Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Október 1. Lisieux-i Szent Teréz

E-mail Nyomtatás PDF

Október 1. Lisieux-i Szent Teréz


Született Alençon-ban, 1873. január 2-án, meghalt Lisieux-ben, 1897. szeptember 30-án.

Teréz 1873. január 2-án született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekeként. Két nappal később Mária Franciska Terézia névre keresztelték. Négy éves volt, amikor meghalt az édesanyja, ezért az apa öt lányával -- négy fia egészen kicsi korban meghalt - átköltözött Lisieux-be, ott élt a sógora, Guérin Izidor gyógyszerész a családjával.

Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz. 1883. március 25-én súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, rámosolygott és meggyógyította. 1884. május 8-án áldozott először, és kérte az Urat, hogy vegye el a szabadságát, hogy ,,egy lehessen az isteni erővel''. Annak ellenére, hogy a Szent Jakab plébániához tartoztak, édesapjával minden reggel a székesegyházba, a Mária-kápolnába mentek misére. Elsőáldozásának évfordulójától közel másfél évig súlyos lelkiismereti kétségek kínozták, melyektől 1886 októberében szabadult meg.

Szerzetesi hivatást érzett - erről már két éves korában tanúságot tett -, és a kolostori élet utáni vágyát csak fokozta két idősebb nővérének, Paulinának és Máriának a Kármelbe történt belépése.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 30. péntek, 10:41 Bővebben...
 

Orbán Balázs: Székelyföld

E-mail Nyomtatás PDF

Orbán Balázs: Székelyföld

A képre kattintva több fotót is megtekinthet !Orbán Balázs kiváló munkája a Magyar Elektronikus Könyvtárban elérhető.

Kattintson ide!

Érdemes a felkeresett falvakat s városokat összehasonlítani a mai állapotokkal!

Ezen kívül Orbán Balázsról is számos írás kering az interneten. A következő oldal összegyűjtött ezekből néhányat:

Klikk ide!

Forgassák haszonnal! A fotóra kattintva most is több képet megtekinthet!

 

Módosítás dátuma: 2016. október 01. szombat, 05:40
 

Szeptember 30. Jeromos

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 30. Jeromos

Született Stridon, 347 körül, meghalt Betlehem, 419/420. szeptember 30.

Betlehemi remeteségében ő fordította az akkori latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást. Egyszer egy sebzett oroszlán jött hozzája. Jeromos kiszedte talpából a tövist, mire az állat hűségesen őrizte jótevőjét. Ezért a szentet oroszlánnal szokták ábrázolni. Jeromos egyházatya, a későbbi magyar föld fia, a Dalmácia és Pannónia határán fekvő Stridon városában született. Szülei ugyan keresztények voltak, de őt kiskorában nem keresztelték meg. Iskoláit szülővárosában kezdte, s mindjárt az első időkben kitűnt, hogy tehetséges, de fegyelmezetlen, nehezen kezelhető, büszke lélek lakik benne. Eleven ésszel és jó gondolkodókészséggel volt megáldva, ám rendkívül érzékeny, szenvedélyes, gyanakvó és rátarti jellem volt. Egész fiatalon Milánóba, majd Rómába küldték retorikát és filozófiát tanulni. Róma, a birodalom fővárosa elbűvölte a vidéki ifjú lelkét.

Tanulta az emelkedett, művészi latin nyelvet, féktelen kíváncsisággal falta a latin klasszikusokat, akik nyelvezetére, gondolkodására is nagymértékben hatottak. Mély és tartós barátságot kötött Bonosiusszal és Rufinusszal, s velük együtt látogatta a katakombákat, hiszen Róma a vértanúk városa is volt.

Jeromos lelke azonban sokkal igényesebb volt annál, semhogy a felszínes szórakozás és a világi tudomány ki tudta volna elégíteni. 366 nagyböjtjének kezdetén Bonosiusszal együtt fölvételét kérte a katechumenok közé, és húsvétkor Liberius pápa megkeresztelte őket. Ezzel új életet kezdett. Elhatározta, hogy visszatér Itáliába, mégpedig Aquilejába, és ott elmélkedő-aszketikus életet kezd: ,,Ott majd lesz rá idő, hogy Isten dolgaival foglalkozzam.'' Mikor a szerzetesi közösség szétszóródott, Jeromos útra kelt kelet felé, ahol úgy hallotta, a pusztákban virágzó szerzetesi közösségek élnek. Keleti tartózkodása alkalmat adott Jeromosnak arra, hogy Antiochiában tökéletesítse Szentírás-ismeretét, Tiberiásban pedig megtanuljon héberül. Ezután elvonult Kalkisz pusztájába, hogy a remetékhez csatlakozva magányban, virrasztásban, vezeklésben és munkában éljen.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 29. csütörtök, 08:01 Bővebben...
 

Györffy: A néphagyomány és a nemzeti művelődés

E-mail Nyomtatás PDF

Györffy: A néphagyomány és a nemzeti művelődésGyörffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés

Györffy István munkásságáról korábban már közöltünk egy írást honlapunkon Szabó László tollából :

Györffy István munkásságáról

Györffy István jeles néprajtudósunk egyik klasszikusa (A néphagyomány és a nemzeti művelődés) most teljes egészében olvasható az interneten Kósa Károly szolnoki helytörténész honlapján. A tartalmat böngészve egyenként is beletekinthetünk a fejezetekbe, de folyamatában is olvashatjuk a művet.

MEGTEKINTEM

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 30. péntek, 07:24
 

Szeptember 29. Szent Mihály napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 29. Szent Mihály napja

Szent Mihály templom, Kolozsvár, 2011. Pintér Tamás fotójaAz egyház e napon Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. A  legenda szerint az olaszországi Garganó hegyen jelent meg, ahol tiszteletére templomot is építettek. Kultusza először a keleti egyházban bontakozott ki, majd Európa-szerte, de főleg D-Európában terjedt el. Az első évezred fordulóján a chiliasmus időszakában lett az egyház ősi oltalmazója mellett a halottak szószólója is. Temetőket, cintermeket, ezek kápolnáit, csontkamrákat, haranglábakat, harangokat ajánlottak pártfogásába. Az Utolsó Ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. A középkori Magyarországon Szent István korától nagy kultusza volt. A XVIII. sz. közepéig Szent Mihály napja hazánkban parancsolt ünnep volt. A gazdasági év őszi fordulójára esett. Főként gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek hozzá. Az ország sok vidékén a nyájak behajtásának, a pásztorok számadásának, fogadásának napja volt. Szent Mihály arkangyal alakja a magyar folklórban (mese, legenda) is felbukkan.

Mihály főangyal, régiesen arkangyal, a mennyei seregek fejedelme. Zsidó jelentése: „ki fogható az Istenhez”, deákul: quis ut Deus, középkori szakrális nyelvünkön: Szent Mihály úr, Úr Szent Mihály, Úr Mihály angyal. Helynévi emléke: Szentmihályúr.

Vannak azonban nyelvünkben még archaikusabb megnevezések is. A Teleki- és Székelyudvarhelyi-kódexben olvasható ar, eredeti hangzása szerint esetleg ár szavunk már régen kihalt nyelvünkből. Az említett kódexekben is csak ötször fordul elő, mindannyiszor Mihály arkangyallal való említésben. Nem is egymagában, hanem az úr szóval együtt: úr ar Mihály angyal, úr ar Mihály arkangyal. Ugyanezekben a kódexekben a Szent Mihály arkangyal is olvasható, tehát a két alak váltakozik egymással. Később azonban a szent kiszorította az ősi ar, ár jelzőt.

Az ar szó K. Palló Margit fejtegetései szerint honfoglalás előtti, pogány szakrális világunkba, szókincsünkbe gyökeresedett török jövevény, amelynek jelentése „szent, legfőbb”. Az úr eredeti értelme is hasonló. Archaikus nyelvhasználatunk az úr ar alakot lelkendező hódolatból egyszerre mondogatta, és adataink szerint később egyedül Szent Mihály arkangyalra, a mennyei seregeknek egyszerre tisztelt és rettegett fejedelmére, a lélek túlvilágra költözésének kísérőtársára, a halott vőfélyére és bírájára alkalmazta.

