Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A hagyományőrzők küldetése

E-mail Nyomtatás PDF

A hagyományőrzők küldetése

Minden ember tudni akarja, mi miért, milyen okból és célból történik, jön létre, mi az értelme valaminek. A kérdés jogos, fontos: mi a hagyomány, miért kell azt őriznünk?

Hagyományon most nem a reánk maradt anyagi dolgokat értjük, hanem a műveltségbelit, a kulturális hagyományt. Így az első további kérdésünk az, hogy mi a kultúra, mit jelent a műveltség? A néprajztudomány ezt úgy határozza meg, hogy a kultúra az ember szükségleteinek kielégítésére létrehozott eszközök és módok összessége. De mit kell szükségleten értenünk? Egyszerűen mindazt, ami nélkül nem élhet az ember, a társadalom: anyagok, eszközök, cselekedetek, módszerek, kapcsolatok, körülmények. Nehéz lenne felsorolni ezeket; élelem, levegő, lakás, ruházat, kapcsolat, és ezeken belül például az élelemben kell legyen fehérje, zsír, szénhidrát, vitamin, nyomelemek, rostanyagok, s mindez kellő hőmérsékleten, tisztaságban, hozzáférhetőségben és mennyiségben. A történelem során lassanként ismerte fel ezeket a tudomány, de a népek, anélkül, hogy tudatában, ismeretében lettek volna az összes létfontosságú szükséglet kielégítésének módjával, öntudatlanul, a hagyományt követve, kielégítették azokat. Azok a népek, melyek nem tudták kielégíteni szükségleteiket, már nem léteznek, elpusztultak már. A tudomány ugyan felismert sok létfontosságú szükségletet, de ugyanakkor számos, fel nem ismert szükséglet kielégítetlen maradt, mert feleslegesnek ítéltek sok mindent, ami azelőtt kielégített volt. Ezek közé sorolhatók többek közt az emberi kapcsolatok is. Kapcsolat az ember és a másik ember, ember és az Isten, ember és a természet között.

Módosítás dátuma: 2015. április 28. kedd, 07:38 Bővebben...
 

A család hagyományai

E-mail Nyomtatás PDF

A család hagyományai

Örömmel vállalkoztam a családról alkotott kép kiegészítésére, mégpedig azzal, hogy leírom, bemutatom népünk családdal kapcsolatos hagyományát, rendjét. A család a hagyományos, keresztény értékrend átadásának, megélésének, a kultúra nemzedékről nemzedékre való átadásának legfontosabb színtere. Nem az elemi, a „nukleáris" család egyedül, hanem a családra épülő kapcsolatrendszer egésze. Ez a kapcsolatrendszer vérségi és eleven, nem vérségi - mondhatnánk műrokonsági - kapcsolatokból állt, amelyek nélkül elképzelhetetlen és lehetetlen lett volna az elemi család léte, fennmaradása, működése a múltban, a hagyományos társadalomban. A kultúra és a keresztény értékrend átadásának ugyancsak fontos színtere volt a templom, az iskola és a nyilvános - jobban mondva talán a társadalmi - élet, ami nélkül az egészséges családalapítás, az egymásnak megfelelő személyek egymásra találása és egymás mellett megmaradása elképzelhetetlen. Ebben minden benne volt: a párválasztást előkészítő és megkönnyítő, az együttlétet biztosító szokások, az érzelmek kifejezésének eszköztára, mely lehetővé tette a legbelső, és soha nyíltan ki nem mondható érzelmek, indulatok kifejezését, amit bátran nevezhetünk mentálhigiéniai gyakorlatnak is. Ez a jelrendszer a kultúrának éppen olyan fontos része, mint az erkölcsi tanítás, elvek átadása példával és neveléssel.

A hagyományos család nemcsak szülőkből és gyermekekből állt. A családhoz tartoztak a nagyszülők, a házasulatlan testvérekkel. A nagycsalád, mely nem úgy volt általános, hogy egy adott időben mindenki nagycsaládi kötelékben élt, hanem úgy, hogy szinte minden egyén életének egy részében nagycsaládi kötelékbe is tartozott, majd azok feloszlásával újabb nagycsaládok magját jelentő kiscsaládokban élték életüket. Az igazi nagycsalád - tudományosan az „összetett család" - több, egy korosztályhoz tartozó házaspár együttélését, együttgazdálkodását jelentette, a házas fiútestvérek szüleinek vezetése alatt. Így jobban tudták biztosítani a gyermekek felnevelését, a rendelkezésre álló magán- és közösségi használatban lévő földterületek haszonvételét. Ezen felül különösen a gyermekek nevelését elősegítette egy nem vérségi alapon létrejött „intézmény", a keresztkomaság.

Bővebben...
 

Máriaremete kegyhely eredete

E-mail Nyomtatás PDF

Máriaremete kegyhely eredete

Réges régen történt. Parasztszekér döcögött a sólymárhidegkúti országúton és ugyancsak felverte a port. A lovak lassan jártak, melegük volt, mert már jó ideje mentek. A kocsin ülő fiatal parasztlány, Talwieser Katalin most érkezett meg és nagybátyja most viszi haza Hidegkútra. A leány nagy utat tett meg. Svájcból jött, mert szülei meghaltak és legközelebbi rokonai itt laknak Hidegkúton és magukhoz fogadták. Mit kezdene Svájcban egymagában? Nem könnyen szakadt el szülőfalujától, Einsiedelntől (Remetelak), szülei sírjától, de végre is csak jobb szerető rokonoknál élni, mint idegenek közt. Kevés holmija ládába van zárva, amije még maradt, szétosztotta.

- Nézd Katalin –szólt József bácsi-, ezek már hidegkúti hegyek, nemsokára otthon leszünk. Katalin feltekintett és öröm tükröződött az arcán.

- Milyen kedves vidék –szólt-, éppen olyan hegyes és erdős, mint szülőfalum környéke. Gyorsabban fogok megszokni.

- Igazad van –szólt József gazda-, még jól emlékszem Einsiedelnre. A keleti Svájcban éppen olyan forma a vidék mint itt.

A kocsi most a mai Kálváriahegy alatt haladt. Egymásután tűnt fel előttük a Hármashatárhegy, a Vadaskert és a Hárshegy, majd a Szurdok sziklakapuja. Az úton mind több és több aratószekérrel találkoztak, gazdáik Józsefet szívesen köszöntötték. A faluban kíváncsiskodó gyerekek ugrálták körül a szekeret, egyik-másik hátul felkapaszkodott, itt-ott kutya ugatta meg a lovakat. Az út jobbra tartott. Éppen delet harangoztak, amikor csinos parasztház udvarára fordult be a szekér. A kacsák gágogva, a csirkék csipogva menekültek a lovak elöl. Sajó, a házőrző örömugatással fogadta hazatérő gazdáját. Mária néni és gyermekei kisiettek Katalin fogadására. A láda lekerült a kocsiról s mialatt Pista a lovakat gondozásba vette, Mária néni bevezette Katalint a szobába, s nemsokára jó ebéd került az asztalra. A messze országból ideszakadt rokon a kedves környezetben rövidesen megszokott és a bácsiban, néniben új szülőre talált.

Módosítás dátuma: 2015. április 19. vasárnap, 07:22 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 4. Perőcsény földrajzi neveiről

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

4. Perőcsény földrajzi neveiről

Perőcsényi kacsaúsztató. Képeslap, Kürtössy Péter tulajdonaA falu egyes területeinek elnevezése nagyon sajátságos volt, és bár minden falunak megvan a maga Alvége meg Felvége, de  Perőcsényben nem így nevezték, mert az Alvéget például úgy hívták, hogy Tésa

Ami persze nem azonos a szomszéd faluval, csupán a faluba bevezető egyetlen utcának valamikor még az volt a neve, hogy Tésai út, amit a mi „kulturális forradalmunk” az ötvenes évek táján Kossuth utcára keresztelt  ugyan, de én még a mai napig is úgy mondom, hogy a drága, jó  nagymamám Tésában lakott  (nem Tésán, Tésában!!!).

Érdekes viszont, hogy kimondottan a Felvéget nem nagyon tudnám meghatározni, mert a Piactértől délkeleti irányban elágazó utcát és annak környezetét úgy hívták, hogy Puckó, a délnyugati irányút meg egy darabig a Szabódomb, ami aztán kettéágazott, mint Jágerszög és Hosszúsor („Husszúsor”). Ezeket kimondottan lehetett volna Felvégnek nevezni, mert erős emelkedők vezettek errefelé, de én ezt a kifejezést Perőcsényben sohasem hallottam.

Aztán  -hogy csak a nagyobb falurészeket említsem-  a falu közepét egyszerűen csak Falunak hívták, akkor még szép, szabályos és nagy terjedelmű főterével, amit Piactérnek neveztek, és ide vezetett, innen ágazott el a település minden valamire való útja. Ez volt a falu legértékesebb, leghasznosabb része a maga szárazpatakjával, amin a Kishíd vezetett át, hogy amikor nagyobb eső vagy hóolvadás volt, át lehessen menni a patakon. De volt itt egy, a háború előtt még strandként működő jó kis kibetonozott medence is, amit később már csak a háztartási ruhanemű mosására, libák, tehenek, lovak fürdetésére, no meg a szekerek tisztítására használtak (nem tévesztendő össze a templomdomb alatt lévő stranddal, mert ez még az elmúlt években is fürdőként működött, főleg a holland turisták és a beszármazók jóvoltából, természetesen ingyen!). De a Piactér szépsége, romantikája és alkalmassága már csak ábránd, mert sajnos mára a mindent elnyelő szocialista fejlődési mindezeket eltüntette oda nem illő silány épületeivel.

