Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Társadalomnéprajz Elvi kérdések

A revival mozgalom és a tudományos néprajz

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A revival mozgalom és a tudományos néprajz

Radák János emlékének

A néprajztudomány, mint szakmai tudáshalmaz nem egyenlő a „népi tudományokkal”. A néprajztudomány a különféle, elsősorban a folyamatos gyakorlatban élő népi tudományok dokumentálásának, elemzésének és közkincsé tételének összetett módszertana. Ugyanakkor fontos, hogy nem tekinthető a gyakorlat elméletének, hanem párhuzamos társadalomként működve saját maga elméletét és gyakorlatát konstruálja, ami lényegében nem áll kölcsönhatásban az általa vizsgált népi tudással. Az átfedések kizárólag személyes szintűek, és elsősorban olyan embereknek köszönhetőek, akik a párhuzamos tudáshalmazok „kétirányúsítására” törekednek.

A néprajztudomány számára a népi tudás kitermelendő nyersanyag, amiből saját alrendszereit építi fel, és a működéséhez szükséges közjavakat biztosítja a maga számára, mint önmaga végtelen megújításán dolgozó testület, abból a dogmából kiindulva, hogy a begyűjtött nyersanyagok végtelen idejű őrzésre és értelmezésre szorulnak. A közkincsé tételi feladat megvalósítás során igen korán megjelentek olyan kézikönyvek, módszertanok, amelyek azzal a szándékkal íródtak, hogy a népi tudományok megtanulását segítsék elő elsősorban közművelődési és nemzetpolitikai célból, általában a kezdetinél szélesebb célcsoportnak szólóan. E mögött az a kimondott, Kodály Zoltán által is megfogalmazott elképzelés húzódott meg, hogy a népi kultúrából kikerülő elemekből egy polgári értelemben vett kulturális alternatívát, egyfajta belső innovációt nyújtsanak a jellemzően kulturális importtermékeket használó közkultúra számára. Illetve kulturális kapaszkodókat nyújtsanak a születő magyar polgári nemzetállamba asszimilálódni kívánók számára.

Számos népi tudománynak megszületett a maga andragógiája és pedagógiája részben a néprajztudomány által részben annak alapanyagára és szakismeretére támaszkodva, de korántsem került minden terület lefedésre. A népi kultúrát megismerni akarók, akik valós vagy éppen választott őseik készségei, szokásai felé keresték a kapcsolatokat, azoknak a néprajztudomány anyagai, intézményi lehetőségei jelentették az egyik leggazdagabb forrást és lehetőséget. A népköztársaság idején, aki csak úgy járta a falvakat és öregeket kérdezett a régi világról, esetleg fotózott, filmezett, az könnyen egy rendőrőrsön találhatta magát. Viszont, ha ugyanezeket néprajzkutatóként tette, akkor még el is várták tőle mindezt. A néprajzos a magyar falusi világ szerves tartozékává vált, aki nagyjából szabadon közlekedhetett. Akik a szocializmusból és az abból kisarjadó vadkapitalizmusból szellemileg a néphagyományba disszidáltak, azoknak a néprajz szak jelenthette, talán jelenti ma is a „piros útlevelet”. A néprajztudomány igen korán „fedőszervévé” vált annak a kultúramentésnek, ami a magyar néphagyományban élő kulturkincsek kimentésével és átmentésével foglalkozott egy általános társadalmi átalakulás közepette, amit a kor embere egyfajta kulturális összeomlásként élt meg.

Módosítás dátuma: 2023. március 11. szombat, 08:11 Bővebben...
 

Mi lesz veled Tetveshalom?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Mi lesz veled Tetveshalom?