Mihályt a vallástörténeti és folklórkutatás az antik és germán mitológia számos alakjával (Oziris, Apolló, Mercurius, Wotan) állítja párhuzamba. Nem érezzük szükségesnek, hogy e folyton megújuló, változó hasonlítgatásokhoz hozzászóljunk. Inkább a Mihály alakjához fűződő magyar hagyományvilágot mutatjuk be, amelynek természetesen szintén vannak pogány, illetőleg apokríf elemei.

Szent Mihály arkangyal – írja Illyés András – azelőtt a Synagoga fejedelme volt, most pedig az Anyaszentegyházé. Röviden, hittudományi meghatározás szerint az Ószövetségben a választott népé: Mihály a nagy fejedelem, ki a te népedért helytáll, (Dániel 13,1), az Újszövetségben pedig Isten népéé. Ő a praepositus Paradisi, a salutis Signifer. Mihály akadályozza meg Izrael fiainak bálványimádását. A zsidó hagyomány szerint ugyanis Mózest ismeretlen helyen angyalok temették el, nehogy bebalzsamozott holttestét bálványként imádják. Az ördög megküzdött Mózes holttestéért Mihállyal (Judás 9), de a viadalban alulmaradt. Ehhez még visszatérünk.

A mennyei seregek fejedelmeként jelenik meg János jelenéseiben (12, 7 – 9): Akkor nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni és nem maradt számukra hely a mennyben. Letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki elcsábítja az egész világot. A földre taszították, és vele együtt lezuhantak angyalai is.
Mindezekből érthető, hogy Mihály az Egyház oltalmazója, küzdelmeinek pártfogója. Ősi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonáknak is, főleg ha a pogányság ellen, a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Már a haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti őket a másvilágra. Ő teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Eszerint ítéli majd az Úr üdvösségre vagy örök kárhozatra. E hit népi sarjadékairól még bővebben beszélünk.

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 29. szombat, 10:02 Bővebben...
 

Szeptember 28. Vencel király

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 28. Vencel király

Vencel, (Vaclav), született 903-ban vagy 905-ben, meghalt 929. vagy 935. szept. 28-án.): király, vértanú. A cseh Premysl uralkodóház gyermekeként született, Bořivoj fejedelem és Szent Ludmilla unokája, Vratiszlav fejedelem (a csehek második keresztény uralkodója) és Drahomira fia. Vallásosságát és szláv műveltségét Ludmillától, latin műveltségét egy paptól kapta. 921-ben atyja meghalt, ő örökölte a trónt, de mivel kiskorú volt, anyja uralkodott. A kegyetlen s még pogány fejedelemasszony hatalomféltésből Tetini várában megölette Ludmillát. 922-ben Vencel trónra lépett, és főleg Szászország felé irányuló politikát kezdett. Tizenhét vagy legfeljebb tizenkilenc éves volt ekkor, és mindössze hét évig uralkodhatott. Drahomirát Budecben elzáratta. A keresztény uralkodó felelősségtudatával harcolt I. Henrik ellen, s gondoskodott népe szükségleteiről. Nyugatról jött papokkal és szerzetesekkel népesítette be udvarát, akik magukkal hozták a német királyság kormányzásának mesterfogásait is. A nyomor és műveletlenség enyhítésén fáradozott. Egyházalapításai a kereszténység terjesztésével együtt a műveltség terjedését is széles körben elősegítették. Egyházpolitikájában a clunyi reform mellé állt, s szerette volna elérni, hogy a még meglevő pogányság végleg eltűnjön. Magánéletében példás keresztény volt: ítéleteiben igazságos, felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú. Valószínűleg nem is nősült meg. Az általa alapított templomok szentelési évfordulóját rendszerint a helyszínen ünnepelte.

Öccse, Boleszláv, aki Drahomira szellemében gondolkodott, egyre féltékenyebb lett rá. Az ország keleti felében fölépítette Stara Boleslav várát, s itt próbált híveket szerezni a pogányság felé vonzódó urak közül. Templomszentelési évforduló címén a várába csalta Vencelt, s mikor az kíséret nélkül a templomba tartott matutinumra, embereivel rátámadt, s a templomajtóban megölték. Holttestét Drahomira vette oltalmába, majd Prágában a Szent Vitus-székesegyházban temették el. Vértanúként, a cseh nemzet patrónusaként tisztelték. Koronája a cseh nemzeti egység jelképe lett. Fegyverzetben vagy páncélingben és köpenyben, néha lovon s mindig hercegi kalappal ábrázolták. Attribútumai: sas, szőlőtő, zászló v. lándzsa szalaggal, pajzs.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 27. kedd, 09:36 Bővebben...
 

Tájházak és helytörténeti gyűjtemények Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2.

E-mail Nyomtatás PDF

Tájházak és helytörténeti gyűjtemények Jász-Nagykun-Szolnok megyében 2.

A „kőtelki” iskolatörténeti gyűjtemény

A fotóra kattintva tekintheti meg képgalériánkat!Kőtelek Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza jobb partján fekvő település. Nevét Keutelek alakban egy XIV. század második feléből származó oklevél említi először. Lakossága a történelem folyamán elsősorban mezőgazdasággal foglalkozott.

A településen két kiállítóhely is működik, egy tájház és egy iskolatörténeti gyűjtemény.

A „kőtelki” iskola története több mint két és fél évszázadra nyúlik vissza. A török kiűzése után újjá kellett szervezni a társadalmat és az egyházat, ekkor, 1736-ban találkozunk először a tanítói állás megnevezésével az egyházi jegyzőkönyvekben. Ezekben az időkben a hittanon kívül olvasást és írást tanítottak. Mária Terézia ideje alatt szabályozták az iskolai oktatást (1777 –I. Ratio Educationis), így az elsajátítandó ismeretanyag bővült a diákok számára. Bevezették a számtant, mely később a falusi gazdálkodásban is segítette az embereket, valamint a becsületességre és családi házi ügyekkel való figyelmes törődésre is oktatták a fiatalokat. A XIX. század elején kibővítették az ismeretanyagot a katolikus anyaszentegyház szertartásainak és a Szentírás történeteinek tanulmányozásával, az oltár körüli szolgálat (ministrálás) valamint egyházi énekek ismertetésével. Az Eötvös-féle népoktatási törvény (1868) nem változtatta meg alapjaiban az oktatást a településen, továbbra is felekezeti iskola maradt. A XIX-XX. század fordulóján ismét növelték a tantárgyak számát, beszéd- és értelemgyakorlatot, rajzolást, testgyakorlást, kézimunkát, földrajzot, gazdasági ismereteket, történelmet, polgári jogokat, természet- és vegytant vezettek be. A XX. század folyamán a két világháború és a kommunista diktatúra is hatást gyakorolt az oktatásra.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 25. vasárnap, 04:36 Bővebben...
 

Szeptember 27. Kozma és Damján napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 27. Kozma és Damján napja

Kozma és Damján tiszteletére szentelt templom Bethlenfalván (Felvidék). 2012. Kürtössy Péter fotója

Kozma és Damján a keleti és nyugati egyházban egyaránt tisztelt, vértanú-testvérpár (†303). Legendájuk szerint arab származású ikrek, akik Szíriában orvostudományt tanultak, Égében (Kilikia) telepedtek meg, s a város apostolai lettek. Az emberek szeretetét azzal nyerték meg, hogy soha nem fogadtak el semmi pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Nagyon sokan tértek meg jóságuk és prédikálásuk hatására. A Diocletianus-féle üldözés idején Lysias prefektus halálra ítélte a testvérpárt, mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket. Különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették, de a kötelékek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket. Akkor oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak soha célba. Végül karddal oltották ki az életüket, a hagyomány szerint Küroszban (Szíria). Justinianus császár csodálatos gyógyulását nekik köszönte, s hálából Konstantinápolyban bazilikát épített, s tiszteletüket elterjesztette. Rómában. A borbélyok, cukrászok, fogorvosok, fűszerkereskedők, gyógyszerészek, kötszerkészítők, műárusok, orvosok, szülésznők, viaszöntők, zsibárusok védőszentjei.

Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Cirus városában, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását a szent orvosoknak köszönhette, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Első római templomukat IV. Félix pápa (525--530) építtette a Fórumon. Ünnepük a 7. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince ünnepe miatt 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át. A római kánonban velük zárult a fölsorolt szentek sora.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 27. kedd, 08:30 Bővebben...
 

Szeptember 26. Jusztina

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 26. Jusztina

Jusztina Diocletianus császár idejében Cipriánnal együtt szenvedett vértanúságot Kr. u. 304-ben. Az Érdy- és Cornides-kódexben olvasható legendája számos meseszerű mozzanatával hajdanában nálunk is közkedvelt lehetett.

A Cornides-kódex elmondja, hogy Jusztina antiochiai pogány pap leánya volt. Atyjától való félelmében titokban keresztelkedett meg. Ezt álmukban angyal adta szüleinek tudtára, akik erre szintén fölvették a keresztséget.

Egy Ciprián nevű mestert szülei az ördögnek ajánlottak föl. Szerette volna Jusztinát feleségül venni, de hiába. Maga az ördög sietett Ciprián segítségére. A leány szívét felzaklatta, ez azonban a kereszt jelében keres oltalmat. A gonosz ennek láttára megszégyenül, tehetetlenné válik. Most a pokol fejedelme szűz leány, majd szép ifjú képében kísérti meg Jusztinát, de nem tudja eltántorítani. Ezután a gonosz Jusztinát fejfájással, Antiochia városát pedig döghalállal sújtja. A boszorkánymesterek jóslatai szerint a vész csak akkor múlik el, ha Jusztina férjhez megy. Ő azonban Krisztust választja vőlegényének, mire a vész megszűnik.

A szerelmes Ciprianus a sátán hűségére esküszik. Ez azonban bevallja neki, hogy Jusztina Jézus jegyese, és keresztvetésére minden hatalma semmivé válik. Ciprián ezután kiábrándulva, a püspökhöz megy, aki megkereszteli. Ennek halála után ő lesz a város főpásztora. Klastromokat épít Jusztina és társai számára, és szép épületes leveleket ír nekik.

Jusztinát és lánytársait, nem akarván hódolni a bálványok előtt, forró fürdőbe vetették. Nem ártott nekik. Ezután nyakukat szegték és holttestüket egy hétig ebek harmincadjára hagyták, Isten angyalai azonban megvédték tőlük.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 25. vasárnap, 13:02 Bővebben...
 

Szeptember 25. Gellért

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 25. Szent Gellért


A kőteleki Szent Gellért Általános Iskola, fotó: Benedek CsabaVelencében (Itália) született 980 körül, Budán halt meg 1046. szeptember 24-én. Szent Gellért Csanád első püspöke. Előkelő velencei Morosini család sarjadéka, aki öt éves korában súlyosan megbetegedett. Szülei egyetlen gyermeküket a kor jámbor szokása szerint szerzetesi ruhába öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szentjeinek oltalmába ajánlották. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjeljévé, majd Vilmos apát javaslatára, tudásának elmélyítése végett, másodmagával Bolognába küldték, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári posztját. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, de nem sokáig tanított, mert Vilmos apát halála után őt választották meg szerzetestársai apátnak. Hamarosan lemond azonban a klastrom „fejedelemségéről”, hogy majd Jeruzsálemben remetéskedjék. Útközben Dalmáciában hajótörést szenved. Ez alatt atöbb hétre elhúzódott kényszerpihenő közben Gellértnek nem egyszer nyílt alkalma, hogy megbeszélje útitervét az ugyancsak ott időző Razina, más nevén Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki szerette volna őt megnyerni magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Gellért azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre. Átkelvén a part menti hegyláncokon, majd a Dráván, 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívja őt Imre fiának nevelőjéül. Nyolc éves volt ekkor Imre, és szentünk 7 évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Tanítványának életszentsége tanúsítja, hogy nevelő, oktató munkája nem veszett kárba!

Néhány év múlva szíve vágyát követve, a bakonybéli remeteségbe vonul.

A monostor melletti erdei kunyhóban tudott leginkább elmélkedni és dolgozni. Ekkor írta szentírásmagyarázó munkáit, többek között a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János apostol I. leveléhez. Kár, hogy e munkái mind elvesztek. Kb. 1028-ig örülhetett a monostor csendjének és erdei magányának. Ajtony vezér legyőzése után Szent István hívatta, hogy rábízza a Maros menti egyházmegye megszervezését. Ajtony annak idején a bizánci császárság szomszédjaként görög szertartás szerint vette föl a keresztséget, s telepített Marosvárra néhány görög szerzetest. Csanád vezér ostroma után ugyan elmenekültek, de pl. Oroszlámoson még a 13. sz. elején is voltak.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 25. vasárnap, 05:34 Bővebben...
 

Szeptember 23. Szent Tekla

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 23. Szent Tekla

Szent Tekla, olykor Thekla, az első vértanúnő, aki hitéért szenvedett halált. Legendája szerint Szent Pál tanítványa volt. 18 éves korában eljegyezték, de egy alkalommal Szent Pál beszédét hallgatva megszerette az Úr Jézus Krisztust, elhatározta, hogy nem lép házasságra. Elhagyta vőlegényét és további életét az Evangélium hirdetésének szentelte. Vőlegénye a hatóságnál panaszt tett, Tekla álnok testvérei pedig Pál tartózkodási helyét árulták el. Pált kiűzték a városból, Teklát pedig máglyára vetették, ahonnan csodálatosan megmenekült és csatlakozott Pálhoz. Antiochiába mentek, ahol a lányt vadállatok elé dobták, ezek azonban nem bántották így ismét megszabadult, és tovább segített Pálnak a térítés munkájában. Szent Pál apostol áldásával, szent Tekla egy pusztaságban telepedett le, ahol sok évig élt, szüntelenül hirdetve Isten Igéjét, betegeket gyógyítva imái által. Sok embert vezetett a pogányságból Jézus Krisztushoz. Amikor 90 éves volt, irigységből bérenceket küldtek Teklához, hogy meggyalázzák a szentet. Már egész közel voltak, szent Tekla Krisztus Üdvözítőhöz kiáltott segítségért, ekkor a hegy kettévált és elrejtette a szent szüzet, Krisztus menyasszonyát. Így adta át lelkét szent Tekla a Teremtőnek.

Tekla tisztelete a keleti egyházakban (Egyiptom, Bizánc) gyorsan elterjedt, de gyökeret vert Rómában, illetőleg a középkor folyamán Itáliában, a francia Lyon és a spanyol Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a XVIII. században Bécsben, Prágában, Münchenben is fölbukkan. Az apró kockákra vágott teklakenyér ember és jószág oltalmára, gyógyítására kedvelt szentelmény, amely szintén Spanyolországból honosodott meg Ausztriában, továbbá főleg a németországi Paderborn vidékén.

Útszéli szobra áll – nyilván jószágvédő célzattal – Nagycenken, föltehetően a Széchenyi-család pietásából. Lábánál két oroszlán hever.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 23. péntek, 11:53 Bővebben...
 

Szeptember 20. Szent Euszták

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 20. Szent Euszták

Euszták, előző nevén Placidus a II. században élt, pogány katonaember volt. Legendája szerintTraianus császár hadvezére, akinek egy vadászat alkalmával megjelent egy szarvas, melynek agancsai között a megfeszített, fénykoszorús Krisztus volt látható. Ekkor megtért és családjával együtt megkeresztelkedett. Hite miatt száműzték, majd visszatérve háborút vezetett a barbárok ellen. Amikor pogány áldozat bemutatását követeltek tőle, megtagadta, ezért Hadrianus császár feleségével és fiaival együtt a vadállatok elé vettette, majd megolvadt ércben elégették. Kódexirodalmunkban nem történik róla említés, azonban a Gesta Romanorum ismeri a történetet:

Plácidus egykor, midőn vadászni ment volna ki, talál egy sereg szarvasra, mellyet űzőbe vévén, egyik szarvas a többi közül legnagyobb és legtekintélyesebb kiszakad, a szolgák mind a sereg szarvas után tartanak. Plácidus pedig egyedül válik a nagy szarvas után, ki egy igen nagy erdőre viszi, mellyet minden igyekezetivel kívánt megejteni. Azonban a szarvas egy kőszikla tetőn megállapodik, kire szorgalmatoson nézvén Plácidus, a szarvai kőzött látott egy keresztet, a napnál is fényesebbet, és azon a Krisztus képit. Azonban mint régenten a Bálám szamara, megszólal a szarvas és mond: óh, Placide mit üldösz engem? Én te kedvedért jöttem. Én vagyok az, akit te tudatlanul tisztelsz. A te imádságidat és alamizsnáidat bévettem, és azt akarom, hogy ezáltal a szarvas által, akit te vadászásoddal kergetsz, hogy én is vadászással megfogjalak téged. Némellyek azt tartják, hogy a kép szólalt volna meg a szarvas szarvai közzül.