Módosítás dátuma: 2013. november 19. kedd, 11:13 Bővebben...
 

A tordaiak és a veszedelmes gőzparipa

E-mail Nyomtatás PDF

A tordaiak és a veszedelmes gőzparipa

Az 1860-as években mozgalom indult meg, hogy Erdélyben vasutakat építsenek. Tordán, a gazdavárosban nagy idegenkedéssel fogadták a forradalmi újítás tervét. Minden elképzelhető tervet felhoztak, minden ürügyet jónak találtak, hogy a „veszedelmes masina” ne kerüljön a város közelébe. A Kolozsvári Közlönyben a lap tudósítója nagy megütközéssel számolt be az egyik városi közgyűlésről, amelyen egy városatya tiltakozott, hogy a „gőzparipákat” Tordára hozzák, „mert a város berkében még a tordai lovaknak is alig van elég fű.” Egy másik városatya kijelentette, hogy a legnagyobb veszélyt nem a gőzparipák jelentik, - azokkal majd csak elbánnak valahogy- hanem maga a gőzvasút; ezt nem szabad a városba beengedni.

Ezek után az 1870-es években kiépített vasút tényleg elkerülte Tordát, csak sokkal később kapcsolták be a várost egy szárnyvonallal, amikor végre a bölcs tanács kissé hozzászokott a „félelmetes” újításhoz.

Módosítás dátuma: 2015. április 11. szombat, 08:12 Bővebben...
 

„Örökségünk a tér és az idő” Tanítványi tisztelgés Filep Antalnak

E-mail Nyomtatás PDF

„Örökségünk a tér és az idő”

Tanítványi tisztelgés Filep Antalnak

Szerkesztette: Kürtössy Péter- Máté Gábor- Varga Szabolcs

PTE BTK Társadalmi Kapcsolatok Intézete Néprajz- Kulturális Antropológia Tanszék

Pécs, 2014.          

503 oldal

Filep Antal a nagybodolyai tájházban a kötet két szerkesztőjével, Máté Gáborral és Varga SzabolccsalA közelmúltban jelent meg Filep Antal néprajzkutatónak, a Pécsi Tudományegyetem Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék nyugalmazott tanárának készített tiszteletkötet. Ahogy a kötet egyik szerkesztője, az egykori tanítvány, Máté Gábor írja a kötet előszavában:„Mindannyian, akik az ország valamely tudományegyetemén pallérozódtunk, tudjuk, hogy milyen nagy jelentősége van az alma maternek, ahol a tudomány és a szellem művelésének fortélyait elsajátítottuk és ahol összefüggéseket kereső és a világra nyitott személyiségekké váltunk. Ebben az emberré érlelő közegben rendkívül fontos a példa szerepe, az emberi és tudományos minőséget egyszerre hordozó tanáraink példája. A Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének „nagy tanárgenerációja” számos ilyen nagybetűs példát állított elénk, akik a katedrán, a tanszéki folyosón, a közösen megtett kirándulásokon és a mindennapokban is mintát közvetítettek felénk. Köztük van Filep Antal, akinek oroszlánrésze volt a pécsi néprajzi műhely megformálásában, nyitott, társtudományokra érzékeny és tematikailag sokszínű szellemiségének kialakításában. Filep Antal a tanszék megalakulásától 2005-ös nyugdíjazásáig oktatott. Ő volt az intézmény első, tényleges státussal rendelkező tanszékvezetője. Diákok nemzedékei hallgatták előadásait a népi építészet, a településnéprajz, a néprajzi csoportok,a népi jogszokások, az intézmény- és tudománytörténet, a társadalomnéprajz,a muzeológia, a történeti néprajz módszertana, a térképészet, és a néprajzi fotográfia tárgyköreiből. Nemcsak néprajzosok, hanem építész, művészettörténész,földrajzos, régész és történész hallgatók is szép számmal látogatták óráit és hallgatták előadásait, hiszen ő nemcsak divatszóként használta az interdiszciplinaritás fogalmát, a szó klasszikus értelmében vett tudományközi szemléletet honosított meg.”

Módosítás dátuma: 2015. április 08. szerda, 15:06 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 46

E-mail Nyomtatás PDF

GYANÚS LESZEK SZÜLŐFÖLDEMEN

A szatmár-beregi első gyűjtésemen fehérgyarmati rokonaimnál megszállva a húsvéti szokások megörökítésén fáradoztam. Tíz éve még magam is a locsolkodó pulyák csapata vagy bandája tagjaként jártam a gyarmati utcákat. Sok helyen – ahová mint gyűjtő megjelentem – korábban már locsolódó legénykeként megfordultam. Igazi élmény volt számomra. Nem kis része van ennek az élménynek abban, hogy végül nem az irodalom vagy a történelem, hanem a néprajz vonzása ragadott magával. Fehérgyarmat kisnemesi közösség volt. Lakóinak nagyobb része református. Négy fiatornyos, zsindelyes, karcsú tornyú műemléktemploma korai alapokon nyugszik, s még az én időmben (harmadik, negyedik elemista koromban, az iskolák államosításáig) szigorú rend jellemezte az iskolát: reggel istentisztelet, ezt követően az első órán közös imával és dicséret éneklésével indítva kezdtük a napot.

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 12:57 Bővebben...
 

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

E-mail Nyomtatás PDF

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

A gyermekvilágot egy olyan közöttünk élő kis társadalmi rétegnek foghatjuk fel, melynek közösségi életét a játék törvényei szabályozzák. A játékok fő mozgató erejének a felnőtt életre való készülődést tekinthetjük, tehát igen fontos társadalmi és lélektani szerepük van. A testi és szellemi adottságok folytonos gyakorlása, fejlesztése mellett megnyilvánul ugyanis a törekvés önálló közösségek kialakítására is. A gyermekek fejlődő szervezete kiválasztja és felhasználja a környezet adottságait képességei (érzékszervek, erő, ügyesség, alkotó hajlamok) fejlesztésére, ugyanakkor hatalmas ütemben fejlődik a társas élet kialakítása is. A barátkozás, vetélkedés, közösségi érzés, a morális és esztétikai érzék fejlesztése mellett fontos a szabálytudat kialakulása is.
A gyermekek leggyakrabban önellátóak, eszközeiket maguk készítik az őket körülvevő emberi- és természeti környezetből: elhasznált munkaeszközökből, csontból, sárból, homokból vagy növények különféle részeiből. Így természetes, hogy a húsvéti hímes tojások is a játék részeivé váltak, melyet Fekete István írt le egyik elbeszélésében.
„Tudod-e, mi a kőkányulás? Hát a likbavágás , hát a görgőzés?
 Ha mindezt nem tudod, keveset tudsz, és el se tudod képzelni, hogy a templomban is lehet verekedni bűntelenül, sőt büntetlenül, ha – nem veszik észre. De nem veszik észre, mert a verekedés az orgona mögött történik, lehetőleg csendben, és nem látja senki, legfeljebb az Égiek, akik szemet hunynak a leszakadt gombok és zsebek hiányosságain, mert verekedő ifjainkat a harangozás körüli szent buzgalom hevíti.

Módosítás dátuma: 2012. április 07. szombat, 08:31 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 7. A húsvét

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

7. A húsvét

Perőcsényi képeslapA karácsony után, a legszebb, legmagasztosabb és legismertebb ünnep a világon. Régebben még csodálkoztam rajta, de ma már nem szokatlan, hogy talán csak tiszteletből vagy érdekességből, esetleg csak a turistáknak szóló kedveskedésből,  de látni lehet a húsvétot megünnepelni a kedvesen hangoskodó hinduknál éppúgy, mint a szigorúan zárkózott araboknál is. De a legcsodálatosabb húsvétokat mégis csak Perőcsényben tudom elképzelni…

Bár réges-régen volt  - lehet annak már úgy hatvan éve is-,  de a legszebbeket azidőtájt éltem meg. Ma már sokan csak azt hiszik, hogy a mindent ellepő főtt sonka- és kocsonyaszag, no meg a karácsony óta nem látott süteményillatok miatt van a nosztalgiám, de ez egyáltalán nem igaz! Mert Perőcsényben – meg gondolom máshol is, de az engem mit sem érdekel…- a húsvét igazából nagypénteken kezdődött.  Tudom, ez sokaknak egy kicsit furcsa kijelentés, de tudni kell, hogy Perőcsény akkor még 99 %-ban református falu volt, és ennek megfelelően –szerintem saját elgondolása szerint – tartotta a böjti és templomjárási szokásokat is. És eszerint a tényleges böjt csak nevében volt meg, de étkezési szokásokban nem nagyon.  Nem mondom, hogy minden családnál így volt, de akiket én ismertem, ott igen. Nagyon leegyszerűsítve ez annyit jelentett, hogy például nagypénteken nem ettünk húsfélét. Vagy legalábbis délelőtt nem…

Viszont bármilyen hideg is volt, akár nyakigérő szél, szakadó eső vagy hó is lehetett, nagypénteken már pirkadatkor fel kellett kelnünk, és egy szál ingben sietve mentünk a legközelebbi patakig (nekem a Kapa Ágiék kertjében csordogáló jutott), hogy annak lehetőleg a legnagyobb fűzfája alatt elsőnek mosakodhassunk meg, hogy egész életünkben egészségesek és szépek maradjunk. Megszokásból vagy megrögződöttségből, de én még tizenhat éves koromban is elmentem, ha éppen otthon tartózkodtam. Nem tudom miért, de akkor nem szégyelltem magam egy cseppet sem, sőt még büszke is voltam magamra (Istenem, de kár, hogy olyan messze van az a patak, rám férne egy kis lubickolás…).

