Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A Leányvár regéje

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A Leányvár regéje

A szász-fenesi völgyben, a keleti kis hegylánc, cserjés, erdős oldalán emelkedik a Leányvár, egy kimagasló hegycsúcs, melyről az alábbi regét mesélik a faluban.

Hatalmas kővár állott egykor a hegytetőn, a jezsuiták állandó laktanyája. A várban 320 jezsuita barát lakott, kiket az egész környék uralt és kiknek zsarnokságát mindenki érezte. A közeli falvak népeinek minden vagyonát a vár urai harácsolták el. És ha még csak a vagyonnál maradtak volna! De nem maradhatott meg a vidéken egyetlen szép leány sem, mert a vár urai magukkal vitték a sziklavárba és sohase látták többé családjukat, falujukat…

Az összerabolt szépségek közt legszebb volt Stefán Anna, a Tógyer Juon aranyhajú, csillagszemű mátkája. A jezsuita barátok főnöke égető, emésztő szerelmet érzett iránta. Levitte őt magával a sziklavár földalatti aknáiba és sorra mutogatta neki a milliókat érő kincseket, halomba rakott aranyat, ragyogó karbunkulust, tüzet szóró gyémántot. »Nézd, ez mind a tied, ha engem szeretsz«, mondá neki, de Stefán Anna megrázta a fejét, kevélyen, büszkén és szemébe vágta: »Soha!« A páter aztán beljebb vitte őt, a legtitkosabb rejtekekbe, hol a hatalmat és erőket adó titkos szerek állottak.

Módosítás dátuma: 2024. március 05. kedd, 09:58 Bővebben...
 

Francia karácsonyi legendák

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Francia karácsonyi legendák

Franciaország legtöbb vidékén a német eredetű karácsonyfát még ma is a régi kelta buche de Noel, a hatalmas tölgytuskó helyettesíti, mely a nyitott kandallóban égve, barátságos meleget és fényt áraszt szét a francia földmíves kunyhójában. A szent estén e körül gyűl össze az egész család, a rokonság, esetleg a szomszédok és a barátságosan pattogó tűz mellett, míg a férfiak szorgalmasan szopogtatják a cidret (almabor), megindul a terefere és előkerülnek legtöbbször a régi karácsonyi legendák is, melyek apáról fiúra szállnak. Ezekből a francia karácsonyi legendákból sorolunk fel néhányat Chabot könyve nyomán.

Csodálatos és bűvös éjszaka a Noel éjszakája. A yule fénye mellett, mely ott a karácsonyfa ragyogó gyertyáit helyettesíti, nagyapó mesél a figyelő unokáknak rejtelmeiről. Az egész természet, a hó és jégpáncél alatt is, mely övezi, a december süvítő szelének dacára érzi rejtelmeit – szól a legenda – és különbözőképpen nyilvánítja hódolatát a megszületett isteni Kisded iránt. Burgund és Lotharingia vidékén épp úgy, mint Bretagneban és Normandiában arról tudnak mesélni, hogy még a sziklák is életre kelnek a szent éjszakán és majd minden vidéknek van egy-egy olyan jellegzetesebb sziklája, melyről a néphit azt tartja, mikor a pap az éjféli misén az evangéliumot énekli, háromszor megfordul helyén. Sőt a Vogezek vidékén olyan sziklákról tudnak, melyek az éjféli harangszókor kétfelé szállnak, vagy félrebillenek, vagy éppen elhagyják helyüket, hogy a közeli patak friss vizéből igyanak – egyszer egy esztendőben. Szerencsés az az ember, aki ilyenkor a helyszínen van. Mérhetetlen kincsek, arany, ezüst és drágakövek fekszenek a szikla helyén és a boldog halandó annyit vihet magával, amennyit csak akar, és elbír. De jajj annak, ki kapzsiságában elragadtatja magát! A harangütések végeztével a szikla kérlelhetetlenül összemorzsolja azt, aki túl sokáig időzik a kincsek mellett. Így járt az egyik monda szerint az a földmíves, ki ismert a határban egy ilyen sziklát és a szent estén lesbe állott mellette. A furfangos és merész fickó nem hiába várt. A harang első ütésére megmozdult a hatalmas sziklatömeg, könnyedén, mint egy kavics legördült a közeli folyócskához, hogy szomját oltsa. És helyén csak úgy csillog a sok drágaság. Mohó kapzsisággal veti magát a legény a kincsekre, a duzzadásig megtölti zsebeit, majd a magával hozott zsákot igyekszik megtölteni. Tudja, hogy sietnie kell, mert az utolsó óraütés halálát jelenti, de a csillogó arany elkábítja. Egyre többet szeretne, nem hallja a figyelmeztető hangokat és midőn a végső kondulás elhangzik, a szikla visszagördül helyére és maga alá temeti a kincsvágyót az aranysírba. És – teszi hozzá nagyobb szavahihetőség kedvéért az elbeszélő – az én gyermekkoromban még lehetett ott látni a kisajtolt vérnek nyomait.