Mellyet hallván Placidus, megijed és a földre esik, és mintegy óra múlva eszére tér és mond: Uram, jelentsd meg magadat, ki vagy, aki szólasz, hogy higyjek. Én vagyok – úgymond a szózat – a Krisztus, ki a földet és az eget teremtettem…

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 17. szombat, 11:17 Bővebben...
 

Szeptember 17. Szent Lambert

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 17. Szent Lambert

Lambert bencés apát, majd Maastricht vértanú püspöke (született 633 vagy 636, meghalt 705 vagy 706. szeptember 17.). Nagybátyja, Szent Theodard maastrichti püspök nevelte. Pap lett, maastrichti püspökké választották. II. Kilderik király meggyilkolása után Ebroin letette és Stablo kolostorába száműzte Lambertet. 682-ben Pippin legyőzte Ebroint, és Lambertet visszahívta püspöki székébe. Fő gondja Észak-Brabant pogányságának térítése volt. Az egyház jogainak védelmében szembekerült Dodo gróffal, aki bosszúból, mert 2 rokonát Lambert szolgája vagy unokaöccse megölte, meggyilkolta, aki nem védekezett fegyverrel, hanem imádsággal fogadta a halálos csapást, ezért vértanúként tisztelték, s halálának helyén bazilikát építettek. Holttestét Maastrichtba, majd Liège-be vitték át.

A karoling középkornak Márton mellett alighanem legnépszerűbb szentje. Kemény, harcos egyéniségéért különösen az udvari arisztokrácia és a lovagvilág tisztelte. Ereklyéit Lüttichben őrzik.

Ünnepét a VIII. századtól ülték a frank birodalomban, Vesztfáliában és Hollanndiában ma is tartják. A Lambert-kultusz a Rajnavidéken és Brabantban 1000 táján a legnagyobb. Korán kisugárzik azonban Európa keletibb, akkor még missziós területeire is. Ismeretét nyilván a bencés szerzetesség és a nyugati lovasság hozta magával hazánkba. Az új magyar egyház liturgiáját a rajnai – frank szakrális táj, vagyis Lambert hazája ihlette.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 17. szombat, 11:23 Bővebben...
 

A jász ember mentalitása

E-mail Nyomtatás PDF

A jász ember mentalitása

Az iráni eredetű jászok IV. Béla uralkodása idején a kunokkal együtt telepedtek be hazánkba. A betelepedő két nép nem volt egyenrangú, s elvált egymástól eredet, nyelv, kultúra és politikai helyzet tekintetében is. A kunoknak alávetett katonáskodással és egyéb szolgáltatásokkal tartozó segédnép volt a jász, s mint az alán népek általában, nem nomád állattartó életmódot folytattak, hanem elsősorban földművelők voltak. A nomád kunok Magyarországon is megőrizték a jászok feletti rendelkezési jogaikat, mert a IV. Béla, majd Kun László biztosította kun privilé­giumok egyik leglényegesebb része az volt, hogy a kunok „belügyeibe” nem szólnak bele sem az oligarchák és egyházi rendek, sem a király. Ezért is van az, hogy a jászok ma­gyarországi bejöveteléről egykorú források nem szólnak; mindig csak a vezető kunokat emlegetik okleveleink.

A betelepedéskor még egyetemesen alávetett jászok éppen eltérő kultúrá­juk miatt elváltak a kunoktól. Számos nyom utal az akkori jász etnikai tudat meglétére, amelynek táplálója a más nyelven kívül éppen a különböző kultúra volt. Ez a meglévő etnikai tudat és földművelésre alapozott életmódjuk segítette a jászokat ahhoz, hogy 1323-ban egyetemlege­sen Károly Róberttől a kunokéhoz hasonló, de egyben a kunokétól el is különülő privilégiumo­kat kaphassanak. Az történt ugyanis, hogy bár a politikai hatalom a kunok kezében volt, a kunok nomád életmódja, hadjáratokra alapozott gazdasági élete az új hazában, a szilárd állami kereteken belül a Kárpát-medencében, magyar királyság keretei között nem sok kibontakozási lehetőséget kapott. Ugyanakkor a kun törzsszövetségen belül az addig alávetett, földművelést folytató jászok éppen a magyar viszonyokhoz való alkalmazkodni tudásuk miatt jelentős tényezővé válhattak, s erős etnikai tudatuk segítségével el tudtak szakadni a kunoktól, s mert sikerült nekik is hasonló jogokat szerezni, kivonták magukat fennhatóságuk alól.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 16. péntek, 09:24 Bővebben...
 

Falucsúfolók a Jászkunságban és környékén

E-mail Nyomtatás PDF

Falucsúfolók a Jászkunságban és környékén

A falucsúfolók eredete mélyen az emberi lélekben gyökerezik. Az ember számára a megszokott környezete, az elődei által belenevelt szokásrend a természetes, minden, ami ettől eltér, ami más, az érthetetlen, furcsa. A különböző népek, népcsoportok már kezdettől fogva felfigyeltek a szomszédos népek eltérő szokásaira, antropológiai sajátosságaira, s ezeket, mivel számukra furcsának, idegennek, sőt humorosnak tűntek, számon tartották és legtöbbször kinevették.

Az " E fajta népi humor hátterében a néprajzkutatók által etnocentrikus szemléletmódnak nevezett jelenség áll, mely azt jelenti, hogy az ember legelőször mindent saját magához mér, saját közösségéhez hasonlít... A humor egyik legrégibb és legnépszerűbb 'műfaja', a különböző népekről, népcsoportokról, kisebb-nagyobb régiók, s egyes települések lakóiról alkotott etnikus sztereotípiák..." - írja Bereznai Zsuzsanna.[1] Az állandósult szókapcsolatoktól a szólásokon, szóláshasonlatokon keresztül a verses falusorolókig, a rátótiádának nevezett falucsúfoló mesékig igen sokféle, szinte osztályozhatatlan formai gazdagságát tartja számon e műfajnak a szakirodalom.[2]

Tanulmányunkban a Jászkunság és környékének falucsúfolóit mutatjuk be a Kiskunság kivételével, ugyanakkor figyelembe véve Jász-Nagykun-Szolnok megye többi tájegységét, a Tiszazugot, Szolnok környékét és a tőle északra eső Tisza menti aprófalvakat Tiszafüreddel bezárólag.[3] A megyehatárral szomszédos területekről is vannak példáink (Pl. Békés, Hajdú.Bihar, Heves, Pest megyékből). Célunk az volt, hogy megragadjuk a Jászság, a Nagykunság és a Tisza menti települések esetében az etnikus jellemzőket, azt, hogy hogyan vélekedtek egymásról, önmagukról a jászok, a kunok, s hogyan jelenik meg mindez a falucsúfolókban. Anyagunkat a népi humor szemszögéből nézve válogattuk.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 14. szerda, 08:41 Bővebben...
 

Szeptember 12. Mária nevenapja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 12. Mária nevenapja

Mária nevenapja (festum nominis Beatae Mariae Virginis) külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs fölmentése (1683. szept. 12.) után, Szent XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. Mint ismeretes, a győzelmet hamarosan követte hazánk felszabadítása is, amelyet a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított.