Szóval a böjtöt már csak azért sem lehetett péntek délutántól tovább tartani, mert úgy estefelére készült el az a csodálatosabbnál csodálatosabb húsvéti kocsonya a rengeteg lerágnivaló csonttal meg ilyesmivel, és hát normális ember az ilyen különleges falatokat nem engedheti kihűlni, hiszen akkor az már csak olyan, mintha meg lenne romolva… Egyébként is, a református vallás igen engedékeny és belátóbb, szinte megelégszik a lelki böjttel is. Lehet ám, hogy csak én tudom így, de ki is tudná ezt másképp, ha éhes szájak sóhajtoznának a finom illatokat érezvén?    

Nagyszombaton már inkább tartottuk a böjtfélét, mert akkor tényleg nem volt nagy evészet, aztán lehet csak azért, hogy a húsvéti locsolóvendégeknek is maradjon valami?!

Persze a húsvéti készülődésnek nemcsak a lányoknál léteztek a maga koreográfiái, a fiúknak is megvoltak a saját tennivalójuk, csak az nem volt annyira publikus.  Mert míg a lányok a tojásfestéssel, a sütemények feltornyozásával és a minél több aprópénz beszerzésével voltak elfoglalva, addig ránk, aprólegényekre a ruháink és cipőink kitisztítása, de főként esztétikai és szerkezeti hibáinak láthatatlanná tétele adta a legtöbbször megoldhatatlan feladatot. Hiszen az ötvenes évek elején legtöbbünknek annyiban különbözött az ünnepi ruhája a hétköznapitól, hogy azt a meglévő egyetlent levetettük arra a pár órára, amíg anyánk megigazította rajta a foltokat, vagy éppen vizeskefével átkefélte az egészet.   Értelemszerűen én csak a magamfajtáról beszélek, mert voltak azért olyanok is, akiknek tényleg futotta ünnepi ruhára. Igaz, ezek között is zömmel olyanok voltak, akiknek már eleve két-három számmal nagyobbat vettek, csak még nem nőtt bele. De a legtöbbnek a nagyobb testvér kinőtt ingén, kabátján csak felvarrták az ujját vagy igen hatékonyan felhajtották a nadrágszárát, és azért imádkoztak, hogy hétfőn essen az eső és be lehessen dugni a gumicsizmába…

Módosítás dátuma: 2014. április 21. hétfő, 06:59 Bővebben...
 

Nagyszombaton

E-mail Nyomtatás PDF

Nagyszombaton

            A konyha felől nagyon ismerős, de nagyon szokatlan illatot hozott a szél. Ott bent –tagadhatatlanul- sonkát főztek. Igazi húsvéti szag terjengett az udvaron. A kemencében kalács sült s szaga elvegyült a főlő sonka fűszeres illatával.

            -Nagyszombat van!- gondolta Ágnes és megállt egy pillanatra. –Nagyszombat! Ilyen szag csak húsvét előtt van.– Egészen megilletődött ettől a megállapítástól, pedig már egy hete készülődtek Márival, hogy elmennek a feltámadásra. […]

Ágnes bement a szobába. A sonka szaga ide is utána lopakodott, de nem bánta. Kinyitotta az ablakot és elnézte a kék eget, azután lassan öltözködni kezdett. Ma nem akart többet dolgozni, nagyszombat volt…

            Délután négy óra körül elindultak Szentbék felé. Lassan, megfontoltan lépegettek, nem volt sietős a dolguk, hiszen a feltámadást nem lehet megkezdeni, míg haza nem hajtott a csordás, meg a kanász. Meg-megálltak a szomszédok földjénél, megnézték, megdícsérték, vagy ócsárolták, ahogy éppen megérdemelte.

            Alkonyodott már, amikor beértek a faluba. A házak fehérre meszelve, ünnepi díszben várták a húsvétot. A kiskertekben nyilott a lila jácint, meg a nárcisz s illatukba itt is sonka-, meg kalácsszag vegyült. A fiatal asszonyok, leányok feltürt szoknyával iparkodtak végleg kiszépíteni az utcát, ami nem volt egészen felesleges igyekezet tőlük, mert hiszen pár pillanattal előbb haladt el az utcán a tehéncsorda, meg a sertésfalka. A házacskák kéménye ég felé küldte füstjét, s a füst fekete szalagja beléolvadt az alkonyat nagy szürkeségébe.

            Azután megindult a feltámadási körmenet. Ágnes ott ment a nép között és énekelte: -Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja, hála légyen az Istennek…

A lelke végtelen békességgel telt meg. – Alleluja, hála légyen az Istennek! –mondta az ajka, a szíve, minden sejtje, vérének minden cseppje. – Alleluja, alleluja…”

Részlet Pálosy Éva: A földnek teremni kell című regényéből. Élet regények. A Szent István-Társulat kiadása. Budapest, 1935.66-68.

Módosítás dátuma: 2012. február 19. vasárnap, 10:41
 

Húsvét

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvét

Húsvéti ételszentelés Csíkszenttamáson. 2009. Kovács Dénes felvétele

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, az egyház e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Megünnepléséről már a III. századból vannak adataink. Mozgó ünnep, első vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21-ét) követő holdtölte után következő első vasárnap (325. a niceai zsinat óta). A húsvéti időszak hamvazószerdával, a nagyböjt első napjával kezdődik, innen származik az ünnep magyar elnevezése is.

A keresztény egyházak szerint „húsvét ünnepének alaphangja az öröm, a hála, a keresztényi diadalérzet, reménység és üdvbizonyosság”. A feltámadást az egyház a nagyszombati feltámadási körmenettel illetve a vasárnap reggeli kis-, majd a délelőtti nagymisével ünnepli. A szertartásokhoz tartozik az étel, a húsvéti bárány megszentelése is; a húsvéti sonka megáldásáról már a X. századból, míg tojásszentelésről a XII. századból vannak adataink. A húsvéti bárány Krisztus véráldozatát jelképezi, míg a tojás az élet megújulását szimbolizálja. A többi étel az egyház szemében nem kapott ilyen tartalmat, de a nagyböjt hivatalos feloldásában minden egyes ételnek része van, mondhatni, az egyház mintegy áldását adja az új, megváltozott jellegű étkezésre.

 

Módosítás dátuma: 2012. április 10. kedd, 12:23 Bővebben...
 

Idegenek a faluban 3

E-mail Nyomtatás PDF

Idegenek a faluban 3

Bekerültek Salánkon

(A beilleszkedés körülményeinek vizsgálata egy kárpátaljai magyar faluközösségben)

Utcarészlet, SalánkA társadalmi konfliktusok számos formája (vallás, etnikum, származás, rang, stb.)[1]egy-egy faluközösségben időben és térben folyamatosan változhatnak, egymást erősíthetik, gyengíthetik, olykor ki is olthatják. Ezek vizsgálatakor kiemelni egyet-egyet nem csak azért nehézkes, mert a néplélek már-már megfoghatatlan területére visz a kutatás, hanem azért is, mert egyik-másik okot tökéletesen elkülöníteni nagyon nehéz, legtöbbször együtt jelentkeznek és határaik is nehezen állapíthatóak meg, illetve az ember cselekedetei során nem minden esetben fogalmazza meg miért rekeszt ki másokat, okait gyakran maga sem tudja élesen különválasztani.

A paraszti közösségekben a kulturális reflexek inkább visszatartottak az áttelepüléstől. Az idegen számára az új környezetben nem evidens a szokások, kötelezettségek betartása, hiszen másokhoz szokott. Még legjobb indulata ellenére is véthet a szabályok ellen, hiszen új feltételek közt az új falu értékrendje az irányadó s ezeket nem ismeri. Akkor is így van ez, ha két egymás melletti településről van szó. Mindamellett “a faluközösségbe nem egyénként illeszkedik bele valaki, hanem mint valamely család, majd tágabb rokonsági szervezet tagja. (…) egy faluban csak akkor vált valaki teljes jogú polgárrá, ha családi kapcsolatokkal sikerült kötődnie a közösséghez. Lényegében azonban ekkor sem őt, hanem utódait fogadta be igazán a közösség, az idegenből érkezett ember talajtalan maradt, “jött-ment”-nek számított egész életén át.”[2]

A kutatás során arra kerestem választ, hogyan fogad egy faluközösség idegenből érkezett embereket, befogadja, kirekeszti-e őket s mindezeket milyen megfontolásból teszi? Megállapíthatók-e olyan általános érvényű szabályok az adott falvakban, melyek mentén egy-egy személy elfogadása vagy kirekesztése megtörténik? Az élet mely területein jelentkezik élesen ez a magatartás? Másrészről az érdekelt, hogyan értékelik maguk az idegenek helyzetüket az adott közösségben, milyen beilleszkedési problémákkal küzdenek, igyekeznek-e, s ha igen, hogyan igyekeznek elfogadtatni magukat?

Módosítás dátuma: 2015. április 03. péntek, 08:38 Bővebben...
 

