Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Erdély tündérkertjének kertésze: Kriza János

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Erdély tündérkertjének kertésze: Kriza János

Torockói utcakép, háttérben az unitárius templommal. Benedek Csaba felvétele, 2007Kriza János (1811-1875) unitárius püspök, költő és író, szülőföldjének Erdélynek és szülőnépének, a székelységnek szerelmese volt. A háromszéki Nagyajtán született. Zsenge gyermekségének nagy részét Torockón, a Székelykő árnyékában, az Aranyosvidék virágos lelkű népének körében töltötte, aztán a kolozsvári ősi Unitárius Kollégium diákja, majd theológus lett. A szegény papi család gyermekét fajtájának izzó szeretete, nagy tehetsége, páratlan szorgalma a legmagasabb polcra juttatta, amelyre unitárius egyházi ember emelkedhetik: a magyar unitáriusok püspöke lett, aki nemcsak Dávid Ferenc követőinek, hanem az erdélyi unitariuzmustól függetlenül kialakult külföldi unitárius egyházközségeknek is nemhivatalosan elismert lelki és szellemi vezére.

Kriza János nemcsak nagyszerű szónok, kiváló főpásztor és egyházi író volt, hanem a XIX. század egyik jelentékeny költője; népies lírájával és pompás epigrammáival meghódította a közönség széles rétegeit egy olyan korban, amikor Bajza és Garay búskomorrá lett a közöny miatt, Vörösmarty özvegyének és gyermekeinek eltartására pedig Deák Ferencnek közadakozást kellett rendeznie, s Arany János azt mondta, hogy a „csizmadia–inas sorsa jobb, mint a magyar költőé.”

Kriza nem akart költő lenni, de elismert költővé lett, mert olyan meleg szívvel, varázslatosan szép nyelven énekelte meg a Székelyföldet, népének erényeit, a szülői házat s „két haza” egyesülésének gondolatát, hogy a nép, amely a költészetben tanítómestere volt, ajkára vette dalait s az egész ország hamar megismerte szívhez szóló népies veresit. Ma is dúdolják felejthetetlen sorait:

„Erdővidék az én hazám,
Katonának szült az anyám,
Zöld erdő zúgásán,
Vadgalamb szólásán
Nevelt fel jó apám.”

Módosítás dátuma: 2015. október 22. csütörtök, 09:24 Bővebben...
 

Egykori karácsonyok az udvarhelyszéki Rugonfalván

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Egykori karácsonyok az udvarhelyszéki Rugonfalván

Református templom, Rugonfalva, 2007, Benedek Csaba fotója. A képre kattintva további felvételeket tekinthet meg képgalériánkban.A havas karácsonyok nagyon szépek voltak. A nagy hóban utat vágtak az udvarokon a férfiak. Vidámságot, szeretetet hozott az ünnep minden házba. A szombat a sütéssel kezdődött, a falut nemsokára beillatozta a sülő kenyér és kalács illata. Karácsony délutánra már kész volt a nagytakarítás és a frissen súrolt padlóra tiszta szőnyegeket borítottak, ami visszaadta a ház meghitt hangulatát. Vecsernyére szólott a harang, s a falu kicsinye, nagyja ünnepi várakozásban várta a Jézus születését. A gyermekes családokhoz jött az angyal és karácsonyfát hozott. A gyermek nem tudott arról, hogy a fenyőfa honnan került és a rajta levő díszekről sem, így felhőtlen volt a boldogsága. Egyik háznál kisebb, másiknál gazdagabb volt a karácsonyfa, de a fényűzés a parasztcsaládoknál nem volt szokásban. Csüngött rajta szaloncukor, piros alma, házilag festett „aranydió”, házilag sütött, formákra vágott keksz, még a szentjánoskenyérre is emlékszem. A háború alatt a szaloncukrot házilag főzték, a puhára összefőtt cukorszirupot pohár fenekével addig súrolták, amíg összeállott és állaga hasonlított a szaloncukoréhoz. A papírját ollóval recézték. A szükség leleményessé tette az embert és a természet ajándékait is felhasználták sokféle dísz mellett. Este az ablakok alatt megszólalt a legények kórusa: „Krisztus Urunknak áldott születésén…” A falut csoportokra oszolva, minden házhoz eljutva, végigkántálták.