A kultuszt Közép-Európában főleg a passaui Mariahilf-kegykép tisztelete hatalmas erővel ihleti. Erre itt csak röviden, a legszükségesebb tudnivalókra emlékeztetve utalunk, bővebb tárgyalásra, kifejtésre a búcsújárásról tervezett munkánkban kerül sor. Tudjuk, hogy Bécs ostroma alatt Lipót és udvara Passauba menekült, és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának is szakrális szimbólumává lett és villámgyorsan elterjedt. A XVIII. században hazánkba települő németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választják az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, és legtöbbször éppen a Mariahilf-kegykép másolatát, művészi átköltéseit helyezik oltárukra. A század pestisjárványai alatt is jelesnek, foganatosnak érzik a segítségét.

A jámbor kordivatból természetesen a törzsökös magyarság sem marad ki, és – nyilván főpásztori sugallatra is – újjáépült, vagy egészen új templomaink szép számmal helyezik magukat Mária nevének oltalmába. A kultusz azonban német, illetőleg németes jellegét máig megőrizte. A gyakorlat különben tükrözi a Tridentinum után bontakozó barokk jámborság dinasztikus vonásait: a Regnum Marianum hazai és a Mariahilf birodalmi képzetköre egymást mintegy kiegészíti.

Hercegfalva (újabban Mezőfalva) német eredetű faluban élt még századunk első évtizedeiben is egy pasztorációs célzatú szokás, amelyet valamelyik cisztercita plébános kezdeményezhetett.

Az ünnepre az öregek minden évben öt legényt és öt lányt jelöltek ki, akik jámborságukkal, tisztes viselkedésükkel, egyúttal magyar nyelvkészségükkel kiváltak. Ezek az ünnepen meggyóntak, megáldoztak, délután pedig a templomi ünnepség keretében a pap valamennyit olvasóval ajándékozta meg, két legénynek és két lánynak pedig beszéd keretében még külön gyűrűt, pénzösszeget, illetőleg fátyolt, menyasszonyi koszorút nyújtott át.

Módosítás dátuma: 2012. szeptember 24. hétfő, 16:39 Bővebben...
 

Szeptember 8. Kisasszony napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 8. Kisasszony napja

Kisasszony, olykor Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének emléknapja. Már a XI. században számontartott ünnepünk, amelynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.

Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex).

A Teleki-kódex Anna-legendája elmondja, hogy Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.

A néphagyomány szerint már Mária születésénél megjelenik Gábor arkangyal:

Gábriel arkangyal leszállott a földre,
Mint a piros hajnal mennyei nagy fénybe.
Veri a citerát, zengi a szép fohászt,
Ezzel vigasztalja dicsőült Szent Annát.
 
Hamuszínű szárnyát egekre terjeszti,
Gyönyörű orcáját a földre függeszti,
Égszínű palástban, rózsaszín ruhában
Leszállott Gábriel Názáreth városban.
 
Ringass el minket is aranyos bölcsőben
Altass el minket is drága szent szívedben,
Majd ha üt az óra az örök álomra
Veled együtt álljunk mi is egy bokorba.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 07. szerda, 20:13 Bővebben...
 

Magyar Nyomok 1

E-mail Nyomtatás PDF

A gráci Leechkirche

Stájerország (régebben Stíria) Ausztria második legnagyobb tartománya. Évszázadokig Magyarország közvetlen szomszédja, hiszen 1918-ig, az elcsatolásig közös határa volt Zala és Vas megyével. Így érthető, hogy történelmünk számos ponton érintkezett, elég csak IV. Béla és V. István, esetleg Mátyás király nevét megemlítenünk. De ha a tartomány székhelyére, Grácra gondolunk, sokaknak beugorhat akár Pázmány Péter neve is.

A gráci LeechkircheGrác legrégebbi templomát a Geidorf nevezetű városrészen találjuk. A Leechkirche dombra épült, nevét is innen kapta. A Leech szó az ónémet ’hleo’ szóból származik, jelentése: halomsír. Ez arra enged következtetni, hogy a halmok tényleges szerepéről való tudás egészen az első évezredig megőrződött, holott az idők folyamán számos nép: kelták, germánok, vendek és avarok is lakták e területet. 

A templom kora gótikus stílusban épült. Építését már 1255-ben megkezdték, de valójában 1275-1293 között készült el. Nyugati kapuja felett található egy értékes, homokkőből készült Madonnát a gyermekkel ábrázoló szobor, mely a 13. században készült. Művészi értékű üvegfestményei szintén a 13-14. században készültek, s a legutóbbi restaurálás alkalmával középkori falfestmények is előkerültek (Piéta). Két tornyát egy nagyobb felújításkor, 1500 körül építették hozzá. Ma látható berendezése barokk stílusú. A Német Lovagrend egykori temploma 1985 óta egyetemi templomként is üzemel.

A mostani templom helyén azonban már korábban is állt egy kápolna, mely Szent Kunigunda tiszteletére lett felszentelve. Kunigunda, Orsolya mártírszent útitársa, a Rajna-vidékének hajdan kedvelt szentje volt, magyarországi ismertsége meglehetősen korlátozott, neki szentelt templomról nem is tudunk a Kárpát-medencében. Tisztelete azonban a cipszerek körében élt, erről tanúskodik például a bártfai templom egyik oltára. A kápolna 1202-ben épült, 1233-ban került a Német Lovagrend birtokába, s 1250-ben semmisült meg. Az 1991-94 között végzett restaurálási munkálatok során feltárták többek között e kegyhely alapját, falrészleteit.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 11. vasárnap, 08:07 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Szeptember

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Szeptember

„Ki mint vet,

úgy arat.”

(közmondás)

Ház és udvar. A vetőre szánt magot tisztogassuk. A gabonát gyakran meg kell forgatni. A netán hibás utakat rendbe kell hozni, a kutat tisztogatni.

Szántóföld, rét, legelő. Az őszi vetést e hónapban már mindenfelé meg kell kezdeni. A vetőszántásra különösen ügyeljünk, hogy az kellő módon történjék, azért is mindenekelőtt fogassunk hozzá inkább jóval előbb, semmint hogy az elkésés miatt el kellessék hamarkodni a munkát. Széleset fogatni, miáltal igen nagy magházak esnek, főleg, ha csak magházra vetünk, - semmi esetre sem kell engedni, mivel ennek az a következése, hogy már a vetésnél a vetőmag legnagyobb része a magház közötti mélyedésekbe pereg s a boronálás által még több kerülvén oda, míg a magházak élén alig marad egy-két szem a magból, addig a magházmélyedésekbe meg túlságosan sok is jut, minek azután az a következése, hogy míg egy része a túlsürű állásnál fogva elcsenevész s kivész, más része meg mélyen takartatva alá, ki sem kél; nem csuda, ha ily esetben bármi sürüen vetünk is, mégis ritka lesz vetésünk, miért is a vetőszántásnál, ha szórva magházra vetünk, kétszeres figyelmet kell fordítani az apró forgatásra. Főleg könnyebb természetű földeken a vetés előtt – s ezt a rozs különösen megkivánja – a földet legalább 4-5 napig hagyjuk megülepedni. Homokos talajokon a vetőszántást 8-10 napig se árt ülepedni hagyni. Szabály szerint a rozsot mindig előbb kell vetni a búzánál, mivel a rozs csak akkor szokott jó termést adni, ha még ősszel elbokrosodott, miután tavasszal hamar szárba hajt, míg a búza elbokrosodása meg jobbára tavasszal történik. A bevetett földeket körül kell szegni és elegendő s kellő irányba vezetett vízvezető barázdákkal látni el. A korai kukoricza-fajok: Cinquantino, Pignoletto, e hónap végén már törhetők, de legbiztosabban a legkorábbi székelytengeri. E hónapban a burgonyaszedés is kezdetét veszi. A burgonyát a kiásás után azonnal osztályozni kell s a szerint használni fel vagy rakni, el, a mint melyik mire való. A vetni való burgonyának meghervasztása, megfonnyasztása tapasztalat szerint igen kitünő eredményűnek mutatkozott a termés emelésére. A leggondosabban őrizni kell a magnak való burgonyát a kicsirázástól, mit is a burgonyának fonnyasztás s száraz, szellős, és világos helyen való tartása által lehet elérni. Jó lesz tehát a vetni valót meg fonnyasztani mielőtt elrakjuk. Ugyanis a vetni való burgonyát azonnal a kiásás után valami jó száraz helyen vékonyan leterítve fonnyasztjuk meg s aztán valami száraz, világos pinczébe, hol a fagytól tartani nem lehet, vékonyan elterítve tesszük el.