„1977. január 5.-én Horváth Mihály szakmunkástanuló és két társa személyesen jelentették a Kossuth Múzeumnak, hogy Dánszentmiklós határában tereprendezés /dózerolás/ során emberi csontok kerültek elő. Néhány koponyatöredéket be is hoztak. 1977. január 6-án mentem ki a helyszínre. A kérdéses hely Dánszentmiklós és Pusztavacs határán lévő alacsony domb, a dánszentmiklósi Micsurin TSZ területéhez tartozik. A dombot jelenleg hó borítja./.../ Beszéltem még Jákfalvy József idős TSZ dolgozóval, aki a területet kitűnően ismeri. Elmondta, hogy a dombon korábban is láthatóak voltak emberi csontok, amelyeket a néphagyomány a török időkhöz köt. Ugyanő közölte, hogy a domb neve Tetveshalom, a rajta keresztül vezető út /földút/ neve Határút. /Pusztavacs és Dánszentmiklós közt/”

Benkő Zsuzsanna ceglédi régésznő így emlékezett meg beszámolójában a Tetveshalom lelőhely felfedezéséről. A tsz nem verte volna nagydobra az ügyet, de Horváth Mihály jóérzése megakadályozta, hogy lelketlen gazdasági szempont teljesen megsemmisítse községünk eddig legnevezetesebb régészeti lelőhelyét. A több éves leletmentő ásatások során középkori földházakat és egy temetőt tártak fel a régészek. A leleteket Ceglédre szállították, ahol jelenleg is feldolgozásra várnak, mivel az ásatásvezetőt fiatalon szólította magához a Teremtő. A lelőhely Dánszentmiklós-Tetveshalom néven került be a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárába. Lelőhely azonosítója: 39436, ez magába foglalja a hajdani kettős halom ma Pusztavacs területén még meglévő tagját is. Az ásatásokat nem fejezhették be, mert a termelőszövetkezet málnás-telepítése már folyamatban volt, így a maradék lelőhely megsemmisült, a korábbi halom helyén ma egy sík nyárfaerdő található a dánszentmiklósi oldalon. Ugyanakkor a halom pusztavacsi oldalra eső felét mindmáig elkerülte a tájpusztítás, ott máig létezik Tetveshalom, eredetileg ez lehetett a nagyobb kiemelkedés, hiszen a fenti térkép a dánszenzmiklósi oldalra eső halmot nem is jelöli, csak a pusztavacsit. Feltárására akkor nem került sor, mert a dabasi múzeumhoz tartozott, akik máig ismeretlen okból nem társultak ceglédi kollégáik munkájához, pedig kaptak értesítést arról, hogy Tetveshalmon egy Árpád-kori templom és a körülötte lévő temető található. Ez jól látható a Benkő Zsuzsanna által készített korabeli lelőhelyvázlat tetején „a domb megmaradt fele templommal” megjelöléssel.

A halom neve eredetileg Templomhalom vagy Tetemhalom lehetett, de idővel eltorzulhatott. A helyi emlékezet két mondát is költött hozzá. Az első szerint a halmon egykor juhászok éltek, akiknek juhai „megtetvesdtek” és ebbe belepusztultak, ezért van annyi csont a halmon, így lett a neve Tetveshalom. Érdekesség, hogy az 1700-as évek végi térképen a mai Dánszentmiklós egyetlen lakott helye egy juhászat volt a mai Füle-major helyén, közel a Tetveshalomhoz, ez adhatta az alapot a mondához. A terepbejárás során pedig egy juh astragalos csontot találtam a halom tövében. Egy másik monda szerint valaki egyszer éjszaka tartott Dánszentmiklósról Pusztavacsra, és Tetveshalomnál a sötétben egy kakas ugrott a hátára. Az ember akárhogy küzdött, nem bírta levetni magáról a kakast, ami egészen addig ütötte a fejét, amíg az illető haza nem ért, majd eltűnt.

Módosítás dátuma: 2022. június 15. szerda, 09:20 Bővebben...
 

