2023. július 23. vasárnap, 00:00
K. Nagy Sándor
A gainai leányvásár 1896-ban
– Jössz-e a gainai leányvásárra? – kérdezték tőlem.
Kétszer sem kelletett kérdezni. Reggel 8 óra volt még csak, mikor elértünk a Gaina nyugati csúcsára, mely Halmágy felől esik s oldala erdős, de legtetején tisztás van. Ezen a csúcson látható romba dőlve az a homokkőből kifaragott emlékkő, melyet a móczság az ő negyvennyolczadiki vezérük: Janku kezdeményezése folytán állíttatott ide őfelsége, a király 1855-iki ittlétének megörökítésére, midőn Halmágy felől lovagolt fel ide. Az emlékkő egyes táblái most már szerteszét hevernek a földön, meg van ugyan a feliratos kőtábla is fél oldalra dőlve, de betűi részint lekoptak, részint bemocskosodtak úgy, csak hosszabb idő alatt volnának részben felismerhetők.
De nekünk elég volt ezzel az elolvasással pár kísérletet tenni, a mi nem sikerülvén, átadtuk magunkat annak a felséges vidék szemlélésének, mely által méltán volt elragadtatva ittlétékor királyunk is, mert ennél fényesebb panorámát alig képzelhetni, mint innen a Gainai király csúcsáról.
Bővebben...
2022. augusztus 18. csütörtök, 00:00
Ismeretlen szerző
A vodicai leányvásár 1909-ben
Nagy ünnepe volt ma Vodicának[1], egy Baja melletti kis községnek. Ilonka napján ebben a kis faluban gyűl össze Bácskának minden hajadon szerb lánya és legénye. Ezen a napon van a híres vodicai leányvásár. Mi kaposváriak alig tudjuk elképzelni az ottani ünnepségeket és a Somogyvármegye bajai tudósítója azt hisszük, nem végzett hiábavaló munkát akkor, midőn az alábbi rövid, az ünnepséget nagykörvonalaiban bemutató tudósítást lapunk számára megírta.
Vodica község kellős közepén van két csodakút. Az egyik a magyaroké, a másik pedig az ünneplő szerbeké. E két kút vizének állítólag gyógyító ereje volna és a fanatikus, a csodákban oly könnyen hívő nép tömegesen zarándokol e kutakhoz. De a magyar nép dicséretére legyen mondva, a mi fiaink igen gyéren látogatják a kútjukat, annál inkább a szerbek, különösen Ilonka napján, mivelhogy e kút körül folynak le a leányvásárlási ünnepségek.
Bábos sátrak, mindenféle játékszerek összetákolt bódéi találnak helyet e csodakút mellett, hová már kora reggel kivonul a szerb nép. Igazán festői az a kép, melyet a szerb lányok csoportja mutat. Értékesebbnél értékesebb selyemruhát öltöttek magukra a piros arcú hajadonok. Csupa élet, csupa vígság, de egyúttal a pártában maradástól való szorongó félelem ül ki szép arcukra. A nyakukban aranypénzekből összeállított nyakláncok vannak és volt akárhány leány, kinek 50-60 aranypénz is volt a nyakán. Megnéztem a pénzeket s a legnagyobb meglepetésemre, egyetlenegy magyar pénzt sem láttam. Mind osztrák pénzek, mind Ausztriában készült nyakláncok díszítették a lányok szép, formás nyakát. A fejüket bársony főkötő födi a homloktól egész a tarkóig. A bársony főkötőn pedig szebbnél-szebb ragyogó díszek vannak.
Módosítás dátuma: 2022. július 28. csütörtök, 10:14
Bővebben...
|
2022. május 05. csütörtök, 00:00
Pallós Albert
A görgényi leányvásár 1887-ben
Ez a neve a görgényszentimrei évenként május 5-én, az oláh Szent-György napon megtartatni szokott vásárnak, melyet az egész vidék oláhsága itt szokott megünnepelni! Május 5-ikét a Lőcsei kalendárium ugyan „országos vásárnak” jelezi, de ha közelebbről tekintjük, semmi sem egyéb, mind e vidék oláhságának egyik nevezetes tavaszi ünnepe!