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN Búcsújárás Jászladányon VI

E-mail Nyomtatás PDF

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN

Búcsújárás Jászladányon VI. rész

3.13. Jászladányiak más búcsúkban

            A jászladányiak még sok búcsúba eljárnak egész évben. A szomszéd falvakba, városokba templombúcsúba: Jászalsószentgyörgyre, Jászapátiba, Jászkisérre, Jászberénybe. Az országosan híres búcsújáró helyek egy részét is szívesen felkeresik, főleg Mária-ünnepeken. Így eljutnak Hasznosra, Máriabesnyőre, Márianosztrára, Törökszentmiklósra, Egerbe, Győrbe, Máriagyüdre, Esztergomba, de elzarándokolnak külföldre Mariazellbe és Rómába is. (4. sz. melléklet.) A Szolnok megye Néprajzi Atlaszának kéziratában[1] a 129. kérdés szerint a jászladányiak Mátraverebélyen kívül főleg Egert látogatták. (5. sz. melléklet) A mellékletből azonban jól kitűnik, hogy az egész megye területéről jártak Mátraverebélyre, de más búcsújáró helyekre is. Az éves rend szerint általában 10 körüli azoknak a búcsúknak a száma, ahova busszal elmennek a ladányiak. Vannak állandó, minden évben látogatott kegyhelyek és olyanok is ahova csak 2-3 évente mennek.

            „Jánoshidára mindig megyünk május 13-án és október 13-án ez nem is annyira búcsú, hanem a Mária jelenések évfordulója. Fatimai ünnepség szokott lenni ott, és mindig főpap tartja a szentmisét. Nyolc jelenés volt Fatimában, Jánoshidán az elsőt és az utolsót tartják. Ez most van kialakulóban a plébános jóvoltából, talán egy kicsit hasonlít a hasznosi búcsú kialakulásához. Azután a Szent Rita búcsú következik Budapesten a Kun utcai Szent Rita templomban. Ez egy kis templom, mikor sokan vagyunk, akkor még az udvarra is van aki kiszorul. Jánoshida és Szent Rita előtt vagy után, attól függően, hogy mikorra esik Áldozócsütörtök, megyünk Mátraverebélyre. A következő Hasznos – az Erdők Királynője, ahol egy szép zarándokház épül amerikai segítséggel – július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén. Nagyboldogasszonykor (augusztus 15.) Máriabesnyőre megyünk, ezt nagyon szeretik a hívek. Történelmi hagyomány már községünkben szeptember 15-én Egerben a Szervita templom Fájdalmas búcsúja.”[2]

            Ezeken kívül eljutnak még a búcsúsok busszal Jászberénybe a Porcinkula búcsúra, Máriaremetére, amit a Magyar Lourdesnak is neveznek, Makkosmáriára, Petőfiszállás-Pálosszentkútra, Törökszentmiklósra, Esztergomba, Márianosztrára, Máriagyüdre. Ezeken a búcsúkon azok vesznek részt, akik a buzgó templombajárók. „Akik a lourdes-i ájtatosságot is csinálják mindig azok az elsők, úgy szokták, hogy hát összeiratkoznak, amennyien a templomdíszítők, templomtakarítók meg akik ott tüsténkednek a templomban hétről-hétre, évről-évre. Nagyobb részt énnálam jelentkeznek mindegyik búcsúra. A szervezés a búcsúk előtt 3-4 héttel kezdődik el.”[3] „Mi akik a templomban díszítünk takarítunk, már előre tudjuk, hogy mikor, hol lesz búcsú és előtte egy hónappal megbeszéljük, hogy hova megyünk el. Mert meg kell a buszt is rendelni. Van amikor havonta két búcsú is van, de ennél több vasárnapot nem mehetünk el, mert itthon is kell lenni valakinek a templomban. Ezeken a búcsúkon nagyjából mindig ugyanazok vesznek részt.”[4]

Módosítás dátuma: 2015. április 02. csütörtök, 09:22 Bővebben...
 

Egyiptomi Mária Április 2.

E-mail Nyomtatás PDF

Egyiptomi Mária

Április 2.

Egyiptomi Mária, akit bűnös Máriának is mondanak örömlányként kereste kenyerét Alexandriában. Szakítani akarván parázna életmódjával, elhatározta, hogy Jeruzsálembe zarándokol a Szent Sírhoz, ám nem volt hajójegyre pénze. Miután ifjú volt és szép, önként adódott a megoldás: testével fizetett a hajósoknak. A szent városban a Szentkereszt imádására sietett, de láthatatlan erők mindig eltaszigálták az ajtótól. Szándéka csak harmadszorra sikerült. Bent egy ember három pénzdarabot nyomott a markába, melyen három kenyeret vett. Az Úr 270. esztendejének táján, Claudius idejében hangot hallott, hogy a Jordán melletti sivatagba menjen vezekelni.

Negyvenhét évig élt itt, ruhája a végén már lefoszlott róla. A kővé aszott három kenyér tizenhét esztendeig táplálta. Egy Zozimus nevű apát, amikor átkelt a Jordánon, és bejárta a nagy sivatagot, hátha rátalál egy szent életű atyára, meglátott valakit, aki meztelen testtel és a nap sugaraitól feketére égve járkált. Egyiptomi Mária – mert ő volt az, akit megpillantott – tüstént futásnak eredt, Zozimus pedig annál gyorsabban szedte utána a lábát. Ekkor az asszony így szólt: „Zozimus apát, miért kergetsz engem? Bocsáss meg, de nem fordulhatok arccal feléd, mert nő vagyok és mezítelen, de nyújtsd ide a köpenyed, hogy szégyenkezés nélkül láthassalak téged.” Az apát elcsodálkozott, hogy nevén szólították, átnyújtotta köpenyét, és a földre borulva kérte, hogy adja rá áldását. Mire az asszony: „Az áldásosztás inkább téged illet meg, atyám, akit papi méltóság övez.” Ahogy az meghallotta, hogy nevét és tisztét is tudja, még jobban ámulatba esett és állhatatosabban könyörgött, hogy áldja meg. Akkor így szólt az asszony: „Áldott az Isten, a mi lelkünk Megváltója.”

Módosítás dátuma: 2014. április 02. szerda, 11:53 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Április

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Április

„Ravasz a tavasz.”

(közmondás)

Kunyhó a szőlőben, Tiszaroff, 1982. A Damjanich János Múzeum tulajdona, Szabó László fotójaUgyancsak ráillik ez a közmondás, kivált a szeszélyes áprilisra, mely, mintha nem tudná magát elhatározni: tél legyen-e vagy nyár, -hát egyszer egyik felé hajlik, másszor másik felé. No, de hát ez a szokása, a szántóvető ember pedig hol neki vetkőzve, hol ugyancsak felöltözve csinálja a maga dolgát, a melyből bőven kijut e hónapra.

Ház és udvar.  A télen át megrongálódott épületek, tetők javításáról, tatarozásáról gondoskodjunk.

Szántóföld, rét, legelő. A burgonya és kukoricza ültetésére készülünk, megválogatva mind a kettőre a magot. A burgonyából a közepes nagyságu, erős, egészséges gumókat válasszuk, azokat padláson vagy más szellős, levegőjárta helyen az ültetés előtt 3-4 napig kiterítve megfonnyasztjuk, így szebb termést kapunk. A tengerinél válogassuk vetőre az egész szemű, érett, szép szinű, sürű és egyenes sorokkal egészen megrakott s alul-felül is végig jól és szép szemmel benőtt csöveket, s azután a cső két végét letörvén, csak a középső részét morzsoljuk vetőre. A rétet ne legeltessük, mert a szénatermésünk bánja meg. A legelőre is csak akkor hajtsunk, ha már jócskán van rajtam mit harapni a jószágnak.

Istálló. Az állatok a hó utólján rendesen már fűre kerülhetnek, megkezdődik a takarmányrozzsal a zöldtakarmányozás is. Reggel a még deres füre ne hajtsunk, főleg pedig kihajtás előtt mindenféle állatnak vessünk otthon valamint, hogy ne falja nagyon mohón a friss füvet a melylyel még úgy se tud egészen jóllakni és a melytől könnyen hasmenést kap. A zöldtakarmányra is fokozatosan, lassankint szoktassuk rá a jószágot, eleinte szénával vagy szalmával kevervén a zöldtakarmányt; a rozstól magától különben sem kap erőt az állat. Esős időben a növendékjószágot, csikót, borjút, malaczot, bárányt ne hagyjuk ázni.

Baromfiól. A költés általánosságban megkezdődik; a csirkék és a tojók bő táplálékot kapjanak.

Gyümölcsös. Ha ültetéssel, hernyótisztítással, oltással megkéstünk volna, azokat a hó elején okvetlenül fejezzük be. A fiatal fáknál a karózásban, kötésben mutatkozó hibákat javíthatjuk. A csemeteiskolákat, magágyakat kapáljuk, a megfogamzott szemzéseket csapra metszszük, a vadonczokat borús idővel átültetjük és gyökereit visszacsípjük. Ha utófagyok fenyegetnének, füstölünk.

Konyhakert. Napos időben a melegágyakat szellőztetjük, estére újra leborítjuk. Káposzta, karfiol, karaláb, hagyma, saláta, zellerpalánták kiültethetők, borsó, spenót, répa, retek, saláta szabadban, dinnye- és ugorkamag melegágyakban vagy cserepekben vethető. 