Megmaradásunk a szereteten múlik. Tóth Gábor beszélgetése Andrásfalvy Bertalannal

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Megmaradásunk a szereteten múlik

Tóth Gábor beszélgetése Andrásfalvy Bertalannal

„Ha nem változtatunk, akkor el fogunk pusztulni… Nem ez lesz az első alkalom, hogy kultúrák, civilizációk, nemzetek pusztulnak el. A múlt nagyjait sem egy másik nagyhatalom győzte le: saját magukat számolták fel, amikor a jólétében megfeledkeztek a szeretet törvényéről. Amiben benne van minden nemzettag méltányos egyenlősége és szabadsága. Minden a szeretet alapján bontakozhat ki egy társadalomban” - nyilatkozta lapunknak adott interjújában Andrásfalvy Bertalan. A Széchenyi-díjas néprajzkutatóval az Antall-kormányban vállalt miniszterségéről, illetve Magyarország jövőjéről beszélgettünk.

– Úgy tudom, már nagyon fiatalon elköteleződött a közéleti tevékenység mellett. Soha nem akart  politikus lenni?

Nem, sohasem készültem politikusi pályára, az azonban tény, hogy már diákkoromban komoly elképzeléseim voltak arról, hogy milyen értékek mentén kellene a jövőjét terveznie a Kárpát-medencei magyarságnak.  Mivel a népi írók tisztelője voltam, már jóval az MDF megalakulása előtt személyes kapcsolatot ápoltam Illyés Gyulával, Sinka Istvánnal1980-ban pedig részt vettem a Bibó-emlékkönyv készítésében is.

Számos más, kevesek által ismert „rendszerellenes” eseményben is tevékenyen részt vettem – ez nem mindig volt veszélytelen. Példaként említhetek pár olyan esetet, amikor személyesen is igyekeztem részt venni a Nyugat jobb tájékoztatásában. Egyszer például a vágkirályfalvai orvos, Janics Kálmán egyik könyvét a segítségemmel sikerült kicsempészni Németországba. Janics ebben a könyvben kendőzetlen tényfeltárással írta meg a csehszlovákiai magyarok 1945 utáni kitelepítésének és lakosságcseréjének történetét. A kötet végül Berlinben jelenhetett meg 1979-ben. (Janics Kálmán: A hontalanság évei).

Egy másik alkalommal a moldvai csángók érdekében az egyház vezetői felé fordultam, ugyanis az ottani papok megtiltották híveiknek, hogy magyarul énekeljenek a templomaikban. Erről készítettem egy jelentést, melyet szerettem volna a Vatikánhoz eljuttatni, de végül csak a Müncheni Szabad Európa Rádióig jutottam. Ennek híre nagyon hamar elért a titkosrendőrséghez is...

Módosítás dátuma: 2021. április 25. vasárnap, 17:39 Bővebben...
 

1956. október 25. Interjú a Kossuth téri sortűzről Andrásfalvy Bertalannal

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

1956. október 25.

Interjú a Kossuth téri sortűzről Andrásfalvy Bertalannal

A Kossuth téri sortűz az '56-os forradalom máig egyik legkérdésesebb eseménye. Ma sem lehet pontosan tudni, hogy ki adta ki a tűzparancsot, valamint, hogy pontosan hányan vesztették életüket a „véres csütörtökön”. A sortűzben legalább hatvanegy ember meghalt, mások százon felülire becsülik a halálos áldozatok számát. A meg nem válaszolt kérdések és a fájó emlékek megmaradtak. Andrásfalvy Bertalannal, Széchenyi-díjas néprajzkutatóval, az Antall-kormány kultuszminiszterével beszéltünk.

– Nem szokott az 1956-os élményeiről nyilatkozni. Mi ennek az oka?

Sohasem szerettem ezekről a napokról beszélni, mert az emlékek lázas izgalomba hoznak. Nem jó visszaemlékezni a Kossuth téri sortűz napjára. Viszont szólni kell, mert azt tapasztalom, hogy sokszor téves vagy félrevezető megnyilatkozás van az októberi eseményekről. Természetesen mindenki máshonnan és másképpen látja a dolgokat, mert más eseményeken ment át. Ugyanakkor nem igaz az a felfogás, hogy az ’56-os forradalom csak „a pesti srácok balhéja” lett volna, amint azt egy a változás után magas méltóságot betöltő politikus nekem mondta…

– Ha jól tudom, nem élt akkoriban Budapesten. Hogyan került a pesti tüntetéssorozatba?