Módosítás dátuma: 2016. május 15. vasárnap, 08:32 Bővebben...
 

A magyar nóta

E-mail Nyomtatás PDF

De szomorú a nótája annak, aki húzatja

Jámbor Jancsi és zenekara Nagyszalontáról a Fekete-Körös völgyének kedvelt bandája volt az 1970-es, 80-as években. A fotó Marian Jámbor Erzsébet tulajdonaFél évszázada immár, hogy Debrecenből Szolnokra kerültem legújabbkori, majd néprajzos muzeológusnak. Mesterségemnek része volt a népzenével való foglalkozás, a falu zenei életének figyelemmel kísérése, a szokásokhoz tartozó szövegek, dalok, mozgások, a tánc dokumentálása is. Ehhez jó alapokat adott a debreceni Zenede, azaz zeneiskola, ahol hosszú időn át nyaggattam a klarinétot, s jártam szolfézsra, zeneirodalomra, összhangzattanra, petyegtetem a zongorát. Mindjárt az első években összefutottam Szigeti József öcsödi szabómesterrel, aki nótaszerzőként is ismeretes volt, s Petőfi és József Attila verseket zenésített meg, de maga is írt nótaszövegeket. Később Kunszentmártonban Dezsőfi, Jászfelsőszentgyörgyön Török László nótáiból is lejegyeztem, s öcsém Szabó István is gyűjtött és publikált tőlük néhány dallamot. Népdalokat, balladákat, históriás énekeket is gyűjtöttem, s Gulyás Évával közösen két kiadást is megért kis kötetet is összeállítottunk Túl a Tiszán a szendrei határban… címmel. Nemcsak a népdalokkal vagy a felbukkant nótaszerzőkkel foglalkoztam – nem mondhatom kutatási területemnek –, hanem az akkor még élő magyar nótákra és a cigányzenére is figyeltem. Akkoriban Szolnokon legalább öt önálló cigányzenekar játszott.

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 05. hétfő, 17:36 Bővebben...
 

Szeptember 4. Rozália

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 4.

Szent Rozália

Szent Rozália kápolna, JászapátiRozália a szicíliai Palermo-ban született a XII. században, és Montepellegrino-ban halt meg 1166 körül. A katolikus barokk népéletnek egyik legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek kiemelkedő hazai védőszentje.

Életéről keveset tudunk, azt is teljesen átszövi a legenda. Az előkelő Sinibaldi grófi család sarjadéka, Margit királynő udvarhölgye, aki a szicíliai udvarban nevelkedett, majd visszavonult a világtól. Palermo mellett a Monte Pellegrino egyik barlangjának mélyén húzódott meg (a királynőtől kapta ajándékba a Pellegrino-hegyet) és 1166 táján ott is halt meg. A barlang földjére feküdt, bal karját tette vánkosul a feje alá, jobbjával a feszületet tartotta. Legtöbbször így ábrázolják. Sírja mellé kápolnát építettek.

Homályban vala elrejtve – írja Rozáliát magasztalva Telek József, a híres franciskánus népszónok – ezen szent test 1624. esztendőig. Mely időben, mivel Szicilia országban oly mindenfelé harapó mirigyes döghalál uralkoda, hogy az egész nép keseregne, és a bosszúálló Istennek irgalmáért esedezne. Panormum várasában is minden nap közönséges búcsújárások tartatnak vala, amelyek között Istennek csudálatos rendelésébül történt, hogy a letániákban, midőn Szent Krisztina és Nimpha mártirok nevét énekelné két pap, egyszersmind mintha egy sugárlást vettek volna, Szent Rozália nevét is énekelve említenék. És az egész nép felelne: könyörögj érettünk. Ezen maga népének veszedelmét és ajtatosságát látván Szent Rozália, ugyanazon a napon, melyen nevét a létániákban énekelték, mint régebben Judit, vidám ábrázatban és öltözetben maga magát megjelentette egy vadászembernek. Kinek is megmutatta először maga kősziklák között lévő barlangját, amelyben sok esztendőkig lakott, és nevét is a kövekre rajzolá vala, azután pedig a Peregrinus hegyén azon helyet is, ahol szent tetemei el valának rejtve.

Mihelyest ezen régen óhajtott örvendetes hír Panormum (Palermo) várasában megcsendüle, azonnal az akkori érsek közönséges ájtatosságot rendelt, és úgy az ájtatosság után, a megjelentett helyen kezdték keresni városuknak elrejtett, legdrágább kincsét. Nem is szükség volt nagy szorgalmatosságra, mivel Isten akarata és rendelése vala, hanem csakhamar a lecsöpögő vízzel környülvétetett és gyöppel befödöztetett nagy követ fölemelvén, mint valami szép világos kristálysirbul fölemelék, és Panormum várasába bévitték vala az elrejtett és már éppen elszáradott szent testet. A járvány a hagyomány szerint azonnal megszűnt.

Azután pedig mindenütt a kerek ég alatt – folytatja Telek – ahol keresztény országok vannak, csakhamar elterjede Szent Rosáliának tisztelete. Szenteltettek az ő tiszteletére egyházak, állíttattak oltárok, képeire függesztettek hálaadó jelek: és közönségesen minden renden lévő hívektől. Oltári áldozatokban, solosmákban és különös ájtatosságokban, mint mirigy ellen Istentül rendeltetett hathatós erejű Patróna segétségül kezde hívattatni. Oly előmenetellel, hogy ez mái napig is alig találkozott valaki, aki akár mirigyben, akár más testi vagy lelki veszedelmes nyavalyákban Szent Rosáliát méltóképpen tudta segétségül híjni és meg nem hallgattatott.

Rajzolták s tisztelték sokan Szent Rosália képét házokban, bízván szorongatásoknak üdején az ő esedezésében és íme meg nem csalatkoztak. Jártak egész várasok döghalál üdején Szent Rosália tiszteletére bulcsúkot, ajánlottak Istennek oltári áldozatokat és szerencsésen meghallgattattak.

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 31. szerda, 08:03 Bővebben...
 

Anekdoták, igaztörténetek Jászárokszállásról

E-mail Nyomtatás PDF

Anekdoták, igaztörténetek Jászárokszállásról

A tízmázsás kismalac

Tudták már azt Árokszálláson réges-régen, hogy disznót vágni akkor érdemes, amikor már jó hidegek vannak, amikor kifagy a hurka, amikor nem romlik el a hús. Nagy István Sándor is akkor vágott, csikorgó hidegben karácsony előtt. Még perkelték, amikor Rozi néni a cigányasszony illedelmesen beköszönt.

- Jó reggelt Sándorkám, megfagytok-e már, hallod-e?

- Isten hozta Rozi néni, de hát még korán jött, hallja-e?

- Jól van kedves, akkor majd várok egy kicsit!

- De baj van ám, hallja-e?

- Mi már no, Sándorkám?

- Hát az, hogy a disznó nem nőstény volt, hanem ártány, oszt nem nőtt malactartója.

- Ejnye már, hát hogy lehet az… Hát máskor mindig volt? De szíp jószág hallod-e?

Sándor bácsi széket hozott, oszt hellyel kínálta Rozi nénit.

-Üljön le, ne álljon itt, még elviszi az álmunkat!

Rozi néni szót fogadott, gondolta, hogy nem veszi el a Sándor bácsi kedvét, még egyszer nem ad neki a disznóból. Inkább hízelgett, dicsérte a disznót.

- De gyönyörű jószág, vajon hány kiló?

- Kiló?? Mázsa, Rozi néni!

- Hát lehet mázsa is, mert nagyon szíp!

Módosítás dátuma: 2016. szeptember 02. péntek, 16:01 Bővebben...
 

Szeptember 1. Egyed napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 1.

Egyed napja

Egyed, népnyelven olykor Ögyed, A Tizennégy Segítőszent egyike. Főleg a bűnösök szószólójaként, a szoptató anyák védőszentjeként, szórványosan a jószág patrónusaként tisztelték. A középkori egyházban köménymagot (Feniculum officinale) szenteltek az ő nevében jószág betegsége, megrontása ellen. A szentelmény hajdani hazai virágzásáról nem tudunk, de föltételezhetjük.