Szőlő és pincze. Új szőlők ültetésének itt az ideje. A régiekben karózunk, illetve kötözünk s az első kapálást végezzük jó mélyen, domboldalakon a kapával minden 5-6 sorban barázdát húzva, hogy az eső a jó földet le ne mossa. A hol szénkénegezéssel védekeznek a fillokszera ellen, ott a nyitás végezte után, ha a szél jól megszikkasztotta a talajt, - hozzá lehet fogni a szénkénegezéshez. Az új borokat másodszor lehúzzuk, ha ugyan a mult hóban már ezt meg nem tettük volna.

Módosítás dátuma: 2014. április 02. szerda, 07:49 Bővebben...
 

Okos mint a tordai malac

E-mail Nyomtatás PDF

Okos mint a tordai malac

Erdélyben a buta emberre, a sértő jelző megkerülésével azt szokták mondani:

„Okos, mint a tordai malac.”

Ezt a kifejezést két nagyon régi anekdotára vezetik vissza.

Réges-régen azt mesélték, hogy a városbírónak volt egy kis malaca, amelyik mindig a hátsó felével állta vályú mellé. Mire észbekapott, addigra már az etető vályú üres volt. Rossz szokásával mégsem hagyott fel, úgy hogy végül éhen pusztult az ostoba pára.

Egy másik anekdota szerint a kifejezés eredete egy peres ügy.

Egyszer egy túri kocsis elgázolt Tordán egy malacot. Nem tudtak megegyezni a kártérítés összegében, mert a malac tulajdonosa azt állította, hogy a szerencsétlenül járt pára kilenchónapos volt, a kocsis pedig váltig állította, hogy alig lehetett több hathónaposnál.

Perre került a dolog s a bíró felszólította kocsist, hogy hozzon fel valami bizonyítékot arra nézve, hogy a malac valóban csak hathónapos volt. A kocsis mély meggyőződéssel jelentett ki:

- Egy kilenchónapos tordai malacnak van már annyi esze, hogy kitérjen a szekér elől, ez pedig a kerék alá szaladt…

Forrás:

Orbók Attila: Erdély mosolya. Az erdélyi humor gyöngyszemeinek gyűjteménye. Pantheon Kiadás. Budapest, 1940. 171.

 

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

E-mail Nyomtatás PDF

Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

Annuntiatio Beatae Mariae Virginis. 9 hónappal Jézus születése előtti nap, melyen Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét. A római katolikus egyház tehát Jézus fogantatását ünnepli e napon. Amikor Jézus születése napjának megünneplését december 25-re tették, kilenc hónapot számítottak visszafelé, s így rögzítették az ünnep időpontját erre a napra. A Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony, a moldvai csángó Gajcsánában Gyimőcsótó, már legrégibb liturgikus emlékeink számontartják. Jellegzetes elnevezéseit magyar fejleménynek kell tekintenünk.

Az ünnep ihleti az Üdvözlégy és az Úrangyala. imádságokat. Már Temesvári Pelbártnál olvassuk azt a jellegzetesen franciskánus-népies hagyományt, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. A hagyomány máig él. Kiskunfélegyházán és közelében, a ferencszállási Szentkút tanyavilágában, hasonlóképpen a palóc Hangonyban manapság is ezer üdvözlégyet a palóc Eperbocson, Bátorban és bizonyára még más környező falukban pedig ezer Úrangyalát szoktak Gyümölcsoltó vigiliáján az angyali üdvözlet emlékezetére végezni. Az ájtatosság alkonyattól éjfél utánig tart. Gyöngyöspata jámbor asszonyai hajnali három órakor a Gyümölcsoltó Boldogasszony zsolozsmáját végzik. Mint mondják, akkor jött Gábor angyal. A mohácsi sokácok, villámlás, égiháború idején kezüket mellükön keresztültéve, anyanyelvükön ezt mondogatják: íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.

A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Egy XVI. századi csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt.

Egyik pécsi szőlőhegyen áll Bertalan apostol barokk kápolnája. Az oltármenza virággal, gyümölccsel telefestett előzéklapja a baranyai kálvinista templomok (Drávaiványi, Kórós) virágdíszeinek édes testvére, valósággal paraszti remekmű. Közepén medallion-szerűen az Angyali Üdvözlet van odafestve.

Módosítás dátuma: 2012. március 26. hétfő, 07:52 Bővebben...
 

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN Búcsújárás Jászladányon V

E-mail Nyomtatás PDF

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN

Búcsújárás Jászladányon V. rész

3.9. Búcsúvásár, búcsúfia

            A búcsúvásár mindig is kiemelkedő szerepet játszott a búcsújárás történetében, régebben az árucsere szempontjából volt fontos, napjainkban már inkább csak ajándékvásárlásra szolgálnak a kirakodóvásárok. Mikor a búcsúsok elindulnak otthonról, megkérdezik rokonaikat, szomszédaikat, hogy mit hozzanak neki Verebélyből. Azonban azt is végig gondolják, hogy saját részre mit szeretnének venni, hiszen itt jó alkalom nyílik olyan könyvek, nyomtatványok, szentképek, gyertyák beszerzésére, amit Jászladányon nem kapnak meg. A leggyakoribb ajándék gyerekeknek már évtizedek óta a verebélyi bot, mézeskalács-olvasó, verebélyi gereblye, fokos, kereplő. Ezek az évek alatt vajmi keveset változtak. „Mikor vége van a misének akkor nézünk szét ott a bazárban. A gyerekeknek játékot veszek mindig, a menyemnek meg olyan kis szobrokat, Mária-szobrot, meg Betlehemet, szentképet, szentelt gyertyákat, kerámiákat. Én inkább könyveket veszek magamnak, mert borzasztóan szeretek olvasni, és ugye ott vannak olyan vallásos könyvek. Ismerősöknek is veszek szentképet, olyakor még megveszek vagy húszat is.”[1] (33., 34. kép)

3.10. Elbúcsúzás a Mátraverebélyről

            A litánia elvégzése után a búcsúsok felsorakoznak a kegyhely bejáratánál és ahogy a köszöntés történt hasonlóan zajlik a búcsúzkodás is. A búcsúztató szintén Szász Ferencné mondja el.

 

            Most jött el az idő, mert ütött az óra,

            Most szólít e helytől való megválásra.

            Jaj, hogy meg kell válni e drága szent helytől,

            Égi Szűzanyánk kegyelemképétől.

 

            Szentkúti Szűzanyánk jaj de fáj a szívünk,

            Hogy Téged e helyen tovább nem szemlélünk,

            Jaj talán utolszor láttuk szent képedet,

            Mához egy évre tán sírhant fedd bennünket.

 

            Jaj, de árvák vagyunk, jaj de árvák leszünk.

            Szentkúti Szűzanyánk, ha tőled elmegyünk.

            Oh ne hagyj bennünket árván eltávozni,

            Mint egyetlen gyermek innen elbúcsúzni.

Módosítás dátuma: 2015. március 24. kedd, 08:34 Bővebben...
 

A „tordai viccek”

E-mail Nyomtatás PDF

A „tordai viccek”

A „helységcsúfolás” nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, sőt világszerte népszerű megnyilatkozása a népi humornak. Az anekdotának ez a fajtája a szomszédos falvak, városok, illetve megyék kölcsönös féltékenységéből, nemes versengéséből, vagy valami régi történelmi emlékből, haragból, vagy ellenségeskedésből ered. A csíkiak például állandóan évődnek a háromszékiekkel, a debreceniek a hajdúszoboszlóiakkal; a szomszédos nagyváros a közeli kisvárossal…

Erdélyben különösen híresek a „tordai viccek”.

Torda mindössze harminc kilométernyire van Kolozsvártól, amely ősrégi főváros, Erdély büszkesége, igazi kultúrközpont; eleven erővel élnek benne az évszázados tradíciók és ódon kövei dicső, nagy múlt emlékeit őrzik. Tordának a kisvárosnak örök dicsősége, hogy falai között mondotta ki a tordai országgyűlés 1568-ban, egész Európában elsőnek a vallásszabadságot s nagy nevezetessége a vadregényes tordai hasadék, a hatalmas sóbánya s a gyógyító erejű sóstó. Egyébként pedig tipikus gazdaváros, jelentős számú román lakossággal… Mint a régebbi idők minden gazdavárosa, Torda is erősen maradi szellemű volt. Így aztán nem csoda, ha Kolozsvár, a mindig haladó szellemű kultúrváros, Erdély fejlődésének egyik kerékkötőjét látta Tordában. És a humor fegyverével ostorozta…

Módosítás dátuma: 2015. március 22. vasárnap, 09:36 Bővebben...
 

