Augusztus 10.

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 10.

Lőrinc II. Sixtus pápa diakónusa volt. Ennek halála után az egyház kincseit rajta követelték: a szegényeket vezette a bíró elé. Tűzhalálra ítélték, elevenen sütötték meg († 258). A máglyán siratta a bűnös világot, könnyek csordultak ki a szeméből. Nyilván innen van, hogy a névünnepe táján hulló csillagokat az óangol néphagyomány Szent Lőrinc könnyei néven is emlegeti.
Lőrinc nevéről a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódex így elmélkedik: Bódogságus Szent Lőrinc méltán nevezteték ez nemes vitézlő nevezettel mint Krisztus Jézusnak jeles és bajvívó erős vitéze, imez hét okáért. Elészer, miképpen az borostyán soha meghervad, de koronkéd zöld, azonképpen Szent Lőrinc vitéz mind holtig testében, lelkében szeplőtelen tisztaságot és szüzességöt tarta. Másodszor az borostyán nagy illatú ő virágozásának idejin. Azonképpen Szent Lőrinc vitéz nagy szép illatú példát hagya ő ifjúságának virágozatjában: az szent hitben és türelemben való erősségöt. Harmad jószága az borostyánnak, hogy követ megtör emberben, azonképpen Szent Lőrinc vitéz megtöré emberekben az kemény szíveket ő szent prédikálásának ereivel. Negyed jószága, hogy siketöknek használ. Azonképpen Szent Lőrinc vitéz nagy sokaknak megépöjté hallását az igazságnak kijelentésével. Ötöd jószága, hogy mennyütéstől nem fél, azonképpen Szent Lőrinc vitéz megoltalmazá az ő ájotatus szolgáit az erek kárhozatnak félelmétől. Hatod, mert az borostyán vitézködésnek diadalma és koronája, azonképpen Szent Lőrinc vitéz méltán nevezteték ezen nevön, mert ő lén az nagy erős vitéz, ki mind lelki, mind testi, mind ezvilági hatalmas ellenségit meggyőzé. A hetedik ok elmaradt.
Lőrincet a középkorban részben legendája nyomán, részben nevének értelmezéséből támadt megfontolások alapján védőszentül tisztelték a szegények, a könyvtárosok (mert az Egyház könyveinek is ő volt a gondviselője), a tűzoltók és a tűzzel dolgozó pékek, cukrászok. Oltalmul hívták égési sebekről, lázról, zsábáról és szemfájásról. Ünnepe a parasztságnál, gazdasági és időjárási emlékeztető nap.
E kiterjedt képzetkörnek a mi néphagyományunkban már csak töredékei élnek. Templomtitulusaink, ikonográfiai maradványaink azonban Lőrinc hajdani hazai tiszteletének virágzásáról és nyilvánvalóan európai kultuszösszefüggésekről tanúskodnak.
Lőrinc napját Szent László törvénye a kötelező ünnepek közé sorozza, középkori misekönyveink számontartják. Feltűnő azonban, hogy egyik, XIV. századból származó pozsonyi misekönyvünk e napon Ezekiel prófétáról emlékezik meg, pedig a városnak ebben az időben már Lőrinc-temploma is volt.
Lőrinc nevére szentelt legrégibb egyházunk az esztergomi plébániatemplom (1008? 1202). Ezt követi Pozsony (1311), Pápóc (1363). Hájszentlőrinc (1436) a premontreieké volt. A pálosok leghíresebb kolostora Budaszentlőrinc (1304): Lőrinc pálos rendfőnök a maga védőszentjéről nevezte el. A magyar későgótika remekműve volt. Nagy Lajos és Mátyás király itt talált lelki magányra, pihenésre.
Lőrincet ott látjuk Bakabánya (Pukanec, 1490), Bártfa (1460, 1505, 1524), Csegöld (1491), Dubrava (Liptó, 1510), Kassa (1440), Malompatak (Mlynica, 1480), Nagyekemező (Prostea Mare, 1480), Szászbogács (Bagaciu, 1518), szárnyasoltárain, rendesen István vértanú társaságában. Dicsőséges Szent Lőrinc – írja tovább az Érdy-kódex – Szent István protomártirnak utána mind az több szent mártiroknál első helyet tart, hit megbizonyojtna ez négy okokkal. Elészer ő mártiromság szenvedésének helyes voltával, mert Rómában szenvedett olyan fővárosban. Másod, mert ő prédikálásának okáért szenvedett. Harmad, mert szent alamizsnának osztogatásáért szenvedett. Negyedszer, az nagy mártiromság szenvedésének fölötte való méltóságáért, kit ellyen nagy tisztösséggel ül Anyaszentegyház mindez széles világon, mind ő böjtivel; ki egyéb mártiromoknak nem lelettetik.