Eleven középkori kultuszára már csak a máig gyakori Egyed, Együd családnév emlékeztet. Gombocz Zoltán és Melich János föltételezi, hogy Egyed név ősi soron a magyarban is kialakulhatott és népünk ajkán az egyházi latin Egidius ehhez alkalmazkodott. Eszerint Egyed a szent jelentésű egy-nek -d kicsinyítős származéka. Így az Ómagyar Máriasiralomban is olvashatjuk: egyedüm „egyetlenem”, de ezt is jelentheti: szentem, szentecském.

Egyed (†725 táján) remete volt Provence-ban, majd monostort alapított, amelynek, hasonlóképpen a köréje települt Saint-Gilles városnak is ő lett a névadója. Életét a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexből idézzük.

Már ifjúkorában szentként tisztelték, mire alázatosságból pusztába vonult, ahol egy szarvas táplálta a tejével. Egyszer a király arra vadászott, és emberei a szarvast üldözőbe vették, amely Egyed barlangjába menekült. A szent imádkozni kezdett éltetőjéért: a szolgák nem tudtak a szarvas közelébe férkőzni. Minderről a király is tudomást szerzett és harmadnap ő jött a szarvas elejtésére. Az egyik vitéz az állat fölriasztására nyilat lőtt a barlangba, amely azonban Egyedet találta el. A király ezután rájuk bukkant. Nagyon megilletődött és a barlang helyére klastromot rakatott. Ennek lett a fölépült Egyed a fejedelme, vagyis elöljárója. Egy vasárnap a királyért szolgál misét, amikor megjelent neki Isten angyala egy cédulával, amelyre az volt írva, hogy a király bűnét Egyed érdeméért Isten megbocsátja. Még az is vala benne megírván, hogy valaki szent Egyednek esedöznék, akármely nagy vétökért és az ő szent érdemének miatta megbocsáttatnék, csak kétségben ne esnék. A legendának e mozzanata jelentősen hozzájárult Egyed jámbor népszerűségéhez.

Egyed sírja a középkor egyik kedvelt búcsújáró helye volt. Hazánkból is fölkeresik. Feltűnő, hogy európaszerte leginkább városok emelnek templomot Egyed tiszteletére. Ennek oka nyilván az, hogy elsősorban a városi polgárok: kereskedők, céhes iparosok, belőlük kikerült zarándokok, deákok ismerkedtek meg Egyed virágzó francia kultuszával, amelyet azután a maguk otthonába, polgárkörnyezetébe is átplántáltak. Ennek tükröződése a német földön, Lengyelországban és hazánkban előforduló számos Egyed-patrocinium is.

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 28. vasárnap, 17:34 Bővebben...
 

Néprajzi érdekességek 6

E-mail Nyomtatás PDF

Néprajzi érdekességek 6

Cigányok által adományozott hálatábla Mátraverebély-Szentkúton

Cigányok által készített hálatábla, Mátraverebély-Szentkút, 2016. Fotó: Benedek CsabaA hálatáblák valamely csodatételre válaszul készült köszönetet kifejező üzenetek. Többnyire márvány az anyaguk, de időnként készülnek fából is, melyeket kegyhelyek, kegyszobrok, kegyképek körül függesztenek ki. Isten vagy valamely szent közbenjárását kért ima meghallgatására adott válaszok, melyek egyrészt a megszólított csodatévőhöz valamint a többi hívőhöz is szólnak. A hálaszöveg mellett névvel vagy monogrammal és dátummal szokták kiegészíteni őket. Búcsújáró és kegyhelyeinken gyakran fel is szólítják a híveket, ha imájuk meghallgatásra talált, hogyan készítsék el hálatábláikat:

„Bátorítjuk és kérjük mindazokat, akik imameghallgatásra találtak Mátraverebély-Szentkúton, hozzák vagy juttassák el hálatáblájukat a kegyhelyre. A táblákat a külső liturgikus térben helyezzük el. Kérjük, hogy a hálatáblákra az imameghallgatás évszámát is írják rá, mert azzal is erősítik mások hitét, bizalmát, ha láthatóvá válik, hogy napjainkban is történnek imameghallgatások, csodák.” (Mátraverebély-Szentkút)

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 31. szerda, 09:49 Bővebben...
 

Augusztus 29. Nyakavágó Szent János

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 29.

Nyakavágó Szent János

Nyakavágó János, jámbor szegedi öregek ajkán Nyakavesztő János, újabb egyházi szóhasználat szerint Szent János fővétele. Másként nevezik Keresztelő Szent Jánosnak is.

Jézus előhírnöke, Zakariás pap és Erzsébet fia.  Körülbelül Kr.e. 4-ben született és feltehetően Kr.u. 29. augusztus 29-én halt meg, ezért e nap vértanúságának föltételezett emléknapja.

A Szentírásban születését és küldetését Gábor angyal adta tudtul az idős Zakariásnak, aki nem tudott hinni az angyali szónak, ezért megnémult. Fia születésekor írótáblára írta föl a János nevet, ekkor „megnyílt a szája” és „magasztalta Istent”.

Halálát az Érdy-kódex így adja elő: mikoron az hóhér az temlecben ment vóna, szent János Babtista térdén állván, kezei, szemei fölemelvén, nagy hálaadással és édes szívvel, lélekkel, nagy felszóval mondá: óh én édes teremtő Istenem, teneköd ajánlom az én lelkömet. És lehajtá nyakát, mint az ártatlan bárány, és az hóhér elvágá nyakát. Óh szent halál, óh nemes mártiromság, kinek miatta sem teste, sem lelke el nem vész. Szent Dávid prófétának mondása szerént. Drágalátus Úristennek előtte az ő szentinek halálok… Temeték el kedég őtet, az ő szent tanojtványi Sebaste nevő várasban, kinek régi időben Samaria vala neve. Szent Elizeus és szent Abdias prófétáknak koporsójokban, kinek testét nagyobb részre, mint meghallók, Julianus megégettette. De az édes ujja, kivel Krisztust megmutatta vala, az Jordán vize mellett megmarada, és feje…

A történet fölbukkan protestáns bibliai epikánkban is. Erdéli Máté műve Az Szent János Baptistának feje vételéről való szép ének (1560). 

Föltétlenül az epikai folytonosság ihleti Varga Lajos jászárokszállási szentember épületes versezetét amelynek címe: A házasságtörő király vagy Keresztelő Szent János lefejeztetése. János fővétele jellegzetes epizódként, példázatként felbukkan a máriapócsi szakrális táj fiának, Fedics Mihály híres szabolcsi mesemondónak egyik meséjében is.

A régi Magyarország területén az ünnepnek néhány dedikációjával is találkozunk: Zárány (Zagersdorf 1641), Farád (1785), Vitnyéd (1794), Zalalövő, Tarany, Balatonederics, Hódoscsépány (1824), Rimaszombat (középkori), Vittenc (Chtelnice, 1489), Cserfalu (Dubova), Pominóc (Pominovce). A középkorban Nyakavágó Jánost tisztelte védőszentjéül még az elenyészett Medös (1460, Csesztreg mellett).

Az Arad megyei börtön kápolnáját (1820) a fogságravetett Keresztelő János oltalmába ajánlották. XX. századi titulus: Kígyós (tanyaközség Kiskunmajsa mellett).

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 29. hétfő, 14:34 Bővebben...
 

Temető a Tisza

E-mail Nyomtatás PDF

Temető a Tisza

Gondolatok a mai halottkultuszhoz

Elhanyagolt, benőtt fejfa a régi temetőben, Tiszaug, 2011. Fotó: Benedek CsabaA halál biztos tudata teszi emberré az embert. Más élőlénynek nincs haláltudata, ezért önmaga létét, kultúráját ösztönösen éli meg, hozza létre. Ez a tudat teremti meg a túlvilági lét képzetét, az istenhitet, s alakítja ki a halottkultuszt, amelynek nyomaival már a legrégebbi korban is találkozik a régész. A különböző, egyre sokasodó emberi közösségek jellegzetes halottkultuszt hagytak hátra, s különböző temetési rendet, módot, rítust hagytak reánk, amiből életükre, életmódjukra, társadalmukra, gondolkodásmódjukra, s még sok egyébre következtethetünk. Egy közösség, egy kultúra egysége, szilárd volta a temetkezési szokások, a halottkultusz egységes voltában is megnyilatkozik.