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN Búcsújárás Jászladányon IV. rész

E-mail Nyomtatás PDF

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN

Búcsújárás Jászladányon IV. rész

3.6. Kegyhelyre érkezés, beköszönés

            A kegyhelyre érkezés a búcsú egyik csúcspontja, hiszen a búcsúsok elérték céljukat, eljutottak Mátraverebélyre, oda ahova már egy éve vágynak vissza. Mikor megérkeznek a buszok akkor már várják az előző nap odaérkezettek őket. Kimennek elébük lobogókkal. A kegyhely pedig harangszóval üdvözli a megérkezetteket. A bevonulás a kegyhelyre rendezetten történik, de semmiféle kialakult sorrend nincs. (22., 23. kép)

            Mikor a kegyhely bejáratához érkeznek bazilika lelkésze egy kis beszédet mond. A ladányiak beköszöntőjét Szász Ferencné mondja már évek óta, az alábbiak szerint:

            „Nehéz szívvel és epedő sóvársággal vártuk e napot és boldog órát, midőn ismét megláthatjuk kedves szentkúti jó Anyánk, angyali orcádat. Otthon hagytuk családunkat, hitvesünket gyermekeinket, szüleinket és ide siettünk, égi jó Anyánk hozzád, mert Isten után Téged szeretünk leginkább. Boldog szívvel indultunk a nagy útra, szívesen viseltük a nap hevét, a fellegek cseppjeit, az út fáradságát és porát: nem fájt, kő és szúrós tövis sebesítette a lábainkat, hiszen csak Terád gondoltunk, Téged kívántunk látni és boldogok voltunk, amikor hegyen és völgyön, rónákon és mezőkön, szent nevedet dicsérhettük és áldottuk. Örömkönnyek csillogtak szemeinkben, meghajlottak térdeink, amidőn beléptünk e szent völgybe és megpillantottuk ékes templomodat, amelyben századok óta tündökölsz és szerény trónodról osztogatod a bizalommal hozzád fordulóknak és esdeklőknek anyai kegyedet, a betegeknek gyógyulást, a vakoknak látást, a sántáknak és bénáknak járást, a szegényeknek segítséget, az árváknak gyámolítást, az özvegyeknek oltalmat, a szomorúaknak vigaszt, a szenvedőknek enyhülést, a csüggedőknek reményt és bátorítást, a bűnösöknek bocsánatot és áldott jobbodon ülő Jézusodnak kegyelmét nyújtod. S íme most édes jó Anyánk, itt vagyunk mi is méltatlan fiaid és leányaid, és mint megtérő bűnösök, arcra borulunk előtted, hogy kisírjuk magunkat és elpanaszoljuk bajainkat! Ó, fogadj mindnyájunkat anyai kebledre és födözz be szent palástoddal minket! Kihez is fordulnánk, hatalmas, csodatevő szentkúti Szűzanyánk, ha nem Hozzád?! Hisz Te vagy a keresztények segítsége, a bűnösök oltalma, szomorúak vigasztalója, árvák, özvegyek gyámola, betegek gyógyítója és mindnyájunk kedves Édesanyja. Íme, térdreborulva, alázatos szívvel átnyújtjuk Neked községünk hódolatát, szeretetét, az otthonmaradottak bánatát, hogy el nem jöttek velünk, a betegek és elaggottak esdeklését, az árvák és özvegyek jajkiáltását, az elhagyottak és üldözöttek keserveit, a bűnösök megtört szíveit és könnyeit, a gyermekek ártatlan lelkét, az igazak hűségét, temetőben porladó kedveseink esdő fohászát. Ó, drága szentkúti Édesanyánk, vedd kedvesen mindezeket és hallgasd meg kérésünket! Tárd ki anyai szent karjaidat és éreztesd velünk jóságodat… Ó, milyen boldogak és szerencsések is vagyunk, hogy közeledben lehetünk, csodálatos szeplőtlen Szűzanya Mária! De jó is nekünk itt lenni! Hisz itt a mennyország előcsarnoka, a kegyelmek tárháza! Szentül akarjuk eltölteni itt tartózkodásunk minden percét. Töredelmes szívvel kívánjuk megtisztítani a bűnbánat szentségében lelkünket, hogy bűneink kötelékéből feloldozva, méltó buzgósággal vehessük magunkhoz áldott isteni szent Fiadat, az Úr Jézust, mi Megváltónkat, a legméltóságosabb Oltáriszentségben Engedd, édes jó Anyánk, hogy veled Együtt szent Fiadat is a mennyekben örökre színről-színre láthassuk. Ámen.”[1]

Bővebben...
 

Sándor, József, Benedek, Március 18., 19., 21.

E-mail Nyomtatás PDF

Sándor, József, Benedek,

Március 18., 19., 21.

Szent József szobra az egri székesegyházban, 2013. fotó: Benedek CsabaAz egész magyar nyelvterületen közismert időjárási regula: „Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”

Sándor napját a bukovinai magyarok a zab és árpa, Jászdózsán a fehér bab vetőnapjának tartották, hogy jobb legyen a termés.

Nem feledkezhetünk meg az e napi névnapköszöntőkről. Kopácson például az alábbi köszöntőket mondták:

Engedje az isten, hogy sok Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben.

vagy:

Isten éltessen sokáig,
Mig a füled nem ér a bokádig.

(Penavin 1988: 71)

A század elején lejegyzett Borsod megyei palóc Sándor-köszöntő így hangzik:

Sándor napja ma vagyon,
Átbillegtem a fagyon.
Ha jegy garast annátok,
Tudom mennem bánnátok.
Ha mehhaltok jaó jártok,
Rám marad a vagyontok.
Szivemből kivánom!
(Istvánffy 1911: 299)

József, a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője. Ő adta a Jézus nevet gyermekének. A középkorban József még nem részesült abban a nagy tiszteletben, amely később, így napjainkban is osztályrészül jutott neki. Ennek több oka van. A karácsony ünnepe és hagyományvilága elsősorban Máriát és Fiát veszi körül nagy hódolattal. Az alázatos József meghúzódik a betlehemi istálló homályában. Az Egyház attól tartott, hogy József misztériumát az egyszerűbb hívek félreértik. Kizárólag az ő személyét magasztaló ábrázolások a középkor szakrális művészetéből szinte teljesen hiányzanak. A mi magyar kódexeink is nagyon sommásan emlékeznek meg róla.

Módosítás dátuma: 2014. március 26. szerda, 11:13 Bővebben...
 

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN Búcsújárás Jászladányon III. rész

E-mail Nyomtatás PDF

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN

Búcsújárás Jászladányon III. rész

3.2. Jászladányiak Szentkúton a századfordulón

            „Az 1874-ik évben történt. Jászladányból Áldozócsütörtök napjára elmentünk a búcsúra a Szentkúthoz Mátraverebélyre kereszttel, lobogóval, mint háromszázan... A szent mise az elinduló búcsúsoké volt. A szent mise végzése után jelt adtam a csengettyűvel, hogy indulunk. A legények és leányok felvették a lobogót és keresztet és felmentünk a főoltár elibe. Az útra való éneket és imát elvégeztem, azután indultunk a Jézus nevében, harangszó mellett. A város szélen lévő és a határon lévő keresztnél megállottunk. Az imát a keresztnél elvégeztem, azután egy szép tanítást tartottam.”[1]

            A ladányi búcsúsok hétfőn indultak el. Elöl a férfiak zászlókkal, utánuk az asszonyok, leghátul pedig pár szekér döcögött a csomagokkal, elemózsiával. Hétfőn este Jászdózsán szálltak meg. Innen kora hajnalban indultak tovább, Kedd este Gyöngyöspatán volt a szállás, s így szerda estére értek Szentkútra. Útközben ha beértek egy faluba, városba, énekeltek, az útbaeső kereszteknél pedig imádkoztak. „A ladányi búcsúsok építettek szállást is maguknak, amit már sajnos lebontottak. Ez egy egyszerű épület volt, ahol éjszakára megszállhattak a búcsú előtti este. Kőből épült, az alján pedig szalma volt leszórva. Sokat nem is aludhattak, mert az éjszaka nagy részét imádkozással töltötték.”[2]

            A múlt században a ladányiak számos búcsújáróhelyre eljutottak még. Közismert búcsúvezetőjük volt Orosz István, akiről már szóltam, de a későbbiekben is említve lesz még a neve. Orosz István életének egyik érdekes vállalkozása volt az a kéthetes zarándoklat, melyen öt társával bejárták az akkori Északnyugat-Magyarország főbb búcsújáró helyeit. (19. kép) Önéletrajzában ezekkel együtt 37 búcsújáróhelyek említ. Ha figyelembe vesszük, a trianoni határokat, akkor megállapítható, hogy Orosz István élete során – némi eltéréssel – azokat a búcsújáró helyeket kereste fel a mai Magyarország területén, amit a jelenlegi ladányi búcsúsok is előszeretettel látogatnak. (20. kép) Már a századfordulón is a mátraverebélyi búcsú mellett a legkedveltebb az egri szervita búcsú volt, (21. kép) melyen Orosz István többször is részt vett.

Bővebben...
 

Szent Patrik, Longinus, Arimathiai József, Gertrud március 17.

E-mail Nyomtatás PDF

Szent Patrik, Longinus, Arimathiai József, Gertrud

március 17.

SZENT PATRIK

Britannia, 385 körül +Írország, 461. március 17.

Patrik, (Magonus Sucatus Patritius): püspök, az írek térítője és nemzeti szentje (†461), Írország apostola. Keresztény családban született, atyja, Potitus diákonus öreg korában pap volt. Tisztelete elterjedt az egész középkori katolikus Európában, így a szomszédos Ausztriában is. Nálunk azonban sem patrociniumával, sem ábrázolásával nem találkozunk. Neve néhány középkori misekönyvünkben mégis felbukkan.

Névünnepén az ír férfiak, bárhol élnek is a világon, kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek és így köszönnek egymásnak: „Áldjon meg az Isten és Szent Patrik”. A legenda szerint Jézustól kapott botjával űzte el a zöld szigetről, vagyis Írországból a mérges kígyókat. A jámbor hagyomány azt is tudja, hogy a hitetlenkedőknek egy kénkövektől párolgó barlangban megmutatta a gonoszok pokoli kínját és az igazak örömét. A barlang neve azóta is Szent Patrik purgatóriuma, amelynek a középkor épületes vízió-irodalmában nagy híre volt.