Az ateizmus virágzása idején az angyalból „télapó” lett, a karácsonyfából „télifa”, de megváltozott jövetelének ideje is, különösen a megfélemlített tisztviselőknél.

Módosítás dátuma: 2013. december 23. hétfő, 11:24 Bővebben...
 

Menjünk el a látására

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Menjünk el a látására

Betlehem a római katolikus templom mellett, Visonta, 2011. Kürtössy Péter fotójaSzűz Mária és Szent József el kellett menjenek Betlehembe, mindenki, aki odavaló származású, el kell menjen a béiratkozásra, számba veszik a népet. Mind a kettő betlehemi volt, József es, Szűz Mária es odavaló vót, s most el kell menjenek. Pont arra az üdőre jött a szülés, de nem találtak, az egész városban nem találtak helyet, hogy valaki béfogadta vóna, hanem a városon kívül vót egy rongyos istálló, elhagyott. Oda szoktak az utasok eső ellen s minden ellen bészállani, oda kellett elmenjenek, bészálljanak, senki el nem fogadta őket.

A napkeleti királyok, sugallatot kaptak ők es, a csillagtól. Látták a csillagot. S mind a három király látta. Pedig nem egy országba valók voltak. Ők három országba, s azt a csillagot látták, azt a nagy csillagot, s azt mondták így magukba:

-Itt kell legyen születés valahol, el kell menni felkeresésére.

Most elindult egy, s ahogy mentek az úton, összetalálkoztak hárman. Három országból egybe jöttek. De a csillag megyen mindig előttük, ők mennek a csillag után, s mikor elérték, megközelítették azt a hellyet, Betlehem felé, a csillag eltűnt. Nem tudták, hogy hova menjenek tovább. Akkor Heródes vót az országvezető, avval bémentek hozzá, hogy hát valamit tőlle kell tudjanak.

-Új király született, itt láttuk a csillagát, szeretnénk megtudni, hogy hol van az a csillag, hol állott meg. Valamit tudnak-e róla? Jósolnak-e valamit?

Akkor Heródes hamar összegyűjtötte az összes vén zsidókat, azokat az írástudókat, s előszedték azt a sok iratokat, s mindent, s azokat nézték, számlálták, nézték, s hát úgy van írva:

-Betlehem, Júda városa, nem vagy minden népnél csekélyebb, mert belőled fog születni a világ megváltója.

Itt aztán behítták a királyokat, aztán megmondták nekik, hogy menjenek Betlehembe, hogy ott érdeklődjenek, mert ott többet fognak tudni. Mert úgy írja, hogy ott születik meg, arrafelé.

Na, ők eljöttek, s ahogy kijöttek onnat Heródestől, a csillag mindjárt megmutatkozott nekik. A csillag ment előre, s ők mentek utána, s addig mentek, ahol a csillag megállott.

A csillag megállott ott, ahol Jézus meg vót születve. Ők oda bémentek. Jézus immár most nem abba helybe született, lehetett három napos es.
Módosítás dátuma: 2016. december 26. hétfő, 09:11 Bővebben...
 

Szent királyaink kultusza és a székelyek

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

SZENT KIRÁLYAINK KULTUSZA ÉS A SZÉKELYEK

Szent Lászlót, Szent Istvánt és Szent Imrét ábrázoló freskó a magyarremetei református templomban. Kovács Dénes felvétele 2007.Augusztus 20-án, az esti órákban, a Duna Tv. körkapcsolásos ünnepi műsora magyarázatot akart találni arra a kérdésre, hogy a székelység körében miért erősebb, nagyobb Szent László kultusza, mint a Szent Istváné. E célból székelyudvarhelyi stúdiójába kapcsolt át, ahol annak vezetője próbálkozott (visszatérő kérdésével) meghívott történész és néprajzos vendégéből valamit kicsikarni a kérdésre. Zöld ágra nem jutott. A hiba, szerintem, ott csúszhatott be, hogy a múzeumigazgatóban (akinek mozgékony, leleményes tevékenységét, ha távolról is, de örömmel nyugtázom) a történész túlzottan felül kerekedett. Talán még ott is, hogy a műsorvezető mintha történelmi bizonyítékokkal datálható, igazolható választ várt volna. A válasz nemleges volt tehát a meghívott részéről, mondván, hogy a székelység első évszázadainak kutatásával még adós a tudomány, hogy ez még „fehér folt”. És ezzel a kérdés, másodszori próbálkozásra is le lett zárva.