Bővebben...
 

Augusztus 7.

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 7.

Donát, népünk ajkán olykor Dónát, Dónátus, a szőlősgazdák, szőlőskertek védőszentje. Különösen villámcsapás, jégeső eltávoztatásáért szoktak hozzá könyörögni.
Donát vértanú valószínűleg ókeresztény püspök, esetleg katona volt. Egy napon – írja Illyés András – Misét mond vala, és a népet áldoztatja vala. A kehely, melyben a Krisztus vérét szentelé, üveg volt. Némely pogányok reá jövén eltörék azt. Ez istentelenség igen visszatetszék Szent Donátnak, amint a több jelenlevő keresztényeknek is. A szent püspök egybeszedeté az öszverontott kehelynek darabocskáit, és azokat az oltárra tévén imádkozék: és a darabocskák egybeforradának, és a kehely egész lőn, mint azelőtt. Ezt a csudát Szent Gergely írta meg. Hogy pedig csap könyörgésivel az öszverontott edényt egésszé tette, a bálványok tiszteletétől ötszáz pogányoknál többet megtérített. Azonkívül többen megtértenek, midőn látták, hogy a szent püspök könyörgésére a száraz föld megvizesedett, egy csöpp esső az égből nem jövén.
Donát sajátos hivatásához a barokk időkben jutott. Amikor ereklyéit Rómából Németországba, a Rajnavidékre, Münstereifel várasába hozták (1652), a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. Ezt Donát közbenjárásának tulajdonította. A német hagyomány kialakulásához nyilvánvalóan a névetimológia (Donner) is hozzájárult. Kultusza a rajnai borvidéken gyorsan kibontakozott. Elterjedt hazánkban is a jámbor szokás, hogy az elemi csapások elhárításáért hozzá könyörögtek, sőt névünnepén körmenettel is megtisztelték.
Legkorábbi tőlünk ismert hazai említése Csepreg hegykönyvében (1676), amely megtiltja, hogy ünnepén kint tartózkodjanak a szőlőkben. Nyilván azért, hogy a részegséggé fajuló áldomásivással ne veszítsék el Donát pártfogását. Kőszeg Donát-kápolnája úgy épült, hogy a hívek a hegyre keresztbe tett két téglát hordtak föl a mestereknek. A szent barokk oltára áll még a helybeli szép Kálvária-templomban is.
Szobrot, képet, kápolnát találunk, legtöbbször a tiszteletére szentelt haranggal együtt Buda, Dunabogdány, Sződ, Zsámbék, Pécs, Karancs (Hercegszöllős mellett), Komló, Székesfehérvár (1733), Piliscsaba, Csókakő (1772, templom), Várpalota, Balatonlelle (1754), Szentgáloskér (1749), Igal, Kishegyszöllő (Látvány határában), Baráti (Buzsák határában), Somogyszil. A balatoni borvidéken Barihegy (Vörs határában), Badacsony, Lelle, Gyulakeszi, Lesencenémetfalu, Tapolca, Rezi, Szentgyörgyhegy, északabbra Nyúlfalu (Pannonhalma mellett), Sopronhorpács (1775, Széchenyi-család), Fertőszentmiklós, Csorna (XVIII. század). Másfelé: Eger, Eperjes, Erdőd (Ardud), továbbá Gyorok (Ghioroc, 1779), Lugos (1758). A felsorolás természetesen nem teljes. A kultusz elterjedése a jezsuita barokkal, illetőleg a tőle ihletett főúri jámborsággal függ össze.

Bővebben...
 