A számos egykorú leírás, beszámoló között éppen két magyar zarándok lovagnak, a Nagy Lajos király seregében harcoló György vitéznek (Georgius miles de Ungaria) és a Zsigmond király udvarnépéhez tartozó Pásztói Tar Lőrincnek, illetőleg a nevük alatt ránk maradt irodalmi alkotásoknak volt a középkor végén legnagyobb hatása. Legtöbb szövegváltozatuk latin nyelven maradt hátra, de ismerünk egykorú olasz, katalán, francia, provenszál, cseh, német átköltéseket is. A hazai hagyomány emlékezetét sajnos csak a Tinóditól megörökített foszlányok őrzik. A barokk időkben nyilván már nevük sem ismeretes. Ezért fordíttatja Eszterházy Pál épületes magyar olvasmányul Oenius vitéz látomásait, aki állítólag a XII. században élt.

Módosítás dátuma: 2014. március 17. hétfő, 10:44 Bővebben...
 

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN Búcsújárás Jászladányon II

E-mail Nyomtatás PDF

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN

Búcsújárás Jászladányon II.

2.1. Mátraverebély-Szentkút története

            A szentkút eredetét a néphagyomány Szent Lászlónak tulajdonítja. Történelmi tény, hogy a vidéken Szent Lászlónak erős harcai voltak a kunokkal. A monda szerint a király felderítő útra indult a Cserhátba. Itt a Szentkút völgyében haladt előre, kissé megelőzve kíséretét. A kunok felismerték a királyt és nagy zajjal rátörtek. A veszedelem láttán a király megsarkantyúzta a lovát, átugratta a szakadékot és sebes vágtatással száguldott át a völgyön. A köves talajon lovának patkója nyomán források fakadtak. (3. kép)

            Okmányban először 1290-ben szerepet a Szentkút: „Ad fontem Vereb”. A régi írások a szentkút mellett csak egy kis kápolnáról tesznek említést, melyet 1542 körül a törökök felégettek. A török hódoltság idején a magyarok súlyos váltságot fizettek az egri és szécsényi pasáknak azért, hogy ide jöhessenek zarándokolni.

            A Szentszék a búcsút először a verebélyi templomhoz kötötte. 1400 szeptember 9-től keltezve IX. Bonifác pápa a verebélyi Nagyboldogasszony templomnak azt a búcsút engedélyezi, ami Assissiben a Porcinkula templomban nyerhető.

            A XI. Kelemen pápa által, 1710-ben engedélyezett teljes búcsú volt az első, amit már maga Szentkút nyert el. Eddig, bár a Szentkútra való tekintettel adta a Szentszék a búcsút, de azt mindig a verebélyi templomhoz kötötte. Ezentúl a búcsút a szentkúti kőkápolna meglátogatásához fűzte.

            A mai kegytemplomot Almásy János, a jászok és kunok főkapitánya építtette, és ő volt az aki ferenceseket telepített le az épülő templom mellé. A mai templom 1763-ra készült el barokk stílusban. Hossza kívülről mérve 27,5 méter, szélessége 17,5 méter. Főoltára Mária mennybemenetelének tiszteletére készült. A tágas hajóban levő két oltár közül az egyik Szent Anna, a másik Páduai Szent Antal tiszteletét hirdeti. A templom belső méretei: hossza 25 méter, a hajó szélessége 15 méter, a szentély 8,5 x 7,5 méter.

            A kegyhelynek ettől az időszaktól kezdve megnövekedett a látogatottsága, amire utal VI. Pius pápa 1782. július 17-én kiadott búcsúengedélye is, amely hatra növeli az engedélyezett búcsúk számát. (1. sz. melléklet)

            A 19. és 20. század első felében a búcsúsok zavartalanul és roppant nagy számban özönlöttek Mátraverebélyre. IX. Pius pápa 1926-ban, az év minden napjára teljes búcsút engedélyezett Szentkútra.

            Igazán nagy változás 1950-ben volt, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket, és korlátozták a búcsújárásokat. A Szentkúton is jelentős volt ez a változás, tíz ferencesnek kellett ekkor elhagyni a kegyhelyet, a tulajdoni viszonyok pedig megváltoztak, hiszen egyházi tulajdonban csak e kegytemplom és a lourdesi barlang maradt. (4. kép)

            A kegytemplomot 1968-ban szentelték fel. Ekkor VI. Pál pápa újabb búcsúengedélybe részesítette a kegyhelyet. Az ide zarándokló hívek, évente két alkalommal nyerhettek teljes búcsút: Nagyboldogasszonykor, és egy tetszés szerint választott alkalommal.

Módosítás dátuma: 2015. március 17. kedd, 10:46 Bővebben...
 

Gergely napja, Március 12.

E-mail Nyomtatás PDF

Gergely napja, Március 12.

Gergely, teljes nevén Nagy Szent Gergely, mondai nevén Sziklához láncolt Gergely, bencés szerzetes, majd pápa (†604): egyháztanító, a középkori kultúra egyik legnagyobb előkészítője. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban, aki elődjét, I. (Nagy) Gergely pápát, iskolák alapítóját, a gregorián-éneklés megteremtőjét az iskolák patrónusává tette. E naphoz Európa-szerte felvonulások, diákpüspök-választás és vetélkedők kapcsolódtak.

Gergely pápa életét, illetőleg legendáját az Érdy-kódex adja elő. Atyai örökségéből hat kolostort alapít Szicíliában, egyet pedig szülővárosában, Rómában, Szent András apostol tiszteletére, Itt él kemény penitenciában ő maga is. Cellájában egyszer a Szentírást olvassa, amikor Isten angyala veszett-süllyedt ember, vagyis hajótörött képében alamizsnát kér tőle. Gergely hat ezüstpénzt ad neki. Újra eljön, ismét kap. Harmadszor is megjelenik, de a klastromnak most már egy garasa sincs. Gergely azt az ezüst tálcát ajándékozza oda, amelyen szüléje, vagyis édesanyja élelmet szokott neki küldeni.

Más alkalommal a Tiberis megáradt. A víz Róma főfalain áthatolt, színén sok kígyó és sárkány tört az örökvárosra. És támada nagy döghalál, és oly veszély történék rajtok, hogy ugyan szemlátomást tüzes nyilak jőnek az égből és valakiket meglőnek vala, ottan meghalnak vala. A döghalál a pápát sem kerüli el. Utódául Gergelyt akarják megválasztani, ő azonban a tisztesség elől kimenekül Rómából és erdőben bujdosik. Keresésére indulnak, és íme: egy szép fényes tüzes kőláb jelenék meg ő feje fölött azon a helyen, hol ott elbújt vala, kin egy berekesztett (inclusus) jámbor meglátá, hogy az mennyei szent angyalok leszállnak, vala, és fölmennek vala. Megragadták és a pápai trónra emelték.

A döghalál még mindig pusztított Rómában. Gergely pápa azt a Mária-képet, amelyet a jámbor hagyomány szerint még Lukács evangélista festett, nagy körmenetben körülhordoztatta a városban. Gergely látomása szerint a Crescentia-vár fölött Istennek szent angyala megtörölte véres tőrét és hüvelyébe rejtette. Ez a járvány elmúlását jelentette. Az erősség mostanságtól kezdve az Angyalvár nevet kapta.

Módosítás dátuma: 2014. március 12. szerda, 11:26 Bővebben...
 

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN Búcsújárás Jászladányon

E-mail Nyomtatás PDF

OROSZ ISTVÁN NYOMÁBAN

Búcsújárás Jászladányon I. rész

„Vagynak Országunkban úgymond különb-féle hidég és hév vizek mellyek természet szerént hasznosok. Némelly a vasat rézzé változtattya, némelly a zsugorodott inakat kitágíttya némelly pedig a fekélyes sebeket is meggyógyíttya. De ezektől nagyon különbözik a Tóth Verebélyi pusztán lévő Szent Forrás vize, mert ennek ereje annyira emeltetett, hogy nem egyféle, hanem mindenféle nyavalyát gyógyít, a' mint a feljegyezendő példákból minden okos ember kénytelen megismérni. Nem lehet tagadni itten némák, sánták, bénnák, köszvényesek, tagokban romlottak, hideglelősök és többféle nyavalyások előbbeni ép egészséget nyertek.”

( Szentmihályi Mihály)

1.1 Előszó

            Dolgozatom a szülőfalum jelenlegi vallási életével, azon belül bővebben a ladányiak búcsújárásával foglalkozik. Jászladányról több helyre is szerveznek búcsújárást, de ezek közül kiemelkedik Mátraverebély, ahova a falu lakói valószínűleg az 1700-as évek vége óta járnak el Áldozócsütörtökön. A búcsúsok II. világháború befejezése után ezt áttették az ünnep után következő vasárnapra. Amikor még a napján tartották, főleg gyalog mentek a búcsúsok - ezzel is vezekelve bűneikért.

            A falu vallásos lakossága csekély kivétellel római katolikus. A reformátusok száma kb. 20-25 főre tehető; ők főleg  házasságok révén kerültek a faluba a szomszédos községekből (Jászkisér, Tiszasüly, Szászberek), ritkábban távolabbi településekről. Így a búcsújárás a falu egész lakosságát érinti, illetve érintené. Hiszen ezeken a zarándoklatokon a falunak egy szűk, de jelentős számú lakója vesz részt.

