Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Párbajszerű táncainkról

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Párbajszerű táncainkról

Az 1954-ben megindult Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményeiről és helyzetéről Martin György és Pesovár Ernő az Ethnographia LXIX. évfolyamában számolt be. A gyűjtőmunka, melynek során kb. 1000 táncról 11000 méter hosszúságban készült film, lényegében lezárult, csak az anyag feldolgozására és publikálására nem kerülhetett még sor. A filmszalagon rögzített táncok 25%-a, mintegy 250 tánc ún. botolótánc. A zömmel ezen a területen összegyűjtött, de az oroszág más részein is töredékesen, elhomályosultan élő sajátos botot vagy más eszközt forgató párbajszerű táncok igen sok kérdést vetnek fel. Ez a tanulmány nem akar elébe vágni e tánctípus alapos, tudományos formaelemzésen felépített ismertetésének, hanem kapcsolatát és helyét keresi meg Európában és az európai művelődéstörténetben.[1]

,,A botoló táncok funkcionális formai és zenei sajátosságait figyelembe véve számtalan változatát ismertük meg. Ezek közül egyik legarchaikusabb típusnak kell tekintetnünk azt, amikor a tánc funkciója a küzdelem, ami tartalmi vonásait is alapvetően meghatározza. Ez a funkció a tánc formai koreográfiai sajátosságait is döntően megszabja. Az eszközkezelés virtuozitása ennél a típusnál sohasem öncélú, hanem a tánc lényegét, a küzdelmet szolgálja. Az eszköz fogásmódjai, forgatás-, vágás-, ütésmódjai, ha sok esetben játékos, stilizált formában is, de mindig fegyverszerűek. A lábmozgások táncszerűségét nagymértékben háttérbe szorítja a küzdelem, s a megszokott, határozott ritmusú, kikristályosodott motívumok helyett laza ritmusú, időtartamú és tempójú lépések, előre-hátra rohanások, ugrások, térdelések, guggolások és forgások, néha hosszú megállások alkotják a táncfolyamatot a párbaj pillanatnyi helyzeteitől, fordulataitól függően. Nem véletlen, hogy az adatközlők ezt a típust sok esetben elválasztják a tánc fogalmától. A naturális verekedéstől mégis lényeges vonások különböztetik meg, így: a zene ritmusára táncszerűen történő mozgás, a hagyományos, begyakorolt, csiszolt eszközkezelési formák stilizált vívó mozgásai és a küzdelem meghatározott, hagyományos szabályai.”[2]

A jellemzést azzal egészíthetjük ki, hogy gyakran botolnak játékosan (és természetesen komolyan is), zene nélkül.

,,Másik archaikus típusa a botolónak a férfi és nő által járt páros formája, amiben a táncoló nőt körülbotoló férfi a küzdő forma sajátos forgató, vágó, ütő mozdulatait végzi a nő teste körül. A botoló dallamok szöveganyaga is alátámasztja azt a feltevést, hogy elhomályosult tartalmú, kultikus tánccal állunk szemben.”[3]

(A férfiak párbajszerű botolásában természetesen még elméletileg sem tételezhetjük fel akár azt, hogy a komolyan vívott küzdelem, akár pedig, hogy a játékos botolás az elsődleges. A kettő ellentétét szinte áthidalja az a mimikus táncos botolás, melynél az egymással küzdő táncosok közt az egyik a botolás során arckifejezésével jelzi, mintha eltalálták volna, majd a földre is rogyik legyőzetését jelezve.)[4]

Bővebben...
 

Majdnem elveszve, de soha elfeledve… XXXV. Nyugat-kanadai magyar néptánc fesztivál, Lethbridge, Alberta

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Majdnem elveszve, de soha elfeledve…

 XXXV. Nyugat-kanadai magyar néptánc fesztivál, Lethbridge, Alberta

A magyarországi táncház mozgalom az 1970-es évek elején indult el Budapesten. Létrejöttéhez Kodály Zoltán, Bartók Béla, Lajtha László és tanítványainak munkássága, valamint népzene és néprajzkutatóink (Martin György, Sárosi Bálint, Pesovár Ferenc, Pesovár Ernő, Vikár László, Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán…) magas színvonalú népzenei és néptánc gyűjtései, valamint feldolgozásai teremtették meg az alapot. A kezdetekről így emlékezett Sebő Ferenc: „Ez a zene volt az, amelyet Sárosi Bálint népszerű rádióműsorában hallottam, s annyira magára vonta figyelmemet, hogy nem nyugodhattam, míg ki nem nyomoztam, honnan származik. Építészhallgató kollegámmal, Halmos Bélával összeültünk, és azon törtük a fejünket, hogyan lehetne ezt a zenét a mi hangszereinken (hegedűn és gitáron) eljátszani. Akármennyire igyekeztünk, nem tudtuk megközelíteni az eredeti muzsika hangzását, annak fantasztikus feszültségét. Addig-addig, amíg fölfedeztük a spanyolviaszt: az eredeti hangszerelésnél nincs jobb. Elkezdődött hát a tanulás. Szereztünk egy brácsát, átalakítottuk három húrosra, s Béla segítségével gyakorolni kezdtem az akkordfogásokat. Tankönyvünk Lajtha László Széki gyűjtés című kötete volt. Ennek részletes partitúra lejegyzései, valamint a Pátria-lemezekről hozzáhallgatható zenéje segített hozzá bennünket, hogy egy rég letűnt korszak túlélő zenei stílusát megpróbálhassuk szép lassan elsajátítani. Ezzel egy új korszak kezdődött, melyet Széll Jenő „a hangszeres zene feltámadásának” nevezett, amelynek nyomában kibontakozhatott a 70-es évek elejének Táncház-mozgalma is.”

Balaton táncegyüttes, ReginaHelytálló Halmos Béla megállapítása, miszerint: „a táncház nem produkció, hanem olyan szórakozási forma, amelyben a népzene és a néptánc-zenei és mozgásnyelvi anyanyelvként-eredeti formájában és eredeti funkciójában jelenik meg.” A hagyományait vesztett, átalakult társadalmunkban a népi kultúra fent említett elemeinek eredeti szerepében való alkalmazása és megélése hamar számos pártfogóra és követőre talált, a fiatalok körében hamar kedvelt időtöltéssé vált. Városainkban és falvainkban sorra alakultak a táncházak, zenekarok, táncegyüttesek és dalkörök.  Gyorsan mozgalommá terebélyesedett, 1982-ben már megszervezték az első országos táncháztalálkozót. 1989 után népzenei iskolák indultak alap-, közép-, és felsőfokon, és a néptáncoktatás is bekerült az általános iskolák választható tananyagába. A magyar táncházmozgalom mára felkerült az UNESCO örökséglistájára is. A mozgalom nemzetközivé terebélyesedett, a világnak szinte minden pontján -ahol nagyobb magyar diaszpóra található- működnek táncegyüttesek és zenekarok az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Kanadától Argentínáig.

Módosítás dátuma: 2014. február 13. csütörtök, 15:30 Bővebben...