Módosítás dátuma: 2023. december 30. szombat, 16:39 Bővebben...
 

A ruszin és a magyar. Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... VI.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A ruszin és a magyar

Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... VI.

Krisztus egyedül vándorolt a nagy országúton és egy ruszinnal találkozott.

– Te ruszin – mondotta az Úr –, gyere el holnap hozzám dolgozni. Aranyat kapsz a munkádért. Ha szorgalmas leszel, megalapozod a szerencsédet. A szegény ruszin örömest fogadta az ajánlatot, mert egy garas nem sok, annyi sem volt a tarsolyában.

– Kora reggel légy a falu végén, ott foglak várni – tette hozzá az Úr, és tovább vándorolt. 

Ment, mendegélt és nemsokára egy magyarral találkozott. Köszöntek egymásnak illendően. Így szólt Krisztus:

– Te  magyar,  eljönnél-e  hozzám holnap reggel  dolgozni? Jól megfizetek érte. Nem bánod meg, ha korán ott leszel a falu végén, várni foglak. A magyar örömmel ráállott, mert bizony neki sem volt pénze.

– Milyen munkát kapok? – kíváncsiskodott a magyar.

– Majd megtudod reggel – felelte az Úr, és szép lassan továbbment. Leszállt az éj. Nem jött álom a ruszin szemére. Félt, hogy elalszik és nem ér oda elég korán. Elővette lyukas bocskorát és foltozni kezdte, a feleségének pedig megparancsolta, hogy főzzön puliszkát, mert munkába kell mennie. Reggelig foltozgatta bocskorát.

Módosítás dátuma: 2022. november 04. péntek, 12:37 Bővebben...
 

Mátyás koporsója

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Mátyás koporsója

Világverő Mátyás királynak sok dicsőséges harcát följegyezte a történelem. Azok közt tán az volt a legdicsőségesebb, amelyikben Bécsnek büszke várát megvívta. De bizony volt annál még szebb is, csakhogy azt nem jegyezte föl a történelem. Csak az aranyszájú monda szól arról, hogy a világverő király még koporsójában is megalázta Bécset.

Úgy volt az, hogy olyan gyászpompát még nem látott a világ, mint amilyennel a magyarok királyát ravatalra tették a bécsi nagy templomban. A koporsója vert ezüst, a terítője fekete bársony, a fején drágaköves arany korona, a kezében gyémántokkal kirakott kard. A koporsóra Hollós Mátyásnak minden hív embere tett valami drágaságot. Isten tudja, mi volt közöttük a legdrágább. Az a sok szikrát hányó ékkő-e, amit a főurak szórtak a koporsóra? Vagy az a sok nehéz könny, amit a szegények pergettek rája?

Még a bécsi nagyurak is összeültek tanakodni, hogy mivel tiszteljék meg a nagy hódítót.

Bővebben...
 

Miért oly kicsiny a búzakalász?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Miért oly kicsiny a búzakalász?

Mikor az Úristen a világot megteremtette, így szólt a szántó-vető emberhez:

– Nem akarom, hogy sokat küzdj és sokat dolgozzál! Meghagyom hát, hogy csak egy barázdát szánts és vess be! Ez az egy barázda is megtermi a szükséges élelmet számodra.

Az embernek jó sora is volt addig, amíg teljesítette az Úristen parancsát. Megélt egész háza népével egyetlenegy barázda terméséből. Meg ám, mert minden búzaszál tövétől a hegyéig csupa kalász volt!

De a gonosz-lélek elégedetlenségre izgatta-bizgatta az embert. Szüntelenül ezt duruzsolta a fülébe:

– Jaj, de esztelen vagy! Miért elégedtél meg egyetlen egy barázdával? Lám, ha több barázdát szántanál, tömérdek gabonád teremne! Nagyon gazdag lehetnél!

Bővebben...
 


1. oldal / 6