Augusztus 6

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 6

Urunk színeváltozása, Transfiguratio, az Érdy-kódexben Úr színe változatja, a Müncheni-kódex naptárában Úrnak megváltozása, Jézus táborhegyi színváltozásának ünnepe.
Melyik a legszentségesebb zsinat, Kontziliom? – kérdezi Bod Péter. Meg is felel rá: A melly gyűjtetett a Tábor hegyén; a melly mind válogatott Személlyekből állott. Jelen vólt ott a Kristus akiben nagynak a tudománynak minden kintsei. E Világról három választott Férjfiak: Péter, Jakab, János. A más Világról két nevezetes Szentek: Tőrvény-adó Móses, a ditsőséges Próféta Illyés. Az Ég megnyilatkozott, a Szent Lélek fényességben megjelent, az Atyának szava hallatott: Ez az én szerelmes Fiam. Bóldog Kontziliom az, a mellynek Presese (elöljárója) a Kristus, szolgál benne s Adsessor Móses, Illyés, Péter, Jakab, János, és az Atyának Igéje hallatik.
A napot, a Táborhegyen épült három bazilika felszentelésének ünnepét egyébként az első keresztény évezred végén kezdik számontartani. Nézetünk szerint nyilvánvaló összefüggésben az első milleniumra, 1000-re várt világvégével, illetőleg Krisztus új földreszállásának eszkatológikus hitével.
Az ünnep tehát a keleti egyházból került át a latinba. Henszlmann Imre tudósítása szerint Bátmonostor barokk temploma előtt állott (1872) egy római kőmaradvány, nyilvánvalóan az itteni középkori bencés apátság része. Egyik oldalán Victoria istenasszony pálmaággal a kezében, a másik oldalán pedig Urunk színeváltozásának domborműve: az ülő Krisztus az imádkozó Mózes és Illés között. Ez nyilván még a keleti egyház ikonográfiai hatása, illetőleg emléke. Tudjuk, hogy Bács, Bácska az Árpád-kor elején még őrzött bizánci vonásokat.
Hazánkban helyi ünnepként már a Szelepchényi-, majd a Pray-kódex misenaptárában, de későbbi liturgikus könyveinkben is mindig szerepel.
Maga az esemény a kassai székesegyház főoltárának Jézus életét ábrázoló táblakép-sorozatában, továbbá Zalaszentbalázs barokk faszobor-töredékében is föltűnik. Ez utóbbi nyilvánvalóan a falu szőlőkultúrájára is emlékeztet.
Megerősítésre váró adat szerint a magyar pálosoknak Tábor hegyén a középkorban kolostoruk virágzott.
Az ünnepet – mint közismert – III. Kallixtus pápa a nándorfehérvári győzelem hálaemlékezetére tette az Egyházban egyetemessé. Ez Kapisztrán révén a franciskánus obszerváncia dicsősége is. A Táborhegyen megdicsőülő Salvator oltalmába helyezte magát a magyar szalvatoriánus provincia. Az emlékezetes déli harangszót az újabb kutatás „kultúrtörténeti illúziónak” tekinti, ez azonban a hagyomány tisztességét nem érintheti.

Módosítás dátuma: 2012. augusztus 06. hétfő, 11:04 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Augusztus

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Augusztus

„Meleg dél van itt kinn a mezőben.

Rakja a nap a tüzet erősen,

Meleg dél van, meglippen a madár,

A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.”

(Petőfi Sándor: Meleg dél van…)

Ház és udvar. A magtárt rendbe hozzuk, zsákokat, ponyvákat szintén. Ekét, fogast, vetőgépet stb. szintén szemügyre kell venni s rendbe hozni.

Szántóföld, rét, legelő. Hordás, cséplés folyik, gabona rostáltatik, az ugarlás bevégeztetik. Repczét és takarmányrozsot már e hó végén vethetünk. A legelőn a jószágnak tiszta vízről gondoskodjunk.

Állattartás. Hogy a legyektől az istállót lehetőleg megtisztítsuk, sötétítsük el azt s ha lehet, csináljunk jó erős légvonatot, mikor az állatok nincsenek benn, ez legjobban kihajtja a legyeket. Reggel és délután a különben istállózott marhát is hajtsuk ki mozogni tarlóra vagy lekaszált rétre, csak a delet töltsék árnyékban. Sertéseket hízóba fogjuk, eleinte gyenge moslékkal tartván csak őket, hogy gyomruk előkészüljön a hízó-takarmányra. Fürdőjük azonban úgy a hízóknak mint a süldőknek legyen.

Módosítás dátuma: 2014. augusztus 04. hétfő, 08:49 Bővebben...
 


1. oldal / 47

Névnap

Ma 2014. augusztus 20., szerda, István napja van. Holnap Sámuel és Hajna napja lesz.

Eseménynaptár

Augusztus 2014
H K Sz Cs P Szo V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Eseményajánló

Nincsenek események

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 10 vendég böngészi

Feliratkozás hírlevélre











Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net