Azt borítékolni merem, hogy a Szent László – Szent István „szimpátia”, illetve kultusz fokára (és más hasonló kérdésre) kizárólagosan csak a történelemtudomány nem fog válaszolni, bármennyire is átfogó és mély lesz. És mert a szóban forgó királyaink differenciált kultusza realitás a Székelyföldön (de nemcsak itt), és ha ez a kérdés az általános köztudatot foglalkoztatja, ha valóban valami többletet akarunk megtudni e jelenség okán a székelyekről, talán a két szent királyunkról is, akkor szerintem más nézőpontot is kellene keresni, más ösvényen is meg kellene próbálni a megismerés elérésének lehetőségét.

A mítoszokra gondolok és a kérdés megválaszolására ezt az utat ajánlanám. Éspedig azért, mert a két király kultusza (függetlenül attól, hogy a magyarság/ székelység körében milyen fokot ért el) majdnem természetes kultuszok (óvatosságomra később fény derül), vagyis nem diktatórikusan kierőszakolt, szellemi vagy politikai centrumokból irányított/ vezérelt kultuszok. Mitikus tények, mítoszok generálnak kultuszt a dolgok természetes medrében. Ez így van, akár az áhítattörténetre, akár eszmetörténetre, tudattörténetre tekintek. Másodszor azért ajánlanám ezt az utat, mert természetes mítoszokkal nem szégyen összefogni a történelemtudománynak. Sok jelensége a világnak, emberiségnek – cselekvései, döntései, választásai, érzései, ellenérzései, titkai, jelképei, alkotásai stb. – a mítoszok segítségével, megszólításával fejthetők, érthetők, válaszolhatók meg. Vajon a nagy népek – németek, oroszok, franciák, olaszok, angolok stb., –, de a kis népek közül is – görögök, finnek, norvégok stb. – miért büszkék mítoszaikra? Vajon miért védelmezik mítoszaikat? Tanítással, mindenféle jelképpel, nemzeti ünnepekkel, ideológiákkal, művészeti alkotásokkal, szimbólumokkal – a kultúra minden szintjén – miért tartják ébren népeik, nemzeteik tudatában és lelkében? A modern európai kultúra nem a görög-római-keresztény mitológiából nőtte-e ki magát és tette kontinensünket csodálatossá, nagyszerűvé? Nekem most Schliemann, a fiatal német kereskedősegéd jut az eszembe, aki hitt Homérosz mítoszokra épített eposzaiban, meséiben, és elhatározta, hogy megkeresi Tróját. Még 140 évvel ezelőtt senki sem tudta, hogy hol volt Trója vára, sőt sokan abban sem hittek, hogy csakugyan létezett egykor, és abban sem, hogy volt egy trójai háború. Voltak világhírű tudósok, akik Tündérországnak, Óperenciás tengeren túli területnek tekintették az egészet. És Schliemann, a kereskedősegéd, a ma is amatőrnek nevezett régész éveken keresztül garast garas mellé rakott, a homéroszi szövegek leírásai alapján ásatásokhoz látott, és kiásta a 3000 éves Trója romjait. A homéroszi mesékből indult ki és városok feltárásához jutott el. Azaz a tudományos megismeréshez. Trója létéről álmodott és Trója valóságáról győzte meg a tudományos világot. Említhetném a Grimm testvérek tettét, akik az általuk összegyűjtött népmesék alapján, óriási intellektuális erőfeszítéssel rekonstruálták a német mitológiát, ami aztán a nemzeti kulturális és politikai ébredés erjesztője lett, végkifejlete pedig a német állam megteremtése.

Módosítás dátuma: 2013. december 09. hétfő, 12:33 Bővebben...