            Célom volt összegyűjteni a falu jelenleg is élő búcsújáró szokásait, valamint Mátraverebély-Szenkút történetét. Adatközlőim két kivétellel jászladányi születésűek, Pávay Sándor és Pataky Vidor a falu volt, illetve jelenlegi papjai. Munkamódszereimet úgy választottam meg, hogy a szakirodalom áttanulmányozása mellett az adatközlőkkel történt beszélgetéseket rögzítettem, így lehetőség nyílt arra, hogy az elmondottakat pontosan visszaadhassam.

Módosítás dátuma: 2015. március 11. szerda, 10:02 Bővebben...
 

A kacros felvinciek

E-mail Nyomtatás PDF

A kacros felvinciek

Amikor a mai kerékpár őse, a velocipéd divatba jött minálunk, egy ilyen masina eljutott Felvincre is, egy sportember körútja során útba ejtette a kis várost.

Rossz nyelvek szerint a felvinciek azt hitték a velocipédról, hogy az valami modern köszörűsgép. Alig, hogy felbukkant a főutcán, az emberek előszedték „kacraikat” (bicskájukat) s a velocipédes idegent üldözőbe vették, hogy köszörülje ki késüket.

Azóta is, ha valaki nagyon fel akar bosszantani egy felvinci polgárt, elég annyit mondania, hogy kacros felvinci.

 

Forrás:

Orbók Attila: Erdély mosolya. Az erdélyi humor gyöngyszemeinek gyűjteménye. Pantheon Kiadás. Budapest, 1940. 97.

Módosítás dátuma: 2015. március 09. hétfő, 15:12
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Márczius

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Márczius

Kinyitott szőlőtövek, Tiszakürt-Öregszöllő, a Damjanich János Múzeum tulajdona„Ne félj föld népe, hanem örülj és vigadj…

mert megzöldül a pusztának mezeje.”

(Jóel II. 21.)

Most már ugyancsak igyekezzünk! Bizony ebben a hónapban már „megzöldül a pusztának mezeje”, a Gondviselés elhozza azt a várva-várt szép tavaszt, a mely immár a naptár szerint is beköszönt s „Sándor, József, Benedek zsákkal hozza a meleget”, a mint a közmondás tartja. Vándor madaraink is egymásután érkeznek haza a régi fészekhez. A szántóvető emberre pedig most következik már el csakugyan a munkának dandára.

Ha azokat a mezei munkákat, a melyekről február hóban beszéltünk, az időjárás miatt nem lehetett volna végrehajtani, most már ugyancsak igyekezni kell  velük, mert az idő nem vár és ha a vetésekkel megkésünk, aratáskor látjuk kárát.

Ház és udvar. Az eszközök javítását, vetőmag előkészítését folytatjuk s befejezzük, hogy a mezei munka megnyiltával mindent idejekorán végezhessünk.

Szántóföld, rét, legelő. Mihelyt a hó elment és a föld felszikkadt, hozzálátunk a mezei munkákhoz. Az ősszel mélyen szántott földeket nem szántjuk újra, csak fogassal vagy porhanyítóval készítjük elő, így a munka szaporább s a téli nedvességet nem zavarjuk ki a földből. Az őszi vetésekre gondunk legyen, ha azok felfagytak volna, szikkadás után meghengerezzük a földet, ha meg a hónyomástól, vagy természeténél fogva kemény volna a föld felszine: fogasolunk. A cserepesedésre hajló földet előbb hengerezzük, aztán fogasoljuk. A régi luczernásokat is nagyon meg lehet fiatalítani egy kis fogasolással. Réteket szintén fogasoljunk, előbb a nagyobb zsombékokat és vakandtúrásokat kapával és gereblyével elegyengetvén és fűmaggal pergetvén be a helyüket. Ugyanazt tesszük azokon a helyeken, a hol a gyep tökéletlen, vagy sűrű gyomos foltok vannak. A legelőket is ekkép egyengetjük, ide a fűmagpolyva vagy kazalalja is megteszi bepergetésre. A korai legeltetéstől őrizkedjünk!

Módosítás dátuma: 2014. március 05. szerda, 15:39 Bővebben...
 

A madéfalvi kőszénbánya

E-mail Nyomtatás PDF

A madéfalvi kőszénbánya

Egy meleg nyári nap kora estéjén, de mikor már „feketén bólingat az eperfa lombja” két székely atyafi ült Szereda végén az út sáncában. Az egyik székely –fajtájának ellenmondóan- hórihorgas magas alak, sovány veres ábrázattal és dús, szárnyként lecsüngő veres bajusszal. Egy tekintet rá s mindjárt eszünkbe jut a lesújtó ítélet: veres kutya, veres ló, veres ember ritkán jó. A másik székely magán viseli fajtájának egész jellegét; közép gömbölyű termet, fekete haj, fekete szem, fekete bajusz, sötétpiros kerek arc és  -  karika lábak. Mellettük két teletömött nagy gyapjú tarisznya állott. Most érkeztek éppen e helyre gyalogosan Madéfalváról.

- Hát úgy lesz, amint mondottam Józsi –kezdette bíztató hangon a vers alak- kétezer pengő forintot kérünk; nekem egyet s neked egyet.
- Jó, csak sok ne legyen –válaszolt a törpe alak a kétkedés hangján- s még hozzá mi a fő, hogy megadják?
- Mán hogy nincs eszed te Józsi, – válaszol ravasz mosollyal a veres alak- hiszen minél többet kérünk, annál inkább elhiszik  s minél inkább elhiszik, annál biztosabb, hogy megkapjuk a kétezer pengőt… Itt hirtelen cigarettára gyújtott a veres alak s az égő gyufát társa orcája elé tartva, merev, választ váró, vigyori szemekkel várta társának feleletét.  A törpe székely szótlanul nézett maga elé.

Módosítás dátuma: 2015. február 24. kedd, 09:09 Bővebben...
 

Rend, mint örökség

E-mail Nyomtatás PDF

Rend, mint örökség

A kultúra, a műveltség az antropológia vagy néprajz értelmezési kereteiben – nagyon leegyszerűsített megfogalmazásban - egy adott korszak társadalmának szellemi és anyagi értékrendje, az azt létrehozó emberi közösség szükségleteinek kielégítésére létrejött eszközrendszer. Létrehozója tehát a szükség, az igény, éltetője pedig az azt egyezményesen elfogadó közösség, melynek saját létfennaratására a kultúrát létrehozta és adaptálja a változó körülményekhez. (lásd bővebben: Magyar Néprajzi Lexikon) A természeti népek, vagy akár a természettel harmóniában élő parasztság kultúrája olyan teljes, az élet minden területére kiterjedő, örök érvényű emberi szükségleteket kielégítő eszköztár, mely évszázadok alatt kristályosodott ki, az adott közösség értékrendjének megfelelően. A testi, lelki, szellemi és érzelmi szükségletek kielégítésének módját rendkívül komplexen hordozza, miközben folyamatosan alkalmazkodik az aktuális társadalmi és természeti kontextushoz. Az életben maradáshoz szükséges adaptáció az élővilágnak éppúgy sajátja, mint az emberi közösségeknek. Az ember azonban a természetes kiválasztódás helyett kultúrájának segítségével idomul környezetéhez, fejti ki környezetalakító tevékenységét. „A hely, a környezet és a kor, az idő megszűkíti az ember lehetőségeit, de végső soron mégis a végetlenül sokoldalú és találékony ember játékos egyéniségétől függ, miként teszi azt elődeinek tapasztalataira, vagyis a hagyományra támaszkodva.” (Andrásfalvy 2004a: 97.)

A hagyomány szót ma kiterjedt értelemben használjuk, olykor helytelenül. Tudományos értelemben a hagyomány „a közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra invariáns-rendszere, a kultúra grammatikája. A hagyomány jelenléte emberi közösségek létének feltétele; az élők világában egyedül emberi közösségek sajátja, amennyiben ezek élettevékenységét a genetikai kódokban rögzített programokon túl olyan szimbolizált jelrendszerek irányítják (pl. a nyelv), amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában válnak a különféle típusú (szociális, etnikus) közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezek viselkedését… A hagyomány nem egyéb tehát, mint e szimbolizált jelrendszerek összessége. Helytelen az a néprajzi irodalomban megtalálható gyakorlat, amely a hagyomány köznyelvi értelmét megszorítás nélkül elfogadja, az „ősi”-vel, „örökség”-gel, a tudományszak kutatási tárgyával azonosítja.” (Istvánovits 1979: 393.) Ennek ismeretében jelen gondolatmenetben legfőképpen annak a magyar paraszti társadalomnak a műveltségéről és kultúrájáról lesz szó a továbbiakban, mely a Kárpát-medence természeti környezetéhez alkalmazkodva hordozza magán a különböző történeti korok lenyomatát, térben és időben (táji-történeti tagolódás), sőt a paraszti társadalom belső rétegzettségének megfelelően is differenciálódva.

Módosítás dátuma: 2015. február 21. szombat, 10:17 Bővebben...
 


1. oldal / 15

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2015. április 28., kedd, Valéria napja van. Holnap Péter napja lesz.

Eseménynaptár

április 2015
H K Sz Cs P Szo V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3

Eseményajánló

Nincsenek események

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 4 vendég böngészi

Feliratkozás hírlevélre