Valóban, akkoriban a Szekszárdi Múzeumba dolgoztam, és egy kiállítás ügye miatt utaztam az Országos Levéltárba. Megérkezésem után egy nappal, október 23-án a Műegyetemtől induló diákok tüntető menetéhez csatlakoztam, velük mentem a Bem szoborhoz, majd a Parlament elé. Onnan éjfél felé indultunk el a Rádióhoz, ahol már lőttek. Fegyverünk nem volt. Többedmagammal meg akartuk akadályozni azt, hogy az Üllői út felől a Múzeum kőrútra érkező orosz tankok eljussanak a Rádióhoz. Ezért összekapaszkodva élőláncot alakítottunk előttük. A tankok meg is álltak, nem gázoltak el minket.  Egy darabig szemben álltunk, és farkasszemet néztünk velük, míg egyszer csak megfordultak és elmentek. Kimondhatatlanul örvendtünk, de hamarosan kiderült, hogy örömünk korai volt. Úgy tíz-tizenöt méter után megfordultak és nagy sebességgel nekünk rohantak! A nagy bátorságunk akkor szertefoszlott: széjjelugrottunk, mint a szöcskék. Akkor a tankok odamentek az Astoria kereszteződésébe.

Módosítás dátuma: 2020. október 25. vasárnap, 09:34 Bővebben...
 

Trianon nem csupán az első világháború következménye! Tóth Gábor beszélgetése Andrásfalvy Bertalannal

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Trianon nem csupán az első világháború következménye!

Mindannyiunk felelőssége és munkája kell ahhoz, hogy Magyarország ne legyen a gyökeres ellentétek országa – nyilatkozta Andrásfalvy Bertalan Széchenyi-díjas néprajzkutató, az Antall-kormány kultuszminisztere, akivel a trianoni tragédiához vezető utakról, a rendi nemesség önzőségéről és a néphagyományok ma is hasznosítható funkcióiról beszélgettünk.

– Trianon századik évfordulójához közeledve mit tudunk mondani, mi vezetett Magyarország széteséséhez?

Trianon nem csupán az első világháború következménye, hanem egy sok évszázados elhibázott, a magyar arisztokrácia érdekeit kiszolgáló politika része, melyben a népet, a magyar parasztságot folyamatosan megfosztották életterétől és lehetőségeitől. A hódoltság után a bécsi udvarnak egyszerűbb volt a magyar arisztokraták igényeit kielégíteni, mint nagy társadalmi, szociális változásokat és földosztást végrehajtani. Az első világháború lezárása során Magyarország ellenségei azzal érveltek, amit sok száz esztendővel azelőtt a magyarok is írtak magukról: Werbőczy István 1514-ben megjelent Tripartitumában ugyanis kimondja, hogy a honfoglalók utódai csak a magyar nemesek. Tehát az egész magyar parasztságot, a népet kitagadta tagjai közül.

Ez a gondolat Trianonkor, a Beneš-dekrétumok esetében is megjelent: azaz, hogy nincs magyar nép, csak magyar urak vannak és más ajkú, elnyomott szolganépek. Az első világháború után szomszédjaink egyetértettek abban, hogy a magyar urak nagy földbirtokait fel kell osztani az országból megkapott részeken, és azt betelepíteni saját embereikkel. A francia küldött a békediktátum megfogalmazásakor így érvelt: „Nem kell meghagyni a trianoni kis Magyarországot sem, mert nincs magyar nép, csak magyar urak vannak. A nép szlovák, román, szerb vagy éppen német.” Ezzel az érveléssel még az 1980-as években is találkoztam a szlovákok között.

Módosítás dátuma: 2020. július 28. kedd, 10:55 Bővebben...
 


1. oldal / 7