Már hetekkel előbb megkezdődnek e nevezetes napra a készülődések! A gyermek már jó előre gyűjtögeti krajczárjait a mézes kalácsra, a leány a legszebben kivarrt ingét, katrinczáját szedi elő, megvizsgálja száz ránczú kötényeit, pántlikáit. Ha aztán a vizsgálat eredménye az, hogy a meglevő ruhadarabokat e nagy napon nem lehet többé fölvenni, lesz nagy ribillió a tyúkok, kakasok és ludak között; kegyelem nélkül összefogdossák őket, s hurczolják a görgényi piaczra eladni, hogy azoknak árán, a „tótok“ az ezen évadra jó berendezett sátraiból, a szükséges és tetszetősebb ruhadarabokat beszerezzék, természetesei ügyelve, nehogy leánytársuk meglássa, hogy mit vesznek, miután mindenik különb akar lenni a másiknál!
Soha annyi vén tyúk, kakas és liba a görgényi piaczon, mint a május 5-ikét megelőző heteken! De hát mit is tegyenek szegény „fáták”, mikor nekik annyi a szükségük! Mert hát nem csak az ők, hanem választottjuk szükségleteiről is a leányok kell, hogy gondoskodjanak. A „ficsorok” kalapdíszénél nélkülözhetetlen gyöngyök, hatalmas bokréták beszerzése mind-mind a leányok gondjai közé tartoznak, s hozzá nem is a kisebbek közé, miután attól, – hogy miképp ütött ki a kalap feldíszítése – van függővé téve, ha vajon tánczol-e vele a „draguczu” (szerető), vagy más után néz, ki e tekintetben több ügyességet árul el.
A „ficsorok” (legények) tűnődnek e nappal a legkevesebbet! Összes gondjuk legfennebb csak az, hogy a két szál „czigány” meglegyen fogadva, botjaik rendben, jó kemény fából és ólommal kellően kiczifrázva legyenek, miután még a táncznál lábukra alkalmazni szokott zörgőknek bojtokkal és piros szalagokkal való felczifrázása is a szegény leányok gondja.
Bővebben...
2019. március 10. vasárnap, 09:17
Kóhn Dávid
A régi gyulai vásárok
Gyula városát nemcsak évezredre terjedő nevezetes történelmi múltja, hanem vásárai avatták a múlt században országos hírűvé. Az egész tiszántúli terület, Erdélyország, sőt mondhatni sok vonatkozásban egész Nagy-Magyarország száz esztendőt meghaladó időn át vásárai révén figyelte meg s értékelte Gyula városát. A történelmi múltról csak az intelligencia, az úgynevezett lateiner osztály vett tudomást, de a gyulai vásárról, a gyulai vásárokról, a földbirtokosok, kereskedők, mesteremberek, munkások a műveltség legalacsonyabb fokán álló havasi mócokig terjedőleg mindenki más is.
A vásárjogot a Harruckerek Gyulára telepedésekor kapta a város, amely a török hódoltság előtt bizonyára szintén vásárok színhelye volt. A török uralom alatt nem mertek sem jószágot, sem kereskedelmi és iparcikkeket Gyulára hozni, méltán tartván tőle, hogy a török elharácsolná. A török hódoltság után pedig tudvalevőleg elpusztult az egész Békés vármegye s közte Gyula városa is. Ez évtizedekig tartott, amíg Harrucker a gyulai uradalmat donációba kapta. Ekkor kezdett a város lassankint benépesedni s ekkor kapott új vásártartási jogot is. A törökök eltávozása után néhány évtizeden keresztül a nép emlékében megmaradt vásárokat a törökök után is épségben maradt Váriban tartották meg, amint arról a Lőtsei 1708-ik évi Kalendárium is tanúskodik, amely Gyuláról mit sem tud, hanem Várit nevezi meg vásár, vagy amint akkor mondták „sokadalmi“ helyül.
A tizennyolcadik, de különösen a tizenkilencedik században, amikor a mezőgazdálkodás és főleg a jószágtenyésztés lendületnek indult, Gyula az Alföld legnevezetesebb, legforgalmasabb vásárja lőn és országos, sőt sok vonatkozásban közép-európai hírnévhez jutott. Négy vásárja volt — mint most is ugyanannyi, — nevezetesen a Pálnapinak nevezett téli, az Áldozó csütörtököt követő tavaszi Exaudi, a júliusi, futónak is nevezett nyári és végül a Kisasszonynapi őszi vásár, és pedig mindegyik más és más szempontból jellegzetes.
Módosítás dátuma: 2019. március 10. vasárnap, 09:41
Bővebben...
|