Napjaink társadalmi viszonyait a korábban a nagyjából egységes keresztény kultúrában gyökerező temetkezési szokások, rítusok jellemezték. Az európai és magyar temetők, az élő és régmúlt temetkezési szokások erről szóltak. Manapság ez az egység meglehetősen fellazult, megbomlott, olykor e hitet, képzetet, kultúrát is tagadó szemlélet, felfogás, egyedi megoldások is jócskán akad.

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 29. hétfő, 07:06 Bővebben...
 

A jászok vallásossága a XVIII. században

E-mail Nyomtatás PDF

A jászok vallásossága a XVIII. században

A jász öntudat művészettörténeti, vallásnéprajzi megközelítése

A fotóra kattintva több képet is megtekinthet!1. Bevezetés

A kutatási téma ismertetése, célkitűzések, módszerek, az elemzett források bemutatása

Dolgozatomban egy alföldi kistáj, a Jászság katolikus egyháztörténetét, népi vallásosságát vizsgálom a XVIII. században. Mivel a jászok Magyarországra való betelepülésük óta egy tömbben éltek, vallási életük folyamatos és katolikus hiten maradt az évszázadokon át, kiválóan alkalmas a jászsági helyi sajátságok nyomon követésére. A privilegizált jászok helyzete, önkormányzatuk önállósága, az, hogy jobbágyi helyzetben nem voltak, tovább erősíti azt a lehetőséget, hogy a Jászságot a környezetétől elkülönülő egységként határozzuk meg.

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 30. kedd, 20:27 Bővebben...
 

Augusztus 28. Ágoston napja

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 28.

Szent Ágoston napja

Szent Ágoston templom Pécsen

Ágoston egyházatya (354 – 430), a philosophia perennis, vagyis a keresztény filozófiai gondolkodás alapító nagymestere, minden idők egyik legnagyobb emberi szelleme.

Aurelius Augustinus néven 354. november 13-án született Észak-Afrikában, egy numídiai kisvárosban, Tagastéban (a mai Algéria keleti részén). Valószínűnek látszik, hogy a kisbirtokos család római eredetű volt, sorsuk azonban egyre rosszabbra fordult, mert a birodalom egyre súlyosabb terheket rótt rájuk is az adókkal.

Ágoston szellemének elevensége nagyon korán megmutatkozott. Rendkívül temperamentumos természetet örökölt, nagy volt a fogékonysága is, s ennél csak fegyelmezetlensége volt nagyobb. Diákkorában túlságosan tudatában volt annak, hogy neki a tanulás nem okoz nehézséget. Az első éveket Tagastéban töltötte, később Madaurában egy grammatikus iskoláját látogatta, hogy majdan rétor lehessen belőle. Homérosz és a görög szerzők általában nem hagytak benne mély nyomokat, Vergilius azonban elindította képzeletének szárnyalását. Karthagóban retorikai és jogi előadásokat hallgatott és életközösséget kezdett egy nővel, akitől fia született.

Olvasta Cicerót és a Bibliát, valamint több egyházi szerzőt is, de ekkor még a manicheizmusért (iráni, buddhista és keresztény elemekből vegyített, szinkretista vallás) lelkesedett. Tanár lett Tagastéban, ahol tizenhárom éven át tanított. Karthagóba, majd Rómába, végül 384-ben a birodalom akkori fővárosába, Milánóba került. Itt Ambrus püspököt hallgatta, akinek nyomán az evangélium behatolt lelkébe. Egy alkalommal, váratlanul meghallott egy vékony gyermekhangot, amely ezt ismételgette: ,,Tolle-lege, tolle- lege'', azaz ,,Fogjad-olvasd, fogjad-olvasd''. Kezébe vette az előtte fekvő Szentírást és ennél a helynél ütötte fel: ,,Vessetek véget a kicsapongásnak és a tobzódásnak, a civakodásnak és a versengésnek. Öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek a testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen'' (Róm 13,13). Ez Isten válasza volt a kiáltozásokra és békét, megnyugvást adott Ágoston szívének.

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 19. péntek, 14:44 Bővebben...
 

Adatok a pocsaji leányvár mondáihoz

E-mail Nyomtatás PDF

Adatok a pocsaji leányvár mondáihoz

1956/57-ban a frissen alakult Tóth Árpád Gimnázium III. osztályos tanulója voltam. A fél évszázados jubileumát ünneplő egykori iskolám kérésére fényképek és írások után nyomoztam régi családi iratok között, s ekkor bukkantam rá egy kockás füzetben néhány feljegyzésre. Talán nem érdektelen, ha ezekből néhányat közre adok.

Osztályfőnököm és történelem tanárom a nemrég, nyolcvan éves korában elhunyt Varga Gyula, Bihar kitűnő kutatója, Kismarja monográfusa volt. Történelmi szakkört szervezett az iskolában, varázslatos egyéniségével az iskola legjobb humán érdeklődésű tanulóit sikerült maga köré gyűjteni. Élénk viták során ismerkedtünk meg a történelem kulcskérdéseivel, a Hajdúság és Debrecen szerepével, szóltunk a hivatalos tananyagból hiányzó népi írók műveiről, hallgattunk Kodály, Bartók műveket az akkor nagy dolognak számító mikrobarázdás lemezekről. Egyszer megcsillantotta előttünk annak lehetőségét, hogy a tavaszi szünidőben önkéntes ásatási munkásként résztvehetnénk a Déri Múzeum egyik vidéki ásatásán. A III. a. osztály lelkesedése határtalan volt. A pocsaji Leányvár nevű halmon a múzeum két igen tehetséges ifjú munkatársa és osztályfőnökünk vezetésével az egész szünetet munkával töltöttük el. Kralovánszky Alán (a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként hunyt el) és Makkai János (egyik meghatározó egyénisége napjaink régészetének) szigorúan fogott bennünket, fegyelmezett munkát követelt tőlünk, s közben élvezetes kiselőadásokat tartott a régi idők embereiről, feltárva előttünk az előkerült leletek titkait. Osztályfőnökünk pedig a falut és határát járta be velünk, magyarázta a falu, a paraszti élet kézzelfogható, látható jelenségeit, elvitt Kismarjára, szülőfalujába, engedett bemászni az akkor tsz. raktárnak és magtárnak használt vár pincéjének ablakán. Két pocsaji osztálytársunknál, Gaál Gyulánál és Pályi Sándornál és még más családoknál aludtunk és kosztoltunk. Osztályfőnökünk felhívta a figyelmünket arra, hogy esténként minél többet beszélgessünk a háziakkal és jegyezgessük fel ezeket.

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 28. vasárnap, 08:18 Bővebben...
 

Katolikus népnevelő mese a pálinka ártalmairól

E-mail Nyomtatás PDF

Az ördögök itala

A Katolikus Élet című folyóirat 1931. november 20-ai (VIII. évfolyam 20. szám) számában a fenti címmel jelent meg egy népmesei elemekben bővelkedő írás a pálinka ártalmas hatásáról G. A. tollából. A helyesírási hibákat nem javítottuk, úgy közöljük a cikket, ahogy akkor kiadásra került.

Az ördögök fejedelme kihallgatást tartott. Egymásután jelentek meg meg előtte az emberek kísértéséről visszatért ördögök. Sorban elszámolták, hogy hány lelket sikerült szerezni a pokol számára. Utóljára egy sunyi, szúrósszemű fiatal ördög jelentkezett. Három évig voltam távol az ördögök országától - mondta az ördög - s a három év alatt olyan italt találtam fel és szerettettem meg az emberekkel, mely italt, aki issza, magát a bűnt issza, amely ital több embert fog szerezni a pokol számára, mint minden eddigi ördögi praktika.

Módosítás dátuma: 2016. augusztus 26. péntek, 17:05 Bővebben...
 


1. oldal / 18

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2016. október 01., szombat, Malvin napja van. Holnap Petra napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 62 vendég böngészi